Hirdetés
Magyarország

Fűzy András: Az egyéni érdekeken felül kell emelkedni



:

:

Hirdetés

Az UNI-Győr – MÉLY-ÚT csapatánál négy játékos koronavírus tesztje lett pozitív múlt héten. Fűzy Andrással, a győri klub elnökével készítettünk nagyinterjút a kialakult helyzet kapcsán. Beszélgetésünk során a bajnokság lebonyolíthatóságára és az összefogás szükségességére is kitértünk.

Kezdjük az aktualitásokkal, mikor derült fény a fertőzöttekre és jelen pillanatban milyen állapotban vagytok?

A karatén utolsó napjait töltjük. A felnőttek mellett az NB1/B junior csapatunk is karanténban van. Az első pozitív eset ott volt és annak az eredménynek a tudatában teszteltük a felnőtt csapatot.

Úgy nézett ki az egész folyamat, hogy múlt héten csütörtökön egy órakor tudtuk meg: pozitív lett egy fiatal játékosunk. Ezt követően saját költségünkön kihívtuk a tesztcsapatot és négy órakor letesztelték a felnőtt gárdát. Így derült ki, hogy van ott is három COVID-os játékosunk. Az első pillanattól kezdve nyíltan jártunk el és őszintén kommunikáltunk. Először az előző ellenfelünket, a Sopront értesítettük és elmondtuk nekik, hogy mi a szituáció.

Vasárnap már edzhetünk. Mivel nagyon szoros a versenynaptár, így újabb mérkőzést már nem tudunk elhalasztani. Szerdán a tervek szerint a Cegléd ellen pályára lépük.

Milyen kerettel szerepeltek szerdán? Ismert az Országos Sportegészségügyi Intézet ajánlása, hogy tünetmentes COVID-19 pozitív teszteredmény esetén legalább 2-4 hétig, míg tünet esetén 6 hétig javasolják a versenysport mellőzését. 

Biztos, hogy nem teljes kerettel fogunk pályára lépni. Négy játékosról van szó. A fiatalok közül Milkovics Réka, illetve a három felnőtt játékos: Dubei Debóra, Mansaré Manty és Weninger Virág, ők nem fognak játszani. Tünetmentesek a játékosaink, így a 2-4 hét fizikai kímélet vonatkozik rájuk.

Be fogjuk tartani ezt az ajánlást, mert nekünk a legfontosabb a játékosaink egészsége. Értéket próbálunk teremteni, a legnagyobb értékeink pedig a sportolóink. Nálunk egyébként is van állandó, időszakos kardiológiai vizsgálat. Idén már volt egy és természetesen mielőtt visszatérnének a fertőzöttjeink, rájuk egy újabb fog várni.

Az egyik legtöbbet tesztelő és a megelőzés szempontjából az egyik legszigorúbb szabályok szerint működő klub vagyunk. Valószínűleg ezért van az, hogy nálunk fel is ütötte a fejét a vírus, mert ha nem tesztel egy klub, akkor kevesebb az esély az igazolt pozitív esetre.

A női és a férfi szakágban is éles szurkolói reakciókat váltott ki a vírushelyzet. Nem kell sokat keresni, hogy olyan észrevételekkel találkozzunk: nem egyértelmű, hogy mikor történnek halasztások, milyen ütemben térnek vissza a játékosok. Ráadásul a női szakág megkapta azt a kritikát is, hogy gyanúsan simán lement az első négy forduló. Mivel lehet szerinted átláthatóbbá tenni a rendszert?

Nehéz alkalmazkodni ehhez az helyzethez. Női szinten azért van kevesebb eset és halasztás, mert sokkal kevesebb tesztszámmal működnek a klubok. A rövid megoldásként mondhatnám azt, hogy ne teszteljünk, mert ha valaki rosszul van, elkülönítik és megy tovább az élet. Figyelembe véve azonban a sportorvosi előírásokat és a vírus fokozott érzékenységét a szövődményekre, ez szerintem nem megoldás. Ráadásul tünetmentes fertőzöttek esetében is van veszélye a szövődménynek. A sportolóknál nagy részben a szívizomzatot támadja a vírus, sokkal jobban, mint például az influenza.

