Szimpatikus koncepció és tervek – Pécsre igazol Mérész Beatrix

Jelentősen átalakul a következő idényre az NKA Universitas PEAC együttese. A szakmai stáb olyan tehetséges, terhelhető fiatal játékosokkal igyekszik pótolni a távozókat, akik motiváltak, ambíciókkal telve szeretnének Pécsett fejlődni, s a korábbiaknál jóval nagyobb szerepet, több lehetőséget kapni a pályán. A pécsi együttesben folytatja pályafutását az olasz élvonal újoncától szerződtetett Mérész Beatrix, aki oldalunknak számolt be az elmúlt szezonról, klubváltása körülményeiről, illetve jövőbeli terveiről.

            A négyes és hármas poszton is bevethető Mérész Beatrix tavaly belekóstolt a légiós életbe – Olaszországban a Basket Team Crema csapatát erősítette, ahol 8,8 pont, 5,9 lepattanó volt az átlaga. Ami Mérész pályafutását illeti, a 23 esztendős válogatott kosárlabdázó még egészen fiatalon Kecskemétről igazolt a Vasas Akadémiához a fejlődés érdekében, majd külföldre való távozása előtt négy szezonon át a BEAC Újbuda csapatát erősítette, ahol meghatározó játékossá nőtte ki magát. Nagy reményekkel várják tehát most Mérészt Pécsre, ahol meghatározó szereplőként számítanak majd rá az új szezonban. 

Kezdjük az elmúlt szezonnal. A BEAC-os éveid után a külföldre igazoltál. Mit vártál kezdetekben ettől az évtől?

“Mondanom sem kell egy teljesen más szituációba csöppentem, egyedül, külföldön, ami nagyban különbözik az itthoni, megszokott dolgoktól. Én azonban nagyon izgatottan vártam a szezont, az új közeget, annak ellenére is, hogy tudtam, rengeteg kihívás vár rám, hiszen a közeg is már, de akár maga az olasz kosárlabda is. Éppen ezért, az elején kellett egy kis idő mire hozzászoktam a dolgokhoz, de azt gondolom, hogy végül sikerült. Elsőszámú célként természetesen a fejlődést tűztem ki, amivel kapcsolatban szintén úgy érzem, hogy bejöttek a számításaim.”

Mi szólt akkor mégis a hazaigazolás mellett? 

“Nem feltétlenül a hazaigazolás mellett döntöttem. Mérlegeltem külföldi folytatást is, illetve itthoni csapatok is szóba jöttek, de inkább azt vettem figyelembe, hogy hol tudnék továbbra is a legtöbbet fejlődni. Így jött tehát szóba a PEAC, mely már a tavalyi szezon előtt is imponált, de akkoriban még elsősorban külföldön szerettem volna magamat kipróbálni. Most viszont ismételten jött a lehetőség, és nagyon szimpatikus volt a koncepció, illetve a tervek, amit Iványi Dalma másodedző felvázolt nekem a klubbal kapcsolatban, úgyhogy úgy döntöttem, hogy Pécsett folytatom a pályafutásomat.”

Olaszországban tehát a Basket Team Crema csapatát erősítetted, ahol 8,8 pont, 5,9 lepattanó volt az átlagod. A számokon túl azonban arra lennék inkább kíváncsi, hogy te személy szerint milyen változásokat éreztél a játékodon? Légiósként egy teljesen más szerepbe kerültél, biztos voltak változások az itthoni évekhez képest. 

“Voltak bőven! Ahogy az előbbiekben is említettem, az elején nem alakultak a dolgok éppen zökkenőmentesen, bele kellett rázódnom a légiós szerepbe, és úgy gondolom, hogy ez a teljesítményemen is tükröződött – ha a pontátlagomat vesszük, akkor az sem éppen úgy alakult, ahogy szerettem volna. A szezon második felére rendeződött a helyzet, amikor már sokkal magabiztosabbnak éreztem a játékomat.”

A légióskodás révén egyébként felmerül egy gondolati egység, a felelősség-nyomás-motiváció kapcsolata. Légiósként talán nagyobb a felelősség, ami nyomást okozhat, de egyben motiválhat is. Te ezt hogy érezted, hogy élted ezt meg?

“Én személy szerint nem feltétlenül éreztem azt, hogy nyomás lett volna rajtam. Próbáltam minden egyes alkalommal, – legyen szó edzésről, vagy mérkőzésről – a maximumot kihozni magamból, a legjobbat nyújtani, és nem arra gondolni, hogy mekkora a felelősség. Az motivált elsősorban, hogy minél többet segítsek a csapatomnak, illetve, hogy én is a lehető legtöbbet fejlődjek.”

Tehát ahogy azt már tudjuk, jövőre az NKA Universitas PEAC színeiben fogsz játszani. Az olasz szezon után milyen lehetőségeket mérlegeltél?

“Konkrét csapatokra inkább nem térnék ki, de még Spanyolország jött szóba, szintén Európa Kupás együttesek.”

Mi szólt végül leginkább a PEAC mellett?

“Abszolút a klubnak a felépítése, hogy mik a jövőbeli tervek, a célok, és ezekbe hogy, miként illenek bele az én lehetőségeim, fejlődésem.”

Mondhatjuk, hogy kulcsfontosságú lesz ez az év a karriered szempontjából? Fiatal csapat, Európa Kupa szereplés stb. Ha minden jól sikerül ez akár egy löketet is adhat a profi karrierednek. Te ezt hogy látod?

