Hirdetés
Magyarország

“Vagy nyersz, vagy tanulsz” – interjú Czank Tímeával



:

:

Fotó: Szilágyi Dénes / Ludovika Csata

Hirdetés

A novemberi válogatott szünet kezdetével a Ludovika Csata három győzelemmel és hat vereséggel a tabella nyolcadik helyén áll. A rekordból kiindulva mondhatjuk, hogy Tursics Krisztián együttese egy elég nehéz időszakon van túl, ahol nem minden úgy sikerült, ahogy eltervezték. Hogy most pontosan hogyan is áll a helyzet a budapesti gárdában, arról a csapat legrutinosabb játékosa, Czank Tímea számolt be, aki nem mellesleg a szezon eleji klubváltásáról, a csapategységről, illetve jövőbeli terveiről is beszámolt.

Kicsit visszaugorva az időben, a klubváltással kezdeném. Idén a Ludovika Csata színeiben folytattad pályafutásodat, két BEAC-ban töltött év után. Minek volt köszönhető ez a váltás?

Lerövidítve és leegyszerűsítve igazából ezt tudnám mondani: a tavalyi szezon után megkeresett a Csata, akiken éreztem, hogy nagyon szeretnék, ha náluk folytatnám a pályafutásomat. Kétszer is tettek ajánlatot, és rendkívül kitartóak voltak, ez a kitartás és határozottság pedig nekem nagyon megtetszett. Hízelgő volt, hogy egy csapat ennyire meg szeretne szerezni. Mindemellett pedig tetszett az a konstrukció, amit képviseltek, illetve még most is képviselnek. Dióhéjban ezért döntöttem a klubváltás mellett.

Milyen lehetőségeket mérlegeltél a BEAC után? 

Őszintén szólva, mindenképp szerettem volna Budapesten maradni. Itt végzem ugyanis a tanulmányaimat a Testnevelési Egyetemen, úgyhogy nem fontolgattam túl sok opciót. Az első pillanattól kezdve a Ludovika Csata együttesével voltak komolyabb tárgyalásaim, és végül velük is sikerült megegyeznem.

A Csatáról, mint együttesről egyébként tudni kell, hogy anno még náluk kezdtem a pályafutásomat. Sokat köszönhetek tehát nekik, arról pedig nem is beszélve, hogy rengeteg embert ismerek a klubnál. Jó érzés volt tehát idén újból visszatérni közéjük.

Milyen szerepre számítottál náluk, illetve, kettő – két és fél hónap elteltével megtaláltad-e a számításaidat?

Nehéz időszakon mentünk, megyünk keresztül, mint csapat, ami azt gondolom a teljesítményünkön is látszik. Éppen ezért nem is az egyének, az egyéni teljesítmények a legfontosabbak. Éppen ezért, az én szerepemet is nehéz pontosan meghatározni, hisz még nem álltunk teljesen össze. Tulajdonképpen próbálom ott, és abban segíteni a csapatot, ahol és amiben szüksége van. Legyen szó támadásról, pontszerzésről, vagy akár védekezésről. Próbálom pályán kívül is tartani a kapcsolatot a csapattársakkal, hisz idén egy nagyon fiatal csapatunk van, játékosokkal, akik még nem rendelkeznek akkora játéktapasztalattal. Igyekszem példát mutatni nekik, vagy akár útmutatást nyújtani, ha arra van szükségük.

Mennyit számított az, hogy hárman jöttetek (Barnai Judit, Boros Berta) a BEAC csapatából? Befolyásolta ez a tény a döntést?

Elég sokat számított. Már csak azért is, mert nagyon jól tudok velük együttjátszani, ez pedig ad egyfajta komfortot a pályán. Illetve, idén kis túlzással tízen tíz felől jöttünk ebbe a csapatba, így az is adott némi megnyugvást, hogy a Judie és a Berta leigazolásával megmaradt a mi kis mikrokörnyezetünk. Nagy segítség volt tehát, hogy nem egy teljesen ismeretlen csapatba csöppentem bele, hanem voltak ismerős arcok, olyanok, akikkel már évek óta együtt játszottam.

Fotó: Szilágyi Dénes / Ludovika Csata

Át is ugorva akkor a nemzetközi kupára. A győri időszak után idén újra visszatértél az Európa Kupába. Ez a szezon a Ludovika Csata számára idén sajnos elég rövidke volt. Milyen szájízzel gondolsz vissza erre a szereplésre?