Felelősen kell viselkednünk nekünk klubvezetőknek. El kell fogadnunk, hogy ez ilyen szezon és együtt kell működnünk. Valahol az eredményességen felül kellene emelkednie mindenkinek. Most nem ez a legfontosabb szempont. Az erkölcsösséget, az egészséget nem pontokban mérik. Mi ezek mentén dolgozunk. Nem a legerősebb csapatunkkal fogunk kiállni, de játszunk majd. A legfontosabb, hogy a kosárlabda ne álljon meg, mert olyan súlyos károkat okozna, ha ismét megállna a bajnokság, ami miatt a felnőtt csapatok működése veszélybe kerülne.

Nem csak a felnőttekről szól azonban ez a történet, hanem az utánpótlásról is. Sok iskolába nem lehet bemenni edzést tartani, toborozni a gyerekek között. Nehéz elfogadtatni a szülőkkel, hogy engedjék a gyerekeket továbbra is sportolni. Nekünk is van olyan csapatunk, amelyik már másodszor került karanténba.

Őszintén kell beszélni, én ebben látom a megoldást. Ez a túlélés szezonja, én nem hiszem, hogy ezt az évadot szakmailag bármire fel lehet használni. Ha így fogjuk fel és a kollégák is együttműködnek, akkor ezen végig fogunk tudni menni. Ha nem, akkor rossz szájíze lesz a közönségnek, hogy ki miért játszhatott. Hogy lehetett az, hogy egy hete COVID-os volt valaki és most már pályára léphet. Ki mikor tesztelt vagy épp miért nem tesztelt. Játszott, de tudja, hogy COVID-os és minden egyéb kérdés, ami a napokban felmerült.

Egy erkölcsi minimumnak kell lennie, amihez mindenki tartja magát és akkor teljesen tiszta lesz a közönségnek is, hogy mi miért történik a bajnokságban.

Az egész rendszer legérzékenyebb pontja a női szakágban a nappali tagozatos tanulók szerepeltetése. Én úgy látom, hogy kötelezhetőek bármilyen szigorú szabályok betartására a profik, ha a felnőtt keretben szereplő fiatalok számára a közoktatásban elkerülhetetlenek a kontaktok. 

Mi azt a protokollt vezettük be, hogy akik nagy kontakt-számmal működnek a hétköznapokon, iskolába járnak, tömegközlekedést használnak, őket kezdjük el tesztelni. Innen indult az egész múlt heti kálváriánk. Elkezdődött a fiatalok tesztelése és egy játékos fennakadt a rostán. Ő látogatta a felnőtt edzést és ahogy ezt megtudtuk, múlt hét csütörtökön elrendeltük a felnőttek tesztelését. Ott már kijöttek a további esetek. Egymásra épülnek a dolgok, amit el kell fogadni. Nem lehet elkerülni a vírust, együtt kell élni ezzel a helyzettel.

Sok klub azért nem tesztel, mert nem tudja finanszírozni. El tudom fogadni, hogy erre nincs pénzügyi eszköze egy olyan helyzetben, amikor előtte hat-hét hónapot állt a sportág. A Sopron is lenyilatkozta minap, hogy 3 millió forintot költött a tesztelésre. Nálunk is milliós tétel, amit a tesztelésre, a megelőzésre fordítottunk. Hat tesztkörünk volt az elmúlt két hónapban és még két szúrópróbaszerű tesztet végeztettünk.

Kettős szerepben vagy, mert az MKOSZ elnökségi tagjaként is kérdezhetlek. A szövetség nem tudná támogatni a gyakoribb teszteléseket, ami sokkal átláthatóbbá tenné a járványhelyzetet a sportágban?

A szövetség forrásai kötöttek. A költségvetés nagy része az utánpótlással kapcsolatos kiadásokat fedezi és a TAO-rendszer is erre van kitalálva. Nagyon nehéz arra fedezetet találni, hogy a profi klubokat teszteljük. Az utánpótlásban pedig olyan magas tesztszámmal kellene működnünk, hogy az finanszírozhatatlan lenne.

Oda tudok visszakanyarodni, amiről korábban beszéltünk. Amíg a gyerekek az iskolában magas kontakt-számmal dolgoznak, ezek az esetek kivédhetetlenek. A női bajnokságban az U20-as szabálynak köszönhetően sok iskolás szerepel a felnőtt keretekben, ami egyrészt nagy öröm és eredményes az utánpótlás számára, de magában hordozza ezt a kockázatot.

