Hirdetés
Archivum

Sorozatban ötödször aranyérmes az Egyesült Államok



:

:

Hirdetés

Nagy fölénnyel az Egyesült Államok válogatottja nyerte a 2012-es Londoni Olimpia nõi kosárlabda tornáját. Geno Auriemma együttese a fináléban 86-50-re verte Franciaországot. A harmadik negyed elején még csak 10 pont volt a két gárda között, majd az amerikaiak egy 19-0-s futással végleg eldöntötték az elsõ hely sorsát. Az Egyesült Államok nõi kosárlabda válogatottja 41 mérkõzés óta veretlen az ötkarikás játékokon és sorozatban ötödik aranyérmét ünnepelhette. Sue Bird, Diana Taurasi és Tamika Catchings háromszoros olimpiai bajnok lett.

Egyesült Államok – Franciaország 86-50 (20-15, 17-10, 26-12, 23-13)

Legjobb dobók:

USA: Parker 21, Bird 11, Taurasi 9
FRA: Gruda 12, Lawson-Wade 12, Yacoubou 8, Dumerc 8

A döntõjéhez érkezett a 2012-es Londoni Olimpia nõi kosárlabda tornája. A fináléban az ötkarikás játékok nõi kosaras mezõnyének két veretlen és kétségkívül legjobb formát mutató csapata, az Egyesült Államok és Franciaország válogatottja mérte össze az erejét. Az esélyek egyértelmûen a címvédõ amerikai válogatott mellett szóltak. A franciák abban bíztak, hogy minden teher nélkül tudnak egy jó mérkõzést játszani, melyen méltóképpen zárják le felejthetetlen menetelésüket.

Egy gyors kosárváltással indult a találkozó: Gruda értékesített egy ziccert, melyre Taurasi válaszolt egy triplával. A jó kezdés után jelentõsen visszaesett a csapatok dobóteljesítménye. Az elsõ 10 percben az amerikaiak 38.1%-al (8/21) dobtak mezõnybõl, míg a franciák 37.5%-al (6/16). Már a felkészülés, illetve a csoportmeccsek során is bebizonyosodott, ha valaki szoros mérkõzést akar játszani Geno Auriemma alakulatával, akkor ahhoz az kell, hogy hármassal kezdõdjön az amerikai mezõnyszázalék. Nem véletlen, hogy a címvédõ nem tudta lerázni a gallokat. Sõt… Lawson-Wade tripláját követõen 13-11-nél 4 perccel az elsõ szakasz vége elõtt Pierre Vincent gárdája járt elõrébb.

Ez ébresztõ volt Taurasiék számára, akik 2 és fél perc alatt egy 9-2-vel válaszoltak a számukra oly idegen mérkõzésszituációra, a hátrányra. Az elsõ negyed utolsó 1 perc 42 másodpercében azonban nem esett több kosár. Egyértelmû volt tehát a gallok taktikája, szívós védekezéssel, amíg lehet kevés ponton tartani a riválisukat és ezzel lényegében kitolni azt az elkerülhetetlen idõszakot, amikor megszalad a különbség. A második negyed elején Dumerc és Gruda találataival többször is felzárkózott az európai alakulat 3 pontra és az egyenlítésért is támadhattak. 22-19 után azonban érkezett Candace Parker, aki a nagyszünetig hátralévõ 8 percben 11 pontot szerzett. A klasszis center 20 perc után már 15 pontnál és 9 lepattanónál járt.

Parker ritmusváltása volt az a pillanat, amivel az amerikai válogatott megtörte ellenfelét. Egyszerûen a franciáknak nem volt válaszuk erre a teljesítményre. Pierre Vincent együttese teljesen elbizonytalanodott támadásban, a félidõre 28.1%-ra (9/32) esett vissza a dobóteljesítményük és mindössze egy triplát jegyeztek, az is még az elsõ negyedben Lawson nevéhez fûzõdött. Dumerc-re nagyon figyelt a tengerentúli védelem, miközben a gall centerbejátszások is sorra haltak el. A félidõ hajrájában a 14 pontot is elérte a differencia és két Lawson-Wade büntetõ kellett ahhoz, hogy 37-25-ös állással vonuljanak pihenõre a csapatok. 20 perc után a két gárda között nemcsak Parker zsenije jelentette a különbséget, hanem az eladott, illetve a szerzett labdákból érkezõ pontok is. A franciák kilencszer, az amerikaiak hatszor adták el a játékszert, de amíg Geno Auriemma lányai ezen szituációkból vezetett támadásokból  12 pontot szorgoskodtak össze, addig a gallok mindössze kettõt.

