:
:
Péntekrõl szombatra virradóra a Seattle Storm és a Los Angeles Sparks összecsapásával elrajtol a WNBA 2012-es szezonja. A közvélemény és a szakemberek a Minnesota Lynx címvédését várják, de ehhez lesz egy-két szava a riválisoknak is. Beharangozó.
Minden idõk leghosszabb szezonja olimpiai szünettel
Szokatlan évad vár a WNBA csapatokra idén. A szezon május 18-án rajtol, július 14. és augusztus 15. között az olimpia miatt szünetet tartanak és az elõzetes tervek szerint a döntõ legutolsó játéknapja október 24-re esik majd. Bár 5 hónapra nyúlik a szezon, a mérkõzésszám nem változik a korábbi évekhez képest. Az olimpiai szünet azonban alapjaiban keverheti meg az erõviszonyokat.
Az ausztrál és a brazil válogatott játékosok csak az ötkarikás játékok után csatlakoznak a mezõnyhöz. Így például a Seattle Storm augusztus közepétõl számolhat Lauren Jacksonnal, de az Atlanta Dream számára is nagyon fog hiányozni az évad elsõ felében Erika de Souza. A hosszú szünet után – nem túlzás kijelenteni – egy új fejezet kezdõdik. Ha egy csapat nem szalad bele egy nagy gyõzelmi vagy vereség sorozatba, akkor a rájátszás helyei sem kelhetnek még el az évad elsõ felében.
Arról nem beszélve, hogy az Olimpia sorozatterhelése alatt a sportforma hatalmasat változhat a válogatott játékosoknál és bár ilyen reméljük nem történik, de a sérülés sem zárható ki. Egyszóval semmi sem garantálja, ha egy csapatnak júniusban és július elején megy a szakér, akkor augusztus második felében ugyanott tudják folytatni.
Nyugati fõcsoport
Esélylatolgatásunkat kezdjük a címvédõvel, a Minnesota Lynx gárdájával. Ritka az ilyen szezon a tengerentúlon, amikor a szakemberek, a szurkolók és az újságírók egyaránt címvédést várnak. Utoljára ez a bravúr még a Los Angeles Sparks együttesének sikerült 10 évvel ezelõtt. A Lynx híveinek minden okuk megvan a bizakodásra, miután a bajnokcsapatuk kerete a tavalyi évhez képest mindössze két helyen változott. Így elsõsorban az egészség és a kispad lehet a kérdés.
Gyakorlatilag csodaszámba megy, hogy a tavalyi döntõ MVP-je Seimone Augustus egy teljes WNBA szezont és egy európai évadot is végigcsinált kihagyás nélkül. Cheryl Reeve vezetõedzõ ennek fényében már az elõszezonban kijelentette, hogy több lehetõséget kíván adni a kispadnak és bízik benne, hogy a másik ászuk Maya Moore még tovább fejlõdött fizikálisan és mentálisan is a tavalyi évhez képest. Ha ezek a vágyak és számítások teljesülnek, akkor valóban igaz, amit a WNBA honlapja ír: „A Minnesota Lynx legnagyobb ellenfele a Minnesota Lynx.”
Kik lehetnek a Lynx kihívói nyugaton? Elsõsorban a Los Angeles Sparks, akiknél az elmúlt évek kiábrándító szereplése után nagy változások történtek. Az új vezetõedzõ Carol Ross lett, aki korábban az Atlanta Dream-nél segédezõként dolgozott. Ross-t tehetséges szakvezetõnek tartják, rossz nyelvek szerint a Dream keleti gyõzelmei is jórészt neki köszönhetõek. A drafton pedig az elsõ helyen választhatott a Sparks, így érkezett az atletikusságával és a játékintelligenciájával kiemelkedõ Nneka Ogwumike. A szezon sorsa innentõl kezdve a Jekatyerinburgban újra formába lendülõ Candace Parker sérülésein múlik, ha az elmúlt két évvel ellentétben nem kell mérkõzéseket kihagynia, akkor a Sparks újra a régi fényében ragyoghat.
