„Úgy megyek fel a pályára, hogy nem azon izgulok mit rontok el” – interjú Sinka-Pálinkás Szofival

Kiváló játékkal és ponterős teljesítménnyel kezdte a szezont a Sopron Basket U20-as fiatalja Sinka-Pálinkás Szofi, aki szerdán az Euroligában is bemutatkozhatott. A soproniak fiatal játékosával beszélgettünk a tapasztalatokról és a szintlépés hátteréről.

Gratulálok az elmúlt hetek kiváló teljesítményéhez! Számítottál ilyen kezdésre?

Köszönöm az elismerő szavakat! Nagyon örülök, hogy így sikerült! Ilyen kezdésre nem számítottam. Ez azonban nem csak a saját érdemem, hanem a csapattársaim segítenek hozzá a magas pontszámokhoz és a meccsenkénti magas pontátlaghoz.

Olyan helyzetekben kapom meg a labdát és úgy kiszolgálnak, hogy nekem csak be kell dobni az üres helyzeteket. Nyilván könnyebb védő nélkül eldobni a hárompontosakat vagy befutásokból pontot szerezni, mint, ha magamnak kellene kialakítani. Óriási előny, hogy így kiszolgálnak.

Nagyon szerényen válaszoltál, de ahhoz is kell egy felkészültség, sportforma, lelkiállapot, hogy a kiváló helyzeteket jó százalékkal értékesítsd.

Ez már mentális kérdés valóban. El kellett fogadnom, hogy nincs veszíteni valóm és ha helyzet adódik, azt eldobom, de ha kimarad, akkor abból sincs probléma. Nyilván nem szabad átesni a ló másik oldalára és mindent eldobni.

Tisztában vagyok azzal, hogy mi a szerepem a csapatban, mennyit vállalhatok és milyen helyzeteket. Önbizalmat ad, hogy tudom: mennyi munkát tettem ebbe az egészbe. Nagyon sok edzés, gyakorlás van abban, hogy eljutottam idáig.

Munkánkból adódóan többször beszéltünk a tavalyi darazsakos A-csoportos szezonról. Tudod kamatoztatni az akkori tapasztalatokat?

Természetesen! Én még mind a mai napig azt mondom: óriási lehetőség volt, hogy az a fiatal csapat elindulhatott az A-csoportban. Hiába nem volt sok sikerélményben részünk, sokat gyakoroltunk és hatalmas előnyt adnak a tavalyi játékpercek.

Többet hibáztam eleinte, de a végére ezek száma csökkent. Minden hibából tanultam és ez a tapasztalat sokat segít, hogy ebben az évadban hogyan állok bele egy-egy meccsbe. Rengeteget köszönhetek a tavalyi évnek és az edzőimnek.

Erre a tapasztalatra jött rá a nyári válogatott, ami – így mai fejjel visszagondolva – már valamennyire előrevetítette ezt az őszt. Hogy látod, miként illeszkedik ebbe a folyamatba a válogatott program?

Egyfajta előnyt jelentett, hogy Laczka Miklós volt a vezetőedző. Nem olyan szempontból, hogy kivételezett volna bármelyik sopronival, hanem úgy, hogy ismertük egymást.

Az edzők olyan kapcsolatot teremtettek a játékosokkal, hogy 100%-ig megbíztunk bennük és bármilyen problémával fordulhattunk hozzájuk. A pályán is megmutatkozott, hogy milyen bizalommal voltak a játékosok felé.

Nekem nagy önbizalmat adott, hogy ennyit tudtam beszélni az edzőimmel. Egy-egy beszélgetésnél elmondták, hogy mit várnak tőlem, mi a szerepem. Sokkal jobban tudok dolgozni és teljesíteni a pályán, ha egyértelműek a szerepek: elmondják mit várnak tőlem, miben várnak tőlem fejlődést.

Időrendben haladunk, első edzés a Sopron Basket csapatával. Milyen érzésekkel léptél be augusztusban az öltözőbe?

Nagyon izgultam, hogy a többiek hogyan fognak fogadni. Támaszkodhattam arra valamennyire, hogy két éve a Sopron Basket csapatával kezdtem a felkészülést és a légiósokat leszámítva mindenkit ismertem.

Szerencsére a légiósok pozitív meglepetést okoztak. Nem arról van szó, hogy arra számítottam, hogy nem fogadnak be, de hihetetlen dolog, hogy ilyen játékosok hogyan viszonyulnak hozzám mind a mai napig.

18 éves vagyok és tisztelettel fordulnak felém, teljes értékű csapattagnak tekintenek. Nekem ez nagyon jól esik, hogy emberileg ennyire elfogadnak és jól esik a kispad biztatása is, ahogy egymás sikereinek tudunk örülni.

Biztos feltűnik az olvasóknak is, hogy itt miért nem statisztikákról, játékrendszerekről, egyéni képzésekről beszélgetünk. Lehet, hogy rossz a helyzetértékelésem, de jól érzem, hogy inkább a mentális kérdéseknek, a támogató közegnek tudod be a szintlépést?

Ez nekem nagyon sokat segített. Fontos, hogy úgy megyek fel a pályára, hogy nem azon izgulok mit rontok el, hanem egy bizonyítási vággyal. Az edzőim és a csapattársaim bizalmát is élvezem, ami nagyon sokat hozzáad a teljesítményemhez.

Természetesen ezen felül azért fontosak azok a dolgok, amiket említettél. Például a játékrendszer – ahogy korábban is utaltam rá -, hogy olyan helyzetekben kapom meg a labdákat, hogy azokból könnyebb betalálni.

Mi a következő lépcsőfok?

Természetesen szeretném tartani ezt a formámat. Fiatal játékosként az én koromban még elkerülhetetlenek a megingások, de a legfontosabb célom a játékom stabilizálása. Elérni, hogy minél kisebbek legyenek ezek a kilengések.

Szeretném a legjobb tudásom szerint segíteni a csapatot. Örülök, hogy ez most pontokban mutatkozott meg, de a pontok nem minden. Minden területen célom nagyobb kilengések nélküli stabil átlagokat hozva hozzájárulni a játékhoz.

A Galatasaray ellen bemutatkoztál az Euroligában. A meccsektől, a számszerű eredményektől függetlenül mit jelent számodra az Euroliga?

Reálisan nézve nem az a prioritás ezen a szinten, hogy egy fiatal játékos sokat játsszon az Euroligában. Úgy vágtam neki a szezonnak, hogy akár egyetlen percre is pályára tudjak kerülni. Egy álom valósult meg. Megmondom őszintén, ha egy évvel ezelőtt beszélgetünk és azt kérdezed tőlem, hogy Euroligás meccset hogyan várok, hogyan készülök rá, lehet, hogy jót nevettem volna.

Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen hamar megvalósul. Borzasztón örülök és óriási megtiszteltetés volt már önmagában az is, hogy ilyen csapattársakkal dolgozhatok, velük melegíthetek egy Euroliga meccs előtt.