Hirdetés
Magyarország

További fejlődésben bízva – interjú Boros Julcsival



:

:

Fotó: Girgász Péter / ELTE-BEAC Újbuda

Hirdetés

Az augusztusi U19-es világbajnokságon az All-Star ötösbe is beválasztott Boros Julcsival beszélgettünk a BEAC-ról, a fejlődési lehetőségekről és a nyári torna máig ható tapasztalatairól.

A második szezonodat kezdted a BEAC-ban. Mi szólt tavaly a váltás mellett?

A fő célom az volt, hogy több játéklehetőséghez jussak és ha lehet, ezek a percek mind minőségi percek legyenek: amikor fontos feladatokat oldhatok meg és valóban segítségére lehetek a csapatomnak. Úgy gondoltam, hogy ezt a BEAC-ban el tudom majd érni. Fiatal közegbe érkeztem és tudtam, hogy minden percért meg kell majd küzdenem. De nem bántam meg a váltást.

Hogy látod, miben fejlődtél?

Úgy érzem, hogy minden játékelemben sikerült újat tanulnom, előre lépnem. Van, ahol ez látványosabb és a statisztikában is megjelenik, és van, ami kevésbé látható, de fontos dolog. Még rengeteg munka vár rám, de szívesen számok erre időt, nagyon motivált vagyok, hogy fejlődjek.

A védekezésben azért tudtam fejlődni, mert sokszor kaptam olyan feladatot, ami kihívást jelentett számomra, nagy erőforrásokat kellett megmozgatnom, de tudtam, hogy muszáj megoldanom, hiszem csak így tud nyerni a csapat.

Támadásban több és jelentősebb szerephez jutottam, megkaptam a kellő bizalmat az edzőktől és a csapattársaktól is. Ez az új szerepkör megtisztelő volt számomra és növelte az önbizalmamat. A több játékperc alatt több lehetőségem volt, hogy fejlődjek a helyzetmegoldások és a dobások terén is.

Ezt mutatja, hogy tavaly 31.1 peres átlagod lett az alapszakaszban. Messze nem csak a kötelező U20-as percekről beszélhetünk.

Igen, igyekeztem úgy játszani, hogy ne csak a kötelező percekre legyek a pályán, hanem valóban szükség legyen rám. Ha külön feladatot kaptam, fontos volt, hogy azt jól teljesítsem és minden egyéb játékelemben is hasznára legyek a csapatnak, legyen az védekezés, társak helyzetbe hozása vagy helyzetek befejezése.

Azért kérdeztelek ennyit elmúlt szezonról, mert én úgy érzem: ugyan az országos sportszerető közönség a debreceni U19-es világbajnoksághoz csatolja a nevedet, de az a jó teljesítmény az elmúlt klubszezon nélkül nem jöhetett volna össze.

Így van, én is így érzem teljes mértékben. A tavalyi szezonban rengeteg olyan mérkőzésszituáció volt, amikor téthelyzetben pályán lehettem és fontos feladat hárult rám. Ezek mind hozzásegítettek, hogy a világbajnokságon, amikor egy mérkőzésen hasonló helyzet alakult ki, már nagyobb önbizalommal fel tudjam vállalni a felelősséget. Az a sok lehetőség, bizalom, amit kaptam az előző szezonban a klubnál, nagyon kellett ahhoz, hogy ezt a teljesítményt tudjam nyújtani a válogatottban.

Fotó: FIBA.Basketball

Másfél hónap elteltével már lehet arról beszélni, hogy emberileg mit adott neked a világbajnokság. Mi az, amit elraktároztál magadban?

Igazából azt, hogy bármire képesek vagyunk és nincs olyan, hogy lehetetlen, ha teszünk és dolgozunk érte. A fantasztikus csapategység, ami jellemzett minket végig a világbajnokság alatt, megalapozta a sikert. Bár bíztunk a jó szereplésben, de talán még magunk sem gondoltuk volna, hogy idáig eljuthatunk.

A közös célért való óriási küzdés, a szívünk vitt minket, mint csapat – játékosok és stáb – eddig a csodás eredményig. Elképesztően jó érzés volt közben és utána is érezni azt a szeretet, amivel körülvettek minket a szurkolók, ismerősök, szervezők. Ezt soha nem felejtem el.

Szakmai oldalról milyen tapasztalat, élmény maradt meg? Ezeket lehet kamatoztatni a klubodban is?

Ami nekem pozitívum, hogy a világbajnokságon is nagyon sok bizalmat és teret kaptam. Voltak olyan meccseim, amikor az elején nem ment jól a dobás, de az edzők és a játékosok végig bíztak bennem és mindez visszaadta az önbizalmamat, átlendített a nehéz perceken.

Bízom benne, hogy a bajnoki idényben is képes leszek hasonló teljesítményre, én mindent megteszek majd ezért. Nyilván év közben a klubcsapatban teljesen más szerepkörben, más feladatot kell megoldani, ami nem lesz könnyű, de bízom magamban.

