Hirdetés
Archivum

Portré: a legsikeresebb spanyol beugró



:

:

Hirdetés

A közelmúltban lezárult a bajnoki döntõ Spanyolországban, ahol a Girona meglepetésre legyõzte a Salamancát. A Gironát Roberto Íñiguez vezette bajnoki címre, aki edzõi pályafutása alatt mindössze 32 spanyol bajnokin ült kispadon, de már így is kétszeres aranyérmes.

Fotó: FEB

Fotó: FEB

Roberto Íñiguez talán a legellentétesebb megítélésû szakvezetõ a spanyol élvonalban. Hiába rendelkezik irigylésre méltó eredménysorral, sokan mind a mai napig megkérdõjelezik felkészültségét. Ennek hátterében az áll, hogy 2011 decemberében úgy ülhetett le a Valencia nõi csapatának kispadjára, hogy a nõi szakágban semmilyen tapasztalattal nem rendelkezett.

Íñiguez egy sérülés miatt ideje korán nem világsztárként, de egy nagyon tisztességes karrierrel a háta mögött 1996-ban fejezte be profi pályafutását. Utána a valenciai férfi csapatnál helyezkedett el, ahol különbözõ pozíciókat töltött be egészen 2011. december 15-ig. Ekkor jött a Ros Casares Valencia megkeresése, ahol a tejhatalmú különc sportigazgató Carme Lluveras sokadik alkalommal is összebalhézott Natalia Hejkovával, melynek a vége szerzõdésbontás lett. Íñiguez teljesen ismeretlenül került a kispadra és a spanyol sajtó azzal a lendülettel Lluveras bábjának állította be. Lehet, hogy valóban ez volt a szándék (már sohasem tudjuk meg), de a játékosokkal megtalálta a közös hangot és azon túl, hogy a papírformának megfelelõen behúzta a csapat a bajnoki címet, az isztambuli Euroliga nyolcas döntõben sem találtak legyõzõre.

A Ros Casares megszûnése után a játékosok és a szakmai stáb is szabadon igazolhatóvá vált. Íñiguez végül a Fenerbahce nagyvonalú ajánlatát fogadta el, ahol két évet töltött. Törökországban nagyon nehéz maradandót alkotni, ez a spanyol szakvezetõnek sem sikerült. A mérlege három trófea (egy bajnoki cím, két Elnöki Kupa), illetve két elveszített Euroliga döntõ volt. A bukását a második Euroliga finálé okozta, ahol elfogadhatatlan õsbûnként a nagy rivális Galatasaray-tól szenvedett vereséget. Íñiguez idejében a Fener a Jekatyerinburg mellett a legjobb lehetõségekkel rendelkezõ klubként mûködött az Euroligában, de szervezeti felépítését tekintve már akkor a káosz jellemezte. Szakmai döntéshozatalban nem különültek el megfelelõen a határvonalak és a felelõsségi körök, így Íñiguez munkájának lényegében ugyanaz lett a végkicsengése, mint Rátgéber László törökországi évének. A keretet ugyan a legjobb tudása szerint felkészítette az éppen aktuális feladatra, de a csapat sorsa, sõt gyakorlatilag az összeállítása sem a kezében volt.

A törökországi búcsú után Íñiguez nem vállalt azonnal munkát, melyben közrejátszott a spanyolországi erõviszonyok átrendezõdése. A Rivas Ecopolis meggyengülésével a Salamanca és az üldözõboly között egy komoly ûr keletkezett, nem csak szakmailag, de gazdasági lehetõségekben is. Lényegében azért folyt a küzdelem, hogy ki tud az egyetlen Euroliga résztvevõ mellett pozíciót fogni. Ebben a küzdelemben jól állt a Girona, sõt februárig a tabellát veretlenül vezették. Ekkor azonban egymást követõ négy fordulóból háromban vesztesen hagyták el a pályát és a csapat vezetõedzõje Ramón Jordana váratlanul lemondott. Bajba került a Girona, hiszen a kisebb hullámvölgy ellenére nem volt tervben az edzõváltás. Jó szezont futott a csapat és mindenki tisztában volt azzal, hogy egyszer megszakad a sorozatuk és veretlenül nem fognak végigmenni a szezonom. Vélhetõen egyéb konfliktus alakult ki a játékosok és a vezetõedzõ között, ami a hirtelen döntéshez vezetett. Ekkor került képbe Roberto Íñiguez, akinek a fia a Villareal labdarúgója Pablo Íñiguez kölcsönbe Gironába került. Roberto Íñiguez így a városban tartózkodott és bár egy Euroliga-gyõztes edzõt a klub nem tudott megfizetni, de megkeresték, hogy másfél hónapra, maximum 9 meccsre vállalja el a csapat irányítását.

Tavasszal minden a Girona tervei szerint alakult. Az egyébként is jól összerakott keret kiválóan reagált az edzõváltásra, a Salamanca pedig Shay Murphy súlyos sérülése után megrogyott. Végül Íñiguez-nek nem is kellett 9 meccset vállalnia, hiszen irányításával veretlen maradt a gárda. A rájátszásban mindkét párharcukat 2-0-val hozták, így 7 meccsbõl 7 gyõzelem és bajnoki cím lett a mérlege. Hogy a jövõ mit hoz, az más kérdés. Sok múlik azon, hogy a Girona vállalja-e az Euroligát. Íñiguez ugyanis kifejtette, hogy mindenképpen a legrangosabb európai kupasorozatban szeretne dolgozni és a spanyol sajtó hírbe hozta az összes olyan élcsapattal, ahol a vezetõedzõnek az év végén lejár a szerzõdése és még nem jelentettek be hosszabbítást. Ilyen a három orosz óriás (Jekatyerinburg, Orenburg, Kurszk) vagy éppen az USK Praha is.

Íñiguez megkapta az Invictus, azaz a Legyõzhetetlen jelzõt a spanyol sportsajtótól. Hogy aztán ez a nimbusz meddig tartható fent vagy mi történne, ha olyan közegbe kerülne, ahol saját kedve szerint formálhatna egy csapatot a szezon elejétõl kezdve, az talán sohasem fog kiderülni. Egy azonban biztos, ezzel a 32 meccsbõl 32 gyõzelemmel és a velük elért két bajnoki címmel jelenleg a leghatékonyabb edzõ Spanyolországban. Hasonlóan nagy szériái csak olyan legendás szakembereknek voltak, mint Miki Vukovic, aki a Dorna Godella kispadján 1992 és 1994 40 meccsen maradt veretlen. Ott van a nyolcvanas évekbõl María Planas edzõnõ, akinek egy 51 meccses gyõzelmi sorozata volt és a hatvanas években Ita Poza is produkált hasonlót.

Hirdetés