Hirdetés
Nagyvilág

Teljesen nyílt küzdelem lehet az olimpiai érmekért női kosárlabdában



:

:

Fotó: FEB

Hirdetés

Vasárnapról hétfőre virradóra Dél-Korea és Spanyolország összecsapásával elrajtol a tokiói olimpia női kosárlabda tornája. A hétvégén minden csoportot bemutatunk részletesen. Most a pénteki megnyitóra hangolódva azt tekintjük át, hogy milyen előzmények vezették fel az ötkarikás játékokat a női kosárlabda szempontjából.

Nagy lépés a női sportnak, még nagyobb a női kosárlabdának

A tokiói olimpia lesz eddig a legkiegyensúlyozottabb olimpia a történelemben a nemek arányát tekintve. A férfiak és nők aránya 51,2% / 48,8%. A versenyszámok megoszlása 165/156/18, ami százalékban 48,6% férfi, 45,8% női és 5,6% vegyes versenyszám. Most először mind a 206 olimpiai bizottság delegált legalább egy női sportolót.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) lehetővé tette, hogy a résztvevő nemzetek női és férfi zászlóvivőt is jelölhetnek a megnyitóra. Ez egy régóta várt és rendkívül fontos mérföldkő, mely biztosíthatja, hogy kiemelkedő pályafutásokat ismerjenek el például a női kosárlabdázók esetében is.

Soha ennyi női kosárlabdázó nem szerepelt zászlóvivőként. Az Egyesült Államokból Sue Bird, Szerbiából Sonja Vasic, Kanadából Miranda Ayim. Lesz egy 3×3-as zászlóvivőnk is, Mongóliából Khulan Onolbaatar.

Európa kontinenstornán hangolt

A koronavírus számtalan rendhagyó helyzetet szült, többek között azt is, hogy zárt kapus lesz az olimpia. A játékok egy évvel történő elhalasztása pedig azt jelentette, hogy egy nyárra került az Európa-bajnokság és az olimpia, melyre a sportág modernkori történetében nem volt példa. Az Eb-ről érkező csapatok eltérő taktikát választottak. A Valenciában aranyérmet ünneplő szerbek szinte nem is álltak le, de mégsem mondhatják ideálisnak a felkészülésüket. Sonja Vasic és férje koronavírusos lett, ami megakasztotta a munkát. Sokan már Alba Torrens Eb-ről történő kiesésével hozták párhuzamba a történetet, de a kontinenstorna MVP-je ott lesz a társaival.

Ha már érintettük a spanyolokat, akkor náluk a két covidos – Tamara Abalde, illetve Alba Torrens – visszatért. Ennek megfelelően az Eb-re tervezett keretükkel sorakoznak fel. A spanyolok egy hét pihenőt kaptak, majd Franciaországgal vívott páros mérkőzéssel hangoltak elutazás előtt. Lucas Mondelo-nak az okozhatott fejfájást, hogy az olimpia előtt elmaradtak a Tokióba tervezett felkészülési mérkőzéseik. Ugyanez igaz a belgákra. A franciáknál Olivia Époupa vált ki sérülés miatt. A programjuk sokáig fej-fej mellett haladt a spanyolokkal, de azzal, hogy akklimatizációs célból Oshino-ban töltöttek pár napot a faluba való beköltözés előtt, számukra két felkészülési meccsre nyílt lehetőség. Ez rengeteget érhet a sorozatban öt Európa-bajnoki döntőt veszítő gárdának az első héten.

Fotó: FFBB

Belgium már július 7-én elutazott Japánba, de végül az USA és Spanyolország ellen tervezett mérkőzéseiket lefújták. Becky Massey és Serena-Lynn Geldof helyét Ann Wauters, illetve a sérüléséből felépülő Jana Raman vette át. A belga volt az egyetlen csapat, amelyik két játékost adott az Európa-bajnokság All-Star ötösébe. Ők Emma Meesseman és Julie Allemand, akik természetesen az olimpián is főszereplők lehetnek.

Meddig kell segítenie az egyéni rekordok elérésében a válogatottnak?

Ha Ann Wauters szóba került, akkor az ezzel is át is térhetünk az olimpiát megelőző egyik érdekes vitához. Ez pedig nem más, mint az, hogy az olimpián résztvevő válogatottaknak, illetve a szakmai stáboknak meddig kötelességük segíteni a játékosokat az egyéni rekorddöntésekben és mikor fontos a csapat eredményességét előtérbe helyezni. Mondani sem kell, hogy jó válasz erre nincs. Egyéni mérlegelés kérdése.