A világbajnokságon bekerültél az All-Star ötösbe. Azokban a hetekben a magyar csapatra nagyobb figyelem irányult. Milyen volt utána visszazökkenni az átlagos hétköznapokba, a klubcsapattal való munkába?

Igen, nagyon meglepődtem, de nagyon örültem is, megtisztelőnek éreztem. Kellett egy kis idő, hogy az eredményt és ezt a díjat is fel tudjam fogni. Sok kellemes nap következett, sok gratuláló üzenettel, dicsérő szavakkal, de aztán vissza kellett térni a hétköznapokba.

Most viszont már egy kellemes emlék, amiből töltekezhetünk, hogy újult erővel tudjunk visszatérni a kemény munkához, az egyesületi edzésekhez. Új feladatok, kihívások várnak ránk, tiszta lappal indulunk és mindenkinek a saját csapatánál kell újra bizonyítania. Engem az nagyon motivál, hogy a klubcsapatomban is szeretnék hasonlón jól teljesíteni.

Fotó: FIBA.Basketball

A világbajnokságot tekintve a pontok és a lepattanók átlaga adta magát a látottak alapján, ami nekem szembetűnő a statisztikádat nézve az a gólpasszok és a szerzet labdák. Ez a fejlődési irány nálad?

A dobott pontok természetesen nagyon fontosak, de az legalább olyan fontos, hogy a társaimat is helyzetbe tudjam hozni, észre vegyem, ha ők vannak a megfelelő helyen és oda is tudjam nekik adni a labdát. Engem az is nagyon motivál, ha az én passzomból tudnak a társaim kosarat szerezni.

A szerzett labdák pedig mindig plusz löketet adnak egy csapatnak. Ha ebből pontot tudunk szerezni, az mindig pozitív hatással van rám és feldob.

Térjünk át az idei BEAC-ra. Egy légióssal vágtatok neki az évadnak. Szerkezetében, karakterében milyen a mostani csapat?

A magyar mag együtt maradt, ketten érkeztek, ketten mentek el és a légiósok közül mindenki távozott. Sok fiatallal és néhány tapasztaltabb játékossal vágunk neki a szezonnak, A cél, hogy jobbak legyünk, mint tavaly és több meccset tudjunk nyerni. Hogy ez konkrét helyezésben mit jelenthet, azt nem tudom megmondani. A csapatkémia továbbra is nagyon jó. Ez már az alapozásnál érződött és remélem, hogy ez majd az eredményekben is megmutatkozik.

Amikor beszélgetünk, éppen a Szekszárd elleni mérkőzésre készülsz. A szezonnyitót, amit a Cegléddel vívtatok, hogy értékeled? Nagy csatában maradtatok alul.

Összességében jól helyt álltunk, de kicsit bosszantó volt, hogy végül nem sikerült győzelemmel kezdeni az évadot. Közel voltunk a végső sikerhez, sokáig vezettünk és voltak pozitív megmozdulásaink, jó lett volna, ha bírjuk a mérkőzés végig az iramot. Úgy gondolom, elsősorban védekezésben tudtunk előre lépni a tavalyi szezonhoz képest. Reméljük, hogy ezzel a mérkőzéssel a rossz dobóformát letudtuk és a következő meccseken pontosabban fogunk dobni.

Fotó: Girgász Péter / ELTE-BEAC Újbuda

Többször kitértél a védekezésre a beszélgetésünk során. Ez lehet az előre lépés kulcsa a csapat számára?

Igen, mert ez az alapja mindennek. Ha ez nem működik jól, akkor, ha nem is lehetetlen, de nagyon nehéz meccset nyerni. Dolgozni kell a védekezésben a kommunikáción, hogy az még gördülékenyebben menjen.

A saját helyedet hogy látod? Posztodon játszol?

Igen, teljes mértékben. Bedobóként számítanak rám, ám ha úgy adódik, akkor irányítóposzton is szerepet kapok. Igyekszem, hogy minél több poszton bevethető legyek.

Mivel lennél elégedett a szezon végén?

Csapat szempontjából örülnék, ha előrébb végeznénk, mint tavaly, egyénileg pedig elsősorban a hibáimon szeretnék javítani és jó lenne minél meghatározóbb játékossá válni. Nem csak egy-egy meccs erejéig, hanem folyamatosan, kiszámíthatóan szeretnék jó formában játszani.

Zárásul egy kicsit az emberi oldal. A világbajnokság után kaptál visszajelzéseket korábbi edzőktől, játékostársaktól?

Nagyon sok elismerést, pozitív üzenetet kaptam és kapok a mai napig. Jó érzés tudni, hogy ilyen sokan követték, nézték a televízióban a mérkőzéseinket vagy jöttek nekünk személyesen szurkolni. Pozitívan hatott mindenkire és nagy löketet adott nekünk végig és ad most utána is a folytatáshoz.

Fotó: Girgász Péter / ELTE-BEAC Újbuda

Hirdetés