A harmadik negyed elején a franciáknak volt egy fellángolásuk, amikor Ndongue, Gomis és Gruda is betalált és 41-31-nél 10 pontra olvadt a különbség. Nem kellett azonban sokat várni és 43-32 után beindult az amerikai úthenger. 19-0-s futást csináltak Sue Birdék, amivel 62-32-re léptek el. Ekkor már fizikálisan is egyértelmûen riválisa fölé nõtt a címvédõ. Legyünk következetesek, ha a beharangozónkban a 2010-es világbajnoki döntõt hoztuk példának, akkor el kell mondani, hogy ez a finálé olyan örömkosárlabdát nem hozott. A lefújás pillanatáig a francia csapat nem tudott önfeledten örülni az ezüstéremnek és olyan felszabadultan játszani, mint tették ezt a csehek. Ez egy kicsit rányomta a bélyegét az utolsó 15 percre. A 63-37-es állásról induló negyedik szakaszban már mindkét szakvezetõ minden játékosának lehetõséget adott. Az amerikaiaknál Ashja Jones és Tamika Catchings is megkapta a társaitól azt a kiszolgálást, hogy mezõnykosarat szerezzenek. A döntõ 86-50-es végeredménnyel zárult.

A lefújás után még a meglett férfiemberek szeme is bepárásodott az O2 Arena, pontosabban az ötkarikás játékokon a North Greenwich Arena falai között. A francia válogatott olyan õszinte és önfeledt örömmel ünnepelte az ezüstérmét, amely ismét bizonyította, hogy a nyomasztó amerikai dominancia ellenére az európai válogatottaknak is lehet célokat kitûzni a világversenyeken és azokért tiszta szívbõl küzdeni. A sajtó számára fenntartott „mixed zónában” Gruda, Yacoubou és Digbeu a francia televízió munkatársának elõadott éneke és tánca pedig az egész Olimpia egyik legkedvesebb pillanata volt. Ez az ezüstérem egy csodálatos generáció pályafutásának a csúcspontja.

 
Aztán jöttek a parkettre az ausztrálok, akik az éremátadás után felmentek a lelátó azon részére, ahol a hozzátartozóik és a legközelebbi híveik ültek. Készültek a közös fényképek és óhatatlanul felmerült mindenkiben, hogy látjuk-e még válogatott mezben ezt az aranygenerációt. Bevillantak Sydneybõl az elsõ nagy nemzetközi döntõjük emlékképei, ahol a szemtelenül fiatal mindössze 19 éves Lauren Jackson dupla-duplát (20 pont, 13 lepattanó) ért el az amerikaiak ellen. Vagy éppen a 2006-os világbajnoki cím, ahol már ott volt a most sérült Penny Taylor is. Most pedig itt áll a szemünk elõtt a búcsú határán ez a generáció…

Végül, de nem utolsó sorban jöjjenek az aranyérmes amerikaiak, akik felfoghatatlan és felülmúlhatatlan tettet hajtottak végre. Gondoljunk bele abba, hogy mi kell sorozatban öt olimpiai torna elhódításához. Hányszor meg lehetett volna botlani. Hány olyan egyenes kieséses szakaszban lejátszott találkozó volt, ahol elég lett volna egy rossz fújás, egy bõdületesen rossz nap – mint például a 2006-os világbajnoki elõdöntõ alkalmával, amit az oroszok ellen buktak el – vagy egyszerûen egy extázisban játszó ellenfél, hogy összetörje az álmokat. Az amerikai válogatott azonban kiegyensúlyozott volt és ne felejtsük el, Sue Bird, Diana Taurasi, illetve Tamika Catchings személyében lett újabb három ember ezen a Földön, akik háromszoros olimpiai bajnokok. Ráadásul kosárlabdában… A szemünk elõtt íródott a történelem és ezért több a sportéletben az Olimpiai Játékok, mint bármi más.

Statisztika
  USA    Franciaország
  31/64 (48%) 2-pontos 16/53 (30%)
  3/8 (38%) 3-pontos 2/11 (18%)
  15/22 (68%) Büntetõ 12/15 (80%)
  22 Gólpassz 12
  13 Támadó lepattanó 13
  33 Védõ lepattanó 25
  8 Szerzett labda 9
  2 Blokk 3
  11 Eladott labda 21
  20 Személyi hiba 19
Hirdetés