Utánpótlás

U19-es világbajnokság után, soproni folytatás előtt – Sitku Zsuzsannával beszélgettünk

Szerző: Nagy Norbert

2021.08.22. 08:16

#F1, #Sitku Zsuzsanna, #Sopron Basket, #Sopron_Basket, #U19 Világbajnokság 2021

Bronzérmet szerzett a debreceni U19-es világbajnokságon a magyar válogatott. Sitku Zsuzsannával a Soproni Darazsak Sportakadémia növendékével beszélgettünk a torna tapasztalatairól.

Gratulálok a világbajnoki szerepléshez! Milyen gondolok vannak benned, így pár nappal a torna után? 

Köszönjük szépen! Még mindig nem hiszem el, hogy mi történt. Felfoghatatlan dolog. Nyilván tisztában van vele az ember, hogy bronzérmesek lettünk, de nem tudok mit mondani. Egy ilyen siker kevés embernek adatik meg.

Kezdjük a visszatekintést a csoportmeccsekkel. Oroszország, Tajvan és Argentína szerepelt a magyar válogatott mellett? Melyik csapat ellen érezted legjobban magad a pályán és melyik volt a legnagyobb kihívás?

A legnagyobb kihívás az biztos, hogy az oroszok voltak. Előzetesen is ezzel számoltunk, a csoportban őket esélyesnek tartottuk. Személy szerint a legjobb csoportmeccsemnek a Tajvan ellenit mondanám, azon támadásban tudtam érvényesülni, míg a másik kettőn elsősorban a védekezésem volt fontosabb.

Nyilván sem ázsiai, sem dél-amerikai csapattal nem találkozott még a válogatottból senki. Nem tudtuk, hogy milyen kosárlabdát fognak játszani. Elsősorban a felnőtt csapataik stílusából lehetett kiindulni, de a mi korosztályunkból nem tudtuk felmérni előre, hogy egyes csapat mire lehet képes.

Utána viszont stílusban két sokkal közelebb álló ellenfél érkezett, Olaszország és Csehország. A nyolcaddöntőről és a negyeddöntőről mit emelnél ki?

Az olaszok elleni meccsre nagy pozitívumként emlékszem vissza, mert egy fontos fordulópont volt számunkra. Mi mielőtt elindultunk Debrecenbe, Székesfehérváron játszottunk velük két edzőmeccset. Úgy voltunk vele, a két győzelmünk után nem fogják hagyni, hogy harmadszor is legyőzzük őket és mindent meg fognak tenni, hogy most ők legyenek a jobbak. Nagyon kemény meccsre készültünk, de mindent megcsináltunk, amit megbeszéltünk.

A csehek elleni negyeddöntőre úgy tekintettünk, hogy hatalmas dolog volt már önmagában a legjobb nyolc közé jutás. Szerencse, hogy őket kaptunk a négy közé kerülésért. Hasonló erőt képviselt a két csapat, mindketten szerettünk volna bejutni az elődöntőbe. A legnagyobb örömünkre ez nekünk sikerült.

Az elődöntőben a későbbi győztes USA volt a rivális. Összességében érvényesítették a fölényüket, de mégis milyen volt belülről ellenük játszani?

Egy álom vált válóra, hogy az amerikai válogatott ellen játszhattunk. Ha kosárlabda, akkor Amerika a fellegvára és már az elképesztő érzés, hogy ilyen játékosok ellen mutathattuk meg magunkat. A játékuk teljesen más, mint amit itt Európában tapasztaltunk eddig. A támadójátékra feküdtek rá és nagyon nehéz lett volna megállítani őket.

Fizikálisan, erőnlétben jobbak. Mi is itthon hatalmas képzést kapunk ezen a téren és nem tudom elképzelni, hogy ennyi izmot ennyi idősen hogy képesek összeszedni. Elképesztően erősek. Testalkatilag én vékonyabbnak számítok, nem éreztem sok esélyt ellenük a palánk alatt.

Mali is erősebbnek tűnt fizikálisan, de ahogy Cziczás Lászlónak már felvetettem az értékelés során, szerintem energiában, szívben többet tudtatok beletenni a bronzmeccsen.  

Igen, én is azzal szerettem volna kezdeni, hogy azt a meccset jobban akartuk, mint ők. Ezen múlt az egész. Kitettük a szívünket is a pályára és bármit megcsináltunk, hogy nyerjünk. A túloldalon ez az érzelmi rész nem volt ilyen szintű. Ez döntött, mert Mali – ahogy te is mondtad – fizikálisan nagyon erős csapat volt és nem véletlenül jutottak négybe.

