Magyarország

U18-as Európa-bajnokság után, újabb szekszárdi szezon előtt Holcz Rebeka – interjú

Szerző: Kuttor Enikő

2022.08.22. 14:48

#Atomerőmű KSC Szekszárd, #f2, #Holcz Rebeka, #Szekszárd

A magyar válogatott a 11. helyen végzett a krétai U18-as Európa-bajnokságon. Az Atomerőmű KSC Szekszárd játékosa, Holcz Rebeka a tavalyi U19-es világbajnokság során még fiatalként, idén viszont már vezető korosztályként szerepelt a görög tornán. Nemzetünk legeredményesebb játékosa oldalunknak mesélt a kontinenstorna során szerzett tapasztalatokról, illetve, kitért a következő, szekszárdi szezonnal kapcsolatos várakozásaira is.

Kezdjük az legaktuálisabb témával. A napokban ért véget az U18-as Európa-bajnokság. Hogy készültél erre a tornára? Mik voltak az egyénileg kitűzött céljaid?

Nyílván éreztem, hogy idén több teher hárul rám és a játékomra, mint tavaly a világbajnokság során, hisz ahogy te is említetted, idén az én korosztályom volt a rangidős. Próbáltam nem helyezni túl nagy nyomást magamra. A tőlem telhető, lehető legjobban szerettem volna teljesíteni, abban segíteni a csapatunkat, amiben épp szükség volt. Csapatszinten elsősorban a nyolcba jutást tűztük ki célként, ami most így utólag látható, hogy sajnos nem sikerült. Ezen kívül pedig jó lett volna, ha a jövő évi világbajnoki szereplést is ki tudtuk volna harcolni.

Említetted a rád nehezülő nyomást. 

Szerintem mindenkin volt nyomás, – legyen az külső, vagy belső eredetű – nem feltétlenül negatív értelemben. Ennek a nyomásnak köszönhetően törekszünk ugyanis minden egyes alkalommal, hogy minél jobban teljesítsünk. Természetesen, ezt én is éreztem, de úgy voltam vele, ha minden mérkőzésen a maximumot nyújtom, akkor nem lehet baj.

Ahogy azt a számok is mutatják, ez végül sikerült is, hisz te voltál a csapat legeredményesebb játékosa az Európa-bajnokságon (10.3 pont, 2.9 lepattanó, 2.1 gólpassz). Hogy értékelnéd a saját teljesítményedet?

A litván mérkőzést tudnám itt kiemelni, nem sikerült úgy teljesítenem, ahogy szerettem volna. Az ellenfél legponterősebb játékosát bízták rám védekezésben (Juste Jocyte), mely feladatot nem tudtam száz százalékosan teljesíteni. Emiatt van hiányérzetem a játékomat illetően.

Ilyenkor akarva-akaratlanul is elgondolkodik az ember, hogy mi lett volna, ha. Számolgattam és, ha a németeket sikerül megverni, biztosan össze kerültünk volna mégegyszer Litvániával. Ennek én személy szerint örültem volna, mert be akartam bizonyítani, – magamnak, és mindenki másnak is – hogy több van bennem, mint amit az első mérkőzésen mutattam ellenük.

Kicsit áttérve a csapat teljesítményére, a 11. helyen végeztetek. Azt egyértelműen levontam a válaszaidból, hogy ez nem tekinthető sikernek. Te hová sorolnád ezt a helyezést, csalódás vagy inkább realitás?

Az előző válaszom kapcsán már említettem a litvánok elleni találkozónkat, mely csapat szinten is forduló pont volt. Nem szerepeltünk jól, és ez tulajdonképpen rányomta a bélyeget a továbbjutásunkra is.

Összesen hét mérkőzést játszottunk, melyek során voltak jobb, illetve rosszabb periódusaink. Nagyon sok esetben éreztem azt a csapaton, hogy szétestünk. Ez úgy gondolom leginkább a törökök elleni összecsapáson mutatkozott meg. Ellenük két felkészülési mérkőzést is játszottunk Székesfehérváron, melyek közül egy egál lett, egyet pedig magabiztosan nyertünk – az Európa bajnokságon vereséget szenvedtünk ellenük. Nyílván nem ezen az egy mérkőzésen múlt, hogy a 11. helyen végeztünk, de ekkor éreztem igazán a dekoncentráltságot a csapaton. Ezzel együtt viszont azt is ki kell emelnem, hogy voltak nagyon szép periódusaink, illetve minden esetben igyekeztünk a vezetőedzőnk kéréseit maximálisan teljesíteni.

Úgy érzem, hogy ez a litvánok elleni találkozó a legfájóbb pont számodra. Min múlott szerinted a győzelem? Mit kellett volna másképpen csinálni?

Megbeszéltük a mérkőzés előtt, hogy nagyon fontos szerepet fog játszani a védekezés. Tudtuk, hogy Litvániának két extra játékosa van, akiket az első perctől fogva ki kell iktatni, ugyanis, ha ők fonalat kapnak, akkor rendkívül nehéz dolgunk lesz. Ez sajnos nem sikerült. Sok hibát vétettünk védekezésben, hagytuk ennek a két játékosnak, hogy uralják a meccset. Nem volt meg a kellő keménység, illetve azt éreztem, hogy csapatszinten sem voltunk összhangban.

Az egyik válaszod során említetted, hogy próbáltátok minden meccsen követni az edzői utasításokat. Ahogy láttam, viszont Völgyi Pétert időközben elveszítettétek. Ez milyen hatással volt szerinted a csapatra? Hogy reagáltatok erre a kialakult helyzetre?

Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy erre nem voltunk felkészülve. Az egyik szünnapunkon derült ki, hogy Völgyi Péternek pozitív lett a COVID tesztje, így alkalmazkodnunk kellett ehhez a helyzethez, méghozzá gyorsan. Azt gondolom Iványi Dalma abszolút jól kezelte a szituációt. Kiváló munkát végzett a csapat irányításával, az első pillanattól kezdve bíztatta a csapatot. Elsősorban neki köszönhető, hogy nem volt rajtunk nagy a nyomás. Tudtuk, hogy ő is egy remek szakember, aki maximálisan képes megoldani a rábízott feladatot, illetve megvalósítani, amit Völgyi Péter vezetőedző elképzelt.

Említettél már egy-két meccset az Európa-bajnokságról. Nem volt azonban még szó a németek elleni vereségről, akik ellen fájó módon, 1 pontos vereséget szenvedtetek. Ezzel az is eldőlt, hogy az alsóházban folytatjátok a tornát. Mivel sikerült ezután felpörögni a 9-16. helyért kiírt meccsekre? Mi vitt benneteket előre?

Mivel a nyolc közé jutás nem sikerült, így új célt kellett kitűznünk magunk elé. Tudtuk, hogy az Eb utolsó három helyezettje jövőre a B-divízióban folytatja, és ezt a kiesést szerettük volna mindenáron elkerülni. Az a csapat, amely jövőre az U18-as korosztályban fog szerepelni, nem B-divízióba való. Egy nagyon erős korosztályról van szó, akiknek lehetőségük van nagy dolgokat elérni. Értük küzdöttünk elsősorban az utolsó mérkőzések során, és természetesen önmagunkért is. A lehető legjobbat akartuk kihozni ebből helyzetből, például, szerettük volna hazai pályán verni a rendező Görögországot. Ez végül sikerült is.

Ami érdekesség az idei Európa-bajnokságot tekintve, hogy nagyon kiegyensúlyozott volt a mezőny. Az első három helyzett természetesen kiemelkedik, de ami a többi csapatot illeti, a mérkőzések során pár pont döntött a győztes kilétéről. Azon múlott minden, hogy ki volt jobban ott fejben, illetve ki tudta minél precízebben végrehajtani a vezetőedzői utasításokat.

Nálatok nem is voltak ilyen problémák? Mindenki ott volt fejben, senki sem zuhant össze, amikor nem jutottatok nyolcba?

Egyáltalán nem! Mindenki egytől-egyig összeszedte magát és a legjobb tudása szerint küzdött.

Ezt jó hallani! Akkor ezzel át is térnék a szekszárdi témákra. Kezdjük azzal, hogy mit vársz a következő szezontól?

Ezek nagyon előretűzött célok, de nyilván szeretnénk döntőt játszani a magyar bajnokságban, illetve Euroligában is stabilabban, jobban szerepelni. Jövőre már nem mi leszünk  az ‘újonc csapat’, ezáltal pedig az esélyeink is javulnak. Szeretnénk minél több mérkőzést nyerni nemzetközi szinten is.

Neked személy szerint milyen lehetőségeid lesznek Szekszárdon? Meg van már, hogy mely bajnokságokban fogsz szerepelni?

Ami a korosztályokat illeti, nekem ez idei volt az utolsó évem utánpótlásban. Jövőre Piros csoportban sem indulunk, így az egyetlen bajnokság, amiben szerepelni fogok, a felnőtt lesz. Szeretnék minél meghatározóbb szerepet betölteni a csapatban, és kiharcolni Zseljko Djokics vezetőedző bizalmát. Meg akarom neki mutatni, hogy minden szituációban számíthat rám.

Ahogy azt te is mondtad, a Szekszárd idén is érintett az Euroligában. Mennyire fontos számodra, hogy nemzetközi szinten is megmutasd magad?

Az Euroliga szereplést én egy elképesztő lehetőségnek tartom, főleg ilyen fiatalon. Világ klasszisok ellen játszhatok minden egyes alkalommal, ami egyrészről hatalmas fejlődési lehetőség, másrészt pedig motiváció, hogy jobb-és-jobb legyek. Nagyon hálás vagyok, hogy ilyenben lehet részem.

Ha már a fejlődésről van szó, milyen tapasztalatokat adhat egy Euroliga szereplés?

Azt gondolom, hogy az Euroliga leginkább gyorsaságban és fizikalitásban különbözik a magyar bajnokságtól. Ezeken a területeken van a legnagyobb fejlődési lehetőség.

Az oldalunknak adott egyik interjúd során említetted, hogy ezen a nyáron elsősorban védekezésben szeretnél fejlődni. Most, hogy tulajdonképpen vége van a nyárnak és lassan kezdődik az új szezon, hogy érzed, ez sikerült?

Abszolút. Az Európa-bajnokság során is másfajta kosárlabda kultúrákat ismerhettem meg, amikből rengeteget tanultam. Úgy gondolom nem csak a védekezésem, de támadásom is fejlődött a nyár során. Remélem a tanultakat a következő szezon alatt is tudom majd kamatoztatni.

Az már egyszer biztos, hogy elég sűrű nyarad volt, a felkészülés pedig már elkezdődött Szekszárdon. Sikerült valamennyire regenerálódni?

A csapat egy része már elkezdte a felkészülést, én azonban még nem csatlakoztam. Úgy egyeztünk meg a vezetőséggel, hogy augusztus 26-án lesz az első edzésem. Jelenleg Horvátországban nyaralok, itt próbálok meg a lehető legjobban regenerálódni. Most elsősorban a pihenésen van a hangsúly, de természetesen sose áll meg teljesen a munka. Pár nap és kezdem a felkészülést a felkészülésre.