Hirdetés
Magyarország

Szintlépést hozó szezon után a válogatottban – interjú Dúl Pankával



:

:

Fotó: TFSE-MTK

Hirdetés

A májusi összetartáson a felnőtt válogatottnál is megmutathatja tudását Dúl Panka, a TFSE-MTK játékosa. A bajnoki szezon kihívásairól, a válogatottsághoz vezető útról és játékában bekövetkező változásokról beszélgettünk.

Gratulálok a válogatottsághoz!

Köszönöm szépen!

Azzal, hogy végre elkerültek a sérülések és élesben is kipróbálhatod magad a válogatottban, mondhatom, hogy egy álom valósult meg?

Szerintem bárki, aki versenyszerűen sportol, azt a célt tűzi ki maga elé, hogy a sportágában válogatott szintig jusson. Így igen, mondhatjuk ezt.

Hogy látod, mi volt az a kis plusz a szezonban vagy váltás a játékodban, amivel felhívtad magadra a szakmai stáb figyelmét?

Szerintem azzal, hogy idén nem csak egy kiegészítő ember voltam, hanem többször tudtam meccseken vezérré is válni. Nem csak apró részletekben segítettem a csapatot, hanem téthelyzetekben is előre léptem.

Amikor novemberben beszélgettünk, akkor külön kitértünk arra, hogy az első évedet teljesíted U20-as védettség nélkül és úgy éreztem, hogy eléggé tartottál ettől. Most viszont talán elmondhatjuk: sikerrel vetted az akadályt.

Az utolsó U20-as évemben sérült voltam és emiatt a nyári felkészülés alatt, illetve a szezon kezdetén voltak aggályaim. Ez nem titok, úgy számoltam ezzel, hogy sorsdöntő szezon lesz. Egyrészt, hogy tudok-e szintet lépni teljesítményben és egészségileg is, tehát képes leszek végig játszani a teljes szezont. Most először a pályafutásom során ez sikerült is. Jobban figyeltem magamra. Ezen felül pedig jöttek azok a plusz dolgok a meccseken, amiknek köszönhetően elkezdhettem építeni az önbizalmamat. Ez nagyban hozzájárult, hogy idáig jutottam.

Most, hogy említetted a sérüléseket, megnéztem: az egyetlen olyan játékos vagy, aki mind a 22 alapszakasz és a 7 rájátszás mérkőzésen pályára lépett a TFSE-nél.

Tisztában vagyok vele, hogy egy profi szezonnak része a sérülés, de most végre szerencsém volt. Ha mondhatom ezt, ennyi hullámvasút után már kijárt egy olyan szezon, hogy mindegyik meccsen ott tudjak lenni és ez megmutatkozott a teljesítményemben is.

Fotó: TFSE-MTK

Az alapszakasznak volt egy nagyon erős felfutó téli időszaka fontos győzelmi sorozattal és aztán egy nagy dráma, de sikerélmény a végén. Milyen érzésekkel tekintesz vissza ezekre az időkre?

Mi a mezőny második felével voltunk versenyben: a Vasas, a BEAC, a Cegléd, a PINKK és a BKG csapatával. Tisztában voltunk azzal, hogy velük képviselünk hasonló erőt és ennek megfelelően alakultak a fókuszok az alapszakaszban.

A Vasassal és a BEAC-cal ellentétben mi nem tudtuk idén váratlant húzni, mint tették ők akár a Győr vagy a DVTK legyőzésével. Az előttünk végzők közül mi a Csatát vertük meg egyedül. Ez alapjaiban meghatározta a lehetőségeket. A vége így nagyon szoros lett és aztán egy-két ponton múlt, hogy a rájátszásba jutottunk.

Van ennek olyan szakmai tapasztalata, amit kiemelnél?

Idén más kosárlabdát kellett játszani, mint tavaly. Erről sok szó esett, hogy egy kicsit lassabbat. Ebben kellett megtalálni a saját játékunkat. Ezen felül talán annak a jelentőségét emelném ki, hogy sikerüljön minden mérkőzésen az aktuálisan leghatékonyabb védekezést megtalálni.

Jól érzékelem, ha most szigorúan a számszerű eredményeket nézzük, akkor az előrelépés kulcsát egy-egy topcsapat „megtréfálásában” látod?

Az lenne a fő cél, igen, de egyben az is, hogy az előbb említett közvetlen ellenfelek ellen hozzuk a nyerhető mérkőzéseket. Törekedni kell arra, hogy ne utolsó helyen kerüljünk a play-offba, mert akkor az várható, mint az idén, hogy csak a farvízen tudunk evezni és játszatunk a 7. helyért, ahol már mindenkin ott van a mentális, fizikális fáradtság és szerencse kérdése, hogy kinek marad több tartaléka.

A rájátszásra eredménykényszer nélkül fordultatok. Ettől függetlenül azért az sokszor elhangzott, hogy egy győzelemben biztatok. Ez végül össze is jött. Milyen volt belülről az elmúlt pár hét?

