Sikerekben gazdag szezont fut Rátkai Eszter – nagyinterjú a pécsi tehetséggel

Lezárultak a női élvonal 2022/2023-as kiírásának küzdelmei. Az NKA Universitas PEAC csapata kiemelkedő teljesítménnyel a rájátszás-helyosztói során kétszer is legyőzte a TFSE-MTK csapatát, s ezzel az ötödik helyen zárta a bajnoki idényt. Az elmúlt szezont Rátkai Eszterrel, a pécsi együttes fiatal válogatott játékosával értékeltük, aki többek között kitért a felnőtt mezőnyben való bemutatkozására is.

Kicsit visszaugorva az időben, múlt októberben tértél vissza a pályára egy komolyabb sérülésből, s utána decemberben kezdtél el a felnőttekkel edzeni. Erről a lehetőségről mesélj egy kicsit kérlek, hogy jött, illetve, hogy milyen volt felkerülni a felnőttekhez? 

“A tavalyi sérülésem kicsit keresztbehúzta a számításainkat. A tervek szerint ugyanis már az alapozást is a felnőttekkel kezdtem volna, míg a légiósok meg nem érkeznek, s ha minden jól alakul, akkor már a szezon elején is belekóstolhattam volna az élmezőny küzdelmeibe, mint U20-as. Ám sajnos ez nem így történt.” – emlékezett vissza a fiatal kosárlabdázó. – “A sikeres rehabilitációm befejeztével, decemberben csatlakozhattam a felnőtt csapathoz, amikor is a körülöttem lévő, velem együtt dolgozó szakemberekkel közösen úgy döntöttünk, hogy  biztonságban, fájdalommentesen, maximális erőbedobással tudok edzeni. Ez pedig szerencsére olyannyira jól is sikerült, hogy ezt követően már végig a felnőtt csapattal készülhettem. Teljes mértékben számítottak rám és a játékomra is, amiért nem csak hihetetlenül hálás vagyok, de egyben egy hatalmas megtiszteltetésnek is tartom!”

Hogy fogadtak a felnőttek?

“Az első pillanattól kezdve nagyon aranyosak voltak a lányok. Segítettek mindenben, lehetett szó a pályán, vagy akár a pályán kívüli dologról. Bármi kérdésem volt, bátran fordulhattam hozzájuk és mindent megtettek annak érdekében, hogy a lehető leggördülékenyebben tudjak a csapathoz, a munkába becsatlakozni. Vezetőedzőnk, Jovan Gorec is nagyon segítőkész volt, illetve türelmes. Tudtuk, tudta, hogy nem lesz egyszerű a helyzet, utánpótlásból rögtön belecsöppenni az élmezőny ritmusába, ráadásul a szezon közepén, de mindenben támogatott. Nem volt könnyű az elején, de nagyon szeretem a kihívásokat és azt gondolom, ahogy haladtunk előre, úgy én is egész jól hozzászoktam a felnőttek ritmusához.”

Említetted az élmezőny ritmusát, illetve, hogy még az elején nehéz volt megszokni. Mennyiben voltak másabbak a felnőtt csapat edzési, mint az utánpótlásé?

“Sebességben, dinamikában és fizikalitás terén mindenképpen. Sokkal gyorsabb döntéseket kell hozni, és  hiba nélkül végrehajtani. Irányító poszton ez a saját korosztályban sem mindig egyszerű feladat, a felnőttmezőnyről nem is beszélve! A védekezés pedig  kulcsfontosságú, főleg a fiatal játékosoknál. Agresszív védekezés nélkül esélyed sincs. A dobásszelekció is nagyon más, míg a junioroknál várják is tőlem a pontokat és a megbontásokat, addig a felnőtteknél elsősorban kiszolgálok és védekezek. Utánpótlás edzéseken nagyobb hangsúlyt fektetnek például a dobótechnika javítására, a passzokra, a labdavezetés gyakorlására, az első csapatnál inkább a taktikán van a fókusz – főleg a szezon azon szakaszában, amikor én érkeztem, az alapszakasz vége felé. Ahogy tapasztaltam, ekkor már a figurákon, illetve azoknak a begyakorolásán, pontosításán van a fő hangsúly, illetve az 5-5 elleni játékon.”

