Hirdetés
Magyarország

“Talán álmodtam róla, de ennél nagyobb öröm még nem ért az életben”



:

:

Fotó: Tóth Zsombor / Sopron Basket

Hirdetés

A cikk másodközlés, az eredeti az Origo.hu-n jelent meg.

A hazai kosárlabdázás történetében egyetlen olyan magyar játékos van, aki 21 éves korára Euroliga-győztesnek, magyar bajnoknak és Magyar Kupa-győztesnek mondhatja magát. Varga Alíz 18 évesen teljesen egyedül indult el Budapestről Sopronba, hogy álmait megvalósítsa. Az úton sok könny, veríték és vér kísérte, de 2022 tavaszára minden kirakós a helyére került. Az ő sztorija lehet a mögötte feltörekvő generációnak is az útja, a fiatal magyar játékos pedig egy év alatt a példaképek közé emelkedett.

A Sopron Basket 2017-ben akkor lépett új útra, amikor a csapat vezetőedzője a spanyol Roberto Iniguez lett. A kiváló baszk tréner irányításával a Sopron 2018 és 2019 tavaszán is bejutott az Euroliga négyes döntőjébe, ahol előbb ezüstérmes lett, majd a negyedik helyen végzett. 2022 tavaszáig az Euroliga ezüstérem volt a klub legmagasabban jegyzett nemzetközi eredménye (amely szakmailag biztosan többet ért, mint az 1998-as Ronchetti Kupa-győzelem), majd 2022 áprilisában a Sopron felért a csúcsra, mivel Isztambulban a Fenerbahce ellen megnyerte az Euroligát. Utóbbit már nem Iniguez, hanem Gáspár Dávid vezetésével.

Fotó: Tóth Zsombor / Sopron Basket

Azt gondolnánk, hogy az elmúlt öt év alatt folyamatos szakmai fejlődésen keresztülmenő klub ajtaja előtt egymást tiporják a magyar játékosok, hiszen ki ne szeretne egy olyan csapat tagja lenni, amelyik minden évben a világ legerősebb női kupasorozatában méreti meg magát. Akár egy vetélkedő 50 millió forintos kérdése is lehetne, hány olyan magyar kosárlabdázó van, aki nem Sopronban született, vagy nem a Soproni Darazsak utánpótlásműhelyében nevelkedett, s 2017 óta így került a 15-szörös bajnokcsapathoz.

A válasz és a szám megdöbbentő: kettő. Még egyszer: kettő. Varga Alíz és Sitku Zsuzsanna. Utóbbi nevét ma még kevesen ismerik (pedig ő is Euroliga-győztes, hiszen a sorozat 18 meccse alatt volt olyan, amelyen pályára lépett, sőt, olyan is volt, amelyen pontot szerzett), de garantálom, hogy hamarosan hallunk róla. Ez a sztori azonban nem róla szól, hanem a 2001-es születésű, azaz még mindig csak 21 éves Varga Alízról. Aki szintén Euroliga-győztes, az ő sztorija pedig tanulságul szolgálhat minden magyar kortársának, azoknak a játékosoknak, akik a szakmai szempontok elé valami mást helyeznek, vagy képzelnek.

Varga Alíz 12 évet húzott le a Vasas színeiben. A sportág alapjait ott tanulta meg, miközben a magyar utánpótlás-válogatottban is fontos játékossá vált. Az utánpótlás Európa-bajnokságokon kétszer is a dobogón állt a magyar csapattal, a korosztályos világbajnokságon tizedik lett. Egy pesti lány, aki gyerekkora óta figyelte a soproni csapat meccseit, s arról álmodott, hogy egyszer majd ennek az együttesnek a játékosa lehet.

2019 tavaszán úgy tűnt, hogy az álmok valóra válnak. A soproni vezetők ekkor keresték meg a 18 éves tehetséges lányt, hogy szerződést kínáljanak neki. Varga Alíz egy percet sem gondolkodott, aláírt, s pár hónappal azután, hogy papíron felnőtt, vagyis nagykorú lett, elindult Sopronba. Teljesen egyedül, a családját hátrahagyva költözött el Budapestről a nyugati végekre. Nagy dolog – cöcöghetnénk, de tényleg az. A magyar sport olykor vattába csomagolt, kényelmes életet élő játékosai (legyen szó bármilyen csapatsportágról) nagyon nehezen mozdulnak meg.

