Hirdetés
Magyarország

Egyetemi bronzérem után a TFSE – interjú Kováts Gabriellával



:

:

Fotó: MEFOB FESZT

Hirdetés

Bronzérmet szerzett az egyetemi bajnokságban a TFSE. Kováts Gabriella vezetőedzővel értékeltük a miskolci négyes döntő tapasztalatait.

Nagyon tanulságos hétvége volt. Hogy élted meg az idei négyes döntőt?

Akárhogy is sikerült nekünk, annak nagyon örülök, hogy talán ez volt az első olyan négyes döntő, ahol ennyire kiélezett verseny alakult ki a mezőnyben a lányoknál és a fiúknál is. Színvonalas Final Four-t játszottak a csapatok, ami az egyetemi kosárlabdának mindenképpen jó.

Nekünk nem a számításaink szerint alakult a torna. Elsősorban azért fájó az elődöntős vereség, mert az ELTE csapatát már kétszer legyőztük. Rossz volt a formaidőzítés és emiatt csúszott ki a kezünkből az a meccs, azzal együtt pedig a bajnoki cím esélye. Az viszont pozitív, hogy utána a bronzérmet meg tudtuk szerezni.

Van olyan tanulság számodra, amin a jövőben dolgozni kell?

Meg kell tanulni azt a terhet elviselni, ami egyedül minket nyomott, hogy évek óta nyertük ezt a bajnokságot. El kell viselni a nyomást és ugyanúgy kell teljesíteni alatta is. Ez most nem sikerült, ami az elődöntős vereségben jelentős szerepet játszott.

A lelki tényezőkön túl még mi döntött?

Különösen az elődöntőben nem volt jó a dobóformánk és utána az ellenfelünk többször gyors támadások végén extra dobásokat értékesített, ami demoralizálónak bizonyult. Ezen ugyanis nem tudtunk túllépni a mérkőzés során.

Nem hoztunk jó döntéseket, nem volt jó a helyzetkiválasztásunk. A legfontosabb, hogy emiatt elveszítettük a ritmusunkat. Nekünk fekszik a gyors játék és az, ha tudunk indítani. Most viszont borzasztóan statikussá váltunk.

Nem volt egy vezér a csapatban, aki magára tudta volna vállalni a döntő helyzeteket és átlendíteni a társait. Minden csapatban szükség van arra, hogy valaki elő tudjon lépni. A bronzmeccsen Vigh Bernadett ezt megtette, de az elődöntőben senki nem tudta ezt a szerepet magára vállalni.

Fotó: MEFOB FESZT

A nagy győzelmi sorozat alkalmával ott voltál a csapatban játékosként. Akkor a nyomást hogy sikerült kezelni?

Nem volt ennyire kiélezett a mezőny és nem volt ennyi közvetlen ellenfelünk. Emellett azokban az években egy csapata volt a TFSE-nek. Az a B-csoportos gárda, amelyik később a feljutást is kivívta. Csak mi voltunk egymás között és végig együtt készültünk. Most három helyről érkeztek a játékosok, ami azért nem ugyanaz.

A következő szezonra ebben kell változtatni? Nyilván ez nem csak a te hatásköröd, de például visszaállni arra, hogy ne három csapatra épüljön az egyetemi bajnokságban induló keret.

Minimálisan lehet változtatni, de teljesen nem megvalósítható a TF-nél az, amit mondtál. Nálunk van egy U23-as szabály, melynek értelmében a Piros-csoportos és a Zöld-csoportos csapatban is három U23-as játszik. Az A-csoportból pedig marad Burján Laura, Király Andrea és amikor visszatérhet sérülése után, Baa Dominika. Ami az egyetemünk erejét mutatja, hogy három bajnokságban tudunk csapatokat indítani, az jelen helyzetben hátrányt is jelent.

A keretben minimális változások várhatóak, de összességében ebben a felállásban dolgozunk majd jövőre is. A következő szezonban egyébként hasonló bajnokságra számítok. Nem tudom, hogy pontosan kinél milyen játékosok állnak majd rendelkezésre, de szerintem nagy változások az erőviszonyokban nem lesznek.

Ekkora terhelés és ennyi bajnokság mellett fontos az egyetemi bajnokságban is eredményben gondolkozni?

Egy testnevelési egyetemnek szerintem igen. Ettől függetlenül évadonként változik, hogy melyik intézménynél hogyan jön ki a csapat. Például a bajnok győrieknél láthattuk, hogy többen feljátszanak az A-csoportba. Nekik sok év után most ért össze a keretük. Benne van, hogy háromévente, amíg a BSc képzés tart, megújulnak a játékosállományok.

Fotó: MEFOB FESZT

Elkanyarodtunk egy kicsit, de térjünk vissza a miskolci hétvégére. Pár nap elteltével visszagondolva, nem kizárólag az a lényeg, hogy izgalmas volt az idei Final Four, hanem az is, hogy jól néztek ki a csapatok. Felkészült játékosok, jó szerkezetű keretek sorakoztak fel. Ilyen tekintetben talán a legjobb egyetemi négyes döntőt láttuk.

Igen, ezzel egyetértek. Attól függetlenül, hogy nem sikerült megszerezni az aranyérmet, én ennek nagyon örülök. A MEFOB tekintetében nagyon jó dolgok indultak be. Inkább így legyen, mint, hogy nagyon könnyű meccseket játszunk. Így van benne kihívás és motiváció a fejlődésre.

Mondhatom, hogy talán több visszajelzést ad ennek köszönhetően a torna, mint egy simán megnyert négyes döntő? Gondolok arra, hogy jobban feltárta azt a Final Four, hogy mely területeken van hiányosság.

Igen, ez ilyen szempontból hasznos. Megmutatta, hogy minden téren fel kell nőni a feladathoz.

Hogy folytatódik a szezon?

Nekünk a hétvégén a TFSE-MTK U23-as csapattal két Zöld-csoportos mérkőzésünk lesz. Szombaton rendezik a B33 Egyetemi Bajnokság döntőjét, ahol szeretnénk megszerezni a bajnoki címet. Ezen felül a klub már nevezett az Európai Egyetemi Játékok 3×3-as tornájára, így nyáron nemzetközi erőfelmérő is vár ránk abban a szakágban.

Zárásul, neked mint edző, milyen tapasztalatot adott ez az egyetemi évad? Milyen tanulságokkal szolgált?

Nem könnyű ezt most megválaszolni. Idő kell, amíg értékeli és átgondolja az ember.

Az biztos, hogy év közben többet kell összetartani, több közös edzésre van szükség. Ennek a lehetőségét azon keretek között, amik nekünk rendelkezésre állnak, meg kell teremteni. Hiába minden évközi nehézség, nem lehet mindent a végére hagyni. Annak ismeretében, hogy milyen szintre fejlődött a MEFOB, jobban össze kell rántani a brigádot.

Nagy tapasztalat nekem az, hogy borzasztó sokat számít a pedagógia, a lélektani dolgok. Erre is nagyobb hangsúlyt kell fektetni a jövőben. Főleg az egyének csapaton belüli szerepére, erősségeik tudatos használatára és mentális felkészítésére.

Fotó: MEFOB FESZT

Hirdetés