Magyarország

“Történelmet szeretnénk írni” – nagyinterjú Jelena Brooks-al

Szerző: Kuttor Enikő

2022.04.07. 10:03

#f2, #Jelena Brooks, #Sopron Basket, #Sopron_Basket

A női kosárlabda Euroliga negyeddöntőjének második mérkőzésén a Sopron Basket idegenben, 72–65-re legyőzte a Montpellier csapatát, ezzel 2–0-ra megnyerte a párharcot, és sorozatban negyedszer jutott be a négyes döntőbe. A mérkőzést követően olvasható volt Gáspár Dávid vezetőedző nyilatkozata, aki említést tett többek között arról is, hogy nehéz szezonja van a csapatának, így különösen boldog, hogy újra részesei lehetnek a Final Fournak.

– fogalmazott a Sopron Basket szakembere a győztes találkozót követően.

A Sopron Basket 2009, 2018, 2019 és 2021 után az ötödik Final Four-jára készülhet. Az eddigi legjobb eredménye a 2018-as, hazai pályán megszerzett ezüstérem volt, és ez a helyezés idén sem kilátástalan.

Az idei négyes döntőt április 8. és 10. között rendezik Isztanbulban. A Sopron Basket csapata mellett a favorit török Fenerbahce, a cseh USK Praha és a spanyol Salamanca is bebiztosították helyüket. A Final Four elődöntőjében Gáspár Dávid együttese a spanyol ellenféllel, vagyis a Salamanca gárdájával csap majd össze, péntek délután 16:00-kor. Felvezetésképpen a soproniak klasszisával, Jelena Brooks-al készítettünk interjút, aki pályafutása kilencedik évét tölti a klubnál, ez idő alatt pedig az összes Final Four szereplésen részt vett.

Pontosan egy hónap telt el az utolsó Euroliga mérkőzésetek óta. Mit gondolsz, érzékelhető lesz, hogy azóta nem játszottatok nemzetközi szintű mérkőzést?

Nem gondolnám, hogy a kettő között van összefüggés. Bár egy hónapig csak magyar csapatok voltak az ellenfeleink, sok közülük remek felkészülésként szolgáltak a Final Four-ra. Vegyük például a DVTK elleni találkozókat. A Miskolc rengeteget fejlődött a szezon kezdete óta, remek csapatuk van, és ezt többször is bizonyították. Ők az egyetlen csapat a mezőnyben, akik kétszer is megvertek minket. Ha a csapat pályafutását nézem, minden évben van egy csapat, aki talál rajtunk fogást. Ez idén az alapszakasz során a Győr volt. A Diósgyőr viszont teljesen más.

A DVTK idén kétszer is megvert minket, – az egyik alkalommal épp ezért el is veszítettük a Magyar Kupagyőztes címet – ez pedig az egész csapatnak egyfajta plusz löketet adott. Késztetést, hogy még többet és még keményebben dolgozzunk, kijavítsuk a hibáinkat. Azt gondolom ez akarat kérdése. Nem feltétlenül kell ennek hosszú ideig tartania, az elődöntő második mérkőzésére már sikerült is fejlődnünk.

Ezért is mondtam az elején, hogy nincs összefüggés a között, hogy egy hónapig nem játszottunk nemzetközi meccset, és hogy fogunk szerepelni pénteken. Olyan mérkőzéseket játszunk most az itthoni bajnokságban, amik ugyanúgy felkészítenek minket a közelgő Final Four-ra.

A múlt hónapban sok minden történt. A Nemzetközi Kosárlabda Szövetség például bejelentette, hogy az ukrán-orosz háború következtében kizárták az orosz csapatokat a FIBA által szervezett eseményekről.

Én azt vallom, hogy a politikának nem lenne szabad befolyásolnia a sportot, de természetesen a háború is elfogadhatatlan. Ez egy több szempontból is rendkívül nehéz döntés lehetett, amivel mindannyiunknak együtt kell élnie. Sok csapatra volt/ van kihatással, azonban a döntés számunkra nem változtatott semmin. Olyan szempontból, hogy nem könnyítette meg a négy közé jutást. Keményen dolgoztunk, hogy a második helyen végezzünk, megérdemelten kerültünk a legjobb négy közé.

