Hirdetés
Magyarország

“Soha nem gondoltam, hogy lehetek olyan fáradt egy-megy meccs végére, mint itt”



:

:

Fotó: Tóth Zsombor / Sopron Basket

Hirdetés

A cikk másodközlés, az eredeti az Origo.hu-n jelent meg.

A Sopron Basket történetében először láthatnak a sportág ottani rajongói egy olimpiai bajnokot pattogtatni. Stefanie Dolson, a bajnoki címvédő, és az Euroliga Final Fourra készülő magyar bajnok centere nagyszerű karrierjének egyik csúcsa volt a tavaly nyári tokiói olimpián az amerikai csapattal a 3×3-as tornán nyert aranyérem. A soproni Novomatic Arénában ültünk le vele beszélgetni, az amerikai és az európai játékosok közötti különbségről, a világ egyik legjobb edzőjéről, és arról, hogy mit kapott eddig Magyarországtól.

A 196 centis center február elején igazolt a Sopron Basket csapatába, ahol az idény hátralévő részét fogja tölteni. Érkezésével igazi sztár költözött Sopronba, ami még akkor is igaz, ha szerény, a nyilvánosságot nem nagyon hajkurászó sportoló nem örvend akkora ismertségnek, mint azok a sporttársai, akik Tokióban a kosárlabda hagyományos, öt az öt elleni változatában gyalulták le az olimpia mezőnyét. Kicsit közelebbről megvizsgálva azonban az immár soproni játékos karrierjét, egészen extra dolgokat láthatunk, melyek között szinte csak egy a sokból a 3×3-as tokiói aranyérem. Stefanie ugyanis gimis kora óta a legjobbak egyike, azóta, hogy bekerült középiskolás országos válogatottba (McDonald’s All American), hogy az egyetemi bajnokság, az NCAA egyik, ha nem a legjobb csapatával lett kétszeres bajnok, egészen odáig, hogy tavaly nyáron az amerikai női profi ligában, a WNBA-ben is a felért a csúcsra.

Hogy érzi magát Magyarországon, hogy tetszik az ország?

Nagyon jól érzem magam, köszönöm. Amit eddig láttam, tapasztaltam, az nagyon tetszik. Klassz ország, Sopron pedig egy nagyon jó város.

Tudott bármit Magyarországról, vagy akár a Sopron Basketről, mielőtt februárban aláírt volna?

Az az igazság, hogy az országról semmit nem tudtam. A Sopronról viszont annyit tudtam, hogy tavaly bejutottak az Euroliga négyes döntőjébe, azaz egy sikeres, jó csapatról van szó. És ismertem persze a csapat amerikai játékosait, Gabbyt és Briannt (azaz Gabby Williamst és Briann Januaryt – a szerk.). Viszont korábban még soha nem jártam Magyarországon, ez a része egy teljesen új élmény volt számomra.

Nagy utazónak is mondhatjuk önt, hiszen a WNBA-szezonok közötti időben játszott már Kínában, Törökországban, Olasz- és Oroszországban is. Hogy választja ki, hogy éppen hol tölti ezeket az időszakokat?

Ez nehéz kérdés. Mondjuk, hogy oda megyek, ahova a szívem húz. Az elmúlt években rendre több jó ajánlatot is kaptam Európából, azok közül választottam. Kína egy kicsit más volt, ott inkább az a vonzó, hogy rövid volt a szezon, így nem kellett sokat távol lennem a családomtól. Nagyon szeretek otthon lenni ugyanis. Aztán jött a COVID ami véget vetett a kínai kalandnak. Most pedig itt vagyok.

Fotó: Tóth Zsombor / Sopron Basket

Februárban hogy került kapcsolatba a Sopron Basket csapatával, ki volt a kezdeményező a kapcsolatfelvételben?

