Hirdetés
Magyarország

Súlyos térdsérülés után lábadozik Határ Bernadett – nagyinterjú



:

:

Fotó: FIBA.Basketball

Hirdetés

Súlyos térdsérülés után lábadozik Határ Bernadett. A Sopron Basket és a magyar válogatott Euroliga-győztes centerével a sérülése óta eltelt két hónapról, az elmúlt évad tapasztalaliról és a visszatérésről beszélgettünk. 

Lezárult a 2021/ ’22-es női bajnokság. Ahogy az ismert, a bajnoki döntő párharc harmadik mérkőzésén a Sopron Basket 74-52-re múlta felül az Atomerőmű KSC Szekszárd gárdáját, ezzel a Sopron 3-0-val lezárta a párharcot és fennállása 15. bajnoki címét ünnepelhette. Gáspár Dávid együttesének azonban nem ez volt az év csúcspontja. Az isztambuli Euroliga-fináléban ugyanis a soproniak 60-55-re legyőzték a házigazda Fenerbahce csapatát, ezzel pedig fennállásuk során először hódították el a legrangosabb európai trófeát.

A Sopron Basket színeiben Határ Bernadettnek kiemelkedő szezonja volt. Mint ismert, tavaly nyáron Határ bemutatkozhatott a WNBA-ben is – az Indiana Fever színeiben 7 mérkőzésen 15.1 perc alatt 4.9 pontot és 2.6 lepattanót átlagolt. A magyar válogatottban az őszi Európa-bajnoki selejtezőkön, két mérkőzésen 20 pontot, 7.5 lepattanót és 3 gólpasszt átlagolt. 2021-ben az év női kosárlabdázójának választották, illetve, a Nemzetközi Kosárlabda Szövetség (FIBA) év végi összeállításában bekerült 2021 legtöbbet fejlődött Euroliga-játékosai közé is. 2022. februárjában a válogatott center újabb évet írt alá a Sopron Basket csapatánál.

Márciusban újabb mérföldkőhöz érkezett Határ Bernadett pályafutása. Az Indiana Fever bejelentette, hogy a Sopron Basket és a magyar válogatott húzóembere idén is lehetőséget kap a csapat edzőtáborában, hogy megmutathassa tudását. Áprilisban azonban minden megváltozott. Az Atomerőmű KSC Szekszárd elleni bajnoki döntő második mérkőzésének utolsó másodperceiben súlyos térdsérülést szenvedett a klasszis center. Az orvosi vizsgálatok megállapították, hogy Határ Betti térdében a külső kereszt-, és a belső oldalszalag is elszakadt, így műtét és 10 hónap kihagyás várt rá. A sérülés óta két hónap telt el…

Kezdjük a legfájóbb emlékkel. Mesélj egy kicsit a sérülésed körülményeiről.

A magyar bajnoki döntő második mérkőzésének utolsó másodperceiben sérültem meg – ha jól emlékszem 9 másodperc volt hátra a meccsből. A pontos körülményeket inkább nem is részletezném, mert nincs értelme ludast keresni. Leegyszerűsítve, az elülső kereszt-, illetve az oldalszalag szakadt el a térdemben. Ami egy ilyen helyzetben talán szerencsésnek mondható, hogy a porc sértetlen maradt, a meniszkuszomnak nem lett baja.

Amikor már leülepedtek bennem a dolgok, természetesen visszanéztem a történteket. Az volt a szerencse, hogy a kamera szöge hátulról nem mutatta teljesen a sérülést. A térdem ugyanis nem előre ment ki, hanem oldalra nyílt szét, ezért is szakadt el az oldalsó szalagom, ami vitte magával a kereszt szalagot is. Nagyon bosszantó volt. Emlékszem, hogy mennyire mérges voltam abban a pillanatban, mert éreztem, hogy ez a sérülés nagyon komoly lesz.

Azóta viszont már megvolt a műtét is. Hogy vagy most? Elsősorban fizikálisan kérdezem.

Igazából, a műtét előtti időszak volt a legnehezebb a számomra. A sérülés és a műtét között négy hét telt el, de ez idő alatt is csinálnom kellett az erősítéseket. Ezzel készültem fel az operációra, viszont éreztem, hogy abban az időszakban nem haladtam semerre. Most más a helyzet. A műtét óta napról-napra látom a fejlődést, a tervek szerint halad a rehabilitációm és az orvos elmondása szerint is szépen gyógyul a térdem.

