Tiszta lappal Pécsett – interjú Weninger Virággal

Átalakul a következő szezonra az NKA Universitas PEAC együttese, ahol folyamatosan zajlik a munka a jövő építése érdekében. Legutoljára Mérész Beatrix és Nadija Smailbegovic érkezését jelentette be a pécsi gárda, illetve Weninger Virág szerződtetését, aki a magyar bajnoki ezüstérmes SERCO UNI Győr csapatából igazolt Pécsre. A válogatott kosárlabdázó oldalunknak számolt be röviden az elmúlt szezonról, klubváltása körülményeiről, illetve a jövőbeli terveiről.

A soproni születésű és nevelésű Weninger Virág a jövőben szintén az NKA Universitas PEAC csapatát fogja erősíteni bedobó poszton. A válogatott játékos 2012-ben mutatkozott be az élvonalban, az akkor még UNIQA Euroleasing Sopron csapatával, majd a több játéklehetőség reményében 2020-ban Győrbe igazolt. Weninger tehát összesen három szezonon át erősített a győri együttest, ahol még a PEAC jelenlegi másodedzője, Iványi Dalma kezei alatt is dolgozhatott.

Kezdjük az elmúlt szezonokkal. A soproni éveid után a Győr csapatához igazoltál. Mit vártál kezdetekben ezektől a győri évektől?

“Elsősorban a több játéklehetőség reményében igazoltam el Sopronból. Minden téren fejlődni szerettem volna, s míg nyílván nagyon jó volt magasabb szintű, Euroligás játékosokkal és játékosok ellen edzeni Sopronban, úgy éreztem, hogy a legtöbb tapasztalatot, rutint úgy tudom mégis megszerezni, ha minél többet játszom. Ezért is döntöttem tehát anno úgy, hogy Győrbe igazolok, ahol mind védekezésben, mind pedig támadásban szerettem volna előrelépni. Úgy gondolom, hogy ez egy bizonyos szintig sikerült is, csapat szempontból és egyénileg is jó éveket zártunk, zártam Győrben az első két évemben.”

Tehát akkor tulajdonképpen mondhatjuk, hogy az első két évben bejöttek a számításaid?

“Abszolút! Az első két évben teljesen, ha pedig reálisan nézzük a dolgokat, akkor a “problémák” a harmadik szezon során kezdtek el jelentkezni. Kevesebb játékpercet, játéklehetőséget kaptam és éreztem magamon, hogy az önbizalmam is egyre kevesebb. A játékom pedig, ha nem is visszafele fejlődik, de mindenképp stagnál, nem fejlődtem olyan ütemben, mint ahogy szerettem volna. Ezt pedig bevallom nem volt egyszerű feldolgozni. Márcsak azért sem, mert úgy éreztem, hogy amikor pályára kerültem, akkor is a legjobb tudásomat próbáltam nyújtani, mindent megtettem. Természetesen nem mondom, hogy hiba nélkül játszottam, közel sem, de nagyon nehéz úgy száz százalékosan, hibátlanul teljesíteni, hogy bizonytalanak a játékperceid.”

A statisztikád is alátámasztja, ha minden igaz 3,9 pont, 1,7 lepattanó volt az átlagod a szezon során, kevesebb, mint egy negyednyi játéklehetőség mellett. A számokon túl viszont arra lennék kíváncsi, hogy te milyen változásokat éreztél a játékodon?

“Ennél a kérdésnél visszakanyarodnék az ‘önbizalom’ témára, ugyanis ezen a téren éreztem a legnagyobb változást. A Sopront követő két évben rengeteget dolgoztam azért, hogy egyre magabiztosabb legyek a pályán, mind védekezésben, mind pedig támadásban, s ebben az utolsó szezonban ez a magabiztosság került veszélybe. Az a baj, hogy ezt nagyon nehéz mégcsak szavakba is önteni. Ahogy teltek a hónapok, a mérkőzések, éreztem, hogy minden egyes alkalommal, amikor pályára lépek, attól tartok, hogy csak nehogy hibázzak. Ezzel a mentalitással pedig mondanom sem kell, nem igazán lehet jól teljesíteni. Ez az érem egyik oldala. A másik, hogy voltak olyan meccsek is, amikor sajnos még csak pályára sem léphettem. Ez talán túl keményen hangozhat, de nem azért jöttem el Sopronból, hagytam hátra a családomat, hogy a padon üljek. Szeretnék játszani, fejlődni és persze segíteni a csapatot!”