A klub talált rám. Persze tudtam azt is, hogy itt játszik Gabby, aki szerintem beszélt rólam, amikor a csapat a posztomra keresett játékost. Szóval a Sopron volt, aki megkeresett engem, én pedig gyorsan igent is mondtam nekik.

Gabby Williamsszel az egyetemről ismerik egymást?

Egyrészt igen, de nem csak a UConn csapatában játszottunk együtt, hanem a Chicago Skyban is csapattársak voltunk.

A Sopron március közepén bejutott az Euroliga Final Fourba, ahol volt már ezüstérmes. Lehet, hogy az aranyéremhez éppen egy olyan játékos hiányzott, aki tudja, hogy kell fontos meccseket nyerni?

Lehet, hogy így van. Az biztos, hogy az ilyen csatákban döntő tényező a tapasztalat. A mi csapatunkban nagyon sok tehetséges játékos van, és azzal, hogy több esélyes csapat sem léphet pályára (a két legnagyobb esélyes orosz csapatot, a Jekatyerinburgot és a Kurszkot az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború miatt kizárták – a szerk.), a Sopron nagy esélyt kapott, hogy akár nyerjen is. Mi természetesen azért fogunk dolgozni, hogy megnyerjük a sorozatot. Annál jobb érzés ugyanis nincs!

Egy apró városkából származik az USA északkeleti sarkából, de a minisinki középiskolától mégis eljutott az olimpiai aranyéremig. Hogy került kapcsolatba a kosárlabdázással?

Hosszú út volt, az tény. A kezdete viszont egyértelmű. Most 6 láb 5 hüvelyk (196 cm) magas vagyok, és már gyerekként is magasabb voltam az átlagnál, így adta magát, hogy kosarazzak és röplabdázzak. Előbbiről gyorsan kiderült, hogy egész jó vagyok benne, és Geno Auriemma, a UConn edzője segített, hogy még jobb játékos legyek.

Az, hogy tehetséges, már középiskolában is látszott, hiszen bekerült az országos válogatottba. Nos, igen, de azért ennek van egy olyan oldala is, hogy abban a nagyon kicsi városban, de az egész régióban is nem volt nehéz kitűnni, hiszen nem volt sok játékos. Ha jól tudom, a mi sulinkból rajtam kívül még egy valaki ment tovább sporttal a főiskolára.

A connecticuti egyetemen fut az USA egyik legjobb női kosárlabda-programja, ahova nem lehet könnyű bekerülni. Önnek hogy sikerült, felvételiznie kellett, vagy az egyetem „vadászta le”?

Az egyetem hívott meg. A középiskola végén számos egyetem, főiskola keresett meg, és én is több intézményben jártam, hogy kiválasszam a legjobbat. Geno látott játszani egy tornán, felvette velem a kapcsolatot. És nem is nagyon volt több kérdés.

Ha az embert kosárlabdázóként a UConn hívja, akkor ott nagyon nehéz nemet mondani. Ráadásul szuperközel, mindössze két órára van az egyetem az otthonunktól, így a családom is ott lehetett az összes meccsemen. Könnyű döntés volt.

Fotó: Tóth Zsombor / Sopron Basket

Geno Auriemma igazi legendának számít az NCAA-ben, hiszen 35 éve irányítja a UConn csapatát (amelyikkel 11-szeres bajnok, nem is beszélve az amerikai női válogatottat nyert három olimpia aranyérméről – a szerk.). Milyen embernek írná le?

Hűha, hát ez nem könnyű… Először is, egy rendkívül kedves ember, számomra olyan szinte mintha az apám lenne. Ugyanakkor meg elképesztően szigorú is tud lenni, aki folyton mérges, igazi főnök. És persze minden idők egyik legjobb edzője. Szerintem, ha ő nincs, akkor jutottam volna el a WNBA-ig. Játékosként és emberileg is rendkívül sokat fejlődtem az ő irányítása alatt. Azt, hogy az egyetemen tulajdonképpen felnőttem, Genónak köszönhetem. Nem könnyű megérteni a gondolkodását, de tartom, hogy az egyik legnagyszerűbb ember, akit ismerek!