Egyik oldalról nem lehetünk teljesen csalódottak. Az utolsó ellenfelünk a Csata volt és ott a párharc második meccsén nyertünk, ahogy ezt te is mondtad. Bár a harmadikon kikaptunk, de mindent kiadtunk magunkból. Az utolsó csepp erőnket is mozgósítottuk, hogy szoros meccset tudjunk játszani.

Abból a szempontból van hiányérzetem, ha az alapszakaszban egy kicsit jobb helyen végzünk, például ott mint a Vasas, akkor akár mi is játszhattunk volna az 5. helyért. Azt tudom mondani, mint az előbb, hogy az alapszakaszban nem jöttek a bravúrgyőzelmek és igazság szerint onnantól a 8. hely nagyon meghatározza a várható forgatókönyvet.

Emellett az volt a benyomásom, hogy rendre a harmadik-negyedik negyedre fáradtunk el. Az jellemzett minket végig, hogy elfogytunk a meccsek végére.

Igen, ez valóban sokszor visszatérő észrevétel volt az idei szezonban.

Nem tudom megítélni, hogy kintről, hogy érződött. Bent azt éreztem, hogy az első félidőben mentünk minden erőnkkel és a szünet után a harmadik negyedben már nehéz volt ugyanazokat a hosszokat megtenni, ugyanolyan gyorsan indulni, jó döntéseket hozni. Próbáltunk erre jobban odafigyelni, de ebből is tanulni kell. Meg kell tanulni ennek a hatékonyabb menedzselését.

Fotó: Szilágyi Dénes / Ludovika-FCSM Csata

Beszéljünk a csapaton belüli szerepedről, hiszen több poszton is kipróbálhattad magad.

Igen, azzal, hogy a légiós irányítónk többször sérüléssel bajlódott és a szezon az utolsó meccseiről elengedte a csapat, miután állást kapott a WNBA-ben, volt lehetőségem bizonyítani azon a poszton. Úgy érzem ezzel sikerült élni, így egyre több lehetőséget kaptam. Előfordult az is, hogy a légiós irányítónk mellett is irányíthattam.

Saját magamnak is pozitív csalódást okoztam ezzel, mert korábban mindig kerültem a labdafelhozatalt és a problémás helyzeteket. Ezeket sokszor el is izgultam, de most olyan helyzetbe kerültem, hogy nem volt választásom. Nem lehetett azon gondolkozni, hogy mi lesz, ha elhagyom, ha eladom a labdát. Nem volt időm kételkedni magamban és talán ennek is köszönhetően sikerült megugrani ezt az akadályt.

Óriási dolog, hogy ezek a képességeid megmutatkoztak, mert bővítik a lehetőségeidet.

Én is így látom. A szezon végén beszélgettünk is arról, hogy akár irányítóként számítanának rám. Mondtam, hogy erre nyitott vagyok és ez azt jelentené, hogy 1-estől a 3-sig játszanék. Ahogy mondtad, az több lehetőséget is mutat a jövőre nézve.

Ettől függetlenül nyáron ezzel foglalkozni fogunk. Nyilván fejleszteni kell, hogy jobban lássak a pályán, jobb legyen a labdavezetésem. Eddig is sikerült megoldani, szeretném azonban magasabb szinten csinálni. Alapjáraton nem így képeztek, de igyekszem hasonló körülményeket teremteni magamnak, mint ami adott a többi irányítónak.

Idővel készülni is fognak erre az ellenfelek.

Így van. Nem az lesz, hogy magasabb védő fog, akivel labdavezetésben jobban fel tudom venni a versenyt, hanem az irányítókkal fogom szemben találni magam. Az nyilván teljesen más lesz, mert irányítókhoz képest magasabb és erősebb vagyok. Majd azon leszünk, hogy ezeket a fizikai adottságokat ki tudjuk használni.

Az elmúlt két TFSE-s évet nézve, hozzád melyik karakterű keret állt közelebb, a tavalyi vagy az idei?

Ebben a szezonban is próbáltuk a tavalyi stílusunkat alkalmazni a mostani szerkezetben. Ezt az határozza meg, hogy a játékosválasztások hogyan alakulnak. Készen kell állni ilyen helyzetekre, hogy nem tudjuk ugyanazt a játékot játszani és formálni kell rajta. Ez érzésem szerint sikerült is a végére, de időbe telt amíg megtaláltuk a játékunkat.

Zárásul beszéljünk a nyárról, a felnőtt és a Universiade válogatottban is számítanak rád?

Igen, a tervek szerint két hetet leszek a felnőtt válogatottban. A zh-k miatt közben többször fel kell jönnöm Budapestre. Utána lesz két hét szünetem, majd csatlakozok az Universiade válogatotthoz, ahol nyáron nagy feladataink lesznek.

Fotó: TFSE-MTK

Hirdetés