Hirdetés
Magyarország

A játékosokat kicsinálja ez a rendszer, de győzni szeretnénk Spanyolország ellen



:

:

Fotó: MKOSZ / Girgász Péter

Hirdetés

Másodközlés, az eredeti cikk az Origo.hu-n jelent meg!

Csütörtökön 18 órától Szekszárdon a magyar női kosárlabda-válogatott Spanyolország ellen kezdi meg a 2023-as Európa-bajnokságra zajló selejtezőket. Az ellenfél Európa egyik legjobb csapata, nagyon nehéz dolga lesz tehát a magyaroknak. A szövetségi kapitány, Székely Norbert a tőle megszokott őszinteséggel beszélt a ránk váró feladatokról, a magyar női kosárlabda-válogatott jelenlegi helyzetéről és arról a kizsigerelő rendszerről, amelyben a kontinens csapatai – köztük a magyar válogatott is – szenvednek.

Tényleg érdemes külön kezelni a magyar-spanyol Eb-selejtezőt a másik öt kvalifikációs mérkőzés közül, vagy ez is ugyanolyan meccs lesz, mint a többi?

Nem lesz ugyanolyan. A spanyolokkal egyrészt óriási kihívás játszani, s óriási teljesítmény kell ahhoz, hogy jó eredményt tudjunk ellenük elérni. Nyilván teljesen külön kezelni ezt a meccset nem kell, de más összecsapás lesz ez, mint a románok elleni hazai, vagy az Izland elleni idegenbeli találkozó.

Mivel a csoportból csak egy biztos továbbjutó lesz, s csak a négy legjobb második megy még az Eb-re, nagyon nem mindegy, hogy milyen eredményt érünk el ellenük Szekszárdon.

Ebből a szempontból valóban másképp kell kezelnünk ezt a mérkőzést. Számolgattunk, megnéztük az esélyeinket.

Mi arra készülünk, hogy a spanyolok elleni összecsapást megpróbáljuk valahogy megnyerni, mert ebben az esetben nőnek meg az esélyeink arra, hogy esetleges második helyezésünkkel is kijussunk az Európa-bajnokságra. A csoport utolsó helyezettje elleni meccsek nem számítanak majd, így ebben az esetben 3 győzelemmel és 1 vereséggel mehetünk tovább, amennyiben kétszer megverjük Romániát, s idegenben kikapunk Spanyolországban.

Ez a magyar-spanyol női kosármeccs olyan, mint a magyar-szerb férfi vízilabda mérkőzés?

Nem egészen, mert a magyar és a szerb pólócsapat egyaránt a világ élvonalába tartozik, a spanyol női kosárlabda-válogatott szintén, mi viszont nem. De egy meccsen egy adott napon lehetünk jobbak a spanyoloknál. Mi arra készülünk, hogy ez a csütörtöki nap legyen.

Fotó: MKOSZ / Girgász Péter

Milyen megfontolásból döntöttek úgy, hogy az ország egyik legrégebbi és legkisebb befogadóképeségű csarnokába, a szekszárdiba viszik ezt a meccset?

Nézze, Szekszárdon, ebben a katlanszerű csarnokban akkor is félelmetes tud lenni a hangulat, ha csak 1270 néző van bent. A spanyolok nem szoktak hozzá az ilyen csarnokokhoz. Másrészt a válogatottban van három szekszárdi játékos, ez sem volt mindegy a döntés során. Korábban játszottunk már Sopronban és Miskolcon is, most a tolnai székhely mellett döntöttünk.

Nem először Szekszárdon

2000. november 25-én a magyar női kosárlabda-válogatott 86-56-ra legyőzte a finneket az Európa-bajnoki selejtezők második szakaszában. Azt a meccset is Szekszárdon rendezték. A magyar csapatban az az Iványi Dalma is játszott, aki most Székely Norbert kapitány egyik segítője a szakmai stábban.

