Hirdetés
3x3

Szerdától a FIBA 3×3 Women’s Series-ben szurkolhatunk a magyar lányoknak



:

:

Fotó: Girgász Péter / MKOSZ

Hirdetés

Szerdán a Women’s Series marseille-i állomásával folytatódik a 3×3-as szezon. A debreceni olimpiai selejtező után nem volt sok idő a regenerálódásra. Földi Attila szövetségi kapitánnyal foglaltuk össze a selejtező tapasztalatait és a nyári terveket.

Vegyes érzésekkel készültem az interjúra. Tavaly nyáron a csapat alapvető versenyképességéről kérdeztelek, illetve sorakoztattuk fel pro és kontra az érveket. Most pedig arról fogunk beszélni, hogy egy labdán múlt a párizsi repülőjegy.

Rettenetesen sajnáljuk mind a mai napig, hogy nem sikerült. Hasonlóan felemás érzések dolgoznak bennem is, de én inkább úgy fogalmaznék: a tavaly nyári benyomásokat erősítette meg Hongkong és Debrecen.

Nevezetesen azt, hogy egy láncszem – egy kiváló center – hiányzott ahhoz, hogy eredményesebben működjön a rendszer. A két olimpiai selejtezőn előbb Beatrice Mompremier, majd Kiss Virág személyében ilyen játékosok rendelkezésre álltak. Ezen a két tornán inkább balszerencsénk volt.

Itt a szerencsefaktor a kulcs számomra, hiszen mindent kiadott magából a csapat és olyan markáns „szarvashibát” sem lehet kiemelni, ami egyértelműen döntőnek bizonyult volna.

Az a legjobb és egyben a legrosszabb, hogy senkire nem lehet haragudni. Ha szigorúan vesszük, akkor nyilván volt hiba a játékban, ilyen tornát nem is lehet hiba nélkül teljesíteni, de amikor nüánszok döntenek, akkor ott már a szerencsén múlik. Egészen a németek elleni mérkőzés utolsó pillanatáig minden a terveink szerint alakult.

Kérlek is, hogy foglald össze a mérkőzések tapasztalatait.

Extra erős csoportból jutottunk tovább. Izrael nem a várt formációban érkezett, így az a mérkőzés valamivel könnyebbnek bizonyult. Azt követően a borzasztóan erős holland csapattal felvettük a kesztyűt fizikalitásban és az meghozta a gyümölcsét. Utána jöttek az olaszok, akik ellen tudtuk, hogy mi a csoportelsőséghez szükséges minimum eredmény. Ezt elértük, de természetesen győzni szerettünk volna. Egy meccset hoztak le a tornán magas szinten az olaszok, éppen ezt, de ennek ellenére is apróságokon múlott a győzelem.

A csehek ellen léptünk pályára először úgymond esélyes pozícióból. Ez nyomott minket az elején, de ezt is át tudtuk vészelni azzal a kiváló hozzáállással, ami végig jellemezte a csapatot. Ezt követte a németekkel vívott találkozó, ami kifejezetten jó meccs volt. A végén a sors, a szerencse a németek mellé állt. Volt egy vitatott ítélet kétpontos előnyünknél, amikor 1+2-es helyzetet kaptak a németek, emellett egy-egy védekezésbeli hibát is ki lehetne emelni, de ezek része a játéknak.

Az utolsó találkozót érdemes külön értékelni?

Kanada és Spanyolország kiemelkedett és mindenki más alattuk állt, így egyértelművé vált viszonylag gyorsan, hogy a harmadik továbbjutó helyért nyílt igazából a harc Debrecenben. Természetesen lehet értékelni, de az utolsó meccsre elfáradtunk és ha őszinték akarunk lenni önmagunkkal szemben is, akkor Kanada jelenleg jobb csapat. Főleg abban a lelki állapotban, amit a németekkel vívott találkozó elvesztése hozott.

A végén nem értük el a célunkat, ami mindenkit megviselt. Ettől függetlenül régen éreztem olyat, hogy ennyire megvolt az a bizonyos flow egy csapatunkban. Az utolsó nap utolsó két-három óráját leszámítva szerintem mindenki, aki részese volt ennek, élete napjai közé sorolja a debreceni hétvégét. A lezárást viszont nem kaptuk meg.

Sajnos más formában lett lezárás, hiszen Papp Dia és Böröndy Vivi bejelentette visszavonulását a 3×3-as kosárlabdától.

A nagyközönség számára új információként érkezett Dia és Kiwi bejelentése, de a stáb számára nem. Ez nem egy impulzus döntés a részükről. Tisztában voltunk azzal, hogy mi a szándékuk, ha nem jutunk ki az olimpiára. Kvótaszerzés esetén pedig a párizsi olimpiáig játszottak volna az előzetes egyeztetések alapján. Nagyon sajnálom, hogy végül nem a második forgatókönyv valósult meg.

