Hirdetés
Magyarország

Sok mindenben kell és tudunk is még fejlődni, de jó úton haladunk – interjú Boros Julcsival



:

:

Fotó: Jantner Zsolt / Atomerőmű KSC Szekszárd

Hirdetés

Felfelé ívelő formát mutatva érkezett az Atomerőmű KSC Szekszárd a válogatott szünethez. Az Euroligában már két sikere van a csapatnak, a bajnokságban pedig legyőzték a Sopron Basket gárdáját a szekszárdiak. Mielőtt szerdán folytatódna a bajnokság, a KSC egyik idei új igazolásával, Boros Julcsival beszélgettünk az első tapasztalatokról.

Tartalmas ősz van mögötted. Hogy érzed magad a válogatott szünet végéhez közeledve?

Jól érzem magam, köszönöm! Sikerült hasznosan tölti ezt a meccs nélküli időszakot. Nem állt meg a munka, de azért belefért egy kis pihenő.

Az első hónapok után milyenek a benyomásaid a szekszárdi klubról?

Mindenki nagyon segítőkész. Nem könnyű egy ilyen váltás és időbe telt megszokni az új dolgokat, de az sokat jelent számomra, hogy a csapat és a stáb rengeteget segít. Ez a családias légkör, ami itt Szekszárdon fogadott – gondolok itt a szurkolókra is – fantasztikus és nagyon motiváló. Erről korábban csak hallottam, illetve ellenfél játékosaként láttam, de most át is tudom élni.

A korábbi állomáshelyeidhez vagy éppen az utánpótláshoz képest teljesen mások az elvárások, jóval nagyobb az eredménykényszer. Ezt miként tudod kezelni?

Rólam tudni kell, hogy óriási elvárásokat támasztok magammal szemben. Nyugodtan mondhatjuk, hogy maximalista vagyok és így nehéz ez az időszak. Próbálom megtalálni mindenben a kis pozitívumot és lépésről lépésre fejlődni. Szerintem csak így lehet ezt csinálni.

Fotó: Jantner Zsolt / Atomerőmű KSC Szekszárd

Térjünk át egy kicsit a szakmaibb részre. Mennyit változott a játékod az utóbbi időben?

Itt Szekszárdon nagyon hangsúlyos a védekezés. Zseljko Djokics vezetőedző azt követeli meg tőlünk, hogy az legyen a legfontosabb számunkra is. Ebben egyértelműen érzek előrelépést a kezdetekhez képest. Fontos feladatokat kapok, amiket igyekszem minél jobban végrehajtani.

Támadásban is próbálom megtalálni a helyemet. Az teljesen természetes, ha az ember új csapathoz kerül, ott új feladatok, új szerepek várnák rá. Ebben szeretném minél jobban megtalálni a számításaimat. Nagyon örülök, amikor lehetőséget kapok és próbálok vele a lehető legjobban élni.

Mondtad, hogy új feladatok, új szerepek vártak támadásban. Az, hogy ilyen nagy váltás után már öt olyan meccsed volt, amikor elérted a 10 pontot, ráadásul ezek többségében fontos pillanatban szerzett találatok voltak, mindenképpen nagy dolog.

Köszönöm! Az én erősségem a gyorsaság és ezt igyekszem kihasználni, amennyire csak lehet. A legegyszerűbb kosár indításból, tranzícióból születik és próbálok mindig futni. Innen is vannak a pontok.

Emellett a szekszárdi rendszerben, ami teljesen más, mint a pályafutásom során eddig bárhol, igyekszem megtalálni a helyzeteket. Összességében szerintem is ez egy szép eredmény eddig.

Ugorjunk az Euroligára. Milyen érzésekkel gondolsz vissza a bemutatkozásodra?

Nagyon jó érzésekkel! Kiskorom óta az egyik célom az volt, hogy az Euroligában játsszak. Hihetetlen belegondolni, hogy korábban a TV-ben néztem ezeket a mérkőzéseket, az európai sztárokat és most például Alba Torrens ellen léptem pályára Valenciában. Ez nagy dolog, próbálok minden lehetőséget megragadni és hasznosan eltölteni a perceket.

Fotó: Rébay Viktor / FIBA.Basketball

Nagyobb a nyomás az Euroligában? Úgy értve, hogy van benned egy olyan félsz „ne én rontsam el”, „ne rajtam menjen el”? Ezek a tipikus félelmek, amibe az elsőéves fiatalok gyakran beleesnek.