Milyen munkát tudsz végezni?

Most a kő kemény gyógytorna élvez elsőbbséget, hogy ismét megerősödjenek azok az izmok, amik a sérülés és a műtét következtében elgyengültek. Ezeket kell elsősorban visszaerősítenem, emellett pedig a nyújtáson-hajlításon van a hangsúly. Nem egyszerű, és nem is kellemes ez a szakasza a dolognak, de ez is a rehabilitáció része.

Fotó: FIBA.BAsketbal

Van benned bármilyen félelem, vagy esetleg tartasz valamitől? Miben eshetsz vissza emiatt a sérülés miatt?

Úgy gondolom, hogy mindegy milyen sérülésről van szó, nehéz belőle visszatérni. Eddig volt két bokaműtétem, úgyhogy ezt tapasztalatból mondhatom. Amitől talán tartok, az az, hogy a jövőben ismét rásérülhetek. Éppen ezért azt biztosra mondhatom, hogy nem szeretnék a megbeszéltnél előbb visszatérni a pályára. A legfontosabb, hogy maximálisan rendbe jöjjön a térdem. Az orvosok – akikben teljes mértékig megbízom – folyamatosan figyelik a fejlődésemet. Amikor az ő engedélyüket megkapom a játékra, csakis akkor fogok pályára lépni. A tankönyvek szerint egy ilyen sérülés után a felépülési idő 6 hónap, viszont ekkor is fennáll a rásérülés esélye. Én ezt nem szeretném megkockáztatni.

Ha már szóba jöttek a veszteségek. Ennek a sérülésnek “köszönhetően” többek között az idei WNBA szereplésed is meghiúsult, illetve a következő bajnokságba is csak később tudsz majd becsatlakozni. Mentálisan ez hogy érint téged? Hogy fogod fel ezt az egész helyzetet?

A legelején nagyon-nagyon nehéz volt. Főleg akkor realizálódott csak igazán az egész helyzet, amikor utaznom kellett volna Amerikába. Rendkívül dühös is voltam. Természetesen nem okolok senkit, hiszen ilyen az élsportos, balesetek pedig mindig vannak. Hibásokat lehet keresni, de az sem fog a helyzeten változtatni. Nyílván sokat gondolkodtam azon mit lehet volna másképpen csinálni. Mit csinálhattam volna én másként, mit csinálhattak volna akár a bírók másként. Az elmúlt években ugyanis azt tapasztaltam, hogy a center játékosok nem élveznek kellő bírói védelmet a palánk alatt. Mondván, hogy nagyok vagyunk, erősek vagyunk, meg tudjuk oldani a legkemény helyzeteket is. Pontosan egy ilyen helyzetben, most én húztam a rövidebbet. Ha másra nem is, azt kívánom, hogy a sérülésem legyen egy példa arra, hogy miben fejlődhetne még a kosárlabda. Hogy nem számít a poszt, igenis védeni kell a játékosokat.

Szóba került már a WNBA is. A tavalyi szereplésed mit adott neked? Akár emberileg, akár kosárlabda szempontból?

Azt gondolom, hogy az egészéves játékomon lehetett látni, hogy az a két Amerikában töltött hónap mennyit adott nekem, mennyit fejlődtem. Ki kellett lépnem a komfortzónámból. Ezen kívül, talán azt tudom még mondani, hogy önmagamat is megtaláltam. Realizálódott bennem, hogy mennyi mindenre vagyok képes, és – ami a legfontosabb – van hová még fejlődnöm. Anno, itthon ezt még nem annyira hittem el, az Államokban töltött idő viszont ebben felnyitotta a szemem. Úgy érzem azóta felszabadultabban is játszom. Jót tett az önbizalmamnak a kinti játék, elsősorban szerintem ez érződik a pályán.

Volt bármi a kint tanultakból, amit kamatoztatni tudtál az idei szezon során?

