:
:
Szerdán este lezárult az Euroliga alapszakasza. Az UNIQA Sopron 1 gyõzelemmel és 13 vereséggel fejezte be idei szereplését a legrangosabb európai kupasorozatban. A soproni klub az idei évben is példás gyorsasággal és áttekinthetõséggel adta ki ügyvezetõi értékelését a nemzetközi szereplésrõl. Az alábbiakban ez olvasható.
A nemzetközi szereplésünk befejeztével, a hagyományoknak megfelelõen, ezúttal is megkértük ügyvezetõnket, Török Zoltán-t, egy alaposabb értékelésre, melynek keretében más, érdekfeszítõ kérdéseket is érintettünk. Sõt, mi több! Ügyvezetõnk egy friss igazolási hírrel is szolgált!
– Kezdjük egy általános értékeléssel, kezdve a kitûzött céloktól, azok megvalósulásáig.
– Amivel kezdenem kell: talán senkinek sem kell ecsetelnem, hogy mit jelentett klubunk életében az EUROLEASING! 15 együtt töltött szezon után fejezõdött be a hivatalos kapcsolatunk. Ha valaki ránézett az idei induló játékosállományunkra, akkor az láthatta, hogy a korábban megszokott két meghatározó amerikai hiányzik. Ez egyértelmûen ennek a szponzori kapcsolatnak az elmúlásával magyarázható.
Ahogy az klubunk életében már számtalanszor elõfordult, új utakat, eltérõ megoldásokat kellett keresnünk, egy drasztikusan visszaesõ költségvetési adottság mellett. Nem volt egyszerû!
A megoldást abban láttuk, és a 2015/16-os idénynek már így is vágtunk neki, hogy a szerzõdtetett és nevelt fiatal játékosainkból próbálunk meg kialakítani egy olyan magot, amely akár már 1 éven belül alkalmas lehet a klub új generációjának az alapját jelenteni.
FIATALOK BEÉPÍTÉSE – MEGTÖRTÉNT AZ ELÕRELÉPÉS
Ennek szellemében, a saját nevelésû Weninger Virág, a már tavaly óta nálunk játszó Crvendakic Alexandra (jövõ tavasszal már hazai nevelésû játékosként számolunk vele), a Vasas neveltje, Határ Bernadett, valamint Miskolcról, Dubei Debóra alkotta a szûk magot, továbbá Böröndy Dominika és Aldazabal Laura is számításba került. Úgy gondolom, az õ fejlõdésük – különös tekintettel az elõbbi négy játékosra -, kézzel fogható. Váltakozó formában, de valamennyien bizonyították tehetségüket, és óriásit léptek elõre. Nem mellékesen pedig jövõre mind a hatan nálunk folytatják pályafutásukat!
Az idõsebb generáció, vagyis a Zsovár Orsi, Fegyverneky Zsófi, Ciglar Iva, Krnjic Sara, Simon Zsófi kvintett erõn felül próbált helyt állni, több-kevesebb sikerrel. Ezt úgy kell értelmezni, hogy a rájuk nehezedõ nyomás alatt, a képességeik maximumát próbálták ugyan kihozni magukból, de a velük szemben támasztott elvárásaink túlnyomó részt magasnak, irreálisnak bizonyultak.
A fiatalok beépítésére szánt energia azonban egyértelmûen közös siker, valamennyiünk érdeme! Sterbenz László és a szakmai stáb munkájának eredménye, hogy izomtömegben, technikai képzettségben, játékpercekben, és tapasztalat gyûjtés terén ekkorát léphettünk velük elõre. Az idõsebb játékosok és a menedzsmenté pedig az, hogy a szétesés jelei nélkül tudtunk dolgozni, ennyi vereség közepette is. Természetesen ennek óriási ára volt! Az Euroliga szezonunk.
EUROLIGA +/-
A képet azonban jelentõsen árnyalja, hogy nem volt pénzügyi lehetõségünk több Euroliga szintû játékosos szerzõdtetésére a keretünkbe a teljes szezonra, ugyanakkor meggyõzõdésem, hogy az Európa Kupa nem tudott volna olyan impulzust adni, mint amilyet az Euroliga adott. Ezt a tételt akkor is igaznak gondolom, ha a tavalyi Maccabi elleni vesztes Európa Kupa negyeddöntõre gondolok.
Tudom ugyanakkor azt is, hogy nem szerencsés kitenni a közönséget egy ekkora vesszõfutásnak, mint az idei, ám az jól látható, hogy a csapat a hitét (néhány megingástól eltekintve) nem veszítette el, a bajnoki tabellán elfoglalt helyünk legalábbis nem ezt mutatja.
Az is tény azonban, hogy ez a csapat nem az Euroligába való, és szigorúan az ottani feltételeket figyelembe véve, nem lett volna szabad ebbe a sorozatba nevezzünk. Az idõ majd eldönti, hogy jót vagy rosszat tett nekünk ez a döntés. Pillanatnyilag is felemás a megítélése, de elfogadom, hogy a többség szemében ez egy rossz döntés volt. Az én szemszögembõl azonban egy befektetés! Õszintén meg kell azonban azt is mondanom, hogy a nevezés pillanatában azért ennél én magam is többet vártam.