Akkor tehát a játéklehetőség is közrejátszott abban, hogy az átigazolás mellett döntöttél.

“Igen, ez volt az elsődleges szempont!”

Ahogy azt már tudjuk, jövőre az NKA Universitas PEAC színeiben fogsz játszani. A Győr után milyen lehetőségeket mérlegeltél?

“Szerencsére volt jópár megkeresésem. Előszőr gondolkoztam nem Európa Kupás csapaton is, pesti együtteseken elsősorban, de végül úgy döntöttem, hogy a tabella első öt csapatából fogok mégiscsak választani. Ezek az opciók voltak tehát a PEAC, a Miskolc, a Szekszárd, Sopron és a Győr. Azért is szűkítettem le a lehetőségeket erre az ötre, mert be szerettem volna, és be szeretném magamnak, illetve mindenki másnak is bizonyítani, hogy milyen játékos is vagyok valójában, hogy egy olyan klubnál is tudok jól teljesíteni, mely nemzetközi szinten is szerepel. Ennek megfelelően pedig végül az NKA Universitas PEAC-ra esett a választásom.”

Mi szólt leginkább a PEAC mellett?

“Az már köztudott, hogy alapos vérfrissítésen megy keresztül, jelentősen átalakul a következő idényre a PEAC. Kiss Virág távozásáról már mindenki tud, Wentzel Nóra is bejelentette, hogy távozik Pécsről, illetve a magyarok közül még ha jól tudom Szücs Réka, Kaszás-Pap Regina és Simon Zsófia sem kezdi meg augusztusban a felkészülést a csapattal. Ennek értelmében tehát tulajdonképpen mindenki a nulláról fog indulni, tiszta lappal, nekem pedig pont erre van most szükségem. Ezt egy nagyon jó lehetőségnek tartom, azokról az extrákról pedig már nem is beszélve, amit a PEAC ajánl, mint klub, amik a fejlődésem szempontjából szintén elengedhetetlenek. Összességében tehát azt gondolom, hogy nagyon jól döntöttem, amikor a PEAC-ot választottam!”

A PEAC révén viszont adódik a kérdés: nem lesz furcsa ennyire távol kerülni az eddig megszokott közegtől.

“Bizonyos szinten biztos furcsa lesz, sőt, nehéz is talán. Rólam ugyanis azt tudni kell, hogy nagyon családcentrikus vagyok, így amikor Sopronból Győrre költöztem már az is egy hatalmas dolognak számított, még úgy is, hogy bő egy óra alatt haza tudtam “ugrani” akár minden héten. Pécs tehát ilyen szempontból egy nagy változás lesz számomra, hiszen sokkal messzebb van, de nem mondanám, hogy megoldhatatlan a probléma. Majd most a család fog többet utazni.” – mondta Virág nevetve.

Milyen szerepre számítasz a PEAC-nál?

“Mindenképp húzóember szeretnék lenni! Ahogy említettem, hatalmas hangsúlyt fogok fektetni az önbizalmam visszaszerzésére, illetve az egyéni fegyvereim, erősségeim fejlesztésére az előszezon során, és remélem, hogy mire a szezon elkezdődik már olyan szinten, olyan formában leszek, hogy minél több mindenben fogom tudni segíteni a csapatot. Szeretném, ha a társaim is tudnák és éreznék, hogy bármikor, bármiben számíthatnak rám!”

Annyira viszont mondhatni nem is kerülsz ismeretlen közegbe, hisz a PEAC másodedzője, Iványi Dalma is volt már az edződ Győrben. Ez ad némi “megnyugvást”?

