:
:
Az idei nyár nem úgy sikerült, ahogyan azt az U20-as válogatott eltervezte, csapatunk az Európa-bajnokságon kiesett az „A”-divízióból. Egy edzőváltás után novemberben volt az első összetartás, ahol már Magyar Gergely irányította a válogatottat. A DVTK szakmai igazgatójával beszélgettünk a kinevezésről és az új edzői feladatokról.
Elég sok idő eltelt azóta, hogy vezetőedzői pozícióban tevékenykedtél, de a kosárlabdától sosem távolodtál el. Milyen szerepet töltesz be jelenleg a DVTK-nál?
Már negyedik éve, hogy a DVTK Akadémia igazgatója vagyok, így nem csak a szakmai dolgokért, hanem a szervezési feladatokért, a logisztikáért és úgy általában az akadémia mindennapos működésével kapcsolatos döntésekért is én vagyok a felelős. Az, hogy éppen milyen csapatokat indítunk, illetve, hogy ki hol szerepel, azt is nekem kell összefogni. Idén nyáron történt változás, hiszen Stefan Svitek pár évet nálunk edzősködött, nekem is és az Akadémiának is sok mindenben segített, viszont jött neki a Vasas fiú csapatnál egy új lehetőség, így ő klubot váltott. Emiatt az egyik edzői pozíció megüresedett és nem akartunk, illetve nem is tudtunk volna a helyére olyan minőségű edzőt hozni, amilyet szerettünk volna, így nekem kellett beugranom. Így idén három év kihagyás után újra edzősködök, az U16-os „A” csapatot én viszem, meg mellette nyilván az akadémiai igazgatói szerepkörrel járó feladatokat is elvégzem. Ehhez jött most hozzá az U20-as válogatott.
Akkor talán nem is jött annyira rosszkor az U20-as válogatott vezetőedzői kinevezés, hiszen aktív edzőként tudsz ebbe a feladatba belevágni!
Abszolút szerencsésen alakult ez a helyzet. Az elmúlt évek alatt volt, hogy tartottam edzéseket, és mivel a szakmai dolgokért én felelek, így az akadémia meccsein szinte kivétel nélkül ott voltam, benne voltam a körforgásban. De szerencsésebb gyakorló edzőként elvállalni ezt a megtisztelő feladatot.
Ha már megtisztelő feladat, milyen érzés évek után ismét egy utánpótlás válogatottat vezetni? Miért fogadtad el a felkérést?
Nagyjából 8-10 éve voltam utoljára vezetőedzői szerepkörben válogatottnál. A köztes időben Cziczás László és Gáspár Dávid mellett is voltam másodedzői pozícióban a nemzeti csapatainknál, úgyhogy az elmúlt három évet leszámítva nem voltam eltávolodva ettől a közegtől. Én mindig is nagyon nagy megtiszteltetésnek tartottam azt, hogy a magyar válogatottnál a magyar kosárlabdáért dolgozhattam. Már az edzői pályafutásom legelején is az volt a célom, hogy a sok kapott tudásból minél többet tudjak visszaadni a játékosaimnak és a lehető legjobb verziójukat tudjam belőlük kihozni. Ez a szemléletem a mai napig nem változott. Hálás vagyok a sorsnak és minden embernek, akik lehetővé tették azt, hogy én itt tartsak és most lehetőséget adnak arra, hogy a tudásomat, tapasztalatomat átadhassam a fiatalabb generációnak. Nem magam miatt lesz fontos az sem, hogy visszajuttassuk ezt a válogatottat az „A” divízióba, hanem azért, hogy ez a generáció átélhesse, hogy kiharcolta a feljutást, illetve a következő generációnak lehetősége legyen a legjobbak között játszania.
Akkor az „A”-divízióba való feljutás az elsődleges cél és az elvárás is?
Egyrészt valóban elvárás. Nyilván amikor Mészáros Zalánnal (szerk. MKOSZ Szakmai és Utánpótlás Bizottságának elnöke) és Székely Norberttel (szerk. Női utánpótlás szakmai koordinátor) leültünk beszélni, akkor ez a feljutási cél egyértelműen megfogalmazódott. Bodrogvári Ivánnal, a csapatvezetővel is úgy gondoljuk, hogy a vezetőedzői felkérés elfogadásának is csak akkor van értelme, ha az „A”-divízióba való visszajutást tűzzük ki célként. Ez az elvárás sem a szövetség részéről, sem a mi oldalunkról nem volt kérdés egy pillanatig sem. Edzőként is mindig újabb kihívást kell keresni, és azt gondolom, hogy ez a feljutás egy abszolút motiváló erő, másképp nem is lehet ennek a történetnek nekiindulni.