De Szekszárdon rendeztek már magyar-spanyol női Eb-selejtezőt is – igaz, nem kosárlabdában, hanem labdarúgásban. A két ország női csapata 1985 tavaszán csapott össze a tolnai székhelyen. Azt a meccset is a magyarok nyerték meg Lovász góljával 1-0-ra.

Hat csapatunk szerepel a nemzetközi kupákban. Sokak szerint a játékosok csapágyasra vannak hajtva. Milyen állapotban kapta meg a keret tagjait?

Amikor alig volt magyar induló a nemzetközi kupasorozatokban, akkor azon siránkoztunk. Most ne panaszkodjunk erre a helyzetre, mert ez jó. A spanyolok elleni meccsen lehet, hogy lesznek fáradtabb játékosaink. De a spanyolok ugyanebben a cipőben járnak. A keret tagjai sokat játszanak a klubokban, ami jó alapokat szolgáltathat a sikeres szerepléshez.

Mi döntött abban a kérdésben, hogy ki lesz a válogatott egyetlen honosított játékosa?

Goree Cyesha lesz velünk a mérkőzéseken. Igazából két választási lehetőségem volt: vagy ő, vagy Yvonne Turner. Ugyanakkor tudjuk, hogy Courtney Vanderslootnak és Allie Quigley-nek is van magyar útlevele, csak éppen az ő szerződésük az MKOSZ-szel lejárt, tehát őket már nem hívhatom meg a válogatottba.

Ráadásul ők már kinyilvánították azt, hogy nem szeretnének a magyar nemzeti csapat tagjai lenni. Goree jelenléte a belső pozícióban tudunk előnyt szerezni. Goree Szekszárdon játszik. Ő olyan amerikai, aki magyar akar lenni. Turner is ilyen. De Yvonne most nem játszik Magyarországon, Cyesha igen.

Eddig kizárólag a spanyolok elleni meccsről beszéltünk, de vasárnap Izland ellen idegenben kell pályára lépni. A női válogatott történetében volt már olyan eset, amikor kikapott a szigetországban.

Kedves, hogy ezt mondja, de egyrészt akkor nem én voltam a szövetségi kapitány, másrészt abban a selejtezőben végül kijutottunk az Eb-re. De tény, hogy 2016. február 22-én 87-77-re nem mi nyertünk. Akkor úgy mentünk Izlandra, hogy a szlovákokat megvertük hazai pályán. Ha most mi úgy megyünk ki, hogy előtte megvertük a spanyolokat, akkor a lelkünk nagyon rendben lesz. Ha nem, akkor meg lesz a csapaton egy nagy nyomás, amelyet szintén kezelnünk kell. Mivel az utolsó helyezettek elleni meccsek kiesnek, nem biztos, hogy ez sokat fog számítani.

Fotó: MKOSZ / Girgász Péter

2019-ben ez a csapat hetedik helyen végzett az Eb-n. A 2021-es kontinensviadalra nem jutottunk ki. Hol tartunk most?

A múlttal már nem kell foglalkozni, de az a 7. helyezés erőn felüli volt. A mostani csapatban a fiatal a fiatalt szorítja ki, miközben meg kell tartani az értékeinket is. Az idei Eb-szereplés nagyon hiányzott, mert ott lett volna a helyünk, de a selejtezőben nem sikerült minden úgy, ahogy elképzeltük. A 2019-es Eb-re pár pont plusszal mentünk ki, a 2021-esre meg azért nem, mert pár pont hiányzott ehhez. Ugyanakkor a koronavírus miatt a selejtezőben csak egyszer játszottunk itthon és háromszor idegenben, azért ez sem mindegy. Azt mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a magyar női kosárlabda-válogatott jelenleg nem tartozik Európa legjobb 10 csapata közé. De oda törekszünk.