Azt fontos látni, hogy az elmúlt nyolc évben – főleg Dia esetében, de Kiwi is végig dolgozta a nyarakat – nem volt megállás. Az 5:5 szezont követően pihenő nélkül jött a 3×3, ami rettenetesen megerőltető. Ezt még edzőként a saját bőrömön is érzem. Abszolút érthető, ha szeretnének másfelé kacsintgatni, de – ezt személyesen is elmondtam nekik – az ajtó előttük mindig nyitva áll a 3×3-as válogatottnál.

Fotó: Girgász Péter / MKOSZ

Ha jól értem, akkor tudtatok készülni erre a helyzetre?

Így van, igyekeztünk rá készülni, de nagyon nehéz új játékosokat behozni. Sokan nyitottak lennének a 3×3-ra, de nem tudják vállalni az egész nyarat átívelő elköteleződést. Ennek megfelelően mind a mai napig nem végleges még a hatos Women’s Series keret sem.

Létszámban fel lehetne duzzasztani a keretet, de senkit nem bántva, fontos az összetevők helyes megválasztása is. Éppen erről beszéltünk a bevezetőben, hogy a 2023-as nyár és a 2024-es olimpiai selejtezők közötti különbség világított rá arra, hogy akár egy láncszem is hiányozhat ahhoz, hogy ne a terveink szerint menjen a nyári program.

Jelenleg Jáhni Zsófi, Szabó Fanni, Szirony Dorina, Tóth Orsi, Weninger Virág ötöse a biztos. Egységes csapat formálódik, amelynek tagjai pályán kívül is jó viszonyt ápolnak. Ők voltak, akik edzettek a másik keret ellen korábban. Éhesek a versenyzésre és kevésen múlott, hogy klubszinten is egy csapatban legyenek nálam. Természetesen téthelyzetben kell látni őket, de bizakodó vagyok.

Viszonylag hamar jön az első visszajelzés, hiszen szerdán kezdődik a marseille-i Women’s Series torna, ahol rögtön a csoportkörben Franciaország, Olaszország és Ukrajna lesz a rivális.

Marseille roppant erős torna. Egyetértek, rögtön kapunk egy képet arról, hogy Jáhni Zsófi, Szabó Fanni, Tóth Orsi és Weninger Virág négyese milyen erőt képvisel. Nyilván nem szabad majd rögtön eredményt hirdetni és ítéletet mondani.

Még május van, így akkor sem lehetünk elbizakodottak, ha jól sikerül és akkor sem szabad rögtön lemondani a csapatról, ha kevésbé születik jó eredmény. Hagyni kell, hogy menjen ez a gárda. A végén érdemes húzni egy vonalat és értékítéletet mondani a versenyképességünkről.

Ez már az új olimpiai ciklus alapjainak a lerakása?

Én abban szeretnék gondolkozni, de mivel nem kaptam visszajelzést a szövetségtől, hogy abban gondolkozzak-e, így most kettős érzések dolgoznak bennem. Nem tudom, hogy miként tervezzek, de a kérdésedre válaszolva: egyértelműen azt szeretném, ha olimpiai ciklusban gondolkoznánk.

Milyen Women’s Series szezonra számítasz? Kettéválik a mezőny. Van nyolc csapat, amelyik Párizsra készül és ott vannak a többiek, akiknek egy új korszak, egy új ciklus kezdődik.

A Women’s Series-ből az olimpiáig az a nyolc csapat, amelyik indul Párizsban, ki fog emelkedni és várhatóan ők fogják vinni a sorozatot. Hogy mögöttük mi lesz és az olimpia utáni hetekben mire számíthatunk, azt még nem tudom megmondani.

Ez nem kifogáskeresés vagy mellébeszélés, de a mi megújulásunk miatt most nem feltétlenül az ellenfeleken van a fókusz. Nekünk elsősorban azt kell látni, hogy mi hogyan nézünk ki, miként fogunk versenyhelyzetben teljesíteni, játékban mire építsünk, mire ne építsünk.

Most azt a képet szeretném látni, hogy mennyire vagyunk készek magasabban szinten versenyezni vagy szükséges-e komolyabb változtatást eszközölni.

Milyen naptárral számoltok és mi a célkitűzés?

Idén egy gárda szerepel a sorozatban – ez a Győr néven versenyző privát csapatunk – és az európai tornákat jelöltük be. Ezáltal azt is tudni kell, hogy a legerősebb tornákra megyünk.

Tudjuk tapasztalatból, hogy az európai erőfelmérőkön szerepelnek a legerősebb gárdák. Az ázsiai versenyek hagyományosan nyitottabbak, de bízom benne, hogy az európai versenyeken is el tudunk jutni magasabb helyezésekig.

A célunk idén, hogy a világbajnoki részvételre feljogosító helyen zárjunk az évad végén a világranglistán. Az U21/U23-as válogatott segítségével ez reális célkitűzés.

Fotó: Girgász Péter / MKOSZ

Hirdetés