Fotó: Tóth Zsombor / Sopron Basket

Vagy ha mégis, akkor sem biztos a sikertörténet. Volt olyan 19 éves magyar tehetség, akit egy olyan külföldi ország élcsapata keresett meg, amelynek válogatottja az utóbbi években mindig legyőzte a mieinket. Fél évig sem tartott a sztori, mert pár hónap után a kertek alatt érkezett vissza Magyarországra, s azóta is a kényelmes és jól fizető magyar NB I-ben játszik. Mindez – a kertek alatti hazakullogás – Varga Alízzal is megtörténhetett volna, de akkor most nem születne meg ez az írás. Vele egészen más dolgok történtek.

Egy pillanatig sem gondolkodtam. Rólam azt kell tudni, hogy egészen kicsi korom óta néztem a Sopront. A tévében szinte minden meccsüket, de ha adódott lehetőség, akkor el is mentem egy-egy mérkőzésükre. Nekem gyerekkori álmom vált azzal valóra, hogy leigazolt a Sopron. A családomnak biztosan nehezebb volt, de mindenben támogattak, főleg az első időszakban, amikor tényleg nehéz volt ezt a váltást feldolgozni” – így beszélt erről az időszakról Varga Alíz 2021 őszén, amikor már látszott, hogy karrierjének legszebb időszaka következhet.

De térjünk még vissza a 2020-as nyárra. Ekkor két magyar játékos, Dubei Debóra és Weninger Virág hagyta el a Sopron Basket csapatát, hogy a megyei rivális Győrhöz igazoljanak. Nagy reményekkel tették ezt, de mára bebizonyosodott, hogy mindez csalfa és vak volt, mert a Győr csapatával esélyük sem nyílt arra, hogy magyar bajnoki döntőben, vagy a Magyar Kupa fináléjában szerepeljenek, hogy a nemzetközi szintről ne is szóljunk. A 2019-20-as szezon a koronavírus-járvány miatt 2020 tavaszán félbeszakadt, de a Magyar Kupa döntőjét még le tudták játszani Pécsett.

Fotó: Tóth Zsombor / Sopron Basket

Varga Alíz egyik tökéletes dobása Gironában az Euroliga 2021-es szezonjának nyitómeccsénForrás: FIBA
A három napos rendezvényen Varga Alíznak nem osztottak lapot, azaz sem a DVTK elleni negyeddöntőben, sem a TFSE elleni elődöntőben és a Szekszárd elleni fináléban sem kapott játéklehetőséget. Az akkor szintén félbeszakadt Euroliga-idényben sem szerepelt egyetlen meccsen sem, ám mindez nem szegte kedvét a fiatal magyarnak. Minden nap úgy ment edzésre, hogy tudta, egyszer eljön az ő ideje. A 2020-21-es Euroliga-szezonban is csak két meccsen lépett pályára, élete első Euroliga-pontját 2021 tavaszán a Basket Landes elleni csoportmeccsen érte el. A vége negyedik hely lett a legrangosabb sorozatban, meg egy magyar bajnoki cím és természetesen a Magyar Kupa-győzelem is akkor a soproni csapaté lett.

2021 őszén nagyon nehéz helyzetben vágott neki a Sopron az Euroliga-szezonnak. Ráadásul a sorsolás sem volt kegyes a magyar csapathoz, mert az első két meccsét idegenben, a spanyolországi Gironában és a lengyelországi Gdyniában kellett lejátszania a Sopronnak. A sérülések, s a hiányzók miatt (a WNBA-ben játszó kosarasok ekkor még nem érkeztek meg a magyar csapathoz) Varga Alíz főszereplővé lépett elő. Mindezt úgy, hogy addigi pályafutása során összesen 2 Euroliga-meccsen lépett pályára.

Ehhez képest Gironában 29, Gdyniában 27 percet töltött a pályán. Cseppet sem mellékes, hogy a Sopron mind a két meccsét megnyerte idegenben. Arról az apróságról nem szólva, hogy Varga Alíz mind a két találkozón 15-15 pontot szórt. Erre már Európa is felkapta a fejét. A magyar lány azonban ekkor is képes volt a földön maradni. Tisztában volt azzal, hogyha összeáll a Sopron teljes kerete, ha megjönnek az amerikai légiósok, akkor neki nem jut ennyi szerep.