Az NKA Universitas PEAC fiatal kosárlabdázója január 7-én, a VBW CEKK Cegléd elleni idegenbeli találkozón debütált a felnőtt mezőnybe. A pécsi együttes végül magabiztos, 105-76-os győzelmet aratott, Rátkai Eszter pedig 15 perc játéklehetőséget kapott, melyet 2 ponttal, 1 lepattanóval, illetve 5 gólpasszal zárt.

Ezt követően, januárban pedig az élmezőnyben már pontokkal is debütálhattál. Ez minden élsportoló számára egy nagyon fontos pillanat. Hogy emlékezel vissza erre a momentumra? Milyen érzések, gondolatok kavarogtak ekkor benned?  

“Az első ilyen nagyon fontos pillanat számomra, amire tisztán emlékszem, amikor a felnőtt mezemet megkaptam. Már akkor hihetetlenül boldog voltam. Ezután következett az újabb lépcsőfok, amikor a Cegléd elleni meccsen a keretbe is bekerültem és utaztam a csapattal. Emlékszem, hogy ott ültem a kispadon és Jovan Gorec vezetőedző egyszer csak odalépett hozzám és mondta, hogy mehetek a pályára. Előszőr egy pillanatra sokkos állapotba kerültem, aztán hihetetlen mennyiségű boldogság és járta át a testemet-lelkemet. Ekkor már csakis arra tudtam gondolni, hogy a hosszú évek kemény munkája végre kifizetődött. Kiskorom óta vártam, hogy felnőtt játékos lehessek és ennek azon a bizonyos Cegléd elleni mérkőzésen jött el az ideje, amit sose fogok elfelejteni. Az pedig márcsak hab volt a tortán, hogy azon a találkozón, melyen debütáltam, az első pontjaimat is sikerült megszerezni. Elképesztő érzés volt és hihetetlenül hálás vagyok mindezért!”

Az előbb kifejtetted, hogy milyen különbséget érzel egy utánpótlás, illetve egy felnőtt csapat edzése között. Miben különbözik egy mérkőzés? 

“Amit már az edzések kapcsán is említettem, az a mérkőzésekre is igaz, sokkal gyorsabb és fizikálisabb a játék. Az edzéseken idővel megismered, illetve kiismered a csapattársaid játékát, mérkőzéseken mindig új és tapasztaltabb ellenfél jön veled szembe. Sokszor 10-15 évvel idősebb, magyar vagy külföldi válogatott játékosok ellen kell helytállni, és azért többször előfordult, hogy ezt tudatosan ki is használják az ellenfelek, egy pillanatra sem kímélnek minket, de mi ettől erősödünk és fejlődünk.”

Magabiztos játékkal nyerte meg az NKA Universitas PEAC II. csapata a Hepp Kupát február hónap közepén. Rátkai Eszterék kihozták magukból a maximumot a négyes döntő során, az elődöntőben ugyanis 87-61-re verték a házigazda BEAC-Újbudát, míg a fináléban 85-74-es sikert arattak az MTK-TFSE ellen. Rátkai pedig nemcsak korosztályos szinten és a felnőttek között, hanem az NB I/B Piros-csoportjában is remekelt. A BEAC elleni mérkőzésen 19 ponttal zárt, emellett pedig 6 gólpasszt osztott ki, majd a döntőben szintén extra teljesítményt nyújtott: 38 pontot jegyzett, 8 lepattanót szedett, illetve 8 faultot harcolt ki.

Fotó: BEAC Újbuda

A felnőtt mellett viszont a saját korosztályod dicsőségeiről sem szabad megfeledkezni. S, ha már hónapról-hónapra haladunk, februárban a Hepp Kupa négyes döntő ugrik ki, mint fontos esemény, ahol szintén remekül teljesítettél. Előszőr viszont a csapat teljesítményére kérdeznék rá. Hogy értékelnéd a szerepléseteket?

