Sikeres Euroliga debütálás és Magyar Kupa bronzérem után a DVTK – interjú Kányási Veronikával

Eseménydús időszak áll a DVTK HUN-Therm együttese mögött az első főtáblás Euroliga szereplés március eleji zárásával és a Magyar Kupával. Ezek tapasztalatairól beszélgettünk Kányási Veronikával, akivel már a tavaszi feladatokra is előre tekintettünk.

A várakozásaidhoz képest és most nem kizárólag az eredményekre, hanem az ellenfelek minőségére, az utazásokra, a 14 meccses terhelésre is gondolva, milyen volt az Euroliga alapszakasz?

Már az nagyon nagy dolog és nagy öröm volt nekünk, hogy a klub történetében először sikerült bejutni az Euroliga főtáblájára. Úgy álltunk hozzá, hogy óriási esély a tanulásra, egy tapasztalatszerzési lehetőség és szerettük volna kihozni belőle a legtöbbet. Így visszagondolva az egészre, szerintem mindenkinek rengeteg pozitív élményt adott, amit tovább tud vinni.

Nyilván megtapasztaltuk a fáradság oldalát a folyamatos kettős terheléssel, az utazásokkal, a kemény meccsekkel, önmagában azzal, hogy az Euroligában egyetlen könnyű ellenfél sincs. Az eredményeket nézve viszont a várakozásokon felül teljesítettünk. Olyan győzelmeket arattunk, amik mindenkinek emlékezetesek lesznek.

Evés közben jön meg az étvágy. Amikor még volt reális esély, szerettük volna elérni a továbbjutást. A végén ez nem sikerült és minimális csalódottság emiatt van bennünk, hiszen megteremtettük magunknak a lehetőséget. Ettől függetlenül nagyon sokat tudtunk profitálni ebből a szereplésből egyénileg és csapatszinten is.

Összességében rengeteg kellemes élmény maradt meg ebből a pár hónapból és azt gondolom, hogy a szurkolóinknak is sok boldog pillanatot okoztunk. Ahogy ők is nekünk, mert fantasztikus atmoszférát teremtettek és hétről-hétre óriási energiákat adtak. Az ellenfél csapata is sokszor rácsodálkozott, hogy milyen szurkolás van nálunk.

Ha már említetted a rácsodálkozást, neked volt amolyan „hűha…” élményed – akár pozitív, akár negatív – az Euroliga kapcsán?

Rengeteg élményem van szerencsére és a legtöbb pozitív. Én azt sem mondanám negatívnak, amikor belefutottunk egy-egy nagyobb arányú vereségbe. Ilyen volt a salamancai meccs, illetve amikor kint játszottunk Mersinben. Ezekből is tudtunk tanulni, szóval semmiképpen sem negatívak, hanem értékes leckék.

Visszatérve a kérdésedre, elsősorban a hazai közönségünk előtt lejátszott meccseket említeném. Az, hogy ilyen hangulatban ilyen nemzetközi mérkőzéseket vívhattunk, fantasztikus élmény volt.

Nem titkoltan keretbe foglaljuk most az Euroligát, hiszen a selejtező előtt is te segítettél nekünk a felvezetésben. Miben más a mostani Kányási Vera, mint, aki a selejtező előestéjén nyilatkozott?

Nem sokban más. Emberileg semmiképp nem történt változás. A kosárlabda szakmai oldalát nézve pedig nagyon remélem, hogy tudom a jövőben hasznosítani azokat a tapasztalatokat, amiket az Euroliga adott. Egyébként ezt már most érzem magamon.

Szerintem egyénileg mindannyian gazdagodtunk a csapatunkból. Ez az elérhető legmagasabb szint itt Európában, a legjobb játékosok ellen léphettünk pályára hétről-hétre. Úgyhogy ez nagyon sok pozitívumot adhatott hozzá a játékunkhoz.

Jól érzem, hogy minden nehézség ellenére kedvező az összkép?

Ahogy utaltam rá, szerettünk volna továbblépni a csoportból, de azért az összkép így visszagondolva nagyon pozitív. Nyilván a fáradtság jeleit sokszor tapasztaltuk magunkon. Szoknunk kell még az ilyen szintű kettős terhelést, de nagyon örülünk, hogy így sikerült az első szezon.