Azt szerintem bárki, akinek volt lehetősége kint játszani el tudja mondani, hogy az ottani játék sokkal gyorsabb és fizikálisabb. Azt a gyorsaságot és keménységet azt gondolom tudtam folytatni az idei szezon során is. Taktikai szempontból viszont sok mindent nem tudnék kiemelni. Míg az amerikai kosárlabda inkább egyénekre, addig az európai csapatra épül. Ezáltal a kinti játékot szabadabbnak mondanám, ami nagy önbizalmat ad a játékosnak. Ezek azok, amiket talán itthon is kamatoztatni tudtam: gyorsaság, keménység, illetve az önbizalommal teli játék. A kellő önbizalmat itthon pedig inkább a védekezésből szerzem, hiszen az egyénieskedés nem az én játékom.

Fotó: WNBA

Ha már az itthoni játékot említetted, akkor térjünk is át az idei szezonra, amit a te esetedben három részre lehet osztani. Kezdjük az Euroliga szereplésetekkel. A Sopron Basket – tulajdonképpen a te vezetéseddel – fennállása során előszőr hódította el a legrangosabb európai trófeát. Milyen érzés egy ilyen történelmi pillanat részese lenni?

Ez egy elképesztően hatalmas eredmény, nem csak a klub történelmében, de az én pályafutásomat tekintve is. Nagyon sokan próbálják meg lekicsinyíteni ezt az eredményt azzal, hogy az oroszok részvételével máshogy alakultak volna a dolgok. Én azt gondolom, bár lehet, hogy nem a Jekatyerinburg csapatát vertük meg az Euroliga döntőben, ez az eredmény akkor is elvehetetlen tőlünk. Keményen dolgoztunk ezért, és megérdemelten nyertük meg a trófeát. Ez egy megtisztelő pillanat volt és csak remélni tudom, hogy a jövőben is lesz még alkalmam Euroligát nyerni.

Szerintem mondhatjuk, hogy ez olyan eredmény, ami majd a jövőben fog hatványozottan felértékelődni. Ha az egész Euroliga szezont nézem, akkor voltak a csapatnak hullámvölgyei. Te hogy értékelnéd a csapat összteljesítményét? 

Ahogy te is mondtad, voltak hullámvölgyek, illetve hullámhegyek az egész szezon során. Viszont, azt gondolom, amikor a legnagyobb szükség volt rá, a csapatunk mindig megtalálta a módját, hogy a legjobb formáját nyújtsa. Eben rejlett az erőnk, és persze abban, hogy minden szituációban egymásért játszottunk, küzdöttünk. Végső soron ez vezetett minket az Euroliga-győzelemhez is.

A csapatról áttérve az egyéni teljesítményedre. Az Euroliga szezont 13.4 pont-, és 8.5 lepattanó-átlaggal zártad. Megvagy ezzel elégedve, vagy lehetett volna jobb is az év?

Összességében nem volt egy rossz év. Természetesen vannak hiányérzeteim, de azt gondolom nem lennék élsportoló, ha nem lennének. Három mérkőzést tudnék kapásból kiemelni, melyeken mehetett volna akár sokkal jobban is a játék. Telhetetlen viszont nem szeretnék lenni. Euroligát nyertünk a csapattal, ami egy hatalmas eredmény, és örülök, hogy ehhez egy jó teljesítménnyel tudtam hozzájárulni. A következő években azon leszek, hogy még tovább fejlődjek, jobb és jobb legyek.

Az Euroliga után következzen a Magyarország. Míg a Magyar Kupán sajnos nem sikerült megszerezni a aranyat, a bajnokságot magabiztosan zártátok. A bajnoki cím megszerzése enyhíti a fájdalmat?

Azt gondolom a kettő nincs összefüggésben, vagy akár egy kategóriában. A Magyar Kupa kapcsán egy hosszúhétvégéről beszélünk, amikor legjobb esetben is három mérkőzést játszik egy csapat. Ott egy napon múlhat a sorsod, egy nap erejéig pedig bárki játszhat jól, vagy rosszul. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem hatalmas dicsőség egy Magyar Kupa arany megszerzése. A magyar bajnoki arany megszerzéséhez azonban más. Ott hónapok sorozatos jó játéka szükséges, hogy valaki bajnok legyen. Természetesen a Magyar Kupát is szerettük volna megnyerni. Az egész szezont nézve egy fájó pont, hogy nem sikerült, de azt gondolom ez nincs összefüggésben a magyar bajnoki arannyal.

