Hirdetés
Magyarország

Sikeres vasasos időszak után győri folytatás – interjú Bach Boglárkával



:

:

Fotó: Vasas Akadémia

Hirdetés

Az UNI-Győr együttesében folytatja pályafutását Bach Boglárka, akivel a csapatváltás mellett a Vasasban elért sikerekről és a felnőtt válogatottról is beszélgettünk.

Májusban ott lehettél a felnőtt válogatott edzőtáborában. Milyen várakozásaid voltak az összetartással kapcsolatban és mit kaptál végül?

Az előre tudtuk, hogy nem készülünk közvetlenül éles mérkőzésre. Így maximum a novemberi selejtezőkre lehet egy kis előkészítés ez az edzőtábor. Engem viszont még így is egy kicsit váratlanul ért, hogy meghívót kaptam.

Szerettem volna úgy odamenni, hogy minél többet magamba szívjak a légkörből, az edzésekből és ezekből elraktározzam a legtöbbet úgy, hogy azt a későbbiekben is hasznosítani tudjam. Jó egyéni teljesítményre törekedtem. Az összetartás során három alkalommal játszottunk Portugáliában, azok a mérkőzések is adtak visszajelzést, de közben is kommunikálták velem az edzők, hogy mi jó és mi nem jó. Mindenképpen hasznos volt az együtt töltött idő.

Akármilyen válogatottról van szó, az az jelenti, hogy mindig az aktuális legjobbak ellen edzhetsz. Talán az egyéni szempontok, így most jobban érvényesültek, mint a csapat. Úgy értve, hogy az edzők jobban láthatták ki hol, hogy viszonyul ehhez a helyzethez. Örülök, hogy ott lehettem és kipróbálhattam magam ebben a légkörben.

Kicsit megakadt a fülem azon, amikor mondtad, hogy váratlanul ért a meghívó. A statisztikáid alapján nem volt olyan rossz ez a klubszezon.

Én is úgy gondolom, hogy nem volt rossz és csapatszinten is viszonylag sikeresek voltunk. Jó helyezést értünk el a Vasassal légiós nélkül fiatal kerettel. Ettől függetlenül az elmúlt években nem voltam jelen a felnőtt válogatottban és ezért volt most egy kicsit váratlan.

Fotó: MKOSZ / Girgász Péter

Én megkockáztatom, hogy a Vasassal extra szezont teljesítettetek. Úgy tudtátok megismételni az egy évvel korábbi eredményt, hogy idén nem volt egy Brianna Fraser szintű játékos a keretben.

Tisztában voltunk azzal tavaly nyáron, hogy nem lesz. Úgy volt, hogy érkezik a helyére légiós, de ő végül nem vált be. Bevallom őszintén, hogy ha nem is volt mindenki kétségbe esve, de a szezon eleji vereség-sorozat alkalmával nem feltétlenül gondoltuk volna, hogy megint sikerülhet egy ilyen helyezés.

Tudtunk úgy használni mindenkit a pályán, hogy nincs egy légiósunk, aki meccsenként dobna 20 pontot, de helyette volt 6-8 játékos, aki mindig hozzátett. Ráadásul rendre másik 6-8 játékos volt, így a keret minden tagja kivette a részét a sikerekből.

Én egyébként éppen ennek tudom be, hogy ezt az eredményt sikerült elérni. Ha nem ment a kezdőkből négynek, akkor sem volt gond, mert a cserék is ugyanolyan hasznosnak bizonyultak. Mindenki tette a dolgát és alávetette magát a csapatjátéknak. Ebben látom a siker kulcsát.

Azt, hogy ennyire jól szálltak be a játékosok a padról, minek tudod be? A játékrendszernek vagy annak, hogy egységes képzést kapott a játékosok többsége?

Az is számít, hogy bár fiatal volt a tavalyi keret, de Dúl Terkát leszámítva senki nem újoncként lépett pályára. Rajta kívül mindenkinek volt már A-csoportos tapasztalata.

A fiatalok tehetségesek, lehet rájuk számítani a pályán. Ez a Vasasnál zajló munka eredménye. Azt is hozzá kell tenni, hogy ez a keret azt megelőzően is együtt játszott. Összeszokottak voltunk és ismertük az előző évről az edzőnk Milos Pavlovic szisztémáját is.

