Hirdetés
Magyarország

Semmihez nem hasonlítható lehetőség a tapasztalatszerzésre – interjú Völgyi Lilivel



:

:

Fotó: Tóth Zsombor / Sopron Basket

Hirdetés

Szombaton este a Sopron Basket 102-71-es sikert aratott a VBW CEKK Cegléd otthonában. A találkozón 15 évesen, 6 hónaposan és 13 naposan megszerezte első pontjait az élvonalban a Soproni Darazsak Sportakadémia növendéke Völgyi Lili. A negyedik negyedben két egymást követő támadásnál talált be a fiatal játékos, aki nyáron a besztercebányai EYOF-on és Coventry-ben a Nemzetközi Gyermek Játékok 3×3-as tornáján is bronzérmet ünnepelhetett. Völgyi Lili a Sopron Basket mindhárom bajnoki mérkőzésén pályára lépett idén. A felnőtt csapatban szerzett első élményekről beszélgettünk.

Első 2007-es születésű játékosként szereztél pontokat a magyar élvonalban. Nem befolyásolnálak további statisztikákkal. Milyen érzések kavarognak most benned?

Nagyon boldog vagyok! Ezért edzettem és nagy szó, hogy a Sopron Basket csapatában pályára léphettem, de azt is tudom, hogy ez még csak a kezdet. Jobbnak és jobbnak kell lennem, ha később is szeretném megállni a helyem.

Ugorjunk vissza nyárra. Hogy fogadtad, amikor megtudtad a hírt, hogy a felnőtt csapat stábja is számít a munkádra?

Kaptam egy telefonhívást Gáspár Dávidtól, melyben elmondta: szeretné, hogy csatlakozzak a felnőtt csapat alapozásához. Akkor még nem tudhattuk, hogy meddig leszek a felnőttek között, egyáltalán hogy alakulhat a szerepem. Én csak annyit válaszoltam neki a telefonban, hogy „Nagyon szépen köszönöm!”. Meg voltam lepődve, kicsit talán zavarba is kerültem, nem számítottam erre a lehetőségre.

Örültem a megkeresésnek, de azért egy kis félsz is volt bennem, hogy jól csináljak mindent, megfeleljek az elvárásoknak. Szerencsére azt tapasztalom, hogy segítőkészek a csapattársak, az edzők. Sok mindenkire számíthatok.

Fotó: Tóth Zsombor / Sopron Basket

Hogy emlékszel a kezdeti időszakra? Sikerült hamar felvenni a ritmust?

Pár nappal később kezdtem, mert előtte Angliában voltunk a 3×3-as csapatunkkal. Ott egy kisebb lemaradást éreztem, mert amikor én csatlakoztam, akkor már játékokat tanultak a többiek. Szerencsére sikerült behozni ezt a lemaradást.

Más intenzitása van a munkának, mint amiben eddig részem volt. Minden téren érződik, hogy tapasztaltabbak a játékosok és azt is érzem, hogy egyénileg sokat kell fejlődnöm.

Sok fiatal játékossal van lehetőségem interjút készíteni és az első felnőtt élményeknél rendre kiemelik, hogy nagy különbséget jelent az utánpótláshoz képest a rengeteg információ, ami elhangzik az edzéseken. Ezt te is tapasztaltad?

Igen, tapasztaltam. Az is nagy változás, hogy a légiósok érkeztével angolul zajlik a munka. Bár mindig elmondják nekem, ha valamit nem értek, nyugodtan kérdezzek. Így, hogy most kerültem fel, sok ez egyszerre, de igyekszem mindent jól csinálni.

Fotó: Tóth Zsombor / Sopron Basket

Fizikálisan sokat kivesz belőled egy edzés?

Erősebbek a játékosok és emiatt fárasztó, de egyáltalán nem panaszkodom emiatt. Én általában Fegyverneky Zsófival szoktam párban lenni a védőfeladatoknál. Ő mindenben erősebb, tapasztaltabb és így rengetget lehet mellette fejlődni.

Gondoltad volna, hogy egyszer ez a mondat elhangzik tőled: „Fegyverneky Zsófival szoktam párban lenni”?

Nem gondoltam volna (nevet), ahogy azt sem, hogy idén a felnőtt csapatban játéklehetőséget kapok, három bajnokin már biztosan pályára léphetek, pontokat is szerzek. Álomszerű.

A felnőtt csapat játékosai csapattársak vagy példaképek? Ez a kettő nálad hogy viszonyul egymáshoz?

