Hirdetés
Magyarország

Történelmi sikert ért el a Győr az egyetemi bajnokságban – interjú Dr. Barthalos Istvánnal



:

:

Fotó: MEFOB FESZT

Hirdetés

A hétvégén rendezték a Nemzeti Egyetemi Kosárlabda Bajnokság négyes döntőjét. A bajnoki címet az UNI-Győr – SZESE együttese szerezte meg, amivel 25 év munkája érett be. Dr. Barthalos István vezetőedzővel beszélgetünk a siker hátteréről és a győri egyetemi kosárlabdázás aktualitásairól.

Történelmi eredményt ért el a győri egyetemi kosárlabdázás a vasárnapi bajnoki címmel. Mielőtt rátérnénk az idei évadra, kérlek foglald össze a sikerhez vezető fontosabb lépcsőfokokat.

Idén 25 éve, hogy az egyetemi csapat edzője vagyok. Van még egy jubileum, amire szintén szeretnék kitérni a későbbiekben. Visszakanyarodva a kérdésedre, 25 éve a Széchenyi István Egyetem és az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola különálló intézmény volt. Az edzői pályafutásom ott kezdődött és akkor a lányok választottak engem, nem én ezt a pályát. Utána indultam el képezni magam, hogy szakmailag is fejlődjek.

Évről évre lelkes csapatokkal álltunk ki, de amatőrként kiemelkedő eredményt nem tudtunk elérni. Az áttörést az jelentette, amikor Fűzy András Győrben megalapította az NB1 A-csoportos csapatot a 2005/2006-os bajnoki szezonnal. Onnantól elkezdődött egy összehangolt, komoly szakmai munka, mely során én is sokat tanultam a kollégáktól. Az utánpótlásból kikerülő játékosoknál idővel elértük, hogy a Széchenyi István Egyetemen folytassák a tanulmányaikat. Ennek a munkának a gyümölcse érett be vasárnap.

Itt is szeretném megköszönni a családom végig kitartó türelmét és támogatását!

A négyes döntő előtt a lányokkal készített felvezető anyagainkban többször szóba került, hogy idén a Piros-csoportban is indult a csapat. Ez egy nagy szakmai ugrás volt? Ez adta meg az alapokat a feljebb lépéshez?

Kényszerű döntés volt, hogy mi a Piros-csoportban indultunk. Olyan szempontból viszont örültünk neki, hogy nagyobb sebességet, nagyobb iramot diktálnak azok a mérkőzések. Itt az volt a nehéz, hogy például azt a 15 vereséget, amit elszenvedtünk sorozatban, tudjuk úgy feldolgozni, hogy nekünk ez igazából egy felkészülés erre a bajnokságra. Az egyetemi évad előtt ugyanis az intézményi vezetés és a klubvezetés, akik között harmonikus a munkakapcsolat, az egyetemi bajnokságot határozták meg prioritásként, így a Piros csoportot felkészülésnek használtuk.

Ez a mérkőzésrutin és edzésmunka nagyon komoly lehetőség.

Ezzel egyetértek, de 50 mérkőzést lejátszani egy szezonban, azért sok. Ha a heti három meccsünket megvívjuk, akkor éppen ott fogunk megállni.

A következő szezonban is marad ez a felállás?

Az év elején az volt a terv, hogy a Zöld csoportban indulunk. Ez végül nem valósult meg, maradtunk az erősebb Pirosban. Én nem bánom, de a Zöld ideálisabb lett volna. Hogy a következő szezonban mi lesz, azt még nem tudom. Ha csütörtökön legyőzzük a DVTK-t, akkor bent maradunk a Piros-csoportban, de nem kudarc, ha végül kiesünk.

Távolabbról indítottam a válaszomat, de szándékosam tettem ezt. A kérdésedre azért nehéz válaszolni, mert jól sült el ez a felállás. Nyilván most egy bajnoki cím után azt mondanám, hogy semmit nem csinálnék másként, mert működött és eredményt hozott az idei év. A teljes képet nézve viszont nem tudok erre válaszolni. Vasárnap vívjuk az utolsó mérkőzést a szezonban és utána fogunk a klubvezetéssel leülni tervezni. Látni kell, hogy milyen keretünk lesz, a játékosaink tanulmányai miként alakulnak.