Fotó: Vasas Akadémia

Ha az egyéni teljesítményedet nézzük, akkor hogy értékelnéd a szezonodat? Mi az, ami működött? Van, olyan, amivel nem voltál elégedett? Most statisztikákat szándékosan nem sorolok. Kíváncsi vagyok, hogy te mi emelnél ki.

Érzésre hasonló volt, mint az előző szezon. Én nem látok nagy különbséget a játékomban. Tavaly is és idén is úgy gondoltam, hogy nem nyújtottam egy-egy szegmensben kimagasló teljesítményt. Például nem átlagoltam 20 pontot. Ugyanakkor szerintem egy-két meccset leszámítva tudtam egy stabil teljesítményt hozni a csapatnak.

Nyilván minden játékos lát hibákat a játékában. Abban látok hiányosságot, hogy néha jobban fel kellett volna vállalni a vezérszerepet a pályán. Én voltam a csapatkapitány, amit emberként jól kezeltem, de játékosként nem mindig. Éles szituációkban nagyobb határozottságra lett volna szükség.

Érdekes, amit mondasz, mert ez nagyon személyiségfüggő. Ha az ember nem olyan típus, hogy éles szituációkban az élre áll, az nem biztos, hogy hiba.

Nehéz ez, mert úgy érzem, hogy a hozzáállással, habitusommal csapatkapitányként példát tudtam mutatni, de egy-két meccsen kicsit vállalhattam volna, nagyobb szerepet.

Visszatérve a kiegyensúlyozottságra. Egy olyan szintű csapatnál, mint a Vasas, ez még lehet, hogy többet is ér, mintha lett volna néhány kiemelkedő 20+ pontos meccsed.

Mindig arra törekedtem, hogy azt az elvárható szintet hozzam, amit tudok és várnak tőlem. Ha annál sikerül többet teljesíteni, az mindig jó és törekedtem arra, hogy jobb legyen. Nekem azonban pozitív érzés volt, hogy stabil teljesítményt tudtam hozni és számíthatott rám a csapat.

Fotó: Vasas Akadémia

Térjünk át a bajnoki rájátszásra. Szekszárd, Csata, Győr volt az utatok. Ezen párharcok közül mit emelnél ki?

Azért is szerettünk volna bejutni a rájátszásba, azon túl, hogy minél jobb helyezést érjünk el, mert itt hétről hétre erősebb csapatokkal lehetett küzdeni. A realitásokat ismerve azzal tisztában voltunk, hogy a négy közé jutásra nincs sok esélyünk, de két jó meccset sikerült játszani a Szekszárddal. Természetesen ott kijött a minőségbeli különbség.

A Csata elleni párharcot kell kiemelnem. Bár valamennyire elfogytak a játékosaik a szezon végére, mégiscsak egy erős kerettel rendelkeztek. Nagy siker volt számunkra, hogy rajtuk túl tudtunk lépni és bekerültünk az 5-6. helyért zajló párharcba. Egyértelműen az volt a rájátszás legboldogabb pillanata.

Azon párharc alkalmával kifejezetten sok szurkolónk jött a Csata pályára és otthon is rendkívül jó hangulat uralkodott. Igaz elég paprikás, főleg miután a második meccsen kiállították Papp Diát. Ahogy korábban mondtam, annak, hogy a kispadunk is hasonló erőt képvisel, akkor kifejezetten nagy jelentősége volt. A helyére érkező játékosok jól pótolták és győzedelmeskedni tudtunk.

Elérkezett a csapatváltás. Mi szólt Győr mellett?

Nehéz döntés volt, mert négy évet töltöttem a Vasasnál és hozzá tud nőni az ember szívéhez ennyi idő alatt egy klub. Egy kicsit úgy éreztem, hogy jól jönne a környezetváltás. Amit felvázoltak felém az edzők és a klub, hogy milyen célokért küzdenek, ez nekem imponált.

Nagyon szerettem volna egy kicsit más szerepkört kipróbálni. Ez érdekes ugyanis, mert itt inkább úgymond mellékszereplő leszek. Én azt egy kihívásként élem meg, hogy így is tudjak ugyanolyan fontos lenni, mint a Vasasban voltam.