Én nem szoktam ezen gondolkozni és próbálom nem túlizgulni a meccseket. Szerintem sok esetben pont azért csúszik be több hiba, mert azokon kattog az ember, amiket te is mondtál. Próbálok minden helyzetben bátor lenni. Nyilván benne van, hogy hibázunk, de ha van lehetőség, akkor rögtön ki kell javítani.

Egy történelmi sikernek is részese voltál. Szekszárd megszerezte az első győzelmét az Euroligában. Mi annak a diadalnak a legfontosabb tapasztalata számodra?

Jó érzés, hogy nyerni tudtunk, mert világklasszisok játszottak a Fenerbahcéban. A legfontosabb tapasztalat, ha a csapatunk végig együtt van, akkor olyan energiákat tudunk mozgósítani még az 50. percben is, amire nem is gondoltunk előtte. Ez a mérkőzés megmutatta, hogy ezzel a csapattal, így, szívvel, lélekkel küzdve képesek vagyunk nyerni egy ilyen szintű két hosszabbításos meccsen is.

Azóta a Sopront is legyőztétek, így a tavalyi Euroliga döntő mindkét résztvevője ellen van egy-egy sikeretek.

A kezdeti nehézségekhez képest nagyon sokat fejlődtünk. Az első fordulóban vereséget szenvedtünk a BEAC otthonában. Egy vereségre soha nem lehet azt mondani, hogy jól jött. Lehetett volna úgy rosszul játszani, hogy mégis nyerünk…

Az az eredmény viszont így egy olyan pofont jelentett, hogy mindenki felébredt és onnantól nem 100, hanem 120%-on dolgozunk. Mindenki megérkezett fejben és lelkileg is a szezonba. Gyors fejlődésnek indultunk és úgy érzem, hogy a rengeteg munka kezd beérni.

Sok mindenben kell és tudunk is még fejlődni, de jó úton haladunk!

Fotó: Jantner Zsolt / Atomerőmű KSC Szekszárd

Négy forduló lement az Euroligából, így ízelítőt kaptál az utazásos heti kétmeccses elképesztő menetből. Milyenek az első tapasztalataid?

Számomra ez teljesen más terhelés valóban. Tavaly volt, hogy játszottam heti kettő mérkőzést is a BEAC-ban, de természetesen az Euroligás heti kétmeccses terhelés más világ. Mentálisan felkészültem arra, hogy mi vár majd rám, most pedig próbálok minden alkalmat kihasználni a feltöltődésre, pihenésre. Én még fiatal vagyok, gyorsan regenerálódok, így ezzel nem volt gond eddig. Jól tudom kezelni.

Az utánpótlás válogatottakkal repültünk felkészülési tornákra, Európa-bajnokságokra, világbajnokságra. A távolabbi utazás így egyáltalán nem volt újdonság. Az más szituáció, hogy most egy meccsekért utazunk nagyon sokat, de megmondom őszintén én ezt is élvezem, így többet lehettünk együtt a lányokkal. Ráadásul elsőre mindig izgalmas, hogy ezt hogyan tudom megélni.

A lányokkal kialakultak már a napi rutinok?

Igen, el szoktunk járni meccsnapon kávézni. Voltak közös vacsorák, programok. Próbáljuk a lehetőségeinkhez, időbeosztásunkhoz képest a maximumot kihozni pályán kívül is. Nagyon kedves mindenki és ha valamire szükségem lenne, bárkihez fordulhatok a csapatból. Kiváló az összhang.

Fotó: Rébay Viktor / FIBA.Basketball

Nyáron ott hagytuk abba, hogy majd ősszel beszéljünk az első tapasztalatokról. Milyen egy idegen városban egyedül élni?

Szerencsére a szüleim sokat tudnak eljönni szurkolni. Azt hiszem, jól kezelem és hozzászoktam ehhez az élethez. Szeretem, hogy önállóan oldom meg a dolgaimat, jól megvagyok egyedül. Sokat szoktunk beszélni videóhívásban a nővéremmel, aki Angliában él és kosárlabdázik. Mindenkivel tudok kapcsolatot tartani, így nem érzem magam egyedül.

Több hónap közös munkája után talán egy kicsit már könnyebb ezt megítélni. Mik lehetnek azok a reális fejlődési pontok, amikben a következő időszakban előrébb tudsz lépni?

Minden téren szeretnék előrébb lépni. Keményen dolgozom nap mint nap. Egy-egy konkrétumot nem emelnék ki. Szeretnék támadásban megabiztosabb lenni és védekezésben azokat a feladatokat, amiket rám bíznak, például, ha pár percig ki kell vennem az ellenfél legjobbját, még hatékonyabban oldanám meg.

Fotó: Jantner Zsolt / Atomerőmű KSC Szekszárd

Hirdetés