Fotó: MEFOB FESZT

Térjünk át az egyetemi szezonra. Az alapszakaszban a Nyugati-csoportban 9 győzelem és 3 vereség volt a mérlegetek, ami szerintem egy jó eredmény.

Igen, mondhatjuk azt, hogy ez egy jó alapszakasz. Egyben ez volt a realitás is. Egy extra győzelem van benne, amikor a TF-et megvertük itthon. A TF akkor nem tudott kiállni teljes kerettel, de volt előjele, hogy mi le tudjuk győzni őket. Az idegenbeli mérkőzésen a komplett csapatuktól is csak öt ponttal kaptunk ki. A tavalyi első három egy csoportba került és ugyanaz lett a sorrend: TFSE, ELTE-BEAC és mi. Tudtuk, hogy a keresztjátékon fog múlni az egész szezon.

A negyeddöntőben a BME-MAFC csapatával találkoztatok. Bajban vagyok a kérdéssel, mert ti voltatok az alacsonyabban rangsorolt gárda, mégis az a benyomásom alakult ki, hogy esélyesként vártátok a párharcot.

Örülök hogy így látod, de azért a nyugati harmadik a keleti másodikkal találkozott… Sajnáltam, hogy a Műszaki Egyetem csapata nem volt ott a négyes döntőben. Megérdemelték volna, mert Gorácz Árpád tanítványai évek óta szépen dolgoznak, ügyes játékosok alkotják a keretüket. Rendre az utolsó banánhéjon csúsznak el, de bízom benne, hogy nekik is sikerül ezt átélni.

Elérkezett a Final Four és két emlékezetes harmadik negyedet tartogatott. Mi történt a DEAC elleni elődöntőben, ahol a küzdős játékot hozó első félidő után a harmadik negyedben szakítottátok le a riválist?

Az elődöntő annyiban könnyebb volt, hogy tudtuk kire kell készülni. A Piros-csoportban Zalaegerszegen játszottak a debreceniek egy rangadót a Final Four előtt és ott is megnéztük őket. Segítőm Balla Dorka óriási munkát végzett a DEAC feltérképezése során és tisztában voltunk azzal, hogy jobb az állóképességünk, amit ki kellett használnunk. Végül sikerült megtenni. Ezzel együtt le a kalappal a Debrecen előtt, mert hozzánk hasonlóan ők is versenyeznek a Piros-csoportban és ők is 50 meccses szezont teljesítenek.

Erre a hétvégére próbáltuk a formát időzíteni és ezt nem csak fizikális, hanem mentális értelemben is nézni kell. Nem tudták a lányok elképzelni, hogy vesztesként hagyják el a pályát.

Ennek ellenére az elődöntőben 15 perc alatt 20 pontos hátrányba kerültetek.

Az első bálozók lélektana köszönt vissza. A mi játékosaink idegesek voltak és ahogy az lenni szokott, az ellenfélnek ezzel együtt minden bejött. Baffy Fanni gyors középtávolija és triplája elindította a csapatot felfelé. Ennyi volt a történet. Onnan átvettük az irányítást.

Mondhatom akkor, hogy a döntő fejben dőlt el?

Igen, ezt fejben kellett rendbe rakni. Sőt én azt mondom, a két csapat között csak ez döntött, semmi más. Az ELTE-BEAC még magasabb is volt. Az első perceket leirthatjuk Foltin Blanka – Győr meccsként, mert nekünk nincs ilyen magas játékosunk és nem tudtuk kezdetben lereagálni. Aztán ez szépen megfordult. Emellett jól alkalmazkodtunk a döntőre megváltozott játékvezetői felfogáshoz is.

Fotó: MEFOB FESZT

A bevezetőben említettél egy másik jubileumot. Mire gondoltál?