Nyilván ők most az én csapattársaim, de közben felnézek rájuk. Most például a bajnokság elejéről Jecát emelném ki, aki, ha teljesíteni kell és szükség van rá, meg tudja csinálni a legnehezebb dolgokat is. Nekem ezt motiváló látni és szeretnék egyszer eljutni erre a szintre. Egyébként önmagában már az Euroliga-győzelem is ilyen volt tavasszal. Azt mutatta, hogy érdemes csinálni és innen Magyarországról is el lehet jutni oda.

Fotó: Tóth Zsombor / Sopron Basket

Az iskola mellett az edzésmunkában hogy tudsz részt venni? Érdemes az olvasóinknak itt is kiemelni, hogy 10. osztályos gimnazista vagy.

Én most csak a felnőttel edzek. Nekik napi két edzésük van. Délelőtt iskolában vagyok, csak a délutáni csapatedzéseken tudok ott lenni. Nekem ezen felül van egyéni kondiedzésem, így a délelőtti alkalmakat is be tudom pótolni. Emellett szükség esetén kikérnek az iskolából. A délutáni csapatedzéseken viszont hiánytalanul ott lehetek, ilyen szempontból nem maradok le semmiről.

A mérkőzés előtt mennyire izgulsz?

A bajnokság kezdete előtt több edzőmeccset is játszottunk. Az első Győr elleni mérkőzés alkalmával nagyon izgultam. Minden más volt, akkor játszottam először a felnőttekkel. Utána a többi felkészülési meccsen hol több, hol kevesebb idővel, de pályára léptem és kezdtem hozzászokni.

Az első bajnoki előtt megint volt egy kicsivel nagyobb izgalom, de szerintem ez természetes. Szerencsére azért nem volt bennem az a durva félsz, ami hibákat hozott volna magával. Az edzőmeccseknek köszönhetően már sokkal nyugodtabban mentem fel ott is. Ha lehet így mondani: tudtam, hogy mi a helyzet.

Mekkora változást hozott ez a pár hónap a játékodban?

Biztos, hogy sok mindenben fejlődtem és sok minden változott, de korai ezt most még így nézni. A beszédet tudnám kiemelni, ami talán egy látványosabb változás. Ezt úgy kell érteni, hogy én egyes poszton játszok és sokszor kérik tőlem az edzők: hangosan kell beszélni, hogy tudják a többiek milyen játék következik. Sokat kell még dolgozni ezen is, de ebben a kommunikációban léptem előre.

Sikerült beilleszkedni a csapatba?

Befogadtak a többiek. Fiatalabb vagyok és nyilván a korkülönbség megvan, de ezt nem éreztetik velem. Egyáltalán nem érzem úgy, hogy kizárnának bármiből. Nyitottak a csapattársaim. Ők is kérdeznek tőlem, ha bármi úgy adódik, én is nyugodtan kérdezhetek tőlük.

Hajlamosak vagyunk belefeledkezni a statisztikákba, eredményekbe a meccsdömping során, de ennek van egy nagyon erős emberi oldala is. Bármit hoz a jövő, ezt az időszakot, ezeket az élményeket az Euroliga címvédőjének a mezében már senki nem veszi el.

Igen, ez örökre megmarad. Apukám a napokban mutatott a hat évvel ezelőtti soproni szezonnyitóról egy felvételt, amikor a profi csapat játékosai gyerekekkel vonultak be. Én is kísértem akkor egy játékost. Meg is osztotta, hogy hat éve én kísértem, most engem fognak. Itthon is nagyon büszkék rám! Ez egy fontos mérföldkő.

Milyen csapatokban láthatnak a szurkolók és milyen céljaid vannak erre a szezonra?

Nem tudom pontosan megmondani, hogy meddig maradok keretben, de amiben csak tudom, szeretném segíteni a felnőtt csapatot a továbbiakban is. Játszani fogok a juniorban, tehát az U18-as csapatban. Ott összeszokott kerettel leszünk és az érem is cél lehet. A mostani kadettel voltunk két éve serdülő bajnokok. Ott viszont egyértelműen idén is az a cél, hogy a legfényesebb éremért menjünk.

A közvetlen barátaid, osztálytársaid hogy reagáltak arra, hogy a legjobbakkal játszol?

A barátaim, a korosztályos csapattársaim mindig kérdezik, hogy milyen a felnőtt csapattal dolgozni. Többször elhangzik az, hogy „mennyire durva ilyen fiatalon ott játszani.” A tanáraim szintén követik a kosárlabdát, ők is gratuláltak. Azt szeretném is kiemelni, hogy szerencsém van velük, mert mindenben támogatnak.

Hirdetés