A belga csapatban az Európa-bajnokságon nem volt ott Ann Wauters, de az olimpián lehetőséget kap, hogy a pályafutását a létező legnagyobb színpadon zárja. A belga ikon szerepléséhez még egy dokumentumfilm is készült “Ann Wauters – Final stop Tokyo” címmel. Az nyilvánvaló, hogy ez a mostani belga együttes már nem Ann Wauters csapata, sokkal inkább Emma Meesseman és Julie Allemand csapata. Ugyanakkor ha nincs Ann Wauters, a sikerei, az inspiráló személyisége, akkor könnyen lehet, hogy nem tart itt a belga női kosárlabda. Nyilván tudomásul véve azt, hogy ezzel a 12 fős keretből egy helyet elvettek egy aktív pályafutásban lévő, vélhetően fizikálisan felkészültebb játékostól.

Fotó: USA.Basketball

Az Egyesült Államoknál Sue Bird és Diana Taurasi kapta meg a lehetőséget, hogy pályafutása ötödik olimpiai aranyérméért küzdjön, amivel női csapatsportban példátlan rekordot állítanának fel. Bird szereplése nem váltott ki nagyobb visszhangot, hiszen az ő állapotát minden sérülése ellenére nagyon profin menedzseli a Seattle Storm. A rábízott feladatokat (ami jóval kevesebb, mint egy évtizeddel ezelőtt) mind a mai napig a létező legmagasabb szinten oldja meg. Diana Taurasi helyzete ismert: szegycsont törés miatt négy hetet hagyott ki. Három meccsre visszatért, utána a műtött dereka kezdett el rakoncátlankodni, így a felkészülési mérkőzéseken nem is játszott. Taurasi köré csapatot építeni már nem lehet. Teljesen kiszámíthatatlan, hogy a teste mit enged. Egy olimpiai terhelésben időzített bomba az állapota.

USA és Ausztrália felkészülése nem volt ideális

A 2018-as világbajnoki döntő két résztvevője USA és Ausztrália Tokiót is egyértelmű éremesélyesként várja. Sőt, azt sem felelőtlenség kijelenteni, hogy a legnagyobb esély arra mutatkozik: ezen két nemzet vívja a döntőt. Ugyanakkor egyik alakulat sincs könnyű helyzetben. Az amerikai válogatott 2011 után veszített ismét egymás után két meccset. Ez a WNBA All-Star gála és az Ausztrália elleni presztízscsata volt. Nagyon érdekes azt megtapasztalni különböző online sajtókonferenciákat hallgatva, szakírókat olvasva, hogy az Egyesült Államokban mennyire reális veszélyként élik meg azt, hogy a fölényük idővel elolvadhat.

Az érvek minden esetben ugyanazok. A rivális válogatottak lényegesen összeszokottabbak és mivel most már a játékosok felkészítésében (akár fizikális, akár taktikai értelemben) nincs nagy különbség a topcsapatok között, ráadásul mindenhol rendelkezésre állnak a regenerálódáshoz szükséges legprofibb eszközök, így idő kérdése, hogy ki nő fel melléjük. Semmi nem utal arra, hogy Tokióban trónfosztás lesz, de a felkészülési meccsek szerényebb játéka arra mindenképpen rávilágított, hogy nem lehet tovább szűkíteni a felkészülési időt. Az más kérdés, hogy nincs hely a versenynaptárban.

Fotó: Basketball Australia

Ausztrália Las Vegasban legyőzte az Egyesült Államokat, a 2018-as világbajnoki döntős csapatukhoz képest is előrébb léptek. Az akkori fiatalok ugyanis már kellő rutint szereztek. Aztán jött Liz Cambage, aki az utolsó pillanatokban kikerült a keretből. Az olimpiák történetének első női zsákolója és talán a női szakág legmegosztóbb figurája kapcsán több sajtóorgánum erősen kiszínezte a válogatottból való távozása körüli helyzetet, de ez nem változtat azon, hogy nem lehet rá építeni. Megválaszolhatatlan, hogy Cambage kiválása mekkora veszteség. Egyáltalán nem biztos, hogy olyan nagy, mint amire elsőként gondolnánk. Egy kiszámíthatatlan, a csapategységet rendre aláásó játékossal kevesebb lett. Láthattuk, hogy nélküle is verték az ausztrálok az amerikaiakat.