Azért furcsa ez, mert közben a magyar női kosárlabda utánpótlása évek óta kiváló. Az idei U19-es világbajnokságon bronzérmet nyertünk. Akkor hol van a hiba?

A játékosok utánpótlás-szinten tényleg megtapasztalták, milyenek a világversenyek, de ezt a felnőttek közé áttenni nem egyszerű feladat. Ez egy folyamat, amelyben nem lehet három lépcsőt egyszerre lépni – ez más sportágakban is bebizonyosodott már.

De nem fájdalmas ezt kimondani, amikor 2019 júniusában egy labdára voltunk az olimpiai selejtező elérésétől? Akkor azt beszéltük, hogy ennek a csapatnak a következő években mindig ott lesz a helye az Európa-bajnokságokon.

Én abban hiszek, hogy Európában tényezők tudunk lenni. Belgrádban a britek ellen valóban egy labdányira voltunk a továbbjutástól, de akkor az a csapat túlteljesített. Abban persze a mi felelősségünk is megvan, hogy a következő Eb-ciklusban nem sikerült a kijutás, ami a mostanira is hatással van, hiszen ezért kerülhettünk össze a spanyolokkal a csoportban.

Ha kint vagyunk az idei Eb-n, a sorsolásnál is könnyebb lett volna a helyzetünk, a besorolásunk. Most azon dolgozunk, hogy maximalizáljuk a csapat játékosainak értékeit. Erre vannak az edzések – amelyeknek a száma 4-5, azaz borzalmasan kevés -, hogy ezeket kiaknázzuk.

De mire lehet elég 4-5 közös edzés a válogatottal?

Semmire. Aki ezt a rendszert kitalálta, annak kéne ezt végig csinálnia. Nonszensz, hogy ebben a rendszerben látványos játékot és nagy eredményeket várnak el az emberek a csapatoktól – nem csak a magyartól. Itt nincs összecsiszolt csapatjátékra lehetőség, mert nincs idő ennek a kialakítására. A spanyolok ellen – már most mondom – nem lesz szép a játék, mindent a küzdelem fog eldönteni. A lehető legtöbbet próbáljuk kihozni, de ez az egész egy rohanás, semmi más.

Igen, de ez világtendencia, amelyben a klubcsapatok érdekei csapnak össze a nemzeti válogatottak érdekeivel. Nézze meg, a jövő évi labdarúgó vb előtt egy héttel még a klubok bajnoki meccseket játszanak a topligákban. A női kosárlabda Euroligában is betettek egy fordulót egy 8 nappal a válogatott meccsek előtt.

Igen, s ez azért nagy baj, mert a kosárlabda az egyik legbonyolultabb, legösszetettebb csapatjáték. Itt sok múlik a felkészülési időn. Ha ez kevés, nem alakulnak ki azok a játékkapcsolatok, amelyek a klubokban igen, de ott hónapokig gyakorolnak. Nem az a baj, hogy vannak ezek a válogatott meccsek, hanem az, hogy mi most játszunk két meccset, majd a következő tétmeccseink egy év múlva lesznek. Ennek így semmi értelme nincs.

A magyar női kosárlabda-válogatott 2021-ben összesen három tétmérkőzést játszik, ez nagyon kevés. Az, hogy itt vannak hármas csoportok, meg négyesek, tényleg nonszensz, sportágellenes. Nem csak a kosárlabdáé, hanem a nemzeti csapatoké. Nyilván értem, hogy a megélhetést a klubok biztosítják. De ha magas szinten akarjuk művelni válogatott szinten ezt a sportot, ahhoz nem elég az évi 3-4 hét összetartás. Ez a helyzet kinyírja a játékosokat, miközben velük senki sem foglalkozik. Itt nagyon komoly érdekellentétek vannak. De ezeket a körülményeket nekünk figyelembe venni, s így kell nyerni a spanyolok ellen. Bárhogy, akárhogy.

Fotó: MKOSZ / Girgász Péter

Hirdetés