Új impulzusok klubszinten és 3×3-ban is – interjú Kiss Angelikával

A DVTK HUN-Therm gárdájától az NKA Universitas PEAC csapatához igazolt Kiss Angelika, akivel a csapatváltásról, a 3×3-as kosárlabdáról és az Euroliga tapasztalatokról beszélgettünk.

Mindkét felnőtt válogatottunk, az 5:5 és a 3×3 munkájába is belekóstolhattál. Kezdjük az 5:5 válogatottal. Milyen benyomásaid voltak a közös munka során?

A válogatottnál mindig nagyon jó munka zajlik és örömmel megyünk. Május elején még a fiatalokkal dolgozott a stáb és abban a környezetben még otthonosabban mozogtam. Gyakorlatilag azokkal a játékosokkal találkoztam, akikkel együtt nőttünk fel.

Kemény edzések voltak az első naptól kezdve, el is fáradtunk rendesen. Látva az elvégzett munkát, a hátteret és a hozzáállást, jó eredményt lehet elérni ezekre építve.

Látod a helyedet ebben a játékrendszerben?

Látom helyemet és azt a jelzést kaptam, hogy a stáb is. Magas posztokon nagyon sok volt a kérdőjel és az én döntésem volt, hogy végül a 3×3-at választom, mert úgy érzem, hogy a fejlődésem szempontjából nekem most arra van szükségem.

Ezzel át is térhetünk a 3×3-ra. Eddig „csak” Diákolimpián szerepeltél ebben a szakágban, válogatott szinten nem. Mit vártál a 3×3-tól?

Más sportág, talán nem túlzás ezt kijelenteni. Sokkal dinamikusabb, mint az 5:5 kosárlabda. 10 perc egy mérkőzés, pörög minden esemény. Nekem éppen ezekben kell a legtöbbet fejlődnöm, hogy felgyorsítsam a lábaimat, javítsak a döntéshozatalomon. Nincs idő gondolkodni, csak cselekedni kell. Rá leszek kényszerítve olyan szituációkra, amikben előrébb kell lépnem és remélem, hogy ebből csak profitálhatok.

Már az első tornádon is túl vagy. Hogy érezted magad?

Nagyon jól! Tetszik az egész hangulata, a lányokkal gyorsan megtaláltuk a közös hangot és mindenben segítettek a beilleszkedés során. Nagyon sok újdonsággal találkoztam, talán többel is, mint előzetesen gondoltam. Idő kell ahhoz, hogy belerázódjak és át tudjam venni a szükséges stílust. Úgy érzem, hogy lassan azért ebben is sikerül előrébb lépni.

Ahogy utaltál rá, a világbajnokság előtti hétvégén és én is ott voltam St. Pöltenben egy felkészülési tornán. Az volt az első igazi tornám és azt mondhatom, hogy ráéreztem az ízére. Úgy érzem, hogy elfáradok a mérkőzéseken, de ez a kellemes elfáradás. A nyár folyamán még sok felé fogunk menni versenyekre, nagyon várom.

Nem nagy kockázat olimpiai kvalifikációs évben, ráadásul privát csapatunk indulásakor beugrani egy ismeretlen közegbe?

Szeretem ezeket a kihívást jelentő szituációkat. Ha mondhatom ezt: szeretek mélyvízbe ugrani és a tapasztalataim is azt mutatják, hogy ezáltal tudok a legtöbbet fejlődni.

Lehet, hogy néha túlvállalom magam – ez talán kis hibám, de eddig mindig elbírtam és úgy érzem, hogy most is működni fog. Nagyon sokat segít Földi Attila, aki bízik bennem és bízott akkor is, amikor ezt a döntést meghoztuk. Megkönnyítette, hogy igent mondjak.

Említetted a kihívást jelentő szituációkat, ez jó átvezetés a klubkosárlabdára, ahol az NKA Universitas PEAC csapatához igazoltál a DVTK HUN-Therm-től. Mi szólt a váltás mellett?

