:
:
Vasárnap este 21 órától kerül sor a 2018-as nõi kosárlabda Világbajnokság döntõjére, mely során az Egyesült Államok és Ausztrália méri össze az erejét. A sokszor használt álomdöntõ kifejezés ezúttal maximálisan megállja a helyét. A torna két legjobbja csap össze. Nem esélytelen Ausztrália.
Fotó: FIBA.Basketball
Sokáig emlékezetes elõdöntõket láttunk szombaton. Az Egyesült Államok 93-77-re gyõzte le Belgiumot egy olyan találkozón, ahol az európai csapat 25 percen át kifejezetten éles csatára tudta kényszeríteni a címvédõt. Ausztrália pedig egy drámai mérkõzésen 72-66-ra múlta felül a házigazda Spanyolországot. Kivélteles este volt, hiszen Liz Cambage 33 pont, 15 lepattanós teljesítménye be fog kerülni a sportág történelemkönyvébe.
Az Egyesült Államok válogatottja összességében magabiztosan menetelve jutott el a fináléig. Maximálisan igyekeznek kihasználni a mély keretükben rejlõ lehetõségeket. Minden játékosuk legalább 10 percet átlagol. Griner kettõ, Delle Donne és Bird egy-egy meccset ki is tudott hagyni. A szerzett pontokat és a lepattanókat tekintve az élen állnak a csapatstatisztikákban. A fontos mutatókban ahol nem elsõk, ott Ausztrália vagy Belgium mögött a másodikak. A mindenkori amerikai válogatottak életében a nagy tornákon az elsõ szoros meccs – ez általában elõdöntõ vagy döntõ – a kritikus. Ilyenkor kérdés, hogy miként reagálják le a megváltozott versenyhelyzetet. Most ez a teszt a Belgium elleni elõdöntõ volt, amit kiválóan megoldottak. A fiataloknak kisebb kritika, hogy Diana Taurasi 26 pontjára volt szükség. Mellette azonban Breanna Stewart is remekelt.
A lapunk hasábjain nagy terjedelemben foglalkoztunk azzal, hogy lemondások, sérülések és a WNBA miatt az amerikaiak felkészülése nem volt ideális. Ez helyenként érzõdik a játékukon. Elsõsorban védekezésben akadnak kihagyásaik, illetve valamivel több eladott labdát átlagolnak, mint a korábbi évek világversenyein. Ugyanakkor a fizikális fölényük, illetve ahogy Taurasi szombati példája mutatja, a klasszisaik rutinja, átlendíti a nehézségeken a csapatukat. Ilyen szempontból lenyûgözõ volt a belgák elleni elõdöntõ. Amikor nagyon kellett, akkor brutálisan profin és extrán kosárlabdáztak. Továbbra is hatékony a tranzíciós játékuk, ezzel teljesen felõrlik a riválisaikat. Egyszerûen nincs ellenszer, csak az, ha egy válogatott a hibáit minimálisra redukálja és a keret mélységében megpróbálja felvenni a versenyt.
Az elõbbiekben leírtakra Ausztráliának van a legnagyobb esélye. Variációs lehetõségekben, ponterõsségben, sebességben állnak azon a szinten, mint USA. Az esetükben is igaz, hogy a keret összes tagja 10 perc feletti pályán töltött idõt átlagol a tornán. Ha ezt lefordítjuk a statisztikai mutatókra, akkor azt láthatjuk, hogy a teljes mezõnyt nézve az ausztrálok értékesítik a legjobb százalékkal a duplákat. A 53.6%-os mutató egészen kivételes egy Világbajnokságon. Õk szedik a legtöbb lepattanót és közel annyi gólpasszuk van, mint az amerikaiaknak. Ausztrália versenyképességét minden tornán ezek a tényezõk biztosítják. Természetesen ahhoz, hogy az elmúlt idõszak legjobb döntõjét várhassuk, szükség van Liz Cambage zseniális teljesítményére. A nõi kosaras szaklapok kifogytak a jelzõkbõl. Ilyen egyéni teljesítményt az elmúlt évtizedekben nagy tornán elvétve láthattunk. Kivételes és megtisztelõ, hogy ezt átélhetjük. Az eddigi öt meccsen elért 27.2 pont, 9.8 lepattanó átlaga 68.4%-os mezõnymutató mellett, túlzás nélkül történelmi tett.
Cambage esetében két tényezõ kritikus a döntõ elõtt. Az egyik, hogy a terhet mentálisan mennyire fogja bírni. Idõzített bomba, aki bármikor elkövethet olyan szabálytalanságot, amivel alapjaiban átírhatja egy meccs menetét. A WNBA-bõl a Dallas Wings hívei tudnának errõl mesélni, de Spanyolország ellen láthattuk ezt az oldalát, amikor elkezdte provokálni a közönséget. Abból jól jött ki, de egy VB-döntõben ez már nem biztos, hogy belefér. A másik nehézség, hogy a spanyolok ellen megmutatkozott, ha gond van, túlzottan rá épül a válogatott játéka. Nem tudott kellõ idõt pihenni, mert a társait kiválóan semlegesítették a hazaiak. A fináléban USA ellen hatványozottan igaz lehet, hogy sokkal több játékosnak kell fellépni Cambage mellé. Fizikálisan ugyanis nem fogja bírni a gyûrõdést, különösen úgy, hogy szombaton 30 percet töltött a pályán. Az Ebzery, Allen, George trió fõszereplõ lehet ilyen szempontból. Figyelmeztetõ jel az ausztráloknak az elõdöntõben eladott 18 labdájuk és az azokból kapott 20 pont. Ahogy az elõbbiekben is kiemeltük, az amerikaiak játéka ilyen szituációkban érvényesül igazán. Ha ezen nem tudnak változtatni, akkor minden elismerõ szó ellenére nem lesz éles a döntõ.
