:
:
Forrás: UNIQA Euroleasing Sopron Sajtóközlemény
“Szeretnék elnézést kérni mindenkitõl, aki a csapatunkért szorít, aki megtisztel bennünket bizalmával, szimpátiájával, anyagi, és erkölcsi támogatásával. Nagyon sajnálom, hogy a sikeres nemzetközi szereplést követõen, a csapat kudarcot vallott mindkét magyar sorozatban. Az események ilyetén alakulásában nagy szerepe van ténykedésemnek, óriásit hibáztam!” – ezzel a gondolattal kezdte Török Zoltán a kedd reggeli beszélgetésünket, amelyet a bajnoki elõdöntõben elszenvedett vereség után kezdeményeztünk ügyvezetõnkkel.
– Kelly Faris a mai reggelen ügynöke által, majd személyesen is kezdeményezte, hogy engedjem el. Gondolkodás nélkül azt válaszoltam, hogy a bajban ismerszik meg az egyik ember a másikkal, és a részletek tisztázása nélkül hozzájárultam a játékos távozásához. Tavaly Amber Holt cselekedett hasonlóan a MEL Final4 elõtt, idén Kelly, a kudarcos elõdöntõt követõen. De ha már itt tartunk, vagyis Kelly szóba került, el kell mondanom, hogy az idei események alakulásában ez a játékos politika volt az egyik fõ oka annak, hogy végül ekkora kudarcba futottunk bele.
– Mire gondolsz?
– A végtelen és feltétlen bizalmamra, amely a játékosállomány irányába, egységesen, és minden ténytõl függetlenül megnyilvánult! Hiszem, hogy dolgozni csak és kizárólag pozitív légkörben lehet, ám a profi lét egyértelmû velejárója a teljesítmény feltétlen megkövetelése. Na, ebben az idén túlságosan jószívûnek mutatkoztam, mondhatnám azt is, hogy szemet hunytam a tények felett, engedtem, hogy érzelmek, vagy a klub nemzetközi presztízse, a pénzügyi helyzetünk, és más hasonló gondolatok mentén, ne legyek következetes a játékosok valamennyiével kapcsolatosan! Akadt ugyanis néhány olyan teljesítmény, amellyel kapcsolatosan már korábban kezdeményeznem kellett volna. Kelly mai lépése pedig a végsõ pont erre a vesszõfutásra! Ezt a cselekedetet azonban nem kívánom minõsíteni, mert az minõsíti önmagát!
ELALUDTAM
– Csak ez az egyetlen oka az idei negatív szereplésnek?
– Koránt sem! Van más is, bár a kettõ szorosan összefügg! A korábbi években folyamatosan elemeztem a csapat és az ellenfelek tevékenységét. Az idén elaludtam! Amíg mindent egy lapra feltéve, gyakorlatilag minimális tartalékkal felkészültünk az Euroligára, addig az ellenfeleink ügyesen megtanulták, hogy a szabályok lehetõséget biztosítanak a szezon kétharmadánál történõ igazolásokra. Mindkét pécsi csapat 3-3 játékost igazolt ebben az idõszakban. Ezek az igazolások alapvetõ kiegyenlítõdéshez vezettek, amely a mi egész évben meglévõ problémáinkat is figyelembe véve eltüntette a különbséget. Ez aztán szinte törvényszerûen vezetett oda, hogy a rájátszás és a kupa döntõjének mérkõzésein nem tudtunk úrrá lenni a ránk nehezedõ lelki nyomáson. Nem volt elég lelki erõ bennünk, mert nem volt elég nagy a különbség, hogy elviseljük az esélyesek mindenkori kötelezõ terheit, és ahogy az lenni szokott, az itt meglévõ gyõzelmi esélyeink valamennyiét elpuskáztuk! De én azt mondom, nem szabadott volna, hogy idáig eljussunk!
– Érdekes gondolat. Biztos vagy benne, hogy csak errõl van szó?
– Nézd, Bishop, Raksányi és Kublina 3 kiváló, Euroliga szintû játékos. Kelly mellett további játékosoknál küzdöttünk egész évben az elvárt játékszinttel, több-kevesebb sikerrel. Ezek tények, amelyeket én nem tudok másképp értékelni. Az esélyesség terhét pedig nem hiszem, hogy magyaráznom kellene, miközben még ma is arról értekezett az egyik ismerõsöm, hogy ez a PEAC mennyire esélytelen volt velünk szemben. Vagy elég, ha a harmadik mérkõzés ólomlábakon kezdett elsõ félidejére utalok, amely egyértelmûen a két csapat lelki állapotának különbségeit mutatta és nem a fizikai, vagy akarati tényezõket.