Előbb-utóbb be fog kerülni a Hírességek Csarnokába is?

Hogy be fog-e kerülni a Hírességek Csarnokába? Persze, hogy be fog kerülni, be kell kerülnie! Ez nem is kérdés azok után, amit elért a sportágban.

Játszott már több európai csapatban is. Hogy látja, mitől jobbak, vagy mitől olyan jók az amerikai játékosok?

Nem is tudom… Mondanám, hogy elszántabbak, elhivatottabbak vagyunk, de ideát is rengeteg nagyon elhivatott játékost látni. Inkább azt mondanám, hogy a játékosok fejlesztésében lehet a különbség. Az edzők, nem csak a főiskolákon, egyetemeken, hanem bárhol az országban, nagyon sokat foglalkoznak a fiatalokkal, hogy minél jobbá tegyék őket.

Lát most olyan magyar játékost, aki oda érhet a WNBA? Nem elfelejtve, hogy a szintén soproni Határ Bernadett az előző idényben az Indiana Fever játékosa volt.

Természetesen! Dorka (rövid gondolkodás után a vezetéknevét is hibátlanul ejti ki Juhász Dorkának), aki ráadásul a UConn csapatában játszik, egészen biztosan WNBA-játékos lesz.

Fotó: Tóth Zsombor / Sopron Basket

Élvezi a játékot a magyar bajnokságban? Azért kérdezem, mert a Sopron Basket kiemelkedik a mezőnyből, a legtöbb meccset könnyedén nyeri meg a csapat. Nem unalmas ez önnek?

Nem, dehogy is, szó sincs róla! Imádom a kosárlabdát, úgyhogy én tényleg minden meccset élvezek, amikor csak pályára lépünk, akár győzünk, akár veszítünk. Minden meccsre úgy tekintek, mint egy újabb esélyre, hogy még jobb játékos, még jobb csapattárs, még jobb ember lehessek. Egyébként meg a második itteni meccsemen egy magyar játékos eltörte az orrom, szóval ennyit a könnyű meccsekről. Így köszöntöttek a magyar bajnokságban (nevet).

Támadásban vagy védekezésben érzi magát jobban a pályán?

Nem tudok választani, én a játék minden aspektusát szeretem. Nem vagyok megszállottja a pontszerzésnek, szeretek passzolni is, ha úgy látom, hogy egy társam jobb helyzetben van. Szerintem jó csapatjátékos vagyok.

Mi a legnagyobb különbség a WNBA és a magyar, vagy az európai bajnokságok között?

Ha egyet kellene mondanom, akkor az az, hogy a WNBA-ben az erő dominál, itt viszont sokkal több fut minden játékos, sokkal több a mozgás minden poszton. A játékosok nagyon aktívak, rengeteget mozognak, én soha nem gondoltam, hogy lehetek olyan fáradt egy-megy meccs végére, mint itt.

Hogy került kapcsolatba a 3×3-as csapattal, amelyikkel végül olimpiai bajnok lett?

Kezdettől fogva nagyon fontos volt számomra az amerikai válogatott, amelyben korosztályos világversenyeken szerepeltem is. Sportolóként pedig nagy álmom volt, hogy egyszer olimpián szerepeljek és olimpiai bajnok legyek. Amerikában rengeteg kimagaslóan tehetséges kosaras van a hagyományos, öt az öt elleni játékban, így elképesztően nehéz bekerülni a csapatba. Viszont, ami megszületett az elhatározás, hogy legyen 3×3-as csapatunk is, engem is megkerestek, én pedig örömmel mondtam igent.

Egészen más a játék, más tempója, mások a szabályok, még a labda is más, de élveztem a változatosságot, nagy lehetőség volt számomra, hogy szerepelhetek a csapatban.

Fotó: Tóth Zsombor / Sopron Basket

Láthatjuk esetleg 2024-ben a párizsi olimpián is?