A csapat és az egész klub számára hatalmas megtiszteltetés, hogy sorozatban negyedszerre vehet részt a Final Four-ban. Nem egyszerű elérni egy ilyen eredményt. Minden szezonnak megvannak a maga nehézségei – legyen az sérülés, keretbeli változások, vagy adott esetben egy világjárvány. Ahogy te is említetted, az elmúlt hónapban is sok minden történt, mi sem a legjobb formánkat nyújtottuk. Ezért is nagy büszkeség számunkra, hogy sikerült bejutni a legjobb négy közé. Idén megpróbálunk történelmet írni.

Változtathat a FIBA döntése a FInal Four kimenetelén?

Igen, a Final Four kimenetele az, amin ez a helyzet változtathat. A Jekatyerinburg kiesésével ugyanis megnyílt az út olyan csapatok számára, akiknek eddig nem volt akkora esélyük megnyerni az Euroliga döntőt. A FIBA döntése ezt megváltoztatta. Ezzel együtt viszont érdekesebb is lesz a négyesdöntő. Kiélezettebbek és izgalmasabbak lesznek a mérkőzések – alig várjuk, hogy elkezdődjön a Final Four.

Természetesen győzni megyünk. Egy profi sportoló minden mérkőzésből és találkozóból a legjobbat akarja kihozni. Ez a mi esetünkben sincs másként. Az idei szezon első trófeáját sajnos elhalasztottuk, de azt gondolom ez a megfelelő alkalom arra, hogy kijavítsuk azt a hibát. Biztos vagyok benne, hogy mindenki a maximumot fogja nyújtani, és ami a legfontosabb, élvezni fogjuk a játékot.

Az első ellenfél a spanyol Perfumerias Avenida Salamanca csapata lesz. Végignézve a két csapat egymás ellen játszott mérkőzéseinek történelmét, egy kiélezett összecsapásra számíthatunk. Mik a várakozásaid?

Arra koncentrálunk leginkább, hogy visszavágjunk az ellenük elszenvedett vereségeinkért. Egy remek csapatról van szó, akik hasonló szisztémában kosárlabdáznak, mint mi. Biztos, hogy nehéz dolgunk lesz. A Salamanca egyike azoknak a csapatoknak akik az Euroliga legjobb védőjátékát játszák.

Izgatottan várom a mérkőzést. Az utolsó Final Four során az ellenfelünknek volt nagyobb esélye, mi pedig nem azt a teljesítményt nyújtottuk, amit szerettünk volna. Ezt idén mindenképpen szeretnénk megfordítani.

A Montpellier elleni győzelmetek óta mindenhol olvasható, hogy ez lesz a Sopron ötödik Final Four szereplése. Talán sokan nem is tudják, hogy így, vagy úgy, de te az összesen jelen voltál. Ez biztos egy nagyon különleges érzés számodra.

Minden emlék, eredmény és tapasztalat, amit Sopronnal együtt élünk át, különleges számomra. Itt nem csak a bajnokság, vagy a kupa megnyeréséről beszélek, hanem az apróságokról. Minden egyes nyertes mérkőzés, amit soproni színekben játszhatok, nagyon különleges. Bár nem itt születtem, de Sopron az otthonom, itt érzem magam a legjobban. Éppen ezért próbálok nap, mint nap 120%-ot nyújtani, abban segíteni a csapatot, amiben csak tudom.

Tiszta szívből remélem, hogy idén meg tudjuk ismételni azt, amit 2018-ban egyszer már elértünk. Jó lenne bejutni a Final Four döntőjébe, és részese lenni egy újabb történelmi pillanatnak. Rengeteg jó, de egyben rengeteg nehezebb perióduson ment keresztül ez a csapat, és azt gondolom, hogy megérdemelné. Újból csak azt tudom mondani, hogy izgatottan várom a hétvégét, remélem együtt egy újabb sikerrel fogunk gazdagodni.

Miként emlékeznél vissza az első alkalomra, amikor a Sopronnal Final Four-ba jutottatok?

Úgy emlékszem rá, mintha csak tegnap lett volna. Akkor még csak 19 éves voltam, a csapat pedig a mezőny legfiatalabbja volt. Hatalmas energiával játszottunk, aminek köszönhetően nagy csapatok ellen sikerült győzni – mint például az akkori Brno, vagy Bourges. Azok nem csak hatalmas sikerek voltak, de elképesztő élmények is. Öröm volt a csapattal játszani. Nagyon fiatalok voltunk ezért szerintem akkoriban fel sem fogtuk mit is jelent ez az egész. Csak élveztük a kosárlabdát. Az akkori csapattársakkal a mai napig kapcsolatban állok. Nekik legalább olyan különleges helyük van a szívemben, mint magának az egész tapasztalatnak.