“Nagyon pozitívan és boldogan tekintek vissza erre a Hepp Kupa négyes döntőre. Márcsak azért is, mert úgy sikerült egy ilyen bravúros eredményt elérnünk, hogy mindamellett, hogy a legfiatalabb csapat voltunk a mezőnyben, állandó keretünk sem igazán volt, nem volt sok közös edzésünk. Többen, több korosztályban is szerepeltek, voltak olyan játékosok, akik a junior csapatból, voltak olyanok, akik a B-csoportban szereplő együttesünkből csatlakoztak, illetve voltak, akik a felnőtt csapatból játszottak vissza. A realitás talaján maradva, ebből kifolyólag tehát az esélytelenek nyugalmával ugrottunk neki a döntőnek, de úgy érzem ez csak bizonyítási vágyat generált a csapatban. Egyáltalán nem feltett kézzel mentünk a tornára, sőt, meg akartuk mutatni, hogy igenis képesek vagyunk megnyerni a Hepp Kupát. Ez pedig végül így is lett. Kihoztuk magunkból a maximumot, egymásért játszottunk, igazi csapatként, s végül a trófeát is megkaparintottuk, ezzel pedig történelmi sikert arattunk a Rátgéber Akadémia történetében. Nagyon büszke vagyok a csapatunkra!”

Joggal lehetsz, és ahogy azt mondtam, te is gyönyörűen teljesítettél. Hogy értékelnéd a saját játékodat? 

“Örültem, örülök, hogy mind támadásban, mind pedig védekezésben hozzá tudtam járulni a csapat remek játékhoz, de így külön én nem emelném ki magamat. A Hepp Kupa megnyerése abszolút csapatmunka volt, mindenki kellett a győzelemhez. Mindenki maximálisan tette a dolgát, ezért pedig egytől-egyig mindenkit dícséretet illet. Én is csak próbáltam a tőlem telhető legjobban teljesíteni, felszabadultan és okosan kosárlabdázni, hiszen erre volt a csapatnak szüksége.”

Ha jól számolok ekkor már bő két hónapja a felnőttekkel edzettél. Éreztél változást, fejlődést a teljesítményeden a Hepp Kupa során?

“Abszolút! Már a pályán is éreztem, hogy sokkal nyugodtabban, higgadtabban játszok, mint azelőtt. Ezen kívül, ebben a két hónapban is már rengeteget tanultam, ellestem a felnőtt irányítóinktól, amiket a Hepp Kupa négyes döntője során is próbáltam kamatoztatni. Igyekeztem a tanultak alapján irányítani a csapatot, figyeltem a társaimat, próbáltam felmérni, hogy kinek-milyen napja van éppen, kit lehetne helyzetbe hozni úgy, hogy az a legnagyobb segítség legyen a csapatunk számára. Teljesen biztos vagyok abban, hogy ez a felnőtt csapattal töltött két hónap nagyban hozzájárult a négyes döntőn nyújtott teljesítményemhez.”

“Eszter mindenképp extrát játszott a döntőn, s azt gondolom, hogy ő és Laczkó Sára voltak a csapat motorjai. Ha Esztire rátérünk, akkor azt tudom mondani, hogy iszonyatos küzdőszellemmel rendelkezik, benne van az az igazi ösztön, ami ahhoz kell, hogy felnőtt szinten is egy nagyon-nagyon jó kosárlabdázó legyen. Ha összeadjuk a mostani tornán lejátszott negyedeket, akkor nyolcból hét etapon át kiemelkedően játszottunk. Az utolsó meccsen, tehát a döntőn volt tíz perc, amikor sajnos csapatszinten elvesztettük a fonalat, és Eszter volt az, aki támadásban a hátára vette a csapatot, ami pedig nagyban közrejátszott, hogy végül sikerült megnyernünk a Hepp Kupát. Úgy gondolom ez már önmagában sokat elárul, főleg egy ilyen fiatal játékosról, mint az Eszti.”