A valóság és a tények azonban makacs dolgok! Itt tartunk, vagy, ha kicsit még önkritikusabban kellene fogalmazni, idáig süllyedtünk. Ezért is állok idõnként értetlenül egyes kollégák nyilatkozatai elõtt. Azt hittem, a magyar kosárlabdában már elmúlt az az idõ, amikor a klubok vezetõi egymás pénztárcájában turkáltak.
– A Miskolc ügyvezetõjének, Szabó Tamásnak a kijelentésére gondolsz, aki azt állította, hogy költségvetésünk még így is kétszerese az övéknek?
– Igen, pontosan erre. Én most itt, ezen a helyen, nem szeretném visszadobni a kesztyût egy nyilvánvaló butaság kapcsán, inkább megragadom az alkalmat és gratulálok a miskolciaknak az eddigi fantasztikus menetelésükhöz. Tiszteljük Õket az elért eredményeikért, és kívánunk nekik további sikereket az Európa Kupa folytatásában. Szüksége van a magyar nõi kosárlabdának a nemzetközi sikerekre, azokra pedig közösen kell büszkének lennünk. A DVTK sikere pedig igen is figyelemre méltó!
VÁLTOZÁSOK A KERETBEN
– Térjünk vissza a mi csapatunkhoz. Idõ közben változott a játékos állományunk.
– Igen, jelentõsen! Ana Lelas érkezése, Louice Halvarsson sérülése, valamint Kata hazajövetele összességében erõsödést jelent. De nem annyit, hogy az a nemzetközi porondon minõségi változást eredményezhetett volna, hiszen nem csak nyertünk, de veszítettünk is játékost, ráadásul a magas posztokon. A magyar bajnokikon azonban a két játékos rutinja óriási pluszt ad a csapatnak, és jelentõsen növeli a variációs lehetõségek számát.
Kata szerepét külön fontosnak tartom kiemelni! Tudom, hogy a rájátszás kezdetére, az igazán nehéz mérkõzések idejére Õ döntõ faktorrá válhat, még akkor is, ha most nem azt a formát futja, amit várunk tõle. Meg kell értenünk, hogy Katának meg kell szoknia, a mi kosárlabdánk nem a klasszikus tábla alatti játékra épül, ahogy azt õ a légiós évei alatt, vagy a mi nagy idõszakunkban megszokhatta.
DEVEREAUX PETERS – A BEJELENTÉS
– A palánkok alatt úgy tûnik, hogy akár a Miskolccal szemben is jelentõs hátrányban vagyunk, hiszen egyik fõ vetélytársunk 4 magas játékossal is rendelkezik, ráadásul Hodges révén a külsõ soruk is óriásit erõsödött. Nem gondolkoztál a center poszt erõsítésén, hiszen van még egy légiós helyünk?
– Több hete folyik a keresés, és a játékos ügynököknek biztosan az agyára mentem, mert a szûkös kínálatból egyikük sem értette, hogy miért nem vállaljuk fel valamely elérhetõ játékost.
Nos, a magyarázat nagyon egyszerû volt. Szerettük volna a rájátszásra is megtartani azt a gyors, rohanós stílust, amelyben az egész szezont lejátszottuk. Erre Sterbenz Lászlóval határozott fogadalmat tettünk. Úgy gondolom, hogy a Krakkóval most szakító Devereaux Peters személyében megtaláltuk a megfelelõ megoldást. Persze, minden igazolás annyit ér, amennyit az utóbb az eredményeivel igazol.
– Hoppá! Akkor ez most egy bejelentés?
– Igen, vehetjük annak is. (mosoly – szerk. megj.)
– Egy ilyen játékos érkezésével együtt ugyanakkor felvetõdik a kérdés: mi lesz a fiatalokkal?
– Nézd, a szezon jelentõs részét az õ beépítésükre szenteltük, az Euroligában mérkõzésenként 53 percet töltöttek átlagban a parketten, a magyar bajnokságban pedig még ennél is többet. Hatalmas vállalás volt ez, és szeretném megköszönni Sterbenz Lászlónak, hogy a „sportpolitikánkat” ilyen mértékig a magáévá tette. Nagyon nehéz feladatot vett a vállára és az én szememben ezt mesterien oldotta meg!
Úgy látom, hogy komolyat léptünk ezen a téren elõre, amit szurkolóink és ellenfeleink majd a jövõ évi együttesünknél fognak igazán megtapasztalni. Az Euroliga és a bajnoki alapszakasz során a szereplésünkben ez a prioritás következetesen megvalósult. Most azonban a bajnoki hajrá jön, és két éve megtanították nekünk a többiek a leckét, hogy a jelenlegi átigazolási szabályok mellett, február végén, új bajnokság kezdõdik. Hiába is tiltakoznék ellene, ez a szabály, mi pedig megpróbálunk ehhez igazodni. A mi számunkra is új bajnokság kezdõdik, ahol már minden pillanatban a legerõsebb csapatunkkal kell pályán lennünk!
