:
:
Szerdán elrajtol az Euroliga 2011/2012-es szezonja. Átszervezett lebonyolítás és kettészakadni látszó mezõny, így lehetne összefoglalni a legrangosabb európai kupasorozat elõttünk álló évadjának lényegét. Két részes szezon elõzetesünk elsõ felében a végsõ gyõzelemre esélyes csapatokkal foglalkozunk, míg a beharangozónk második részében a magyar csapatok esélyeit boncolgatjuk majd.
Sok tekintetben történelmi és akár sorsfordító szezon elõtt áll a nõi kosárlabda Euroliga. Most elõször ér véget a sorozat nyolcas döntõvel, miközben a mezõnyben minden eddiginél nagyobb ûr tátong az élcsapatok és a tömör középmezõny között. Az orosz, spanyol és török együttesekkel úgy tûnik nem lehet a lépést tartani, miközben a középmezõnyben legalább 10 alakulatnál számolnak úgy, hogy az eredmények szerencsés alakulásával a nagyok mögött valahogy ki tudják vívni a részvételt a nyolcas döntõben.
Spanyolország
Mindig a címvédõvel érdemes kezdeni a beharangozót. A Salamanca minden idõk talán legfurcsább utat bejáró Euroliga-gyõztese. Szinte két hét sem telt el a jekatyerinburgi siker után, amikor arról számolhattunk be, hogy Sancho Lyttle, Alba Torrens, Anke De Mondt, Silvia Dominguez, Anna Montanana és Belinda Snell is elhagyja a csapatot. Ritka sportvezetõi higgadtságról árulkodik ez a helyzet, hiszen finoman fogalmazva sem nagyok a salamancai csapat esélyei a címvédésre és innentõl kezdve pedig teljesen felesleges lett volna kockáztatni a klub stabilitását azzal, hogy erõn felül még egy plusz esztendõre együtt tartják a sikercsapatot.
Lucas Mondelo így is irigylésre méltó helyzetben van, hiszen bombaerõs kerettel dolgozhat. November elejétõl visszatér Erika de Souza és átette a Rivas Ecopolistól Salamancába az európai székhelyét a szakemberek által igen alulértékelt, de zseniális Dewanna Bonner, aki a spanyol Szuperkupán már megvillantotta a klasszisát. Az új igazolások Marta Fernandez, Vajda Anna, Sonja Kireta és Allison Feaster-Strong is igen sok mindent láttak már kosárlabdapályán, miközben vannak olyan spanyol szakírók, akik esküdni mernének rá, hogy Marta Xargay nagy nemzetközi áttörésérõl szólhat az idei évad.
Ilyen felállásban pedig az elvárás természetesen nem kisebb, mint a nyolcas döntõ. A spanyol bajnok számításait leginkább a sérülések írhatják felül. Akik rendszeresen követik a nõi szakág történéseit, azok ezt a névsort olvasva pontosan tudják, hogy igen sérülékeny játékosok alkotják a keretet, ez pedig azt jelenti, hogy a gondosan megtervezett rotáció könnyen borulhat.
A spanyoloktól a Valenciánál sem titkolják, hogy szeretnének odaérni a végén. Valenciában tavaly nyáron és idén nyáron is kicserélték a keretet. A tavalyi keret bombaerõs volt, de igazából nem éhes játékosokból állt, hanem olyanokból, akik már nagyjából 10 éve a topon vannak és ez – ha nem is kimondva -, de visszaköszönt tavasszal. Idén a jóllakottság nem lehet téma a Valenciánál, de így is csak zsenik alkotják a csapatot. Honti Kata, Lauren Jackson, Sancho Lyttle, Ann Wauters, Jana Vesela, Isabelle Yacoubou-Dehoui, Laia Palau, Silvia Dominguez, Shay Murphy és Maya Moore, így fog kinézni a névsor, amikor mindenki a szakmai stáb rendelkezésére áll majd.
Mit lehet mondani errõl a keretrõl? Egy biztos, bemutatni talán senkit sem kell. A kérdés igazán a csapategység lesz, de Natalia Hejkova ennek a területnek a nagymestere. A Ruzomberoknál és a Szpartak Moszkvánál is korszakos egyéniségekkel kellett megbirkóznia és a neve mellett szereplõ Euroliga-gyõzelmek száma jól mutatja, hogy sikerrel tette. Lehet, hogy ez lesz az az év, amikor a Valencia felér a csúcsra.
Oroszország
Megnyerjük-e végre azt a szerencsétlen Euroligát vagy mi a fenét, amirõl annyit beszélnek ezek?- tehetné fel a kérdést az egyszeri Jekatyerinburg szurkoló két vodka között, miután évek óta mást sem hallani az orosz csapat háza tájáról, mint azt, hogy az európai porondon is fel akarnak érni a csúcsra. A Világ nagy rejtélyei könyvsorozatban is lassan önálló fejezetet kap az uráli gárda, mivel tényleg felfoghatatlan, hogy az utóbbi években miért nem sikerült elhódítani az áhított trófeát.
A próbálkozásokba Gundars Vetra belebukott és a helyét a kispadon a litván edzõlegenda Algirdas Paulauskas vette át, de a keret szinte változatlan maradt. Ezzel kapcsolatban a leköszönõ Vetra foglalta össze legjobban a helyzetet: „Ha egymás után háromszor nem sikerül elérni az adott szezonra kitûzött célt, akkor változtatni kell. Ilyenkor két lehetõség van, vagy lecserélik a fél keretet és az edzõ dolgozhat tovább, vagy az egyszerûbb út: az edzõ távozik és a meglévõ keretbõl próbálnak kihozni többet. Tisztán látható, hogy ebben az esetben melyik a logikus döntés.”