Nem lehet elmenni szó nélkül a Phoenix Mercury mellett sem, akik Diana Taurasival ismét megpróbálnak felérni a csúcsra. A Mercury számára óriási érvágás, hogy Penny Taylor kidõlt erre a szezonra. Ugyanakkor hatalmas fogás volt a drafton Samantha Prahalis, akit sok tekintetben Taurasihoz hasonlítanak. Prahalis az érzelmeket tekintve ugyanúgy a végletek embere, mint a világ legjobbja és a játéka is tökéletesen illeszkedik a Phoenix uptempo stílusához. Ne lepõdjünk meg, ha megint a Mercury átlagolja a legtöbb pontot, tavaly 88.9 egységig jutottak mérkõzésenként.
Nyugaton a Seattle Storm, a San Antonio Silver Stars és a Tulsa Shock verseng még. Mindhárom csapatban közös, hogy hatalmas a „lutri faktor” erre a szezonra. A Seattle Storm csapatánál a karmesteri pálca továbbra is a világ legjobb irányítójának kezében van. Sue Bird mellett pedig Katie Smith és Tina Thompson hozza a rutint. A legnagyobb kérdés Lauren Jackson szerepe, aki az olimpia után csatlakozik, ki tudja milyen állapotban. Ha egy egészséges és fizikálisan egyben lévõ Jackson fut be, akkor a fõcsoportdöntõ sem kizárt, nélküle viszont nagy bajban lenne a Storm. A Seattle-nek a legrosszabb a sorsolása. Az olimpiai szünet elõtti 17 mérkõzésükbõl 11-et idegenben játszanak, ezt kell túlélniük, ha akarnak valamit idén.
A San Antonio Silver Stars tavaly megmutatta, hogy mire lenne képes, ha Danielle Adams egészséges lenne. Egy évvel ezelõtt Adams sokáig versenyben állt az év újonca címért, csapata legjobb lepattanózója és pontdobója volt. Aztán július közepén megsérült és nemcsak a saját, de a San Antonio szezonja is ment a levesbe. Addig pozitív mérleggel álltak és végül egyedüliként negatív mérleggel is bekerültek a rájátszásba, ott azonban nem sok babér termett a texasiaknak. A Silver Stars tavaly végül a liga leggyengébben lepattanózó csapataként zárt, így nem csoda, hogy Tangela Smith megszerzésével erõsítettek. A gárda ikonja továbbra is Becky Hammon, aki 35 évesen bevállalta a WNBA mellé nyárra az Olimpiát is, így minden eddiginél fontosabb lenne, hogy kapjon egy kis segítséget a társaitól.
Az elmúlt két év legrosszabb csapata a Tulsa Shock idén sem számíthat sok jóra. Új vezetõedzõvel és hat új játékossal futnak neki a szezonnak, miközben a csapat legnagyobb sztárja az ausztrál centertehetség Elizabeth Cambage csak az Olimpia után érkezik. Akkor, ha az új igazolások nem válnak be, lehet, hogy már mindegy lesz.
Keleti fõcsoport
Az elmúlt két évben keletet az Angel McCoughtry-féle Atlanta Dream nyerte. A Dream ezt követõen egymás után kétszer bukta el 0-3-ra a nagydöntõt, de ennek ellenére elvitathatatlan, amit elértek. Idén nincs könnyû helyzetben az atlantai csapat. A szakmai stáb eszének tartott Carol Ross távozott Los Angelesbe. Nem lesz a brazil különítmény, Erika de Souza az Olimpia után ugyan becsatlakozik, de Iziane Castro-Marques idén nem írt alá a csapathoz, Alison Bales és Shalee Lehning pedig visszavonultak. Bármennyire is hatalmasnak tûnnek a változások, a tengerentúli szakírók egybehangzóan állítják: ha Angel McCoughtry és Sancho Lyttle bírják a terhelést, a csapat pedig vállalható eredményekkel átvészeli az Erika nélküli idõszakot, akkor ismét odaérhetnek a legjobbak közé.
