„Törekszem arra, hogy mindenben a pozitívumot lássam meg” – interjú Angyal Barbarával

Klubszinten a Sopron Basket csapatában folytatja pályafutását Angyal Barbara, aki idén nyáron a felnőtt 3×3 és a berlini világbajnokságra készülő 5:5 válogatott munkájába is belekóstolhatott. A döntések súlya, egy pályafutás néha váratlan fordulatai, a két válogatott mindennapjai és a soproni lehetőség állt beszélgetésünk fókuszában.

Nagyon sűrű időszakon vagy túl. Szerintem úgy kerek a történet, ha a Vasassal kezdjük, és egy picit értékeljük az előző évadodat. Hol tartasz most a pályafutásodban?

Szerintem elmondhatom – hála a Vasasnak és az előző klubjaimnak, a BKG-t, a BEAC-ot, valamint a Győrt is idevéve –, hogy a legtöbb helyen komoly szerepet és rengeteg edzői bizalmat kaptam. Ezért végtelenül hálás vagyok, hiszen ennek köszönhetem, hogy ma itt tartok, és hamarosan a Sopron Basket címere feszülhet a mezemen.

Nagyon vártam már ezt a pillanatot. Amikor annak idején Győrben játszottam, ugyanez lebegett a szemem előtt: egy nemzetközi porondon is szereplő csapathoz igazolni, ahol lépcsőről lépcsőre meghatározó játékossá küzdhetem fel magam. A célom most is ugyanez, de úgy érzem, jóval előrébb tartok, mint két éve, a győri szerződésem idején. Nagyon izgatottan várom a folytatást!

Kellett a győri időszak is, hiszen egy sportoló pályafutása ritkán nyílegyenes. Mindig akadnak kitérők és kanyarok…

Igen, ezt magam is megtapasztaltam. Bármit is képzelünk el előre, rengeteg tényező változtathat a forgatókönyvön. Játékosként meg kell tanulni élni a felkínálkozó lehetőségekkel, és alkalmazkodni a körülményekhez – legyenek azok akár jók, akár rosszak. Néha egyszerűen engedni kell, hogy sodorjon az élet. Visszatekintve biztos vagyok benne, hogy annak is megvolt az oka, amikor Győrből el kellett igazolnom.

Látva a játékodat, a Győr után nagyon jót tett a vasasos megerősítés. Ott azért picit mások voltak a célok, hiányzott a nemzetközi fókusz, de a játékod rengeteg elemében ki tudott teljesedni.

Valóban, teljesen más szerepkör hárult rám. Nem bántam meg a váltást, mert rengeteget tanultam, különösen szakmai téren. Az állóképességemet is maximálisan feltornáztam. Kifejezetten szerettem a Vasasnál zajló egyéni képzéseket; ott nagy hangsúlyt fektettek a személyre szabott munkára. Tényleg nagyon hálás vagyok a belém vetett bizalomért.

Említetted az állóképességet, amire a nyáron is nagy szükséged volt, hiszen mindkét szakágban – 3×3-ban és 5:5-ben egyaránt – belekóstolhattál a válogatott munkájába. Milyen nyarad volt?

Kifejezetten jó nyarat zártam. A szezon elején a 3×3-as válogatottal készültem. Korábban már voltam U23-as kerettag, de most tapasztalhattam meg először, milyen is ez a szakág a felnőttek között. Őszintén szólva nagyon megszerettem, és büszkeséggel töltött el, hogy idén már a nagyválogatottnál is számítottak rám.

Bár sajnálom, hogy végül nem utazhattam világversenyre, de így a nyaram nagyobb része szabadon maradt, és úgy oszthattam be az időmet, ahogy csak szerettem volna. Egy fárasztó szezon után ez nagyon jól tud esni! Eleinte persze furcsa volt, hogy nekem kell kitalálnom a napi beosztásomat, de amint beleszoktam, kifejezetten élveztem. Végre magam dönthettem el, mikor edzem, mikor megyek kondizni, mikor találkozom a barátaimmal, vagy épp mikor utazom el pihenni. Persze a nyaralások alatt is megoldottam a mozgást, futottam vagy saját testsúlyos edzéseket végeztem. Több helyen is jártam, sikerült teljesen kiszellőztetnem a fejemet.

Számomra kulcsfontosságú, hogy egy idény után kicsit ki tudjak kapcsolni, de természetesen meg kell találni az egyensúlyt, hogy az alapozást ne a nulláról kelljen kezdeni. Ezt követően pedig jött a meghívó a felnőtt 5×5-ös válogatottba… Ott is eltöltöttem két hetet. Sajnos az az összetartás véget ért számomra, de az egyik szemem sír, a másik nevet, hiszen így az első naptól kezdve be tudtam csatlakozni a soproni felkészülésbe. Fejben már teljesen átálltam: mostantól a klubkötelezettségeim élveznek prioritást, és izgatottan állok a szezon elé.

Egy picit visszatérve a 3×3-hoz: a korábbi U23-as meccseidet látva úgy gondolom, bár most nem volt nagy versenyed, ezt a szakágat egyáltalán nem kellene elengedned. Lenne benne fantázia, nem? A játékstílusodból mik azok az elemek, amik a leginkább érvényesülnek ebben a műfajban?