A közösségi oldalakon igyekeztem összefoglalni az ezzel kapcsolatos érzéseimet. Az elsődleges szempont a fejlődésem volt. Már én is 22 éves vagyok és ha szeretnék valamit, akkor további fejlődésre van szükségem. Nyilván olvastam én is a kommenteket, láttam hogy sokan írták az anyagiakat. Abszolút nem ez döntött, sőt…

Szükség van új impulzusokra és kipróbálnám magam máshol. Nyílván, ha olyanok a körülmények, akkor egy-két év még lett volna ebben Diósgyőrben, de érett a döntés, hogy egyszer eljön ez a pillanat.

Az NKA Universitas PEAC olyan lehetőséget kínált, ami nagyon vonzó. Fiatalos csapatunk lesz. Iványi Dalmával rengeteget beszélgettem, egyeztettem Jovan Gorec vezetőedzővel is. Olyan koncepciót vázoltak, amire most szükségem van.

Kicsit kanyarodjunk vissza az elmúlt szezonra. Bemutatkozhattál az Euroliga főtábláján a DVTK-val, ami minden játékos életében egy mérföldkő.

Hihetetlen belegondolni, hogy ott tudott lenni a csapat az Euroligában. Már a selejtezőtől kezdve, ahol szerintem nem volt kérdés a továbbjutásunk, elképesztő hangulatban tudtunk játszani. A heti két meccs a rengeteg utazással nagyon fárasztó volt. Aki nem tapasztalja meg az Euroligát, az bele sem tud gondolni. Ezt viszont ellensúlyozta, hogy kiváló eredményeket tudtunk elérni és hidegrázós meglepetéseket okoztunk.

Hatalmas élmény, hogy például a példaképem, akit a TV-ben figyeltem eddig, most szembejött a pályán és védekezhettem rajta. Álomszerű volt, de mégis lehetőségként fogtuk fel és úgy mentünk ki a pályára, hogy lehet esélyünk akár a továbbjutás kivívására is. Nagyon büszke vagyok, hogy így sikerült! Egy kis hiányérzete mindenkinek van, miután elérhető közelségbe került a továbbjutás, de így visszagondolva, kihoztuk, amit ki lehetett.

A játékodat nézve hogy érzed, mi az, ami működött a legmagasabb szinten is? Másik oldalról nézve, tapasztaltál kijózanító pofont?

Jó kérdés, nehéz ezt összefoglalni. Maximalista vagyok, mindenben lehet még fejlődni. Szerintem elsősorban a lelki oldalról érdemes beszélni. Hiába megy úgy fel a pályára az ember, hogy ugyanazt a feladatot kell megoldania, amit a magyar bajnokságban már ezerszer megtett, ilyen rutinos csapatok és klasszis játékosok ellen ez mégis nagyon más.

Szakmai oldalon éreztem a hiányt tömegben és szembesültem azzal, hogy ezt nekem a gyorsasággal kell ellensúlyoznom. Ez a legnagyobb tapasztalat. Pozitívumként a dobásokat emelném ki. Talán már kevesebbet gondolkoztam a helyzeteknél, bátrabban el mertem vállalni az adódó lehetőségeket. Ahogy utaltam rá korábban, kell még ezen dolgozni, de felfelé ívelő formát mutattam.

Egy sűrű klubszezon és Euroliga szereplés után a 3×3-as nyár belefér? Lesz alkalmad feltöltődni a pécsi kezdés előtt?

Szeretek előre tervezni és Földi Attilával alaposan átbeszéltük a menetrendet. Van pihenőidőm. Most például egy kicsit hosszabbat töltöttem, igyekeztem eltávolodni egy időre a kosárlabdától.

Nyilván a teljes Women’s Series versenysorozat az 5:5 Európa-bajnoksággal sok lett volna és nem tudtam volna a várakozásaim szerint teljesíteni. Főleg, hogy utána új klubban kell bizonyítanom ősztől. Most azt érzem, hogy teljesíthető a naptáram.

Teljesíthető, de egyben nagy kaland is.

Az biztos! Nagy kaland sok-sok kihívással. Nagy várom már!