Azért nem a Jekatyerinburgról beszélnénk, ha nem igazoltak volna nagy sztárokat. Az idei nyár nagy fogásai Hana Horakova, Jelena Leucsanka vagy éppen a januártól érkezõ Sue Bird. Lehet, hogy pont az új erõsítések hozzák meg a sikert, nem tudni. Egy biztos: ideje lenne felérni a csúcsra, mert ki tudja, hogy ebben a világgazdasági helyzetben meddig finanszírozzák még az orosz gigász mûködését.
A másik orosz ikon, a Szpartak Moszkva az idei szezonra már végképp szakított az Euroligát sorozatban nyerõ alakulattal. Fowles és Taurasi tavalyi távozása után idén már Sue Bird, Ilona Korstin és Lauren Jackson sem tér vissza az orosz fõvárosba. A szakmai stáb ennek ellenére erõs keretre számíthat. Az olyan veterán klasszisok mint Jelena Skerovic, Becky Hammon, Candice Dupree, Seimone Augustus vagy Evgenia Belyakova mellett, ott lesz Marina Kuzina, Jelena Milovanovic, Sonja Petrovic és a tavalyi évad legjobb európai fiatalja Nika Baric is.
Az idei Szpartak Moszkva erõsségét pont az adhatja, hogy Pokey Chatman-nek a tavalyi átmeneti év után újra lesznek variációs lehetõségei. Itt az igazán érdekes kérdés, hogy a csodálatos WNBA szezont futó Seimone Augustus végig egészséges lesz-e és ha igen, akkor meg tudja-e közelíteni azt a játékot, amivel a Minnesotát a csúcsra vezette.
Törökország
A nagy talány. A törököknél az idei nyár válogatott szinten már meghozta a nagy áttörést, de ez klubszinten még várat magára, pedig elképesztõ tudású játékosokat igazolt az utóbbi években a két kirakatcsapat a Galatasaray és a Fenerbahe.
Az idei évadra a Galatasaray nevéhez fûzõdik az igazán nagy dobás. Az év igazolása Diana Taurasi, aki pont a nagy rivális Fenerbahcétól tette át a székhelyét. Igazából sohasem fogjuk megtudni minden részletét annak, hogy a tavalyi év decembere – a doppingbotrány kirobbanása – és idei év májusa – a Galatasaray alakulatával történõ szerzõdéskötés – között mi zajlódott le, így óvakodni kell attól, hogy minõsítsük ezt az igazolást. Vélhetõen a heves árulózás és a pátoszos felmagasztalás is tévút lenne, maradjuk annyiban, hogy a nõi kosárlabdázás egyik legfurcsább csapatváltásáról beszélünk.
Persze a Galatasaray nemcsak Taurasiról szól. Az új szerzeményeik közé tartozik Epiphanny Prince, Tina Charles és Alba Torrens is. Jól látszódik tehát, hogy Taurasinak lesznek társai, talán többen is, mint a Fenerbahcénál. Ez a felállás lassacskán a Sabtaj von Kalmanovics által összerakott Szpartak Moszkvára hasonlít. Az akkor négy Euroliga-gyõzelmet ért. Most eggyel is beérnék Isztambulban… Egyébként nem titok, hogy a Galatasaray a nyolcas döntõt is szeretné megrendezni és ezért minden pénzt hajlandóak megadni.
A Fenerbahce sorsa nyáron sokáig veszélyben forgott. A klubot érintõ bundabotrány miatt felmerült, hogy azokat a szakaszosztályokat, akik nem rendelkeznek nagy önálló támogatókkal, a klub nem fogja finanszírozni. Így a nõi kosárlabda is veszélybe került, de a Fenerbahce elnöksége végül megmentette a csapatot. A keretben több változás is történt. Az elmúlt másfél évben lett szövetségi kapitányként is dolgozó George Dikeoulakos hozta magával Elina Babkinát és Zane Tamanét, igaz visszatér Penny Taylor, a palánk alatt pedig együtt maradt a Matovics-Yilmaz duó. A Fenert erõsíti az idei évadban is Angel McCoughtry, akivel a bajnoki cím megszerzésekor nagy nehezen megbékéltek a szurkolók. A török válogatott sztárjai közül pedig maradt a klubnál Birsel Vardarli és Kristen Nevlin.
A nyolcas döntõ
A FibaEurope honlapján szeptember közepén Rátgéber László fogalmazta meg legjobban az új lebonyolítás lényegét: „A nyolcas döntõ az nem négyes döntõ. Könnyebb oda eljutni, de nehezebb megnyerni.”
Valahol itt van az új lebonyolítás sajátossága. Pár nap leforgása alatt négy kiemelkedõ színvonalú mérkõzést kell játszania és nyernie annak, aki fel akar érni a csúcsra. Ehhez pedig indokolatlanul mély keretre van szükség, olyanra ami a nemzeti bajnokságokhoz és az alapszakasz küzdelmeihez mindenképpen túlzás. Ennek ellenére a fenti összeállításból is kivehetõ, hogy az igazán nagycsapatok bõvítették a keretüket. Sajnos ezzel végérvényesen kettészakítva a mezõnyt.