“Nagyon sokat jelent, hogy Dalma ott lesz, mint másodedző. Már dolgoztam is vele együtt korábban, ismer engem is, a játékomat, tudja, hogy mire vagyok képes, ez pedig jócskán megkönnyíti a dolgokat. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a könnyebb utat választom, de azért mégis csak jó lesz egy ismerős arcot látni egy számomra még ismeretlenebb közegben. Egyfajta motiváció.”

Ha már a motivációkat említetted, az újabb nemzetközi kupaszereplés is ad egy kis motivációt?

“Mindenképp! A Győrrel is játszottunk Európa Kupát, így tehát nem lesz ismeretlen számomra a mezőny. A szerepemet illetően viszont ezen a téren is szeretném, ha lennének változások. Szeretnék többet vállalni és nem csak a magyar bajnokságban, de nemzetközi szinten is bizonyítani!”

Mindent egybevéve, mivel lennél elégedett a saját teljesítményedet nézve a következő szezon végén?

“Csakis ismételni tudom önmagamat. Elsősorban akkor lennék igazán elégedett, ha érezném a fejlődést saját magamon. Csak, hogy egy példát mondjak, most jelenleg a 3×3-as válogatott összetartásán vagyok Székesfehérváron, ami bár egy teljesen új közeg számomra és még rengeteg a tanulnivalóm, napról-napra érzem a fejlődést. Már ebben a kevés időben is úgy érzem, hogy kicsit mindenben léptem előre, ezt pedig jó lenne, ha a szezon során Pécsett is megtapasztalhatnám. Nyílván félreértés ne essék, nem azt várom, hogy egyik napról a másikra egetrengető változások legyenek, tudom, hogy türelmesnek kell lennem…”

Ezzel akkor át is tugranék a 3×3-as válogatottra. Nyilatkoztad a pécsi honlapon, hogy abban bízol, hogy a nyári 3×3 sokat fog segíteni a fejlődésedben. Hogy érzed eddig magadat? Megtaláltad a számításaidat?

“Bevallom őszintén nagyon tartottam az elején a 3×3-tól, ugyanis nem igazán gondoltam, hogy alkalmas lennék rá, de hajtott a kíváncsiság, így tehát úgy döntöttem, hogy megpróbálom. Hogy őszinte legyek, már az első naptól kezdve lenyűgözött, emellett pedig elképesztően jól érezem magam. A közegről pedig már nem is beszélek, ami szintén abszolút elvarázsolt – nagyon segítőkészek és kedvesek a lányok. Nyílván a sportág maga más, mint az 5-5, sokkal gyorsabb, fizikálisabb a játék, illetve a szabályok is különböznek, de ezt nem is bánom, sőt, most szerintem pont erre van szükségem. Előző héten pedig már élesben is kipróbálhattam magamat, ugyanis Kínában egy Women’s Series tornán szerepeltünk, ami megint csak egy hatalmas élmény volt számomra. Megtapasztalhattam ugyanis, hogy milyen valójában ez a sportág, illetve még jobban ráébresztett, hogy mekkora is ebben az egészben a fejlődési lehetőség. Izgatottan várom, hogy mit hoz a nyár!”

Ha pedig nyár, akkor hogy néznek ki a tervek erre a következő pár hónapra?

“Nagyon sűrű a program. Ahogy mondtam, előző héten Kínában voltunk, most hétvégén pedig már utazunk Azerbajdzsánba, majd az azutáni héten Franciaországban lesz egy újabb Women’s Series torna. A hétvégi tornák között természetesen Fehérváron edzőtáborozunk, tehát a május tulajdonképpen teljesen be van táblázva. Május végén következik majd a világbajnokság is, amin szintén részt veszünk, majd jön június, július, augusztus, amik igazából hasonló ritmusban folytatódnak majd. A nyarat tekintve ha jól számolok körülbelül egy hét pihenőnk lesz, akkora lesz beiktatva egy kis nyaralás, pihenés. Nincs tehát megállás, de egyáltalán nem bánom, mert nagyon szeretem csinálni, ráadásul a légkör is szuper!”