Magyarország

Továbbra is a folyamatos fejlődés a cél Sopronban – Gáspár Dáviddal beszélgettünk

Szerző: Nagy Norbert

2022.04.28. 12:43

#F1, #Sopron_Basket

Szombaton fennállása 15. bajnoki címét ünnepelhette a Sopron Basket. Gáspár Dávid, vezetőedzővel beszélgettünk a bajnoki döntőről, az Euroliga-győzelem lelki oldaláról és arról, hogy miként folytatódik a munka egy ilyen történelmi szezon után.

Gratulálok a bajnoki címhez! Most először nyert a vezetéseddel hazai közönség előtt nagy trófeát a Sopron. Volt lehetőség egy kicsit kiengedni és megünnepelni a harmadik meccs után a győzelmet?

Köszönjük! Igen, megünnepeltük. Nagy élményt jelentett, mert ebben a felállásban itt Sopronban a közönségünk előtt még nem nyertünk trófeát. Jó érzés volt magunk mögött tudni őket. Fél háromkor kezdődött a döntő harmadik mérkőzése, korán véget ért, volt idő megszervezni az ünneplést.

Térjünk át a döntőre. Hétfőn szerepeltetek Fegyverneky Zsófival a televízióban. Nekem abból a beszélgetésből az jött le, hogy bár sokan a korábbi eredmények alapján nagyobb különbségre számíthattak, de a szempontotokból nagyon nem volt ez a párharc egy életbiztosítás.

Nem volt az, valóban. Egyrészt amiatt, mert a Szekszárd jól felkészült. Keményen és fegyelmezetten játszottak ellenünk. Meg akarták fogni azt a momentumot, hogy az Euroliga döntőt követően érkeztünk vissza a bajnokságba.

Éreztem a játékosokon és magamon is, hogy idő kellett a visszarázódáshoz. A döntő kezdetére nem sikerült 100%-ban felocsúdni, viszont annyi tartásunk és jelenlétünk maradt, hogy sikerült mind a három mérkőzést megnyerni.

Összességében mind a három meccset borzasztó nehéznek éreztem. Az első kettő szorosan is alakult, de ahogy mondtam: a koncentráció és erő azért megvolt a csapatban, hogy azokat is megnyerjük. Ki lehet mondani, hogy nem volt könnyű ismét nekilendülni az Euroliga után és egy újabb ilyen fontos párharcba belevágni.

Az első két mérkőzésen tehát az tekinthető a kulcsnak, hogy minden nehézségtől függetlenül fontos pillanatokban jó döntések születtek?

Úgy vélem, hogy igen. Volt nyilván egy tervünk, egy taktika, amit alkalmazni szerettünk volna a Szekszárd ellen. Ezeket az első két mérkőzésen sokszor nem sikerült jól kivitelezni és eközben a Szekszárd minden egyes hibánkat kihasználta. Ahogy mondtad is, voltak olyan kulcsmomentumok, amikor megcsináltuk a védekezést ahogy kell és támadásban is sikerült olyan helyzeteket teremteni, amikor kosarat tudtunk szerezni.

A harmadikra pedig akkor mondhatom azt, hogy az érzelmi oldalon dőlt el?

A harmadik meccsen az egész csapatban magas szintű lendület, energia, motiváció volt és egy dolgot döntöttünk el, hogy innen nem mehet el a Szekszárd győztesen. Az első kettőből a konklúziót levontuk, akár támadásra vonatkozóan, akár arra, hogy melyik helyzetet hogyan kell védeni. Milyen agresszivitásra, milyen koncentrációra lesz szükség. Ezek mind a topon voltak és párosult hozzá olyan motiváció is, ami szólt a magyar bajnoki cím megnyeréséről, szólt arról, hogy elveszítettük Határ Bettit és érte küzdöttünk és szólt az egész szezon óriási küzdelméről, amit szintén szerettünk volna akkor megkoronázni.

Ha fogalmazhatok így, amiket előbb elmondtam, az mind ötvöződött azon a meccsen. Védekezésben és támadásban a mérkőzés legnagyobb részében tökéletesen végrehajtottuk, amit akartunk.

Tavasszal többször is átfogóan értékelted a szezon alakulását, így nem kínoználak tovább különböző statisztikákkal. Beszéljünk az emberi oldalról. Hogy néz ki lelkileg egy ekkora siker feldolgozása?

Szerintem most a játékosok többségének és a stábból is mindenkinek nagyon jól esik, hogy nem kell a következő mérkőzésre készülni, csinálni a scout-ot, a game plan-en agyalni, az edzéseket megtervezni. Annyira benne voltunk, hogy elvitte a fókuszt a mindennapokról. Mentálisan és fizikálisan is kimerítő ezt a munkát végezni. Mindig a maximumra törekszünk, nyerni szeretnénk és ez szívja le az embert. Most borzasztó mód jól esik, hogy „nyugi van”. Ráadásul úgy, hogy elértük ezeket az eredményeket. Jól esik ezt megélni, megünnepelni, de például az is, hogy végre aludhatunk egy jót.

A munka ettől függetlenül nem áll meg, a következő feladatunk megtervezni a fiatal játákosainknak, az itt tartózkodó magyaroknak a tavasz hátralévő részére és a nyárra a programot, az egyéni képzéseiket, hogy a fejlődésük töretlen maradjon.