Folytassuk a Magyar Kupával, ahol egy év alatt megtapasztaltátok mindkét végletet. Nagy meglepetés előidézői voltatok tavaly, idén pedig az elszenvedői. Hogy értékeled a soproni tornát?

Kettős érzések vannak bennünk. Az első mérkőzés után nagyon csalódottak voltunk, hiszen nem titkolt célunk volt a döntő és az, hogy szeretnénk megvédeni a címünket. Egy kiélezett meccsen szenvedtünk vereséget a PEAC-tól, akik egyébként minden dicséretet megérdemelnek, mert szerintem jól kosárlabdáztak azon a napon.

A vereség megviselte a csapatot, de az pozitív, hogy másnap sikerült a mélypontról felállunk és megmutatni, hogy mennyire fontos nekünk az a bronzérem. A csapat megmutatta a karakterét a helyosztón. Visszagondolva az egészre: nyilván van bennünk hiányérzet. Remélem, hogy a play-off során sikerül majd kárpótolni a szurkolóinkat.

Én a bronzcsatát évről évre azzal a szemmel nézem, hogy melyik csapat tud olyan teljesítményt nyújtani, mellyel új lendületet vehet a folytatásra. Nektek a Győr elleni siker ilyen lépcsőfok lehet.

Így van. Nagyon szép csapatjátékot játszottunk. Mindenképpen fontos volt, amit te is mondtál, hogy jó érzéssel fejezzük be a Magyar Kupát.

Ugorjunk a bajnokságra. Elképesztő januárt teljesítettetek. Kérlek engedj egy kis betekintést a kulisszák mögé, hogy miként próbáltátok menedzselni azt a sűrű időszakot?

Valóban nagyon kemény menetelés volt az a januári időszak. Amikor feljutottunk az Euroliga főtáblájára, kitűztük magunknak célul, hogy csak az adott feladatra koncentrálhatunk. Ne nézegessünk előre, ne számolgassuk, hogy az adott hónapban hány meccs vár még ránk. Az aktuális ellenfélből kell a lehető legjobban felkészülni. Innen indult minden.

Abban az időszakban edzésről edzésre, meccsről meccsre mindig csak a következő feladatra összpontosítottunk. Szerintem ezt jól sikerült menedzselni. Azzal összességében elégedett vagyok, ahogy januárt lehoztuk.

Nyilván egy ilyen sorozattermelésben előjönnek kisebb sérülések, betegségek, amik azért befolyásolják a játékot. Ezek minket sem kerültek el, de összességében egy ilyen nehéz periódusban összezártunk, összeszorítottuk a fogunkat és jól dolgoztunk. Ennek az eredménye, hogy most jelenleg elég jó pozícióban állunk. Az utolsó fordulóban dől el az alapszakasz helyezésünk. Egy biztos: jó alapot teremtettünk egy jó rájátszáshoz.

Ilyen nehéz helyzetben mutatkoznak meg az emberi tulajdonságok.

Minden csapat szezonjában vannak hullámvölgyek, nem a tervek szerint alakuló meccsek. Ez természetes. Nekünk is volt akkor ilyen, de az a fontos, hogy folyamatosan dolgoztunk tovább. Azon vagyunk, hogy a legfontosabb meccsekre úgy álljon össze a játékunk, ahogy azt szeretnénk.

Az egyéni teljesítményedet hogy értékeled? Szubjektív benyomások alapján és a számok tükrében is léptél előre. A VAL, a szerzett pont, a gólpassz átlagod is fejlődést mutat.

Úgy tapasztalom, hogy folyamatosan tudok lépegetni előre. Jól is érzem magam a pályán. A csapatban is tudom a helyem. Tisztában vagyok azzal, hogy vezér-szerepbe kell helyezkednem és a csapattársaim is bíznak bennem. Nagyon pozitív ez az évad ilyen szempontból.