Nem csak USA, Ausztrália és Európa

Hajlamosak vagyunk ott leragadni a női kosaras világversenyek kapcsán, hogy USA, Ausztrália és Európa versenyfutására figyelünk. Egyre szélesedik azonban mezőny, hiszen a WNBA játékosokra, köztük Kia Nurse zsenijére építő Kanada már egyértelműen ott toporog a világelit ajtajában. Legutóbb felkészülési meccsen Franciaországot is legyőzték. Nigéria számtalan játékost ad az Egyesült Államokba és az európai topligákba. Évek óta tart az a folyamat, hogy az összes olyan kettős állampolgárt hazahívják, akinek a szereplését engedik a szabályok. Őket már nem szabad kiscsapatként kezelni és bár Nneka Ogwumike játéka meghiúsult, de így is kellemetlen perceket okozhatnak bárkinek.

Az ázsiai óriások, mint a házigazda Japán és Kína ereje, felmérhetetlen. Japán elképesztően sokat fejlődött az elmúlt 10 évben, de Ramu Tokashiki hiánya nagy érvágás lehet nekik. Az eddig is elzárkózó Kína a világjárvány óta még inkább bezárta az ajtókat. Az elmúlt évadban nem voltak légiósok a bajnokságukban. A belgrádi olimpiai selejtező óta így semmilyen módon nem találkoztak a világelittel.

Jót akart, de nem biztos, hogy segített a FIBA 

Zárásul jöjjön a legforróbb téma, ami az olimpia előtt a címlapokat uralta. Ez nem más, mint Nneka Ogwumike játéka a nigériai válogatottban. Mint ismert, a nigériai szülők gyermekeként, de már az Egyesült Államokban született kétszeres világbajnok klasszis játékos Rió után Tokióról is lemaradt. Dawn Staley azzal indokolta döntését, hogy sérült játékossal nem akar kockáztatni. Az más kérdés, hogy Diana Taurasi bekerült a keretbe… Ezek után a nigériai szövetség azzal kereste meg a három Ogwumike-lányt, hogy történelmet írva szerepeljenek a válogatottjukban. Erica ott is lesz az olimpián, ő nem feltétlenül gondolkodik akkora karrierben mint a társai, orvosira jár a kosárlabda mellett és így nigériai státusszal is kezdte karrierjét. Chiney honosítottként szerepelhetett volna, míg Nneka kérését elutasította a FIBA.

Fotó: USA.Basketball

Nneka Ogwumike (Elizabeth Williams-hez hasonlóan) csak speciális főtitkára engedéllyel léphetett volna pályára Tokióban. A FIBA az Egyesült Államok válogatottjában vállalt “jelentős részvétele” miatt nem engedélyezte. Ez egy nagyon furcsa helyzet. Érhető a FIBA álláspontja. Ha ők egy ilyen ajtót kinyitnak a válogatottak kapcsán és felnőtt szinten megindulnak a csapatváltások, az egy végeláthatatlan folyamat kezdete lehet. Elég arra gondolni, hogy a francia szövetség Gabby Williams-szel megfutotta ugyanezt a kört, hogy született franciaként könyveljék el, de őket is elutasították. Ettől függetlenül a FIBA a nigériai kérés elutasításával a sportág népszerűsítésének, az afrikai válogatottak esélyeinek javítására irányuló törekvéseknek adott egy óriási pofont.

A nigériai szövetség is azzal érvel, hogy a FIBA akkor tehet kivételt, ha az érintett sportoló szereplése a származásának megfelelő nemzet válogatottjában elősegíti a sportág fejlődését. Nincs vita, ez egyértelműen megállja a helyét. Ezen a felül a nigériai érvek arról szóltak, hogy nagyon sok afrikai származású játékos játszik különböző válogatottakban, de a hazatérésükre nincsen mód és ez nem méltányos. Ha nem segítjük innen Európából és az Egyesült Államokból az afrikai női kosárlabda fejlődését, akkor az nem fog előrébb lépni. A legnagyobb felhajtás lett volna, ha a három Ogwumike-testvér egymás mellett szerepel az olimpián. Garantált a címlap és még eredmény szempontból is nagy reményeket hozott volna nekik. Ez pedig, mint egy falat kenyér, úgy kellene a kicsit mostohán kezelt afrikai női kosárlabdának.

Hirdetés