A férfiaknál több volt, de már a nőknél is megjelentek a halasztások. Heti kétmeccses ritmusra írta ki a szövetség a bajnokságot, így mikor lesz idő pótolni? Különösen annak ismeretében, hogy januártól elvileg jön az Európa Kupa. 

A pótlást mi személy szerint megpróbáljuk az Euroliga-buborék idejére időzíteni, amikor december elején emiatt lesz egy kis szünet. Az Európa Kupával kapcsolatban a FIBA még nem foglalt állást, hogy milyen lebonyolítást tervez. Ami furcsa, mert a női Euroliga vagy a férfi Bajnokok Ligája kapcsán ezt már megtette. A női Euroligára egy izolációs rendszert fogadtak el. Az Európa Kupában háromszor annyi csapat szerepel. Erre is el kellene kezdeni a felkészülést, de még semmi konkrétumot nem tudunk.

Visszatérve a magyar bajnokságra, a sűrű naptárral az volt a cél, hogy a női liga minél hamarabb, minél magasabb meccsszámmal tudjon lemenni. Jónéhány olyan központi támogatása, szponzori szerződése van a csapatoknak, ami teljesítéshez kötött. Ha le tudjuk játszani, pénzhez jutnak a klubok. Ha nem, akkor ezek a bevételek elmaradnak és ez sok klubnak a megélhetését veszélyeztetné.

Ha nagyon nagy a probléma, akkor egy izolációs rendszer felé el lehet menni. Én erre tettem javaslatot. Ez első körben még nem volt indokolt, de ha magas lesz az elmaradt mérkőzések száma, akkor el kell ezen gondolkozni. Én direkt nem fogalmaztam úgy, hogy buborékot alakítanánk ki, mert egy amerikaihoz hasonló rendszer a lehetőségeinket figyelembe véve erős túlzás lenne. Valamilyen izolált környezetet azonban teremthetünk itthon is a csapatoknak, hogy tovább tudják folytatni.

Az elképzelésed szerint hogy nézne ki egy ilyen izolált környezet? 

Erre lenne egy protokoll, hogy milyen beléptetéssel, elkülönítéssel kellene kezelni a csapatokat. Otthoni önmegtartóztatással és utána tesztkörökkel, különböző lépcsőfokokat teljesítve lehetne becsatlakozni. Több lebonyolítás is elképzelhető, elsősorban 4-6 csapatos csoportokkal működtethető az izolált környezetben a versenyrendszer.

A legfontosabb, hogy ne legyen erre szükség. Korántsem ilyen izolált környezet a cél, de látva a magas fertőzésszámokat, ezen is gondolkozni kell. Ha mégis eljutunk ide, akkor – mivel már elindult a bajnokság -, figyelembe kell venni, hogy azokat a csapatokat, akik nem tudták az egymás elleni meccseiket lejátszani, soroljuk egy csoportba.

Egy helyszínen, egy szállodában, egy közlekedési útvonalat használva tartható olyan zárt környezet, ami segíthet abban, hogy csökkentsük a fertőzés veszélyét.

Most, hogy már elindult a bajnokság, egy ilyen izolációs rendszer menet közben szintén rengeteg érdeksérelemmel járna, elég csak arra gondolni, hogy ki áldoz be hazai meccseket.

Az egyéni érdekeket a közösség érdekébe kell fordítani. A kosárlabda közösségnek, mint sportágnak, felül kell emelkednie ezeken azért, hogy a későbbiekben értékelhető bajnokságokat, versenyeket játszhassunk egymás között. E nélkül nem fog menni. Ha mindenki csak a pillanatnyi érdekét tartja szem előtt, akkor ez a rendszer nem fog tudni működni. Apránként a saját sírunkat ássuk meg.

Hogy ki hányadik ebben a szezonban, azt teljes mértékben háttérbe kell szorítani. Ezen túl kell lépni. Én ezt abszolút meg tudom tenni és számomra a legfontosabb, hogy a játszótársak jövőre is itt legyenek a mezőnyben és ne lehetetlenedjen el a sportág. Össze kell fogni, közösen kell gondolkozni. A legfontosabb, hogy a bajnokság menjen, a klubok életben tudjanak maradni, miközben megőrizzük sportolóink egészségét!