Idegenben kezdtük az Európa Kupa selejtezőt az izraeli Ramat Hasharon otthonában, akik ellen már az első félidőben problémáink adódtak. A nagyszünet után még visszahoztuk magunkat a mérkőzésbe, a végén viszont ismét nem jó döntéseket hoztunk, ennek köszönhetően pedig végül nyolc pontos vereséget szenvedtünk (70-62). Ezután következett a visszavágó a Ludovika Arénában, ahol pedig már hiányosan is léptünk pályára – egyik kulcsjátékosunk, Jaelyn Brown sérülést szenvedett. Ennek ellenére küzdöttünk, minden tőlünk telhetőt megtettünk, de végül ismét mi húztuk a rövidebbet.

Megpróbáltunk tisztességesen helytállni. Sajnálom, hogy nem sikerült továbbjutnunk az Európa Kupa főtáblára, de reméljük, hogy a jövőben még sikerülhet.

Ezzel akkor át is térnék a magyar bajnokságra vonatkozó kérdésekre. Előszőr is, kérlek mondj pár szót a a szezon eddigi alakulásáról? 

Rögtön a rivális csapataink ellen indítottuk a szezont. Az első mérkőzésünket a Vasas otthonában játszottuk, ami egy idegőrlő találkozó volt. A pasaréti pálya ugyanis mindenki számára nagy mumus, így nem okozott hatalmas meglepetést, hogy minket is megzavart. Ki-ki meccs volt, de végül 2 ponttal mi maradtunk alul. Ha pozitívak akarunk lenni, akkor azt gondolom, hogy a visszavágó győzelmét hazai pályán meg kell szereznünk. Az első nagyobb pofont viszont az gondolom, hogy a TF ellen kaptuk. Nagy előnyt leadva vereséget szenvedtünk, ami szerintem mindenki számára fájó volt. Én azt vallom, hogy vagy nyersz, vagy tanulsz a meccsekből. Ebből az MTK elleni találkozóból mi mindenképp tanultunk.

Természetesen nem ebben a ritmusban szerettük volna indítani az idei szezont. A válogatott szünetet három győzelemmel és hat vereséggel indítottuk, ami nem éppen dicséretre méltó mérleg. Ezen muszáj javítanunk, és javítani is szeretnénk. Reményeink szerint a szünet utáni időszak pozitívabban fog folytatódni.

Igen, jelenleg a tabella 8. helyén álltok. Ezt akkor mindent egybevéve reális pozíciónak tartod, vagy lehetne jobb is?

Azt nem mondanám, hogy reális, én inkább úgy fogalmaznék, hogy szerettünk volna magasabb pozíciót elérni a tabellán. Nyílván ez sajnos nem így alakult, de ezután sem fogjuk feladni a küzdelmet. Csináljuk tovább a dolgunkat, és biztos vagyok benne, hogy mindenki megpróbálja majd a maximumot kihozni magából. Minőségi játékosaink vannak, elképesztő munkamorállal. Remélem, hogy egy idő után ez a csapatteljesítményünkön is meg fog látszódni.

Szeretnénk minél több meccset nyerni, önbizalmat szerezni, és idővel akár a mérleget is átbillenteni. Azt gondolom már nagyobb csapatok ellen (Sopron Basket, NKA Universitas PEAC) is megmutattuk, hogy mire vagyunk képesek. Ezekből kell továbbépítkeznünk.

Már az előzőekben futólag említetted, hogy látod például a csapat kémiáját? Mennyire sikerült összecsiszolódni, akár a pályán, akár a pályán kívül, a többiekkel? 

Kis túlzással mondhatni, hogy idén amennyien vagyunk, annyi helyről jöttünk. Ez okoz némi nehézséget a pályán. Főleg, ha azt nézzük, hogy olyan csapatok ellen is játszunk, akik már évek óta együtt kosárlabdáznak. Ebből adódóan tehát vannak kisebb problémáink az összhanggal, amin továbbra is dolgoznunk kell. Pályán kívül viszont azt gondolom, hogy abszolút sikerült összecsiszolódnunk. Egy szerethető brigád jött össze, ahol nincsenek ellentétek, vagy klikkesedés. Egy idő után ennek pedig a pályán is meg kell mutatkoznia, hiszen egy a célunk, és egymásért játszunk.

A szerepek hogy oszlanak el? Például közted és Horváth Bernadett között? Ti anno még DVTK-ban is együtt játszottatok.