Milyen gondolatot viszel magaddal a világbajnokságról? Illetve a játékodat nézve van-e olyan terület, amire a mostani tapasztalatok alapján nagyobb hangsúlyt kell fektetned?

Az első szerintem annak a fontossága, hogy a pályára a szívedet és a lelkedet is kitedd és mindent megtegyél a sikerért. Csapatként összedolgozva mindent meg kell próbálni, hogy az edzők kéréseit a pályán megvalósítsuk. Itt ezen múlt minden. Nyilván ezek olyan dolgok, amiket eddig is tudtam, de ezen a világbajnokságon átértékelődött a jelentősége.

Játékban a védekezés részét emelném ki, hogy sokkal keményebbnek kell lennem, mert az ilyen fizikális csapatok ellen nem mindig elég a gyorsaság.

Térjünk át a klubszezonra. Télen a Soproni Darazsak Sportakadémiához érkeztél haza Franciaországból. Hogy kerültél Sopronba? Mi szolt a Darazsak Sportakadémia mellett?

Engem 2020 nyarán kerestek meg Sopronból, hogy leigazolnának a sportakadémiára. Akkor el is jöttem Sopronba és nagyon tetszett, jókat hallottam a szakmai munkáról. Eközben viszont jött a lehetőség, hogy maradhatnék Franciaországban, mert lesz bajnokság. Úgy döntöttem, hogy mégis megpróbálkozok vele. Ez nem tartott sokáig, mert novemberben felfüggesztették a bajnokságot. Akkor jött az ötlet, hogy így nincs sok értelme kint maradni, mert szükség lenne meccstapasztalatra. A testvérem is Sopronba igazolt és így egyértelműnek tűnt, hogy ide jöjjek az akadémiára.

Ebben a korban ennyi kihagyás rengeteg lett volna.

Igen, mindenféleképpen azt kerestem, hogy a számomra lehető legjobb helyen a lehető legtöbb játéklehetőséggel tudjak élni.

A junior bajnokságban 31.2 perc alatt 16.8 pont és 15 lepattanó volt az átlagod. A kiemelkedő számokat minek tudod be?

Örültem annak, hogy újra Magyarországon játszhatok. Olyanok ellen szerepelhettem, akiket ismerek. Másfél év Franciaország után nosztalgikus érzés fogott el az első meccseken. Nagyon élveztem a játékot és talán ennek is betudhatóak ezek a számok. A végére viszont már úgy éreztem, hogy kicsit kevés. Az országos “B” döntőbe jutottunk csak be és ott már nem tudtuk olyan erős ellenfelek ellen játszani. Nyilván így is hatalmas élmény volt új csapattal, új közegben így teljesíteni.

Játszottál a Piros csoportban, ahol viszont más szerkezetű csapatok, rutinosabb játékosok ellen is kipróbálhattad magad.

Igen, ott már találkoztunk A-csoportos tapasztalattal rendelkező játékosokkal és olyanokkal, akik régóta a Piros csoportban szerepelnek. Rutinosabb játékosoktól lehet többet tanulni és az egy nagyon hasznos dolog volt az elmúlt szezonban.

Egyéni képzésekben is részesülsz?

Igen, minden héten volt több ilyen kondi edzésekkel együtt. Jó képzést kapok Sopronban.

Te is azon játékosok közé tartozol, akik Gáspár Dáviddal is dolgozhattak májusban. Milyen volt a közös munka?

Hatalmas élmény. Kiskorom óta eléggé otthon vagyok a kosárlabdában és amikor kiderült, hogy Gáspár Dáviddal dolgozhatok, akkor felmerült bennem: ez azt is jelentheti, hogy közelítek a felnőtthöz. A Sopron Basket vezetőedzőjével egyéni képzésen részt venni nagyon fontos lépés és sokat tett hozzá, hogy bármilyen feladatnál jobban szerepeljek.

Az előttünk álló hetekben is belekóstolhatsz az első csapat munkájába?

A felkészülési időszakban a nagycsapatnál dolgozhatok, de a szezonról még nem tudok semmit sem mondani. Hatalmas álmom válik már azzal valóra, hogy velük edzhetek.

Fogalmaztál meg magadnak célokat a következő évadra?

Kifejezett célkitűzés nincs, statisztikákat, számszerű eredményeket nem szoktam megfogalmazni. Az a legfontosabb, hogy mindenhol próbáljam meg kihozni a maximumot és ezért mondom azt: azzal lennék elégedett, hogy a legtöbbet tudnám nyújtani a csapataimban.