Hirdetés
Magyarország

“Természetesen van bennem egy egészséges drukk”



:

:

Fotó: dvtk.eu

Hirdetés

A hétvégén rendezték meg a kosárlabda diákolimpia V-VI. korcsoportjának országos döntőjét. A tornán bár nem piros-fehér, ám mégis diósgyőri siker született, hisz a Diósgyőri Gimnázium korosztályos csapata hódította el a bajnoki címet. Ennek apropóján a DVTK felnőtt keretének tagjával – egyben a torna ‘All Star’ csapatának szereplőjével és legponterősebb játékosával – Oláh Fruzsinával készült interjú.

Gratulálunk neked és az egész csapatnak a diákolimpiai győzelemhez! Mennyire volt nehéz az aranyéremig vezető út?

Ez egy hosszú sorozat vége, ahova tényleg csak a legjobbak jutnak el. Ennek ellenére azt gondolom, hogy jó és magabiztos játékkal sikerült diadalmaskodnunk. Ugyan minden mérkőzésben volt egy-egy pici hullámvölgy, de aztán fejben összeszedtük magunkat. Szerettünk volna bizonyítani és megmutatni, hogy nem érdemtelenül jutottunk el idáig és vagyunk itt. Ez a gondolatiság segített minket végig és ennek is köszönhetően nyertük meg a tornát.

Esélyesnek számított a Diósgyőri Gimnázium csapata a tornát megelőzően a végső győzelemre?

Úgy utaztunk el a négy napra, hogy mindenképp érmet szerettünk volna hazahozni. Nyilván ilyenkor mindenki titkos vágya a legfényesebb medál, szerencsére ezt nekünk ezúttal sikerült is megszereznünk!

Gondolom azért az hatalmas előny volt, hogy nem csak az iskolában, hanem sokan közületek a DVTK-ban is egy csapatot alkottok.

Igen, egy csapattársam kivételével – aki régebben szintén piros-fehér színekben játszott – jelenleg is mindannyian a DVTK különböző korosztályaiban kosárlabdázunk. Már a másik pillantásából tudjuk, hogy kinek milyen gondolata van, milyen figurát fogunk játszani, ki és hova fog helyezkedni a következő pillanatban. Ez azért óriási előny azokkal a csapatokkal szemben, akik csak a diákolimpiára „állnak össze”.

Ez meglátszott a te teljesítményeden is. Bekerültél a torna „All Star” csapatába és te szerezted a legtöbb pontot!

Ebben tényleg óriási szerepe volt a csapattársaimnak. Nélkülük nem sikerült volna, ezúton is hatalmas köszönet jár nekik!

Fotó: dvtk.eu

Miben másabb egy ilyen diákolimpiai mérkőzés, mint egy bajnoki összecsapás a DVTK színeiben?

Számomra abban különbözik a kétféle kihívás, hogy itt másfajta nyomás van rajtam. Bizonyítani szeretném minden mérkőzésen a felkészítő tanáromnak, hogy megérte velem foglalkozni. Kicsit könnyedebbnek éreztem a játékomat, mintha teher nélkül kosárlabdáztam volna.

Volt a családodban előtted valamilyen példa, ami miatt te is a sport mellett döntöttél?

Édesapám nagyon sokáig futballozott. A hatalmas tapasztalatának köszönhetően mind a mai napig számíthatok a tanácsaira, rengeteg mindenben tud számomra útmutatást adni a sportot illetően.

Ha ő futballozott, te miért döntöttél a kosárlabda mellett?

Eredetileg nem is kosarasnak készültem (nevet – a szerk.). Ózdon – ahol felnőttem – kézilabdázni jártam. Megvoltak a fix edzésidőpontjaink, amikor lejártunk a terembe. Egyszer ezen változtattak, az én figyelmem meg elkerülte az értesítés. Amikor beléptem a terembe, ott épp kosaraztak. Mivel a két sportágnak ugyanaz volt az edzője, mondta, hogy ha már ott vagyok, szálljak be. Aztán azóta itt ragadtam…

Gondolom ebben segítettek a kezdeti sikerek.

Igen, mondhatni „felfelé lógtam ki” a csapatból, húzóembernek számítottam az ózdi csapatban. Ezért adódott a lehetőség, hogy Miskolcon, a DVTK színeiben pallérozódjak tovább. Nem volt egyszerű döntés, szüleimmel rengeteget tanakodtunk azon, hogy megéri-e a váltás.

Szerintem az elmúlt évek igazolták döntésed helyességét… Milyen volt a kezdeti időszak Miskolcon?

Az eleje nagyon nehéz volt… Az első évben a „B” csapat keretéhez tartoztam, sőt, nem tagadom, súlyproblémáim is voltak. Ráadásul Miskolchoz képest vidéki lányként gyötört a honvágy is, a kollégiumi életet is meg kellett szoknom. Aztán mind az edzőim, mind a szüleim rengeteget segítettek abban, hogy ezeken a nehézségeken átlendüljek és belerázódjak az itteni életbe.

Fotó: dvtk.eu

Jó küzdőnek tartod magad?

Igen, szerintem ez is segített át ezen az időszakon. Ózdon valamilyen szinten kiemelkedtem a csapatból, még itt a sok tehetséges lány között meg kellett küzdenem a helyemért. Az első miskolci év ezzel telt el, ám utána jöttek a személyes sikerek: felkerültem az „A” csapatba, aztán a válogatott meghívó. Ezek mind óriási motivációt adtak a folytatásra.

Szépen lépkedsz felfelé a ranglétrán, tavaly már a felnőttek között is bemutatkozhattál. Mennyire izgultál az első találkozó előtt?

A találkozó előtt borzasztóan, de ugyan ilyen volt az is, mikor először megtudtam, hogy a felnőtt csapat edzésén kell jelentkeznem. Már maga a tudat is nagyon feldobott, hogy egyáltalán szóba kerül a nevem. Ellenben amikor elkezdték küldeni a csapat által játszott figurákról az anyagokat, akkor döbbentem rá, hogy ez nem álom, hanem maga a valóság. Ma már, hogy szinte naponta velük készülök, ez természetessé vált, de a meccsek előtt természetesen van bennem egy egészséges drukk.

Van példaképed a kosárlabdában?

Konkrét személyt nem tudnék megnevezni, hogy ő az én idolom. Bár az igaz, hogy például a csapaton belül nagyon tetszik Aho Nina játéka és stílusa, az, ahogy a kosárlabdázáshoz ő hozzááll, szerintem példaértékű. Ám a nagyvilágban inkább csapatokért rajongok, rengeteg NBA meccset nézek.

Mi Oláh Fruzsina célja a kosárlabdában?

Nem szoktam nagy távlatokban gondolkodni. A közeljövőben szeretnék bekerülni az U18-as válogatott keretébe, akik Görögországban megrendezésre kerülő Európa Kupán szerepelnek a nyáron.

8 évesen nagy kihívás előtt állsz: májusban érettségizel. Merre tovább a magánéletben?

Igyekszem a jövőm összehangolni a kosárlabdával. Épp ezért szeretnék majd bejutni a Miskolci Egyetemre, ahol is gyógytornász szakon kívánom folytatni tanulmányaimat.

Forrás: dvtk.eu

Hirdetés