– nyilatkozta Meszler Balázs, az NKA Universitas PEAC II. csapatának vezetőedzője a Hepp Kupa négyes döntőt követően.

Ezután akkor ismét ugorjunk egy hónapot. Márciusban következett ugyanis a soproni szervezésű Magyar Kupa négyes döntő, ahol nem kis eredményt értetek el a csapattal. Előszőr is arra lennék kíváncsi, hogy milyen volt fiatalként egy ilyen sikeres tornán részt venni? 

“Hihetetlen megtiszteltetés! Nagyon örültem, hogy ott lehettem a felnőttekkel, hiszen ez volt életem első Magyar Kupa tornája. Érdekes volt látni és megtapasztalni, hogy a profik hogyan készülnek egy ilyen eseményre, hogy az edzők miként vázolják fel a taktikát, miket változtatnak, mekkora hangsúlyt fektetnek a technikai elemekre. Már ebből is rengeteget tanultam. Nagyon sok minden történt ebben a pár napban, én pedig megpróbáltam kiélvezni minden egyes pillanatát, attól a perctől kezdve, hogy megérkeztünk Sopronba. Az pedig, hogy végül sikerült egy ilyen eredményt is elérnünk, és megszereztük az ezüstérmet, amihez ráadásul minimálisan, de én is hozzájárulhattam… arra nincsenek szavak!”

Így van, hiszen mind a két mérkőzésen pályára léphettél, sőt, a DVTK elleni találkozón még pontot is sikerült szerezni. Számodra mit jelent pontosan ez a Magyar Kupa ezüst?

“Mondanom sem kell, hogy jelenleg ez az ezüstérem a szobámban, a szekrényem egyik legmagasabb pontján helyezkedik el.” – mondta Eszter nevetve. – “Ez az első felnőtt érmem, aminek mindig is különleges jelentősége lesz. Nagyon örülök, hogy egy ilyen történelmi pillanatnak a részese lehettem, az pedig különösképpen boldogsággal tölt el, hogy a PEAC-cal értem el mindezt!”

Mindent egybevéve, te egyébként hogy láttad a csapat teljesítményét ezen a négyes döntőn? Megérdemelt ez az ezüst, vagy lehetett volna talán jobb is? 

“Szerintem abszolút megérdemelt ez az ezüstérem, a maximumot hoztuk ki magunkból. Tudtuk, hogy az a bizonyos Diósgyőr elleni első mérkőzés lesz az a meccs, ahol mindenkinek 110 százalékot kell nyújtania védekezésben és támadásban egyaránt. Mindent feltettünk egy lapra, hatalmas szívvel és energiával játszottunk, jöttek extra egyéni teljesítmények is, de végül nagybetűs CSAPAT-ként jutottunk a döntőbe!

Másnap a hazai pályán játszó, Euroliga-győztes, magyar bajnok címvédő ellen már kisebbek voltak az esélyeink, de szerettünk volna méltó ellenfelei lenni a Sopronnak. Mindent megpróbáltunk, küzdöttünk, hajtottunk, de egy pillanatnyi esélyt sem adott a hazai csapat, mely végül megérdemelten hódította el a Magyar Kupát.

Egy dolgot nagyon fontos azonban kihangsúlyozni: nem elveszítettük a döntőt, hanem megnyertük a Magyar Kupa ezüstérmet!”

Pontosan! A négyes döntő után pedig folytatódott a bajnokság. Március végén egy bravúros – nem mellesleg Sopron elleni – győzelemmel a negyedik helyen zártátok az alapszakaszt, megszerezve a pályaelőnyt a rájátszásra. Hogy készültetek erre a meccsre és mennyit jelentett a csapat számára, hogy végül meglett a pályaelőny?