A motivációdon kell dolgozni? Gondolok arra, hogy egy edzői karriert nézve nagyon korán jött ez a siker.

Nem érzek olyat, hogy jól laktam volna vagy nincs, ami motiváljon. Sokkal inkább az motivál és foglalkoztat jelenleg, ha ebből a szezonból ezt ki tudtuk hozni, akkor a következőben mit tudunk elérni. Ezt nyilván nem látom előre. Egy dolgot látok előre, hogy maga a lendület, az energia részemről nem fog csökkenni.

A lelki oldal mellett hogy néz ki a szezon szakmai feldolgozása? Őrült évad áll mindenki mögött itt Európában. Ennek ellenére lehet ebből is ugyanúgy kigyűjteni, hogy mi az, ami működött, mi az, ami nem vagy éppen miben kell változtatni?

Igyekszünk ezeket mind feltárni és már esett is erről szó a klubnál. Azt viszont nem lehet kizárni, amiről éppen veled beszéltünk a szezon során hosszabban, hogy menedzselni kellett a betegségek, a sérülések és a játékosmozgások miatti változásokat. Egyáltalán azt, hogy éppen milyen kerettel tudunk dolgozni az adott héten, hogyan tudunk kiállni az adott mérkőzésre.

Amikor arról beszélünk, hogy egy-egy játékelem nem működött, bizonyos mérkőzéseket hogyan menedzseltünk, hogyan fogtunk meg ezeken belül a kulcsmomentumokat és ha ezek nem működtek, azok mögött mi állhat, akkor nem zárhatjuk ki a körülményeket. Értem ez alatt, ott van a szakmai rész, hogy lehet: apróbb változtatásokat kell eszközölni. Ugyanakkor ott a kérdés: egyébként sikerült begyakorolni kellően, hogy az működjön? Huzamosabb ideig tudtunk úgy játszani, hogy az evidens legyen a játékosoknak? Erre a válasz az, hogy nem. A szezon nagy részében ez nem történt meg.

Mindent figyelembe véve kell majd meghozni jövőre a döntést, hogy melyek azok a szakmai változtatások, amiket eszközölni kell.

Egy ekkora siker után mi a következő lépés? Ütköznek ilyenkor különböző elvek, gondolatok stábon belül?

Nagyon fontosnak tartom, hogy a munka az elmúlt három évhez képest a következőben sem fog változni. Ahogy kialakul a keretünk, ahhoz mérten fogjuk megtervezni a következő évre a taktikát védekezésben és támadásban. Emellett látva majd a kialakult keretet, ahhoz megfelelő reális célokat fogunk kitűzni.

Mindenek előtt viszont a legfontosabb, hogy az összes edzésből, az összes mérkőzésből sajtoljuk ki a legtöbbet. Minden nap, minden héten fejlődjünk, lépjünk szinteket. E mögött egyetlen dolog áll, a folyamatos munkavégzés, a folyamatos gyakorlás és ez nem fog változni.

Nehéz ezt megfogalmazni. Vezetőedzőként talán olyan szempontból kell „észnél lenned”, hogy ne forduljon át a következő szezon a siker megismétlésének görcsös akarásába?

Igen, abszolút. Egyrészről idén sem volt kijelentve a szezon előtt, hogy mi Euroligát akarunk nyerni. Egyszerűen éltünk a lehetőséggel, a momentummal, amit az idei történések adta helyzet szült. Nem szabad, hogy – a szóhasználatoddal élve – egyfajta görcsösséget, elégedetlenséget szüljön, ha mondjuk jövőre egy-két mérkőzés nem a terveink szerint sül el.

Zárásul egy gondolat. Milyen nemzetközi szezonra számítasz a jelenlegi ismereteink alapján?

Nehéz most még megmondani, hogy a konfliktusnak milyen kihatása lesz a következő évre. Meg kell várni a hivatalos bejelentéseket. Elsősorban most közvetlenül az orosz csapatok helyzete befolyásolhatja az Euroligát. Háromról beszélünk, amiből kettő egyértelműen topcsapat, ráadásul az egyik a Jekatyerinburg, amelyik abszolút dominálta az Euroligát. Ha nem lesznek, akkor ugyanúgy nyitott út, nyitott párharcok várhatóak, ahogy ez történt idén az év végén. Ilyen szempontból nagy küzdelemre számítok.

Ha nem is ilyen mértékben, de befolyásolhatja a szezon alakulását, hogy adott esetben a felszabaduló helyek szétosztása miként alakul. Korábbi selejtezős csapatok is főtáblás indulási joghoz juthatnak. Vannak más tényezők. Például a Törökországban a hazai bajnokságra vonatkozóan limitálják a légiósok számát. Ez közvetlenül az Euroligára nem lehet hatással, de olyan szemszögből mégis, hogy a kisebb csapatok kevesebb légióst igazolhatnak és ez módosíthatja a játékosáramlást. Az pedig továbbra is kérdés, hogy mi lesz hosszú távon a WNBA-vel, milyen döntéseket hoznak és miként érkeznek majd onnan játékosok Európába.