Új egyéniségekről és régi hősökről szóltak az Eb-selejtezők
:
:
Az elmúlt héten rendezték a 2021-es női kosárlabda Európa-bajnokság selejtező-sorozatának első két fordulóját. Mielőtt ráfordulnánk a klubszezon folytatására, következzen nemzetközi szubjektív visszatekintésünk erre a 30 meccses etapra.
A magyar válogatott szereplését több oldalról megvilágítottuk és az elmúlt két hét statisztikai összefoglalóját is elkészítettük a napokban, így ezen összeállítások viszonylag teljes képet adnak az erőviszonyokról. Nehány szempontot azonban nem mutatnak, ezeket igyekeztünk csokorba foglalni.
Az olimpiai négyek helyzete
Európából hat csapat vehet részt a februári Olimpiai Selejtezőn. Spanyolország és Franciaország lesz a 2021-es Európa-bajnokság házigazdája közülük, így őket most novemberben tétmeccsen nem láthattuk. Az egymás elleni két felkészülési találkozó sokat nem árul el. Igaz, mindkét alkalommal nyertek a franciák. A spanyoloknak nagy fegyvertény volt, hogy Belgrádban Alba Torrens nélkül is címet tudtak védeni, de ha egészséges lesz, akkor neki az Olimpiai Selejtezőn helye van ebben a keretben.
Belgium és Svédország az olimpiai selejtezőre hangolva komoly erőt mutatott. Emma Meesseman vezetésével a belgák Ukrajnát és Finnországot ütötték ki. Svédország pedig fontos meccset nyert Izraelben, miközben hazai pályán Montenegró ellen sem hibáztak Amanda Zahuiék.
Szerbiát nehéz megítélni, hiszen rendkívül ritmustalan meccset nyertek a törökök ellen. Albániát pedig legjobbjaik (Crvendakic, Brooks, Dabovic) nélkül is 139 pontot elérve ütötték ki. Abból messzemenő következtetést nem lehet levonni. Szerbiának hazai pályán februárban ettől függetlenül bőven lesz esélye az Olimpiára. Az utána következő időszak kapcsán viszont sok a kérdőjel. Az európaiak közül igazán zavarba a britek kerülhetnek. Lengyelországban komoly sikert értek el, de a magas szerkezetű és keményen védekező fehéroroszoktól nagy pofont kaptak Manchesterben. A 90-59-es vereség rámutatott a keretük hiányosságaira, mely az olimpiai selejtezőn hatványozottan előtérbe kerülhet.
Új egyéniségek feltűnése
Miközben az Eb-selejtező hivatalos honlapján természetesen még Emma Meesseman, Nika Baric és Ana Dabovic fotója szerepel a címlapon, elvitathatatlanul egy új generáció feltűnése ennek a novemberi válogatott ablaknak a hozadéka. Azt nem szabad elfelejteni, hogy az Olimpiai Selejtezőre készülő hat nemzetet leszámítva itt Európában – bármennyire furcsán is hangzik ezt leírni 2019 novemberében – már a 2024-es párizsi olimpiai ciklus kezdődött el, így nyilván több helyen is bátrabban nyúltak a fiatalokhoz.
Marica Gajictól sokan várták, hogy az emlékezetes U18-as és U20-as Eb-szereplései után a felnőtt válogatottat is új szintre emelje Bosznia-Hercegovinában. Ez sikerült is, igaz ehhez kellett a honosított Jonquel Jones extrája. Érdekesség, hogy az első forduló MVP-je Jones, a másodiké Gajic lett. Nyilván rengeteg kérdést felvet a csapatuk, főleg, hogy hasonló képességű játékosaik nincsenek és a kiegészítők nem rendelkeznek nemzetközi rutinnal. Gajic érdemeiből ez azonban semmit nem vesz le.