Mennyire lehet reális célként kitűzni azt, hogy ez a visszajutás egyből sikerüljön?
Az önbizalmam és a novemberi összetartás alkalmával látottak alapján azt gondolom, nem kellene, hogy kérdés legyen a visszajutásunk. Ettől függetlenül ez nem sétagalopp, hiszen amikor elkezdődik az Európa-bajnokság, akkor látod először a csapatokat, hogy milyen játékerőt képviselnek. Természetesen a felkészülési meccseken lehet valamit elemezni az ellenfél játékából, de nagyon nehéz előre készülni ebből a szempontból. Már elkezdtem feltérképezni, hogy a tavalyi U20-as „B”-divíziós Eb-n kik voltak a meghatározó csapatok és játékosok, az „A”-divízióból kieső csapatokat szintén, és ugyanígy az U18-as korosztálynál is elkezdtem körbenézni. Két korosztályt kell összerakni, így nem tudjuk előre megmondani, hogy mennyire lesz könnyű vagy nehéz a feljutás. De mindentől eltekintve nekünk arra kell törekednünk, ami a célunk, hogy az első három helyen végezzünk az Európa-bajnokság „B”-divíziójában.
Említetted a novemberi összetartást, hogy meg voltál elégedve a látottakkal. Hogyan sikerült az az egy hét?
Fenntartásokkal kezeltem a csapatot, hiszen nyáron az U20, és az U18 válogatott szereplését is nyomon követtem, láttam a mérkőzéseiket. Többen is NBI-ben játszanak, elsősorban az U20-as szabály miatt, így a realitás talaján kell kezelni a dolgokat. Kérdéses volt, hogy hogyan fogadnak engem is, hiszen a többségük nem ismert, maximum utánpótlás mérkőzéseken találkozhattak velem ellenfélként. Az első napot pozitívan zártuk, mivel mindenki alázatosan, teljes odaadással és figyelemmel csinálta azt, amit a szakmai stáb kért tőle. Ez a munkamorál szerencsére a következő napokon is folytatódott. A lányoknak is elmondtam, ha ezt a hozzáállást tudjuk tovább vinni, akkor nem lesz problémánk. Vannak tehetséges és igazán kiemelkedő játékosok is ebben a korosztályban, úgyhogy jó érzés volt egy olyan társasággal dolgozni, akiken látjuk, hogy van értelme a munkának és lehet velük haladni.
A játékosok is ugyanazt a feljutási célt tűzték ki maguk elé, mint a stáb és a vezetőség?
Elkezdtem egyesével is beszélgetni a játékosokkal, illetve csapat szinten is kommunikáltunk, és ők is ezt a célt fogalmazták meg maguk felé. Fontos, hogy olyan célt tűztek ki, ami reális lehet és van benne kihívás is, teljesen megegyezik a játékosok szemlélete a miénkkel.
Mondhatni, hogy egészen összeszokott társaságot sikerült átvenned. Szeretnél bármiféle nagyobb változtatást a keretben?
14-en voltunk az összetartáson, de több olyan játékos is van, aki sérülés miatt nem tudott a rendelkezésünkre állni. Nincs sok név a kalapban, az Amerikában lévő játékosokkal egészül ki a névsor, nagyjából 18 fős bő keretről beszélhetünk. Ezt kell majd leszűkítenünk 12 főre, akik majd az Eb-n részt vesznek. Februárban valószínűleg még ugyanezzel a gárdával fogunk dolgozni, mint most novemberben, de majd a nyári felkészülésre kiderül, hogy a sérültek is hogyan tudnak becsatlakozni hozzánk. Körülbelül 18 fővel tudjuk majd elkezdeni a nyári alapozást és menet közben meg a szokásos keretszűkítések következnek. Már most körvonalazódik a csapat fix magja, de a fennmaradó 4-5 helyre megpróbáljuk azt megtalálni, aki a legnagyobb segítségére lehet a válogatottnak.
Milyen játékelveket és játékstílust fog képviselni az általad vezetett U20-as válogatott?