A másik jubileum, hogy a győri felnőtt csapat 10 éve lett bajnok Fűzy Ákos vezetésével. Ott Szentendrei Áron mellett én voltam a másik segítő. Laklóth Anna, aki most az ELTE-BEAC csapatát vezette, a játékosom volt. Hét és fél éven át dolgoztunk együtt Győrben, baráti a kapcsolatunk és nagyon nehezen éltem meg, hogy Anna ellen kellett meccselni.

Nagyon jó csapatot rakott össze és a döntő után mondtam is Annának, hogy ez az összes edzőnek, akivel itt Győrben dolgoztunk, a sikere is, mert tőlük nagyon sokat tanultunk mind a ketten.

Vannak játékosaid, gondolok itt Rozmán Lillára és Baffy Fannira, akik az élvonalbeli csapatban is helyet kapnak. Edzőként az mekkora felelősség, hogy jól használd őket, de ne használd túl őket?

Ezek a lányok három csapatban érintettek, az A-csoportban, a Piros -csoportban és az Egyetemi Bajnokságban. A győri klubnál nagy segítség a mindennapok során, hogy a Piros-csoportban és az Egyetemi Bajnokságban ugyanaz a stáb dolgozik, így nem kell három felé szakadniuk.

Nagyon jól kezelték a játékosok a helyzetet. Természetesen voltak itt-ott bökkenők, de kiválóan tudtunk Iványi Dalma stábjával együtt dolgozni. Közösen vigyáztunk a játékosokra, hogy ne legyenek túlterhelve. A sok munka, amit az egyéni képzéseken is kaptak, mind-mind kifizetődött a bajnoki döntőben.

Nekem az volt a feladatom velük, hogy annyira felpörgessem őket, hogy mentálisan tudják kezelni a döntőt. Ez sikerült, hiszen Baffy Fanni élete eddigi legjobb meccsét játszotta a döntőben és MVP lett.

Ennek a sikernek és az azt megalapozó építő munkának van egy nagyon fontos üzenete: aki Győrt választja, magas szinten tud kosárlabdázni.

Ez egy fontos gondolat, amit említettél. Most már az egyetemek között is óriási versenyhelyzet van: az alapítványi fenntartású intézmények harcolnak a hallgatókért és ez egy nagyon jó reklám. Magas szinten lehet kosárlabdázni és egyetem mellett is meg lehet tenni a lépcsőfokokat a B-csoporttal vagy akár az A-csoporttal. Széles a paletta a női kosárlabda terén. Ki kell emelni, hogy az egész egyetem jó úton halad. Tavaly a fiúk nyertek, most mi. Reméljük, hogy jövőre is mindkét csapatunk ott lesz a legjobbak között.

Emellett ne felejtsük el, hogy kvalifikáltuk magunkat az Európai Egyetemi Játékokra. Már csak Baffy Fanni miatt is örülök ennek, miután benne van az Universiade válogatottban és megint elhalasztották a tornáját. Így végre részt tud venni komoly nemzetközi versenyen.

Zárásul tekintsünk előre: az EUSA Egyetemi Játékok mennyire eredményorientált torna és mennyire élményszerzés?

Semmiképpen sem lesz eredményorientált, de az edzőimtől én mindig azt tanultam, hogy a győzelemre kell törekedni. Egyetlen mérkőzésre sem megyünk majd úgy oda, hogy valamilyen célt ne tűznénk ki magunk elé és ne kellene teljesíteni. A Piros-csoporthoz tudnám hasonlítani, ahol még egy Csata ellen is megvolt a cél és például azon a meccsen azt annak ellenére elértük, hogy nagy arányú vereség lett a vége.

Az eredményorientáltság kérdésébe azért sem mennék bele részletesen, mert sok függ az ellenfelektől. Több ilyen rendezvényen jártunk már és volt, hogy Euroligás játékosok jöttek szembe. Ezeket a tornákat a mezőny nagyban befolyásolja és azt jelen pillanatban nem lehet még látni.

Fotó: Práczki Péter

Hirdetés