Természetesen, mint mindenkinek, egyénileg nekem is vannak olyan meccsek, amik nem a tervek szerint alakulnak. Azért vagyunk egy jó csapat, mert ilyenkor ki tudjuk ezekből húzni egymást és mindig van, aki előre tud lépni.

Érzem a bizalmat, szerintem ennek köszönhető az, hogy ez a szezon eddig ilyen jól sikerült. Hiszek a munkában és abban, ha valaki keményen dolgozik, az előbb-utóbb úgyis kifizetődik.

Hogy tudnád leírni, miben fejlődtél leginkább?

Nehéz kérdés, mert ez nagyon sok összetevős történet. Ahogy egyre több meccset lejátszik az ember – főleg az idei évben ilyen szinten az Euroligában – az nagyon sokat hozzátesz a játékhoz és ezek épülnek szépen egymásra.

A gyorsaságban, a döntéshozatalban mindenképpen érzek előrelépést. Sokkal gyorsabban és pontosabban kell meghozni a döntéseket kiélezett helyzetben, amire jól reagáltam. Emellett a helyzetkiválasztásom is fejlődött.

Ha a posztomat nézzük, akkor nagyon sok pick and roll-t játszok és azokból állandóan döntéseket hozok, hogy kit hogyan hozzak játékba. Ebben a tudásom a lejátszott meccsek tapasztalataival folyamatosan bővül. Szerintem ez automatikusan hozza magával a fejlődést minden téren.

Egy kisebb bajnoki szünetben beszélgetünk. Hogy telik ez a pár „nyugodtabb” nap?

A Magyar Kupa után kaptunk kisebb pihenőt és utána folytattuk a munkát. A saját játékunkra fókuszálunk és próbálunk azon javítgatni, fejlődni, illetve minél jobban összeszokni. A Magyar Kupán nálunk is voltak kisebb sérülések, betegségek. Még vannak, akik ezeket pihenik ki, de folyamatosan dolgozunk azon, hogy minél jobb állapotba kerüljünk az alapszakasz utolsó fordulójára és a rájátszásra.

Zárásul válogatott. Már egy hónap eltelt a sorsdöntő februári meccsek óta, gondolom ülepedett az élmény. Milyen érzésekkel tekintesz vissza a legutóbbi FIBA-ablakra?

Nagyon jó társaság alkotja most a válogatottat. Sokan utánpótlás válogatottakban is játszottunk együtt, jól ismerjük egymást. Ebben a februári ablakban sikerült kiharcolni az Európa-bajnoki részvételt, ami mindenkinek óriási álma volt. Boldogok vagyunk, hogy ez sikerült. Jó munkát végeztünk, jól dolgoztunk és abszolváltuk a kitűzött feladatot.

A játék képe nem volt mindig gördülékeny az összeszokottság hiánya és az előbb említett fiatalságunk miatt, de komoly potenciál van ebben a csapatban. Sok közös munkával rengeteget tudunk fejlődni. Biztos vagyok benne, hogy az Európa-bajnokságig fogunk előrébb lépni.

Egyéni szempontból pedig, ahogy a többi játékosnak, úgy természetesen nekem is az a fő célom, hogy az Európa-bajnokságon résztvevő keretben is ki tudjam vívni a helyemet.

Megismerhettük a csoportot. A címvédő Szerbia, Törökország és Szlovákia lesznek a riválisok az Európa-bajnokságon.

A szerb válogatottat nem kell bemutatni senkinek, hogy milyen jó játékerőt képvisel. A törököknél is jó játékosok vannak. Náluk a honosítotton nagyon sok múlik majd. Érdekes kérdés, hogy az Európa-bajnokságra ki fogja vállalni a részvételt. Ahogy látjuk, több opciójuk is van erre. A szlovákokat szintén ismerjük. Azt gondolom, hogy egyik csapat sem verhetetlen.

A februári ablak után úgy búcsúztunk el egymástól, hogy higgyük el: bárkit meg tudunk verni. Szerintem alkalmasak is vagyunk erre. Nyilván rengeteget kell dolgozni és addig még nagyon sok minden fog történni. Egy biztos: így kell nekimenni, hogy képesek vagyunk bárkit legyőzni.