– Mi a helyzet Igorral? A szurkolóktól rengeteg kritikát kapott vezetõedzõnk, és veled ellentétben sokan benne látják a kudarc okait.
– Amióta én ebbe a klubba beléptem, ami lassan 20 esztendõ, azóta nem volt olyan szezon, Saeed Armaghani fantasztikus Ronchetti kupás gyõzelme óta, amikor itt ne lett volna edzõkérdés! Mondanám, hogy ez természetes, hiszen a vezetõedzõ áll a csapat parancsnoki hídján, a mérkõzéseken. De ez a kérdés ennél nálam sokkal összetettebb. Nem állítom, hogy Igor nem hibázott. Sõt! A rutintalansága több esetben is nehézséget jelentett a szezon során. De én ezzel kalkuláltam. Voltam már hasonló szituációban, és tudom, hogyan kell az ilyen helyzeteket kezelni. Igor mûködése nem központi problémája a csapat idei sikertelenségének, különös tekintettel, ha a szezon egészén végig tekintünk. Az azonban kétségtelen tény, hogy az edzõváltás a vártnál is több nehézséggel zajlott. Igor edzésvezetését, munkabírását, morálját, a klubba való beilleszkedését jónak ítélem. Sajnos a rutintalansága, amint azt korábban is mondtam, okozott hátrányt, de az én hibáim ezt jelentõsen felnagyították. Mondhatnám azt is, ha minden az én terveim szerint alakul, akkor ebbõl a közönség csak egy nagyon kis részt láthatott volna!
HAZAI SZEREPLÉS MINDENEK FELETT!
– Hogyan tovább?
– Minden erõvel a bronzért!
– És utána?
– Át kell értékelnünk a helyzetünket! Nem követhetjük, nem követhetem el ugyanazokat a hibákat, amelyek az idei hazai kudarchoz vezettek. Ennek azonban – félek – óriási ára lehet!
– Mire gondolsz?
– A magyar bajnokságban óriási kiegyenlítõdés történik. Sopronban gyakorlatilag mindent a magyar csapatok elleni eredményekben mér a közönség! A MEL és az EUROLIGA a közönségünk szemében nem ugyanazt jelenti, amit a klub játékosai és munkatársai szemében. Ezt pedig kötelezõ figyelembe vennem, már csak azért is, mert a nemzetközi szerepléshez is ezen keresztül visz az út. Kicsit hasonlóvá kezd válni a helyzet, mint a férfi bajnokságban, ahol tavaly a Szolnok, idén pedig a Fehérvár és a Jászberény is a nemzetközi szereplés áldozata is bizonyos értelemben. Nos! Végig kell gondolnunk, hogy mi az elsõdleges. Amennyiben úgy döntünk, hogy hosszú évek után a nemzetközi szereplés mellõl, vagy elõl, a mindenek feletti legfontosabb kategóriába helyezzük a bajnoki szereplést, akkor az egész éves mûködésünket is ennek figyelembe vételével kell megterveznünk. Magyarul, sok sikert kell kívánnunk a pécsieknek az Euroligában, nekünk pedig úgy kell felépítenünk a szezonunkat, hogy valamennyi erõforrásunkat a bajnokság végére koncentráljuk. Úgy kell játszanunk a rendelkezésre álló költségvetésünkkel, hogy azt a legfontosabb cél elérésének rendeljük alá!
– Érdekes felvetés. Biztos vagy benne, hogy nincs más út?
– Az anyagi lehetõségeink egyre fogyóban! 20 éve harcolok ennek a csapatnak az életben maradásáért és sikereiért, miközben egyre nagyobb ellenszélben kell mûködnünk! Nem szeretnék még egyszer olyan sms-eket kapni soproni szurkolóktól, hogy idézem “sikerült végleg tönkre tenned a soproni kosárlabdát” vagy, hogy “szégyen amit csinálsz”. Megértem a szurkolói dühöt, de az egészségem és a magunkra hagyatottságunk, a csapattal szembeni féktelen dühnek is vannak határai. Szomorúnak tartom azt is, hogy Dr. Fullér István volt az egyetlen, akitõl bátorító gondolatokat kaptam. Hiába, az emberi emlékezet meglehetõsen szelektív és rövid! Bárhogy is alakul majd a következõ év, annyit azonban már most biztosan mondhatok, hogy jövõre a hazai szereplés mindenek feletti lesz, és én ennek fogok alárendelni mindent.
Forrás: UNIQA Euroleasing Sopron Sajtóközlemény