A horvát válogatottban jó látni Ivana Dojkic remeklését. A horvát játékos a Szekszárdot erősíti, de emlékezhetünk rá, amikor a Szpartak Moszkva akadémiájának ifjú növendékeként a soproni Bajnokok Tornáján lett MVP. Az amerikai egyetemi kosárlabdát kedvelőknek Satou Sabally-t nem kell bemutatni. Sokáig repítheti ezt a feltörekvő német generációt, mely korosztályos Európa-bajnokságokon is megmutatta tudását. Sabally mellett Marie Guelich lehet ennek az egyik motorja. Emese Hof és a holland együttes tehetségét saját bőrünkön tapasztalhattuk. A 14. életévét a héten betöltő litván szupertehetség Juste Jocyte pedig a teljes európai sportsajtót bejárta.
Természetesen a fentebb kiemelt példák nem adnak teljes képet az európai generációváltásról, hiszen nagyon sok válogatott, mint például a magyar, még tovább fiatalította keretét és nem egy feltörekvő tehetség kezdte bontogatni a szárnyait. Nagyon fontos azonban a női kosárlabdának, hogy tűnjenek fel új egyéniségek és olyan nemzetek is bekerüljenek ebbe az európai körforgásba, amelyek eddig kevésbe domináltak.
Szlovénia jó úton, Törökország bizakodhat, az olasz, orosz kettős továbbra is hullámzó
A 2019-es Európa-bajnokság első 10 helyezettjét tekintve még három nemzetről nem esett szó. Szlovéniát a FIBA erősorrendjében kiemelten magasan rangsorolták az ottani szakírók. Sokan várják, hogy ez az olimpiai ciklus róluk (is) fog szólni az öreg kontinensen. Hosszú évek tudatos munkájának most kell beérnie, ráadásul a Baric, Oblak, Lisec – féle generáció pályafutásának csúcsévei jöhetnek, miközben az 1997-99-es generáció, mely U20-as Eb-döntőt vívott 2017-ben, ott kopogtat az ajtón.
Az oroszok és az olaszok nem lehetnek ennyire bizakodóak. Mindkét nemzet kapitányt cserélt a nyáron, de sokkal beljebb nem kerültek. Az oroszok a bosnyákoktól, az olaszok a csehektől kaptak ki otthon. Mindkét gárdára igaz, hogy hiába a nagy nevek, a sokat emlegetett egységesség hiányzik. Igaz, akár orosz oldalon Maria Vadeeva akár az olaszoknál Cecilia Zandalasini garancia lehet a versenyképességre a következő olimpiai ciklusban is. Ráadásul most voltak sérültek mindkét oldalon: Musina hiánya például a bosnyákok ellen Jones védésénél igencsak érződött. Az olaszoknál pedig a cseh meccsre Martina Crippa kiválása nyomta rá a bélyegét.
A nagy nemzetek közül kellemes meglepetést jelentett Törökország. Számtalan gonddal küzdenek a törökök. Alig játszanak a hazai játékosok a bajnokságban. Sorra esnek ki a rendszerből a tehetségeik. Most viszont a feneres és a galatás hazai magra építve egy olyan gárda futott ki, mely majdnem meglepetést okozott Belgrádban és simán verte a litvánokat. Ott a másik egykor volt domináns nemzet Fehéroroszország, ahol a Gdyniából átmentette jó formáját Maryia Papova. Az új generáció vezére lehet, miközben Anastasiya Verameyenka vagy éppen a honosított Alex Bentley komoly szintet hoz.
A klasszikus európai középmezőnyt nézve Stefan Svitek cseh válogatottja a prágai magra építve, Kia Vaughn visszatérése után két győzelmet szerzett és fél lábbal már az Eb-n tudhatja magát. Ukrajna viszont ismét nem mutatott semmit. Azt leszámítva, hogy Alina Iagupova ezúttal is összehozott pár szép megmozdulást Youtube-ra és a többi közösségi oldalra. A válogatottjuk a klasszikus sehova nem vezető csapat képét mutatja. Továbbra is igaz a mondás, hogy amennyit hoz Iagupova zsenije, legalább annyit el is visz.