“Számomra abszolút az a cél, hogy a bajnokságban és a Magyar Kupában is a legjobb négy között legyünk, illetve, hogy nemzetközi szinten is minél tovább jussunk. Igyekszem a nyáron is már arra törekedni, hogy minél jobb formában legyek, kerüljek, hogy majd a szezon során is a maximumot tudjam kihozni magamból, amivel a csapatot is segíthetem a minél jobb eredmények elérésében. Bár egy jó szezon természetesen az én karrieremnek is löketet adhat, de a hangsúly leginkább a csapaton van!”

A válogatottbeli státuszod szempontjából pedig talán hasonló a helyzet, hiszen a stábból Iványi Dalma lesz a másodedződ. Mutatkozhat esély ott is előrébb lépni?

“Ez egy érdekes kérdés. Egy dolog biztos, én nagyon örülök neki, hogy Iványi Dalma a klubnál lesz, hogy ő lesz a másodedzőm. A válogatottnál sok pozitív dolog jött le, mindig próbál segíteni, s arra is nagyon kíváncsi leszek és várom, hogy milyen lesz vele a szezon során is együtt dolgozni. Különleges bánásmódot viszont nem várok. Ismét szeretném hangsúlyozni, hogy szeretném a tőlem telhető legtöbbet megtenni, fejlődni, s ha ez majd a válogatottban is egyfajta előrelépést eredményez majd, annak külön fogok nagyon örülni.”

Célok megfogalmazódtak már? A csapatszintű célokra már kitértél, te milyen szerepre számítasz a PEAC-nál? 

“Elsősorban szeretném azt a szintet visszaszerezni, illetve tartani, amit a BEAC-nál is nyújtottam, hiszen azzal a teljesítménnyel tudnám a legtöbbet segíteni a csapatot. Ezen kívül, főleg mivel egy fiatal együttesről beszélünk, szeretnék vezér szerepet betölteni, s leginkább a hozzáállásommal, a munkamorálommal példát nyújtani a társaimnak.”

Az előbb beszéltünk a felelősségről és a motivációról. Számítasz arra, hogy ennek a légiós évnek köszönhetően úgymond átkapcsol benned valami és a tudás, tapasztalat felszabadul a pályán? 

“Nagyon remélem! Az egészen biztos, hogy hasznomra vált ez az elmúlt egy év Olaszországban. Rengeteget tanultam, keményedtem, hiszen a posztomon általában jóval magasabb játékosok ellen kerültem szembe, így tehát a játékomat is át kellett alakítanom. A BEAC-ban töltött éveim során leginkább a belső megoldások domináltak, Olaszországban viszont nagyobb hangsúlyt kellett helyeznem a kinti befejezésekre, az előbb említett magasságbeli, illetve fizikális különbségekből adódóan. Ezt azonban egyáltalán nem bánom, sőt, azt gondolom, hogy ennek köszönhetően csak még sokszínűbb lett a játékom, amit remélhetőleg a jövőben, már a következő szezon folyamán, a PEAC-ban is fogok tudni hasznosítani.”

Készülsz speciálisan – akár fizikálisan, akár mentálisan – a következő szezonra, vagy most inkább máson van a fókusz?

“Olyan szempontból természetesen máson van a fókusz, hogy most elsősorban a válogatott élvez prioritást. Készülünk az Európa-bajnokságra, így tehát az egyéni képzésekre is kevesebb időm adódik. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem figyelek oda az apróságokra. A csapatedzések során is próbálok a játékom azon pontjain dolgozni, melyek pontosításra szorulnak, illetve fizikálisan is próbálok minél jobb formába kerülni, hogy az alapozást maximális erőbedobással tudjam majd megkezdeni.”

Visszakanyarodva a váltásodhoz, nyitva maradt az ajtó, hogy a későbbi ismét külföldön játssz?

“Azt gondolom, hogy igen. Ahogy azt az előbb is mondtam, most úgy adódott a helyzet, hogy Magyarországon folytatom a pályafutásomat, de ebben inkább a klub játszott közre, a lehetőségek, amiket a klub ajánlott, nem pedig az, hogy itthonról, vagy külföldről volt-e szó.”

Említetted, hogy a fókusz most a válogatotton van. Mondj pár szót kérlek a felkészülésről. Lejátszottatok már pár edzőmeccset, hogy áll a munka, a csapat?

“Mostanra a harmadik edzőtábort zártuk, s úgy érzem, hogy táborról-táborra, de igazából edzésről-edzésre egyre összeszokottabb a csapat. Nyílván vannak még hiányosságok, de a társaság lendülete, elhatározottsága és akarata kiváló, ebből pedig nem szabad lejjebb adnunk. Szerintem jó úton haladunk és ha ezt így tudjuk folytatni, akkor eredményes nyár áll előttünk.”

Nincs már rengeted idő az Európa-bajnokságig. Mik a várakozásaid a tornával kapcsolatban? 

“Egyenlőre még arra koncentrálok, hogy szeretném magamat beküzdeni a szűkített keretbe. De ezt leszámítva szerintem mindenki nevében beszélek, ha azt mondom, hogy egy ilyen eseményen bármi megtörténhet. Természetesen mindenki, minden csapat nyerni akar, – ahogyan mi is – mindig vannak meglepetések, ebből kiindulva pedig miért ne lehetne Magyarország az Európa-bajnokság meglepetése?!’

Egyéni célok megfogalmazódtak?

“Ha sikerül magamat beküzdeni az utazó keretbe és játéklehetőséghez jutok, akkor szeretnék mindenben a csapat hasznára lenni. Ez azt jelenti, hogy védekezésben minél agresszívabban játszani, támadásban pedig minél pontosabbnak, magabiztosabbnak és megbízhatóbbnak lenni.”