Eszem ágában sincs elengedni! Kifejezetten jól érzem magam a pályán, amikor 3×3-azunk. Teljesen más a játék ritmusa és fizikalitása, itt az első perctől az utolsóig pörögni kell. Hatalmas fókuszáltságot igényel, és az is egyedi sajátossága a sportágnak, hogy egy nap több meccset is játszunk, így többször is be kell melegíteni. De ahogy mondtam, nagyon megszerettem.

Ami a játékstílusomat illeti, szerintem a gyorsaságom és a távoli dobásaim tudnak a leginkább érvényesülni. A 3×3-ban a kinti dobás – ami ott két pontot ér – kulcsfontosságú, hiszen dupláját éri egy sima ziccernek vagy tempónak. Úgy gondolom, távolról is állandó veszélyt tudok jelenteni a gyűrűre.

Beszéljünk egy kicsit az 5×5-ös válogatottról. A szurkolók láthatták, hogy az elmúlt hetekben ott voltál a VB-re készülő bő keretben. Ez egy afféle utolsó pillanatos lehetőség, egy tét nélküli ízelítő volt számodra?

Volt már ebben rutinom, hiszen korábban a felnőtt válogatottal utazhattam Afrikába, a vb-előselejtezőre. Akkor is az utolsó pillanatban, sérülések miatt hívtak be, mivel szükség volt egy irányítóra, így tarthattam a csapattal Ruandába. Elképesztően izgalmas tapasztalat volt. Épp a 3×3-as U23-as válogatottal szerepeltem egy lengyelországi tornán, onnan utaztam haza, és szinte azonnal mentem felvenni a kötelező oltásokat, hogy egyáltalán kiutazhassak.

Ott az jelentette a legnagyobb kihívást, hogy két nap alatt kellett elsajátítanom azokat a figurákat, amelyeket a többiek már hetek óta gyakoroltak. Lelik Réka segített a legtöbbet, ő írta le nekem részletesen az összes játékot. Furcsa helyzet volt, mert a pályán nem volt alkalmam gyakorolni, csak fejben tudtam lejátszani a figurákat. Irányítóként elvileg nekem kellett volna a legjobban tudnom a rendszert, ami alaposan feladta a leckét. Végül a csapat nagyszerűen szerepelt, én pedig hatalmas örömként éltem meg, hogy a részese lehettem.

Azóta is megfordultam már Eb-selejtezőn – hol bekerültem a szűk keretbe, hol nem –, de a lányokat már kiválóan ismerem, hiszen sokat edzettünk együtt.

Egy záró gondolat a válogatotthoz: bármilyen sportágról is beszélünk, talán az a legnehezebb időszak egy sportoló pályafutásában, amikor a stabil kerettagság határán egyensúlyozik. Ilyenkor kell igazán kitartónak és türelmesnek lenni, illetve jó döntéseket hozni.

Igen, ez valóban nehéz helyzet. Ilyenkor válik igazán fontossá az a felismerés, hogy egy sportolónak egyáltalán nem bűn segítséget kérnie, mondjuk egy sportpszichológustól – különösen, ha hullámvölgybe kerül. Velem is megesik, hogy bár látszólag nincs komoly probléma, egy szakember mégis sokat tud lendíteni a holtponton.

Tudatosan törekszem arra, hogy mindenben a pozitívumot lássam meg. Most is arra fókuszálok, hogy két hétig a legjobbakkal, a legmagasabb szinten tudtam együtt edzeni. A célom már karnyújtásnyira van, mennem kell tovább az utamon, és tudom, hogy előbb-utóbb elérem, amit kitűztem magam elé.

Kanyarodjunk rá a Sopronra. Egy teljesen újjáformálódó csapathoz kerülsz. Milyen szerepre igazoltak, milyen lehetőségeket vázoltak fel számodra?

Alapvetően 1-es és 2-es pozícióban is bevethető vagyok, de azért 85-90 százalékban irányítóként játszom. Érkezik mellém egy légiós ezen a poszton. Gáspár Dávid vezetőedzővel és Fegyverneky Zsófiával is egyeztettem; abban maradtunk, hogy várhatóan osztozni fogunk a játékperceken, bár az, hogy pontosan milyen feladatmegosztás alakul ki, majd csak menet közben dől el.

Kifejezetten szeretem, ha már az edzéseken is egészséges versenyhelyzet van, hiszen ez mindkettőnket fejlődésre sarkall. A mérkőzéseken pedig bárkinek lehet rossz napja – ha az egyikünknek épp nem megy a játék, ott a másik, hogy tehermentesítsen és átvegye az irányítást.

A magyar női kosárlabdában magadra ölteni a Sopron mezét hatalmas felelősséggel és elvárással jár; itthon klubszinten ez semmihez sem hasonlítható. Ugyanakkor, ha van ideális pillanat a csatlakozásra, akkor az talán éppen a mostani, hiszen egy teljesen új, megfiatalított keret épül.

Igen, ezzel abszolút egyetértek. Úgy érzem, ez egy kivételes lehetőség a fejlődésre. Nagyszerű csapattársakkal dolgozhatok együtt, így tényleg nagyon kíváncsian és motiváltan várom, mit hoz számunkra ez az idény.