Idén én abszolút nem játszom 1-es pozícióban, úgyhogy mondhatni elég jól megoszlanak a szerepek. – mondta Czank Tímea nevetve. – Horváth Betti játszik irányító poszton, Boros Berta segítségével, én pedig mellettük vagyok bedobó poszton. Ebben különbözik a mostani szituáció a miskolci időszaktól. Most azt mondanám, hogy jobban kiegészítjük egymást, egymás játékát.

Fotó: Szilágyi Dénes / Ludovika Csata

Bár még a szezon felénél sem járunk, tavaly mintha minimálisan magabiztosabb lettél volna a pályán. A statisztikádat tekintve 10.1-ről 6.7-re csökkent a pontátlagod, 4.4-ről 2.8-ra a gólpassz átlag, míg a mezőnyszázalék javult. Te ezt hogy látod?

Ha visszaemlékszem a BEAC-os időszakra, ott is csapatváltás után, az első évben még nem sikerült maximális teljesítményt nyújtanom. Sok játékpercet kaptam, de nem úgy szerepeltem, ahogy azt elvárnám magamtól. Egy kicsit mintha idén is ez lenne a helyzet, még annak ellenére is, hogy most más szerepet töltök be. Idén ugyanis nem irányító poszton játszom, így a labda is kevesebbet van nálam. Ezáltal, tulajdonképpen átalakult a játékom.

Minden egyes nap próbálok jobb és jobb lenni, és nagyon magasra teszem magamnál a lécet. Sok a pontszerző a csapatunkban, éppen ezért próbálok másban hasznos lenni. Nem tartom magam olyan játékosnak, aki a pontokért versenyezne, ezért próbálok más területeken pluszt hozni a csapat játékába. Hogy ez pontosan miben mutatkozik meg, ez mindig változó. Ez még egy relatíve ismeretlen helyzet számomra, talán ezért is tűnhet, hogy tavaly magabiztosabb voltam, de próbálom magamból kihozni a maximumot. Összességében, arra törekszem, hogy egy kiegyensúlyozottan jó teljesítményt tudjak nyújtani.

Aggodalomra nem hinném, hogy van ok, hisz te vagy a Ludovika Csata egyik, ha nem a legrutinosabb játékosa. Ennyi év játék után miben találsz motivációt?

Én azok közé a játékosok közé tartozom, aki imádja a kosárlabdát. Szeretem játszani, szeretem ezt a szakmát. Éppen ezért, mindig megtalálom a motivációt. Hiszem, hogy még ennyi idő után is van, illetve kell is fejlődnöm, tanulnom, legyen szó taktikai, vagy akár technikai elemről – bár az utóbbi már nehézkesebb. Tulajdonképpen ez ad motivációt minden egyes nap, és szerintem ennek is köszönhető, hogy a mai napig képes vagyok teljesíteni.

Zárásul a ‘mentor’ téma jutott eszembe. Milyen a viszonyod a Csatás fiatalokkal? Igénylik a segítségedet?

Minden héten hétfőtől, általában szerdáig a junior játékosok együtt edzenek a felnőtt csapattal. Ez szerintem remek lehetőség a fiatalok számára a fejlődésre, hisz profi játékosok ellen gyakorolhatnak, illetve profi játékosoktól tanulhatnak. Hozzám is szoktak kérdésekkel fordulni, amikre mindig megpróbálok legjobb tudásom szerint válaszolni. A kérdéseikre általában megpróbálok olyasfajta választ adni, hogy ne csak a ‘mit’ és a ‘hogyan’ részt értsék, hanem azt is, hogy miért – miért kell valamit csinálniuk, és az mit fog eredményezni. Remélem hasznosak a tanácsok, és a jövőben tudják majd őket kamatoztatni. Szóval pályán belül, de pályán kívül is próbálom őket segíteni. Nagyon tehetséges fiatalokat foglalkoztat a Csata egyesülete, és hacsak minimálisan is, de hozzá tudok járulni a sikeres pályafutásukhoz, akkor már megérte. Az ő útjuk egyengetését is az én feladatomnak tekintem.

Ez akár az edzősködés kategóriájába is tartozhat. Lehet ez egy fajta jövő számodra? Érdekel egyáltalán ez a terület?

Abszolút, nekem ez az egyik célom, ezért tanulok. Nagyon sokat segítenek ebben mostani edzőim is, Tursics Krisztián, illetve Bódi Ferenc, illetve Tursicsné Iván Krisztinával is beszéltem már ezzel kapcsolatban. Csak idő kérdése tehát és átállok a másik oldalra, de addig is szeretném maximálisan kihasználni azokat az éveket, amiket játékosként tölthetek a pályán.

Fotó: Szilágyi Dénes / Ludovika Csata

Hirdetés