Ha WNBA-kelet, akkor Indiana Fever. Ha van csapat amelyik megérdemelné a bajnoki címet, az a Fever. Tamika Catchings és Katie Douglas nem túlzás, hogy emberfeletti küzdelmet mutat be évrõl évre egy viszonylag gyengébb csapattal, de az utolsó lépcsõfoknál valami mindig közbejött eddig. Tavaly például a fõcsoport nagy esélyesei voltak, de Catchings a rájátszásban megsérült. Kár szépíteni, ennek a csapatnak addig kell bajnoki címet nyernie, amíg Catchings, Douglas és a harmadik 30 feletti veterán klasszis Tammy Sutton-Brown bírják erõvel. Ha ez a generáció kifut, évekig nem lesz esélyes csapata Indianapolisnak. A gárda keretében annyi változás történt, hogy Tangela Smith-t elengedték, míg sérülés után visszatért a tavalyi szezont szinte végig kihagyó Briann January. Itt a nagy kérdés egyértelmûen az, hogy a veterán sztárok mellé lesz-e valaki, aki fel tud lépni. Jessica Davenportnak megvan erre a tudása, izgatottan várják a helyiek, hogy mire lesz képes.
Nem lehet elmenni szó nélkül a Chicago Sky erõsítései mellett sem. Pokey Chatman a sztárjai Sylvia Fowles és Epiphanny Prince mellé Swin Cash, Le’Coe Willingham, Ticha Penicheiro és Ruth Riley megszerzésével erõsítette meg a csapatot. Nagyon vékony a határ a rutinos és a sport értelemben vett „öreg” keret között. Az elõszezon mérkõzések alapján még a helyi szakírók sem döntötték el, hogy melyik jelzõ mellett tegyék le a voksukat. Az biztos, hogy Pokey Chatmannek nincs könnyû dolga, mert ezzel a csapattal azonnal eredményeket kell produkálnia. Ez nem a jövõ kerete, ezt a Sky-t nem azért rakták össze, hogy „2-3 év múlva jó legyen”, ezzel idén kell addig eljutni, ameddig el lehet. Rájátszás elsõ köre? Fõcsoportdöntõ? Döntõ? Ki tudja, hol lesz a vége…
A New York Liberty a Los Angeles Sparks mellett a liga másik ikonikus csapata és a két gárdában közös, hogy bizony a Liberty-nek sem megy az utóbbi években. Ez a csapat az elmúlt két szezonban Cappie Pondexter köré épült, de a nagy elvárásokhoz képest az igazi áttörés elmaradt. Oly sokszor megtapasztaltuk már, hogy egy fecske nem csinál nyarat és itt is ez a helyzet. Cappie Pondexter egymaga kevés az üdvösséghez. A Liberty megszerezte Kelly Millert, aki segíthet irányítani Pondexternek. Az igazi kérdés azonban az, hogy lesz-e valaki, aki fellép a nagy klasszis mellé. Ez a szerep Nicole Powell-re vagy Essence Carson-ra hárulhat, de ott van még Kara Braxton és Plenette Pierson is… Ez így édeskevés. Ha valaki fogadni szeretne a WNBA-re, akkor ne a New York Liberty bajnoki címére tegyen.
A Connecticut Sunt bemutathatnánk úgy is, mint Tina Charles csapata. A Sun játéka a klasszis centerre épül, ez tavaly keleti második helyet ért az alapszakaszban és pályaelõnyrõl egy sima búcsút a rájátszás elsõ körében az Atlantától. Ezt a szakaszemberek a rutintalanságnak tudták be, miután a keretükben csak hárman vannak, akik 5 évnél nagyobb WNBA rutinnal rendelkeznek. Ebbõl kifolyólag a Sun furcsa holtszezont produkált. Futottak pár kört, hogy Tina Thompson személyében szerezzenek egy rutinos világsztárt, majd amikor ezen tervük bedõlt, gyorsan marasztalták a tavalyi teljes keretüket. Ebben a csapatban idén is benne van egy jó alapszakasz, de csak Tina Charles-ra építve, nem fogják átlépni saját árnyékukat.
A végére maradt a Washington Mystics, akik kis túlzással az elmúlt években csak azzal tûntek ki a mezõnybõl, hogy alkalmanként Barack Obama a lányaival kilátogatott a találkozóikra. Egyébként a Mystics tavaly 6/28-as mutatóval zárt a fõcsoport utolsó helyén. A vezetõk nem tudtak mást tenni, mint hét új játékost hoztak, hátha… A Crystal Langhorne, Monique Currie, Matee Ajavon-féle alapcsapat együtt maradt és melléjük érkezett többek között Dominique Canty, Michelle Snow, Ashley Robinson vagy éppen Noelle Quinn.
A WNBA minden játéknapjáról beszámolunk és a terveink szerint rendszeresen hírösszefoglalóval jelentkezünk az évad során.