Mint kosárlabdázónak, mit adott neked ez a tapasztalat?

Mostanra már tudom, hogy az volt kosárlabda karrierem egyik csúcspontja, de akkoriban ezt sem fogtam fel teljesen. Ahogy mondtam, fiatal voltam, 19 éves és csak élveztem a kosárlabdát. Viszont, miután bekerültünk a Final Four-ba és vége lett a szezonnak, mindenki elkezdett más szemmel nézni ránk – kivívtunk magunknak egyfajta tiszteletet. Ez volt az első dolog, ami szembetűnően megváltozott. Az akkori fiatal csapatra már nem újoncként tekintett a mezőny, hanem, mint teljes értékű, Euroliga szintű profikra.

Mások lettek az elvárások is. Ezt követően minden egyes mérkőzésen egy Final Four-ban szereplő csapatként kellet játszanunk – a nyomás is nagyobb lett. Az a fajta nyomás, amit egy élsportoló nem bán, hanem izgalommal tölti el, és még jobban bizonyítani akar. Ez a nyomás viszont nem csak a külvilágtól jött, hanem saját magunktól is. A játék, ami addig “csak” móka volt, átalakult valami sokkal többé. Maga a játék is tiszteletet szerzett. Ezt adta nekem az első Final Four tapasztalata.

Az előző kérdésnél szándékosan fogalmaztam úgy, hogy “így, vagy úgy, de te az összes Final Four-on jelen voltál”. Az egyiken ugyanis nem léptél pályára, anyai örömök miatt kívülről figyelted a csapat szereplését.

Én egy nagyon családcentrikus személy vagyok. Hogy őszinte legyek, mindent egybevéve: az olimpiai szereplés, a válogatott összetartásokat stb. miatt, akkoriban éreztem azt, hogy szünetre volt szükségem. Mintha az imám meghallgattatott volna, akkor lettem terhes a kisfiammal, Mateo-val. Lehet, hogy ez a válasz nem az, amit a legtöbb ember hallani szeretne, de nem bánom, hogy az a Final Four kimaradt számomra. Végig követtem a csapatot, a szereplésüket, de az az időszak abszolút a családé volt. Csak saját magamra, a bennem növekvő kicsire és a férjemre koncentráltam – élveztem minden pillanatát. Az anyaság és a családalapítás mindig is nagyon fontos volt számomra, ezért sem bánom.

A Sopron Final Four debütálása óta 10-12 év telt el, te pedig az összeset megtapasztalhattad. Mennyit fejlődött a klub Euroliga szinten az első szereplése óta?

2009-ben debütált a Sopron csapata az Euroliga Final Four-ban, ami akkoriban hatalmas meglepetés volt. Ez mostanra szinte már elvárttá alakult. Olyan szempontból, hogy évről-évre az a célunk, és azért dolgozunk, hogy a top csapatok ellen játszhassunk, és a legjobbak legyünk nemzetközi szinten. Ehhez természetesen hozzátartozik a Final Four-ban való szereplés is. Minden más egyszerűen nem is elfogadható, hiszen akkor az eddig teljesítetteket sem érnénk el.

Török Zoltán, a klub ügyvezető-igazgatója rendkívüli kosárlabda elmével rendelkezik. Ahogy ő irányítja az egész szervezetet, nap, mint nap arra törekszik, hogy a Sopron Basket lehessen a legjobb. Legyen szó játékosokról, felszerelésekről, erőforrásról, ő minden egyes nap a csapat és az egész klub érdekét tartja szem előtt. Minden apró részletre figyel. Ez a profizmus. Ezért tart ott a Sopron Basket, a soproni klub ahol, mert olyan emberek működtetik, illetve olyan emberekből áll, akik a legjobbak akarnak lenni. Szerintem ebben, és persze a klub eredményeiben mérhető a fejlődés.

De persze mindig lesznek hibák – ahogy idén sem sikerült megnyernünk a kupát. A lényeg, hogy minden egyes nap a maximumot nyújtsuk és minden tőlünk telhetőt megtegyünk, hogy a legjobbak lehessünk.