:
:
Az elsõ olyan fordulójához érkezett a Magyar bajnokság, ahol az élcsapataink egymással mérik össze az erejüket. Vasárnap 15 óra 45 perces kezdettel a két Euroligás magyar alakulat, a Gyõr és a Sopron találkozik, szombaton este 18 órától pedig a ZTE fogadja a pécsieket.
A Gyõr-Sopron rangadót számtalan oldalról meg lehet közelíteni. Az egyik nagy kérdés, hogy vajon Fûzy Ákos csapata miként reagál arra a terhelésre, hogy a hétközi nemzetközi találkozó után a hétvégén is egy Euroliga színvonalú összecsapást kell vívnia. Ez eddigi gyõri tapasztalatok finoman szólva is felemásak. Amilyen jól sikerültek az Euroliga fellépések – a kaunasi kalandot leszámítva -a bajnokikon szenvedtek Rasheed Ritáék, igaz a gyõzelem végül mindig megszületett.
Ezen a téren a Sopronnak jóval nagyobb tapasztalata van, de mégsem ezért tûnik esélyesebbnek Székely Norbert csapata. Elsõsorban a palánk alatt mutatkozik nagy különbség a két gárda között. Horti, Krivacevic és Krnjic komoly variációs lehetõséget kínál a címvédõnél, miközben a gyõriek esetében az Euroliga találkozókon bebizonyosodott, hogy egyedül Hollingsworth tud dominálni a palánkok alatt.
A szoros mérkõzéshez a gyõrieknek nagy szükségük lesz rá – az Euroliga találkozókhoz hasonlóan-, hogy a rutinosabbak Ciglar és Nagy-Bujdosó mellett Rasheed és Simon is a bajnoki átlagaikhoz közel teljesítsenek. Fûzy Ákosnak szüksége lesz a minél több éles emberre, ugyanis ha a Sopron érvényesíteni tudja gyors játékát és magas iram jellemzi a találkozót, akkor egy idõ után jó eséllyel ki fog ütközni a vendégek fölénye. Ez még akkor is igaz lehet, ha ezúttal a Gyõr egész héten hazai környezetben készülhetett, míg Fegyverneky Zsófiék Olaszországban szerepeltek.
Székely Norbert együttesének legnagyobb ellenfele saját maga lehet, pontosabban azok a hullámvölgyek, amelyek a csapat mind a négy idei vereségében fõszerepet játszottak. Nem férhet bele 7-8 perces üresjárat vagy bármelyik negyed elején egy „beragadás”, mert azt viszont a Gyõr könyörtelenül kihasználhatja.
A ZTE-Pécs rangadó a kérdések és a válaszok mérkõzése lesz. Mindkét csapat szembesülhet azzal ezen a délutánon, hogy nagyjából hol tart. Az igazság az, hogy nemzetközi kupaszereplés híján nem lehet megmondani, hogy ezen két gárda mire képes. Az idei évnek az ismert körülmények miatt jelentõsen átalakult kerettel nekivágó pécsiek egy szoros diósgyõri végjátékot és az FTC ellen egy rosszabbul sikerült negyedik negyedet leszámítva magabiztosan hozták a gyõzelmeket. Ugyanez a zalaegerszegiekrõl is elmondható lenne, de Gáll Tamás csapata egy váratlan vereségbe beleszaladt a Vasas ellen, amely nem most, hanem majd az alapszakasz végelszámolásakor fájhat igazán.
A pécsiek szempontjából a mérkõzés alfája és omegája természetesen Allie Quigley lehet, aki a 17.75 pontos átlagával a Magyar bajnokság jelenlegi legjobb pontdobója. A pécsieknél Quigley mellett Stefanie Murphy szállított 14.8 pontot, de ennek ellenére túlzás lenne azt állítani, hogy az idei Pécs a centerjátékával vonul be a nõi szakág történelemkönyvébe. Az idei szezon kellemes meglepetése a baranyai megyeszékhelyen Horváth Lilla játéka. Ha valaki, akkor a Sopronból érkezett játékos élt a megnövekedett játékpercek és felelõsség kínálta eséllyel. Éppen ez lehet a pécsieknél a döntõ faktor, hogy Quigley mellé a tavalyi évbõl megmaradt és Euroliga tapasztalattal rendelkezõ játékosok közül Raksányi, Horváth vagy Sarok egy ilyen rangadón elõ tud-e lépni vezérré.
A zalaegerszegieknél Szalay Virág, Horváth Zsófia és a sérüléssel bajlódó, de már a csapattársaival edzõ Zsovár Orsolya átlagoltak 10 pont felett idén. Gáll Tamás együttesének azonban nem az egyéniségeket tekintve, hanem csapatként játszva lehet esélye a gyõzelemre.