Az én edzői filozófiám az, hogy a kosárlabda a védekezéssel kezdődik. Ezt a csapatnak is elmondtam, hogy ez az alap, erre kell építenünk. Szeretnék egy szervezett, hatékony és a mai modern kosárlabdának megfelelő kellőképpen agresszív, harcos védekezést kialakítani egyéni és csapat szinten is egyaránt. Támadásban muszáj lesz törekednünk a gyors játékra és a könnyű kosárszerzésre, mivel felállt védelem ellen egyre nehezebb játszani, hiszen a többi országban is fejlődik a kosárlabda, mindenki egyre jobban védekezik. Ami már most is látszik, hogy vannak a csapatban extra tehetségek és kreatív játékosok, így nekik meg szeretném hagyni a teret, nem szeretném lekorlátozni őket. Nyilván kellenek keretek, de meg akarom adni nekik az „alkotói szabadságot”, mert azt gondolom, hogy ez célra vezetőbb lehet, mint diszkomfortosan játszani keret között. Fontos, hogy mindenki jól érezze magát a pályán, mert ha már olyan szerepkörbe kerül a játékos, amiben ő bizonytalan, akkor nem fog tudni a legjobb tudása szerint játszani.
Ha már a modern kosárlabdát és a gyors támadójátékot emelted ki, a mostani kosárlabda legfőképp a kinti dobásokra épít. Mennyire vagy híve a hárompontosoknak gyorsindításból és felállt védelem ellen?
Korosztályfüggő kérdés ez, de U20-ban már vannak stabil hárompontos dobók. Akkor nem vagyok ellene a tripláknak, ha bemegy. De azt gondolom, hogy a női és a férfi kosárlabda között markáns különbségek vannak és nem feltétlen kell a női játéknak is a kinti dobásokra épülnie. Véleményem szerint nem minden áron az az egyetlen megoldás, hogy várja a játékos a sarokban a dobásra való kiosztást, főleg akkor, ha 30% alatt vannak ezek a hárompontos vonalon túli helyzetek értékesítve. Ha rossz a dobóteljesítmény, akkor nem ezt kell fegyverként használni, és nem kell meccsenként 30-40 hárompontost rádobni. Én inkább annak a híve vagyok, ha van egy jobb és biztosabb belépés, ziccer lehetőség, akkor azokat kell első körben kihasználni. Nem vagyok a hárompontos dobás ellen, de az csak akkor járható út, ha azt hatékonyan tudja egy csapat végrehajtani. Természetesen vannak olyan gárdák, akik ettől függetlenül erre alkalmasak, lásd a felnőtt válogatott ellenfele, a szlovén csapat, náluk ez célravezető tudott lenni. A legfontosabb, hogy megtaláljuk a megfelelő arányt.
A csapat játékstílusának a kialakításában kik lesznek a segítségedre? Kik alkotják a stábot?
Horváth Zsófia másodedzőként fog segíteni, ő jelenleg Szekszárdon dolgozik az utánpótlásban. Zsófinak játékosként és edzőként is nagy rutinja van a felnőtt női kosárlabdában, vezetőedzőként és másodedzőként is dolgozott már. Raksányi Krisztina lesz a másik segítőm, ő még viszonylag kezdőnek nevezhető ebben a szerepben, de játékosként elég komoly pályafutás van mögötte, illetve jelenleg is aktívan játszik. Raksányi Spanyolországban szerezte meg az edzői képzettségét és ott is kezdett el dolgozni, jelenleg a Csatánál tevékenykedik.
Bodrogvári Iván lesz a csapatvezetőnk, Békési Ádám lesz a gyúró-masszőr, míg az erőnléti edzőnk Szabó Domokos lesz. Vincze Viktória technikai vezetőként segíti majd a csapat munkáját, míg a mentális egészségért Soós Judit pszichológus felel.
Az U20-as válogatott bő keretének a névsora:
Toman Petra (sérült) – DVTK HUNTHERM
Aho Tyra – DVTK HUNTHERM
Fárbás Eliza – DVTK HUNTHERM
Kókai Patrícia – TFSE-MTK
Gábor Lili – TFSE-MTK
Rátkai Eszter – NKA Universitas Pécs
Toman Réka – Darazsak Sportakadémia
Toman Dóra – Sopron Basket
Strausz Edina (USA) – Davidson US
Dobó Heléna – E.ON ELTE BEAC
Kádár Orsolya – Vasas Akadémia
Szűcs Gréta – TARR KSC Szekszárd
Papp Lilla – Dávid Kornél KA
Albert Szidónia – VBW CEKK Cegléd
Kastl Dóra (sérült) – Holderness US
Bajzáth Lili – E.ON ELTE BEAC
Vladár Róza (sérült) – TFSE-MTK
Halmágyi Kata – NKA Universitas Pécs
Ács Luca – SERCO UNI Győr
