Hirdetés
Archivum

Queralt Casas nagyinterjú a válogatottról, Sopronról, Valenciáról



:

:

Hirdetés

A Diari de Girona címû lap a 2019-es nõi kosárlabda Európa-bajnokság felvezetéseként a spanyol válogatott 12 fõs keretének minden tagjával közöl nagyinterjút az elmúlt klubszezonról, a nemzeti csapatról és a következõ évadra vonatkozó terveikrõl. Ezúttal Queralt Casas került sorra, aki sok érdekességet mondott a soproni idõkrõl is.

Fotó: FEB

Fotó: FEB

Queralt Casas valamivel kevesebb lehetõséget kapott a felkészülési meccseken, mint amire elõzetesen számítani lehetett. A játékos hangsúlyozta, hogy maga sem volt biztos a helyében az utazó keretet nézve.

„Biztos helyrõl nem beszélhetünk a válogatott esetében. Idén az utolsó keretszûkítésig nem voltam benne biztos, hogy benne leszek a csapatban. Már önmagában a 12 játékos között szerepelni óriási megtiszteltetés és visszaigazolás egy teljes szezon jó teljesítménye után.” – mondta Casas, akinek igencsak viharos õsze volt. Bár kiválóan kezdett Franciaországban, de máig vitatott döntések egész sora végén elváltak útjai a Carolo csapatával.

„A váltás végül nagyon pozitívan jött ki számomra. Igazi csapatjátékos vagyok, akinek fontos, hogy jól érezze magát a pályán, ismerje társait és tudja mit várnak tõle. Az ünnepek végéig még nem voltam teljesen önmagam Sopronban, de aztán egyre jobban éreztem magam. Elégedett vagyok a váltással és azzal, hogy végül nem kisebb eredményt értünk el, mint az Euroliga Final Four. Az egyik álmom volt, hogy ott szerepelhessek.” – fogalmazott a spanyol játékos, majd így folytatta:

„Soha nem tudhatjuk, hogy mit hoz az élet és mi mért történik. Egyik napról a másikra nem volt csapatom, aztán hívott Roberto. A sajtóból úgy tûnhetett, hogy majdnem egy hét telt el, de igazából két-három nappal késõbb már megtörtént a megkeresése az ügynököm felé.”

Sopron mellett az Olympiacos-tól kapott ajánlatot Queralt Casas. Végül szakmai okok szóltak a magyar bajnok mellett. „Roberto Iñiguez-zel ugyan nem dolgoztam még, de hallottam az edzésmódszereirõl és éreztem, hogy játékosként jól illeszkednék az elképzeléseibe. Ez és az a tény, hogy a soproni csapatban nagyobb esélyt láttam messzebb jutni az Euroligában, döntött amellett, hogy Magyarországra szerzõdtem és nem az Olympiacos-hoz. Anyagilag az Olympiacos ajánlata jobb volt, de ez nem számított számomra abban a döntési helyzetben. Elégedett vagyok és a Final Four élményét már senki nem veszi el tõlem.” – összegzett.

A Diari de Girona újságírója is idézi Roberto Iniguez azon nyilatkozatát, hogy számára az igazi visszajelzés a munkáról az, ha volt játékosai azt mondják: fejlõdtek a közös munka során. Ezt Casas is megerõsítette.

„Játékban és mentálisan fejlõdtem az irányítása alatt. Számomra az elmúlt szezon mentálisan volt igazán nagy kihívás. A Világbajnokság után egy napot lehettem otthon, aztán már utaztam Franciaországba és az új csapattal edzettem. Aztán ott kiraktak a keretbõl és Magyarországra kerültem… Vannak dolgok, amiket nagyon nehéz feldolgozni, ez is egy ilyen volt. Azon túl, hogy folyamatosan a kosárlabdán jár az agya, Roberto emberileg rengeteget segített ezeket a dolgokat helyretenni.”

Casas-t az Euroliga rájátszásról is kérdezték az interjúban. „Amikor Sopron képbe került, tudtam, hogy a klubnak lehet esélye kivívni a Final Four-t. Ugyanakkor a Bourges elleni negyeddöntõ sokkal kiegyenlítettebben alakult, mint az esetleg kívülrõl látszott. Két szinte azonos erõsségû csapat találkozott, ami hasonló stílust képviselt. A hazai meccset egy olyan utolsó másodperces kosárral nyertük, amikor Candice Dupree nem is nézett a gyûrû felé. Bedobta, mert Õ Candice Dupree. Nagyon nehéz párharc volt, de végül bejutottunk a Final Four-ba, amit hazai pályán játszhattunk.” – mondta, mielõtt rátért a Jekatyerinburg elleni elõdöntõre:

„Azt gondolom, hogy többet is kihozhattunk volna belõle. 20 percen át tartottuk a lépést és ezt lehetett volna még nyújtani. Ha azonban szoros végjátékot kényszerítünk ki, akkor is a Jekatyerinburgban olyan tehetség és tapasztalat van, hogy vélhetõen meg tudták volna oldani a meccset. Számunkra a csúcspont már magában az a tény volt, hogy ott lehettünk a Final Four-ban.”

Hamar hivatalossá vált, hogy Queralt Casas Valenciában folytatja pályafutását. „Rettenetesen hálás vagyok Sopronnak és örökké az is leszek. Az igazság az, hogy amikor megkerestek a klubtól a hosszabbítás kapcsán, már beszéltem a Valenciával. Amit ott ajánlottak nekem, felkeltette a figyelmemet.” – kezdte a jövõ évi terveivel kapcsolatos gondolatait Casas.

„Nagyon jól éreztem magam külföldön, például Franciaországban, de a valenciai projekt rendkívül érdekes. A hosszú távú szerzõdés, miután három évre írtunk alá, mutatja, hogy tartósan terveznek és nem akarnak egy szezon után jövõ nyáron új csapatot építeni.” – mondta.

Valenciában Casas mellett új igazolás Julia Reisingerova vagy éppen Leticia Romero. Adódott a kérdés, hogy megcélozzák-e rögtön az elsõ évben a Girona, Salamanca kettõst. „Nem számolunk még ezzel, mert egyértelmûen látszódik, hogy ezt a projektet nem egy évre tervezik. Nem tudom, hogy lesz-e olyan csapatunk a jövõben, amelyik a Gironával vagy a Salamancával harcolhat, de jövõre még biztosan nem ez a cél. Engem nem érdekel, hogy mit gondolnak az emberek arról, hogy olyan csapathoz írtam alá, ami két évvel ezelõtt még másodosztályú volt. Lépésrõl lépésre akarnak építkezni és ez a terv nagyon tetszik.”

Visszatérve a válogatottra, Alba Torrens nélkül is a címvédés, illetve minimum az olimpiai selejtezõ a cél a spanyoloknál. “Természetesen Alba hiányának van jelentõsége, de nélküle is megpróbáljuk a legjobbat nyújtani. Mindenkinek meg kell hoznia azt a kis pluszt, ami ahhoz kell, hogy ellensúlyozzuk a hiányát.” – mondta Casas, aki szerint elsõsorban Franciaország, Belgium, Oroszország és a társházigazda Szerbia csapatával kell számolni. Érdekesség, hogy ebbõl a szerb, belga, orosz trió egy négyesben kezdi a tornát.

Hirdetés