Fotó: Sopron Basket

Mindent egybevéve hogy értékelnéd a csapat szereplését a bajnokságban?

Ha csak az utolsó, Szekszárd elleni párharcot nézem, akkor megmondom őszintén féltem attól, hogy játszanunk kell egy negyedik mérkőzést is. Nagyon fáradt volt a csapat, ami a teljesítményünkön is megmutatkozott. Sokat kivett belőlünk az Euroliga döntő, ezért nehezebb volt mentálisan ráfókuszálni a meccsekre. Azt éreztem, hogy nem voltunk olyan szinten koncentráltak, mint az EL döntő során. Ezután, én a második mérkőzésen megsérültem és a harmadik találkozóra minden megváltozott. Mintha egy löketett kapott volna a csapat, mindenki mozgósította az utolsó energiákat , és együtt lezárták/ lezártuk a párharcot. Öröm volt nézni, ahogy játszottak a lányok, és azt éreztem, hogy kicsit értem is küzdöttek. Magabiztosan nyertük a bajnokságát.

Összehasonlítva a magyar bajnokságot és az Euroligával, neked mi a legfőbb különbség a kettő között?

Azt gondolom játékstílusban, játékrendszerben, illetve játékvezetői felfogásban különbözik leginkább a kettő. Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy az Euroliga egy magasabb színvonalat képvisel minden téren. A magyar bajnokságnak is megvannak a szépségei, illetve az erősségei, de összességében az Euroliga egy teljesen más színtér.

Melyik áll a te játékstílusodhoz közelebb?

Azt gondolom az Euroliga áll hozzám közelebb. Ahogy említettem, mások az erőviszonyok, illetve más a játékvezetői felfogás is. Az Euroligában világklasszis játékosok versenyeznek minden egyes alkalommal, ez pedig hatalmas kihívást és óriási fejlődési lehetőséget jelent számomra.

Utolsó témakörként következik a válogatott. Nagy érvágás nemzetünk csapata számára a te elvesztésed. Nemrég volt egy három hetes összetartásuk, – mely során Portugáliába is ellátogattak – illetve, novemberben következik az Európa-bajnoki selejtező. 

Most volt egy viszonylag hosszabb lélegzetvételű összetartás Székesfehérváron, és ahogy te is mondtad, Portugáliába is elutazott a csapat. Három edzőmérkőzést játszottunk az ottani válogatott együttessel – egy vereséggel és két győzelemmel zártuk a túrát. Sajnáltam, hogy nem lehettem velük, de távolról is követtem, figyeltem őket és a teljesítményüket, szurkoltam nekik. Ami a pozíciómat illeti, szerintem már megvan a pótlás. Én Kiss Virágban, vagy akár Kiss Angelikában is százszázalékosan megbízom és tudom, hogy a novemberi selejtezőn is száz százalékosan meg fogják oldani a rájuk bízott feladatokat. Kiss Virágot már csak azért is kiemelném, mert ő már tavaly is bebizonyította, hogy több, mint alkalmas erre a szerepre. Hiszem, hogy nem csak a klubcsapatában, de a felnőtt válogatottban is lehet számítani az ő teljesítményére.

Mostanra nézve mik a terveid? Lehet tudni pontos dátumot a visszatérésedre?

Az orvosok elmondása szerint a műtéttől számítva 8-9 hónap a rehabilitáció. Remélem már januárban visszatérhetek, de a novemberi EB selejtező biztosan kiesik.

Nehéz egy pontos dátumot mondani. A rehabilitációnak lépcsőfokai vannak és ezeket kell sorban megugranom, ettől fog függ, hogy mikor térhetek vissza a pályára. Számításaink szerint ez az időszak január közepére esik – ez a sérüléstől számítva a nyolcadik holnap vége, kilencedik hónap eleje. Ahogy azt az interjú elején is hangsúlyoztam, semmiképp sem szeretnék előbb visszatérni, mint ahogy azt az orvosok engedik. Addig is, mindent meg fogok tenni a maximális felépülés érdekében és, ha a testem is száz százalékosan készen áll, folytatom a munkát.

Fotó: FIBA.Basketball

Hirdetés