Jó lenne, de nem csak rajtam múlik. A 3×3-as csapatba kerüléshez el kell érni egy bizonyos értéket egy pontrendszerben, amihez viszont 3×3-as versenyeken, tornákon kell részt venni. Csakhogy ezek többnyire egybe esnek a WNBA-idénnyel. Ezért nem is próbálkoznak WNBA-játékosok, hogy bekerüljenek a csapatba. De jó lenne persze, szeretném, de ez főleg a 3×3-as versenynaptáron múlik.

Olimpiai bajnokként, WNBA-bajnokként, többszörös All-Star-játékosként, kétszeres egyetem bajnokként milyen céljai maradtak még a kosárlabdázásban?

Mindig győzni akarok, azaz a következő WNBA-idényben is szeretnék bajnok lenni. És szeretnék még jobb játékos lenni, jó csapatember, aki lehető legtöbbet tud segíteni a társainak.

Esetleg újra láthatjuk színes hajjal, mint az első WNBA-idényében?

Ne is mondja! Annyira szerettem és annyira hiányzik, hogy befesthessem újra a hajam, csak az a baj, hogy festék rettentően roncsolja, úgyhogy maradok a természetes színénél.

A Wikipedia-oldala szerint a családfája egészen a 17. századig követhető vissza. Ez igaz?Meddig? A 17. századig? Azok az 1700-as évek? Sőt, az 1600-as évek.

Őszintén, fogalmam sincs ilyenekről. Nem tudok erről. Szerintem hagyjuk a történelmi a kérdéseket. (nevet)

Fotó: Tóth Zsombor / Sopron Basket

A családjában van más is, aki sportoló lett, a nővérei vagy az öccse esetleg?

Nem, nincs más, én vagyok az egyetlen. A lány testvéreim játszottak egy ideig, ahogy a szüleim is valamikor nagyon régen. Az öcsém sem játszik, pedig ő még nálam is magasabb, 6 láb 7 hüvelyk (201 centi). Szóval, én vagyok az egyetlen.

Akkor ön a Dolson család bajnoka.

Haha, igen, mondhatjuk.

A következő idényben a New York Liberty játékosa lesz. A WNBA-szezon után tervezi, hogy visszatér Európába? Akár Sopronba?

Persze, nagyon remélem, hogy találok egy jó csapatot, ami természetesen lehet a Sopron is. Jó lenne, ha Euroliga-, vagy Európa-kupa-induló lenne a csapat, mert a heti egy meccs és csak az edzés, nem túl szórakoztató.

Tud már egy-két magyar szót?

Nem. Annyit tudok, hogy szia és sziasztok. Meg azt, hogy „bravó csajok”, ezt sokszor hallom, de nem tudom, hogy mit jelent. (nevet)

És valamilyen magyar ételt volt már szerencséje megkóstolni?

Nem! Mondja, hogy mit kóstoljak meg! Szeretek enni, szeretem a finom kajákat. Egy valamit próbáltam, nem is tudom, elmondhatom-e, de elmondom: a pálinkát. Borzalmas volt, soha többet nem kérek. (nevet)

Névjegy

Stefanie Dolson (1992. 01.08., Port Jervis, New York állam)
Magassága: 196 cm
Egyetem: University of Connecticut (UConn Huskies)
Csapatai: Washington Mystics (2014-16), Szpartak Moszkva Region (2014-15), Edirne Belediyesi (2015-16), Sichuan Whale (2016), Chicago Sky (2017-2021), Dike Napoli (2017-18), Henan Phoenix (2018-19), Sopron Basket (2022)
Legjobb eredményei: olimpiai bajnok (2021, Tokió, 3×3 kosárlabda), WNBA-bajnok (2021), 2xWNBA All-Star (2015, 2017), 2xNCAA bajnok (2013, 2014), középiskolai országos válogatott (McDonald’s High School All American)

Hirdetés