Hirdetés
Magyarország

Rajtol a döntő és a bronzcsata



:

:

Fotó: Tóth Zsombor / Sopron Basket

Hirdetés

A végjátékához érkezik a magyar bajnokság. Pénteken elrajtol az NKA Universitas PEAC és a DVTK bronzcsatája, szombaton pedig a friss Euroliga-győztes Sopron Basket és az Atomerőmű KSC Szekszárd döntője. A párharcok kezdete előtt a játékosként hétszeres magyar bajnok, nyolcszoros Magyar Kupa-győztes, kétszeres Euroliga-bronzérmes, edzőként a 3×3-as válogatottal Európa-bajnok, kétszeres világbajnoki ezüstérmes Károlyi Andreát kérdeztük a várakozásairól.

A történelmi Euroliga-siker

“Óriási győzelmet aratott a Sopron az Euroligában. Talán senki nem gondolta volna, hogy hazai pályán a Fenerbahcét le lehet győzni. Ismét bebizonyosodott az örök igazság, hogy egy meccsen bárkit bárhol meg lehet verni. A legszebb az egészben, hogy 80 percen keresztül nem vezetett a Sopron ellen senki kint Isztambulban. Bár érzésem szerint csak így lehetett ezt bírni és megcsinálni, hogy ennyire klappolt minden.

Látva például a Salamancát, náluk Roberto Iniguez már van akkora név, hogy talán őt feszélyezte leginkább az, hogy eredményt érjen el ezen a hétvégén. A Fenerbahcéra és Victor Lapenára az a nyomás nehezedett, amit a klub, illetve a nézők támasztottak. Ilyen szempontból a Sopron és Gáspár Dávid ment ki úgy, hogy itt csak nyerhet bármilyen eredménnyel. Ez egyértelműen megmutatkozott a mérkőzéseken. Különösen a döntőben, ahol furcsa volt látni, hogy Iagupova, Sabally és még sorolhatnám a hazai játékosokat, mint, ha életük első meccsét játszották volna, annyira bestresszeltek a tehertől.

Összességében azt gondolom, hogy a lehetőség idén adott volt az Euroliga-győzelemre. Sőt, most jött el az a bizonyos „most vagy soha” pillanat. Közben viszont Isztambulban telt ház előtt egy ilyen erős Fenerbahcét legyőzni, amelyik idén már kétszer a Sopront is megverte, óriási bravúr.”

A negyedik Sopron – Szekszárd bajnoki döntő

“Jó kérdés, hogy ezek után egy bajnoki döntő mit hozhat. Én a játékos pályafutásom során, ha eredményben nem is, de a maga nemében az első magyar szereplést jelentő 2001-es Final4 bronzéremmel tapasztaltam egy hasonló érzelmeket kiváló bravúrt. Mi azt követően kedden tartottuk a telt házas ünneplést a Lauberben és ugyanígy szombaton folytatódott a bajnokság. Sok helyen elhangzik ez most és te is kérdezted tőlem, de én nem mondanám, hogy kiürülnek ilyenkor érzelmileg a játékosok.

Természetesen ki kell pihenni az isztambuli mérkőzéseket és az ünneplést, de szerintem most a soproni játékosok a föld felett lebegnek. Egy flow-ban van a csapat és ezzel tudniuk kell élni a döntőben. Várhatóan a Szekszárd neki fog ugrani a Sopronnak az első meccsen. Egy győzelemmel vagy egy 10 pontnál kisebb különbségű vereséggel jó alapokat adhatna a szorosabb folytatáshoz a Szekszárd, de engem meglepne, ha ez a döntő nem 3-0 lenne a Sopron javára. Nézői, szurkolói szempontból egy nagyon jó meccseket hozó 3-2 – bármelyik fél javára – lenne az ideális döntő, ez azonban most távolinak tűnik.

Az elődöntők szorosan alakultak. A Szekszárd megszenvedett a PEAC-cal, de tény, hogy a DVTK is három mérkőzésre kényszerítette a Sopront. Igaz, ebből szerintem a Sopron nagyon jól jött ki később Isztambulban. A Szekszárd akkor tud a legjobban működni, ha megvan a külső-belső egyensúly, de én nem erre térnék ki elsősorban. Átfordítám a hazai viszonyokra azt, ami borzasztóan működött a Sopronnak Isztambulban, a hitet. Legyen meg a hite a Szekszárdnak abban, hogy lehet esélye. Természetesen ilyenkor a nyilatkozatokban ez mindig elhangzik, de ha mélyen magadban nem hiszel benne, akkor semmit nem ér. Ez a legfontosabb most, hogy a Szekszárd magában legbelül tudatosítsa, hogy képes lehet meglepetést okozni. Maradva az érzelmi oldalnál, a Sopron esetében pedig éppen azt kell elkerülni, hogy a „valahogy úgyis nyerünk” gondolat ne ragadjon meg a fejekben.”

Kiélezett csata várható a bronzéremért a PEAC és a DVTK között

“Amióta ennyire nyilvánvaló a Sopron fölénye a bajnokságban, egyre nagyobb presztízse van a bronzcsatának. Nagy harc várható és jó meccsekre számítok. Kicsit stabilabbnak érzem a DVTK-t, amióta Völgyi Péter átvette őket, de a PEAC rendelkezik a pályaelőnnyel. A DVTK-nál én azt tapasztalom, hogy több olyan játékos lépett elő vezérré, aki az első félévben nem volt az és ez nagy stabilitást ad számukra. Gondolok itt akár Kányási Veronikára, Bernáth Rékára vagy Aho Ninára. Talán egy kicsit Kiss Angelika volt hullámzóbb az utóbbi időben, de ő is hozzá tud tenni fontos mérkőzéseken.

A PEAC akkor működött a legjobban ebben a szezonban, amikor Kiss Virág jól játszott. Az elődöntő harmadik meccsén nagyon nem ment neki. Lehet, hogy ebben közrejátszott sérülés is, ezt nem tudom. Abban viszont szinte biztos vagyok, hogy a Szekszárd különösen a harmadik mérkőzésen a védekezési szisztémáját külön rá is építette. Fontos lenne a PEAC-nak, hogy kiegyensúlyozott, jó egyéni teljesítmények jöjjenek a párharcban. Tehát a Dudasova, Wentzel, Marshall, Kiss négyes egyszerre legyen jó. Szücs Réka hiányát óriási veszteségnek érzem a PEAC-nál. Nagy szükségük lenne rá, mert Nikola Dudasovát és Wentzel Nórát nem éreztem annyira hatékonynak irányítóként. Jobban teljesített a PEAC, ha Szücs Réka irányított.

Itt az első mérkőzésnek nagyon nagy jelentősége van – természetesen ez minden párharcban igaz –, de úgy vélem, ha az elsőn a DVTK tudna nyerni Pécsett, akkor a második, hazai meccset saját közönsége előtt Miskolcon már behúzná. Várhatóan egy bronzmeccsre sokan kimennének és óriási hangulat lenne.”

Hirdetés