“Szeretném idén megmutatni, hogy minden téren előrébb léptem az elmúlt két évben”
:
:
Fotó: FIBA.Basketball
Két év miskolci szereplés után az előttünk álló szezonban ismét az E.ON ELTE BEAC csapatát erősíti a négyes poszton bevethető Tóth Franka, aki nem titkolja: meghatározó játékossá válna a BEAC-ban. A hétfő délelőtti edzés előtt beszélgetett vele a klub honlapja.
Írta: Borsodi Ágnes
A csonka, COVID miatt hamarabb lezárult szezonban már voltál az E.ON ELTE BEAC játékosa, majd két miskolci év következett a pályafutásodban. Mi vitt a DVTK-ba és mi hozott most vissza a BEAC-ba?
2020-ban, az első BEAC-os évem végén olyan megkeresést és lehetőséget kaptam a DVTK-tól, amit úgy éreztem, nem szabad kihagynom. Testileg és lelkileg egyaránt szükségem volt a váltásra akkor. Egy tényleg minden tekintetben kiváló közegbe kerültem, olyan körülmények közé, amiről szerintem minden kosárlabdázó álmodik. Remek stáb dolgozott Miskolcon, egy nagyon összetartó, erős közösségbe csöppentem, amit egy női kosárlabdában talán itthon felülmúlhatatlan szurkolótábor vesz körül. Felejthetetlen két év volt ez, nagyon megszerettem a várost és persze az egész klub a szívemhez nőtt.
Ugyanakkor, nem titok, szerettem volna többet játszani és ez hozott alapvetően vissza a BEAC-ba. Jól éreztem itt magam a 2019-2020-as idényben, ismerem a klubot, amit pedig Andi néni felvázolt nekem a csapatról és a saját szerepemről, az nagyon szimpatikus volt. Nem volt sokáig kérdés, hogy ide térek vissza.
A fiatal játékosok kapcsán ez a kérdés sokszor felmerül: vajon érdemes-e fiatalon nagycsapathoz igazolni, ahol vélhetően kevesebb játéklehetőség adódik, cserébe viszont nagyobb az edzésterhelés, és magasabban jegyzett játékosoktól lehet tanulni. Te ezt hogy látod?
Azt gondolom, ezt mindenki a maga példáján tudja a legjobban lemérni és én is csak a magam nevében beszélhetek. Nyilván szerettem volna többet játszani Miskolcon, de azt kívülről csak kevesen látták, hogy az elmúlt két évben milyen mennyiségű munkát végeztem el nap mint nap. Kis túlzással, gyakorlatilag 0-24-ben a csarnokban voltam. Amikor mások pihenőt kaptak egy-egy meccs után, én akkor is mentem, kondizni, egyéni képzésre, ami épp adódott. És emellett rengeteget tanultam az edzéseken a légiósoktól, a posztomon játszó játékosoktól.
Az elmúlt két évem munkáról, munkáról és munkáról szólt. Emellett jártam Euroliga selejtezőn, pályára léptem az Európa Kupában és a Magyar Kupa diósgyőri nyolcasdöntőjén is. Ezeket a tapasztalatokat senki nem veheti el tőlem, és szeretném idén itt megmutatni, hogy minden téren előrébb léptem az elmúlt két évben.
Milyennek látod az idei BEAC-ot?
Én azt látom, hogy ez egy nagyon klassz társaság, de még erősen az alakulás fázisában vagyunk. Bár a felkészülés augusztus elején elkezdődött, Andi néni egy hete van velünk, a légiósok is most érkeztek és én is később csatlakoztam csak a válogatott elfoglaltságok miatt. A BEAC az elmúlt években sok borsot tudott törni a magasabban jegyzett ellenfelei orra alá is, nagyon szeretném, ha ezt a jó tulajdonságot az idei évre is át tudnánk menteni.
Ráadásul, aki dolgozott már együtt Andi nénivel, az tudja, hogy nagyon nem szeret veszíteni, ez pedig a csapataira is mindig átragad. Kemény sorsolást kaptunk, az első négy fordulóban csupa erős ellenfél vár ránk, utána viszont fontos meccsek jönnek majd. Azokra a meccsekre szeretnénk már jó formában lenni.
A hétvégén már játszottatok egy edzőmérkőzést, ez volt az első ilyen jellegű megmérettetésetek. Milyen volt a visszhang az öltözőben?
Négy hónapja nem játszott gyakorlatilag egyikünk sem 5-5 elleni mérkőzést (az U18-as válogatottban szereplő játékosok kivételével – a szerk.), ez az első félidőben nyújtott teljesítményünkön meg is látszott. A második félidő, és különösen az utolsó negyed, már jobban hasonlított arra, amit játszani szeretnénk. Világosan kijöttek a hibáink, amiken dolgozni kell, még keményebben és még fegyelmezettebben az előttünk álló időszakban.
Számodra viszont nem telt el a nyár kosárlabda nélkül, hiszen a 3×3-as felnőtt válogatott tagjaként több nemzetközi megmérettetésen is jártál. Milyen élményekkel gazdagodtál?
Hatalmas megtiszteltetés volt, hogy bekerültem a felnőtt 3×3-as válogatottba, nagyon örültem, amikor a kapitány, Földi Attila megkeresett és meghívott. Rengeteget dolgoztunk a lányokkal a nyáron, hiszen a 3×3 nagyon gyors és dinamikus műfaja a kosárlabdának, mindemellett egy nagyon családias, összetartó közösség alkotja a válogatottat. Örülök, hogy ennek én is részese lehettem, ráadásul a nemzetközi tornák, köztük is különösen a bordeaux-i, ahol harmadikak lettünk, hatalmas élményt jelentettek. Mondhatom, hogy pozitív energiákkal feltöltődve várom az előttünk álló szezont!
Fotó: FIBA.Basketball