Én hiszek benne, hogy a fiatalok számára továbbra is van ott hely, de azt reálisan látni kell, hogy nem annyi és nem olyan formában, mint a szezon elsõ két harmadában.
KÖZELI ÉS TÁVOLI CÉLOK
– Akkor arccal a bajnokság felé.
– Igen! Itt említeném meg, hogy készül a klub 89-es, NB 1. A osztályba jutása óta eltelt idõszakot, vagyis azt a jogfolytonos, és megszakítás nélküli 27 szezont feldolgozó statisztikai adattár, amelyben nem csak a hazai 27 szezont, hanem a több, mint két évtizede, megszakítás nélkül tartó nemzetközi szereplést is összegezzük. Vannak dolgok, amihez viszont nincs szükségünk statisztikára. Tudjuk, hogy a klub jelenleg kilencszeres bajnoknak mondhatja magát…
– Vagyis a cél a tizedik bajnoki cím?
– Mindig a következõ! (mosoly – szerk. megj.) Persze, természetesen a cél a tízedik. A kérdés már csak az, hogy ez a nagyszerû pillanat be tud-e következni és ha igen, akkor mikor? Csak és kizárólag a múltból ugyanis nem lehet megélni.
– Hogyan látod a csapat jövõjét? Euroliga, Európa kupa, esetleg egyik sem?
– Engem a tizedik bajnoki cím motivál most igazán. A nemzetközi szereplés úgyis a bajnoki helyezések után válik aktuálissá, addig ezzel nem érdemes foglalkozni. Alapvetõen azonban Euroliga párti vagyok.
NOVOMATIC ARÉNA – A FEJLESZTÉSEK FOLYTATÓDNAK
– Sokan várják a csarnok megújulásának következõ lépcsõfokait.
– Az Aréna bõvítése kapcsán lelassultunk, de az elmúlt hónapokban így is sikerült végérvényesen rendezni olyan nyitott kérdéseket, mint a csatorna, szennyvíz tervszerû bekötése, a menekülõ lépcsõk megépítése, vagy az épület fûtési rendszerének megépítése, beüzemelése.
Rövidesen újabb látványos idõszak következik, hiszen jön a nagyterem hiányzó lelátója, épülni fog a két termet elválasztó mobil fal, lerakjuk a sportpadlót és beszerzés alatt áll az új eredményjelzõ, palánkok, valamint hangrendszer, épület felügyeleti, és kommunikációs rendszer is.
– Akkor, ha jól értem, a nyári U18-as EB-re már teljes egészében üzemelhet az új épületrész?
– Ez a terv, de azt látni kell, hogy a kivitelezési feladatok nem csak kizárólag tõlünk függnek. Ugyanakkor a nyár második felére maradhatnak még olyan feladatok, mint a jelenlegi nagyterem tetõ gerincének a cseréje, valamint a légcseréje.
MUSICALEK – A NAGY DOBÁS MÉG VÁRAT MAGÁRA
– Az Aréna 10 éves születésnapján, és Új Év másnapján is kirobbanó sikert arattunk kulturális téren. Tapsolhatunk még hasonlóan színvonalas produkcióknak idén?
– Nagyon komoly egyeztetési problémáink vannak ezen a területen. Továbbra is az év dobásának szeretnénk szánni a MOZART! címû Lévay Szilveszter darabot, amely Bécsben a mai napig óriási sikerrel megy, és Budapesten is hatalmas szakmai, illetve közönség sikert aratott. A darab szereposztása és óriási díszletei miatt azonban vannak problémáink a soproni színre vitellel.
PÉNZÜGYI HELYZET – A REALITÁSOKNÁL MARADVA
– Végül, amit nem lehet megkerülni, különösen a mai világban. Továbbra is stabil a gazdálkodásunk?
– Minek panaszkodjon egy olyan klub vezetõje, akinek legalább a kétszerese a költségvetése a többiekéhez képest? (nevetés – szerk. megj.) Persze, a viccet félre téve, hatalmasat zuhantunk, de azt legalább stabilan. (újabb kényszerû mosoly – szerk. megj.) Ezt az Euroliga eredményeink szomorúan meg is mutatják, de azt is látni kell, hogy a szabályok ismeretében jelentõsen tartalékoltunk a végére. A magyar bajnokság egyre kiegyenlítettebb. A Miskolc mellett a Gyõr, a két pécsi csapat, de a Cegléd és a Szekszárd is okozhat forró pillanatokat ebben a rájátszásban.
Vannak elõre nem kalkulált költségeink, ezért sajnos az idén lehet, hogy – hosszú évek nyereséges idõszaka után – újra veszteségesek leszünk. Sopron Város kiemelt támogatása, az UNIQA és a megmaradt szponzori körünk kitartása, saját vállalkozásaink azonban azt mondatják, nem kell kétségbe esnünk!
Jó lenne, ha egész szezonra lehetne olyan csapatunk, amilyennel most a rájátszást kezdhetjük, de a realitás az, hogy ez nekünk jelenleg nem elérhetõ kategória.
Az EUROLEASING hiánya még mindig nagyon fáj!