Nyilván nem szeretem azt az állapotot, hogy sokan sérültek a csapatból, nagyon várom már, hogy mindenki egészséges legyen és visszatérjen. Ugyanakkor kétoldalú dolog ez, mert ha mindenki felépül, akkor az én helyzetem is megváltozik. Viszont, ha a magyar bajnokságban is ezt a teljesítményt tudom hozni, akkor talán a nemzetközi szinten is megkapom újra azt a lehetőséget, amelyet az élet most nekem adott. Szóval: gyógyuljon meg nagyon hamar mindenki, de azért én is szeretnék sokat játszani.”

Ritka értelmes és reális nyilatkozat egy olyan sportolótól, aki egyáltalán nem szállt el magától. Bár a 15 pontos teljesítményét nem sikerült később megismételnie, elmondhatja magáról, hogy úgy lett Euroliga-győztes, hogy a sorozat minden meccsén játéklehetőséget kapott. A döntőn is.

Senki nem gondolta volna, hogy ide jutunk. Talán álmodtam róla, de ennél nagyobb öröm még nem ért az életben. Rendkívül összetartóak vagyunk, szeretjük egymást, és elhittük, hogy egy telt házas csarnokban, ötven magyar szurkolóval a hátunk mögött is nyerni tudunk. Félni nem féltünk, inkább csak izgultunk. A határ a csillagos ég, úgyhogy szeretnénk megnyerni a magyar bajnokságot is, és akkor elmondhatjuk, hogy nagyon jó évet zártunk” – mondta Varga Alíz, aki a Fener ellen csak egy percet játszott, de hangsúlyozta, hogy a kispadon is óriási extázist élt át minden játékosa.

Fotó: Tóth Zsombor / Sopron Basket

Azóta már azt is tudjuk, hogy a Sopron a magyar bajnokságot is megnyerte, s ebben a sorozatban ma már Varga Alíz nem mondható mellékszereplőnek. Az idei szezonban a Pinkk Pécs ellen dobott 24 pont az egyéni rekordja, a Szekszárd elleni alapszakasz-meccsen, idegenben 14 pontot szórt, átlagban 26 percet töltött a pályán. A fejlődése töretlennek bizonyult, bemutatkozott a Székely Norbert vezette nagyválogatottban is, s az Izland elleni Eb-selejtezőn megszerezte első pontjait is tétmérkőzésen a magyar csapatban. 2022 tavaszán azt is bejelentették, hogy a játékos újabb két éves szerződést kötött a soproni csapattal, ez azt jelenti, hogy 2024-ig biztosan az Euroliga-győztes együttes kötelékében marad. De van egy olyan gyanúm, hogy tovább is. Hiszen éppen most valósítja meg gyerekkori álmát, azaz abban a csapatban játszik, amelyikben mindig is szeretett volna küzdeni.

Varga Alíz története nem szokványos és példaként kell állítani minden fiatal magyar kosárlabdázó (és sportoló) elé, hogy senkinek sem szabad feladni az álmait. Egészen biztosak vagyunk abban, hogy Magyarországon most vannak olyan klubok, amelyek akár több pénzt is fizetnének azért, hogy ennek a történetnek a főszereplője hozzájuk igazoljon.

Akik benne vannak a sportág női változatának hazai vérkeringésében, tudják: egyes klubok nagyon magas összegekkel tudják megtartani a játékosokat, vagy irreálisan magas fizetést is kínálnak azért, hogy meggyengítsék legnagyobb riválisukat. Azzal is tisztában van mindenki, hogy Sopronban senki sem válik egyik pillanatról a másikra klasszissá. Éppen Határ Bernadett példája az, amit ebben az esetben citálni kell: ő szintén a Vasasból került Sopronba és hosszú évek kőkemény munkája, sok szenvedése után lett az, aki: a világ egyik legjobb centere.

Varga Alíz ma ugyanezt az utat járja. Álmai már valóra váltak, magyar bajnok, kupagyőztes, Euroliga-győztes játékosnak mondhatja magát. Mindezt 21 évesen. Úgy, hogy előtte az élet. Vagy inkább: a határ neki is a csillagos ég.

Hirdetés