Fotó: Vasas Akadémia

A maga kategóriájában szerintem legalább annyira nehéz vagy talán még nehezebb is ugyanúgy megtölteni tartalommal a kevesebb percet, mint a kezdő szerepkört 30-35 perces játékosként.

Én is így gondolom. Ha viszont szeretném látni, hogy van-e bennem több a kosárlabda szempontjából, akkor ezt muszáj kipróbálni. A Vasasban is meg kellett harcolnom a helyekért, de itt több olyan játékos van mellettem, aki vetélytárs lehet edzéseken, de nem is biztos, hogy ez a jó megfogalmazás. Inkább az, hogy itt nem én leszek a csapatkapitány, a keret egyik legidősebb tagja, hanem új környezet, új ingerek, új csapattársak vesznek körül, amire szükségem volt. Szeretném legfőképpen magamnak bebizonyítani, hogy egy nagyobb klubban is fontos tagja lehetek a csapatnak és szeretném tevékenyen kivenni a részemet a sikerekből, amik remélhetőleg lesznek.

Neked a DVTK-ból már van tapasztalatod egy nagyobb célokért harcoló, nemzetközi porondra is kilépő csapatból. Valamennyire vissza lehet ehhez nyúlni?

Valamennyire vissza lehet, de azt hozzá kell tenni, hogy akkor még U20-as fiatal voltam és emiatt az teljesen más helyzetet jelentett. Nyilván számítani fog az a tapasztalat, de most már nem kapok „ingyen” perceket az U20-as szabály miatt. Kőkeményen meg kell küzdeni minden edzésen a pályán töltött percekért. Remélem nem fog problémát okozni, nagyon bizakodó vagyok, hogy a bajnokságban és a nemzetközi porondon is ki tudom venni a részemet a csapatból.

A többséggel már dolgoztál együtt, a stábból Cziczás László az U20-as válogatottnál, Földi Attila a Vasasnál volt edződ és a játékosok többségének oldalán is szerepeltél.

Igen, Dubei Debóra, Török Ági és Weninger Virág korosztályos válogatottban, Ruff-Nagy Dorci Miskolcon, Baffy Fanni pedig az Universiadé válogatottban volt csapattársam. A keret nagy részét ismerem, igaz Dorci kivételével nem dolgoztam klubszinten a többiekkel. Nem lesz ismeretlen a közeg és nagyjából tudom, hogy kitől mire számíthatok.

Fotó: Vasas Akadémia

A nemzetközi szereplés mozgatja a fantáziádat?

Természetesen, aki sportol, abban dolgozik a versenyszellem és ez is benne volt a döntésemben. A nemzetközi más, mint a magyar bajnokság. Olyan ellenfelek ellen játszhatsz, akikkel szezon közben nem. Belefuthatsz olyan játékosokba, akikre akár még példaképként is tekint az ember. Ez hatalmas fejlődési lehetőség.

Nagyon általános kérdéssel zárnám, de szerintem ez most érdekes tud lenni, hogy egy év múlva ilyenkor nagyjából mivel lennél elégedett az egyéni teljesítményedet nézve? Azért gondolom, hogy tud érdekes lenni ez a kérdés, mert sok mindent megmutathat esetedben ez az évad.

Igen, én is így gondolom. Én azzal lennék elégedett, ha sikerülne bebizonyítanom magamnak, hogy van helyem egy ilyen csapatban és az edzőim, illetve a társaim jogosan számíthatnak rám.

Sokat beszéltünk a percekről, de ez nem feltétlenül azt jelentené, hogy 30 perces játékos leszek, hanem inkább azt a felfogást, amire a Vasas kapcsán kitértem, hogy a mellékszereplőkből is lehetnek a főszereplők.

Neked a nyár hogy alakul kosárlabda szempontból?

Én már kéthete itt vagyok Győrben. Ez nem kötelező lehetőség, de egyéni képzéseket terveztem nyárra és ez az opció jól jött. Két hónapot semmiképpen sem szerettem volna kihagyni. Időszakosan zajlik a munka, belefér egy kis pihenés is, de közben így nem esik ki az ember teljesen a ritmusból és segít formában maradni. Sokkal könnyebb, mint, ha egyedül kellene rávenni magam arra, hogy elinduljak futni, kosárlabdázni.

Fotó: UNI-Győr

Hirdetés