“Az elsődleges cél természetesen az volt, hogy megszerezzük a pályaelőnyt, hiszen szerettük volna a rájátszást hazai pályán, a saját szurkolóink előtt indítani. Ennek tudatában álltunk ki tehát a Sopron ellen, s bár tisztában voltunk az erőviszonyokkal, szerettünk volna mégis egy szoros, nagyiramú, magas színvonalú mérkőzést játszani, talán még a bravúrgyőzelmet is megszerezni. Ahogy az a későbbiekben kiderült, Jelena Brooks, illetve Olivia Epoupa egészségügyi okokból nem is utaztak Pécsre, ezáltal pedig felcsillant előttünk a remény. Hatalmas küzdelem folyt a pályán, sikerült a saját kezünkbe vennünk a sorsunkat és megverni az alapszakaszgyőztest, megszerezve a pályaelőnyt a rájátszásra.”

Az alapszakasz utolsó fordulója után kezdődhetett tehát az élvonal rájátszása. A bajnoki negyeddöntő-párharc során a 4. helyezett NKA Universitas PEAC az 5. Atomerőmű KSC Szekszárd csapatával mérkőzhetett meg a továbbjutásért. Az egyik fél második sikerági tartó párharcot végül 2-0-ra a szekszárdi gárda nyerte, így tehát a pécsi együttes a Vasas Akadémia csapatával került össze, mely párbaj végül eldönthette, hogy az 5., vagy a 7. helyért játszhatnak majd Jovan Gorec tanítványai. Az egyik fél második sikerági tartó párharcot pedig végül 2-1-re a PEAC nyerte, vagyis következhetett a helyosztó-párharc az 5. helyért, melyet a pécsiek a TF ellen vívtak. Az NKA Universitas PEAC csapata pedig kiemelkedő teljesítménnyel kétszer is legyőzte a TFSE-MTK csapatát, s ezzel az ötödik helyen zárta a bajnoki idényt.

A TF legyőzésével az 5. helyen zártátok tehát a bajnokságot. Ez reális pozíció számotokra, vagy lehetett volna jobb is? 

“Szerettünk volna idén is a legjobb négy közé jutni és a tavalyinál jobban teljesíteni, elcsípni a harmadik helyet, ez azonban sajnos nem sikerült. A első hazai, Szekszárd elleni vereség volt igazán fájó, mert nagyon készültünk és nagyon akart a csapat bizonyítani. Egy hazai győzelemmel talán másképp alakult volna ez a párharc, de tudjuk a sportban nincs ‘ha’. Valamiért ennek így kellett történnie.

Én azt gondolom, hogy az 5. hely ellenére is, így volt kerek ez az év. Az Európa Kupában egy körrel tovább jutottunk, mint tavaly, szép győzelmeket szereztünk, a Magyar Kupa ezüsttel pedig egy óriási sikert értünk el. Erre kell elsősorban büszkének lennünk, illetve arra, hogy sikerült két magabiztos győzelemmel zárnunk az idei szezont.”

Most akkor hogyan tovább? Hogy néz ki számodra a szezon hátralévő időszaka? 

“Természetesen folytatom tovább az edzéseket, csatlakozom az U18-as csapatomhoz, hiszen elkezdtük a felkészülést a májusi junior döntőre. A fókusz most ezen van, tudjuk pontosan a programot, mennyi és milyen intenzitású edzéseink lesznek. Teljes a keretünk, mindenki egészséges, nagyon motiváltan és nagy energiákkal készülünk a három napos tornára.”

Végezetül, nyári tervek körvonalazódnak?

“Abszolút! A Junior-döntő után lesz egy hét pihenő, majd Székesfehérváron az MKOSZ edzőközpontban kezdjük meg a felkészülést az U18-as Európa-bajnokságra, ami Törökországban, Konyában lesz július elején. Öt hetet tudunk majd  készülni Völgyi Péter vezetőedző irányításával. Nagyon izgatottan várom ezt a nyarat, hiszen tavaly sajnos az Európa-, és a világbajnokságot is ki kellett hagynom. Nagyszerű csapatunk lesz idén, alig várom, hogy újra válogatott mezben képviseljem Magyarországot!”