Hirdetés
Archivum

Vasárnap este a Sopron a Jekatyerinburggal vív Euroliga döntõt



:

:

Hirdetés

Vasárnap lezárul a 2017/2018-as évad a nõi kosárlabda Euroligában. Milyen elképesztõ érzés úgy készülni az utolsó játéknapra, hogy az utolsó meccsen, azaz a döntõben magyar csapatnak szurkolhatunk. A Sopron Basket az UMMC Jekatyerinburggal vívja a finálét 20 órától a Novomatic Arénában.

 

Az Euroliga döntõ minden évben egy nagyon speciális versenyhelyzet. Az európai nõi kosárlabda évad legkülönlegesebb meccse, ahol általában a statisztikáknak, a különbözõ esélylatolgatásoknak már semmi jelentõsége nincs. Aki ezt az egy meccset megnyeri, az az adott évben a kontinens legjobb klubcsapata lesz. Úgy néz ki, hogy a nõi kosárlabdában háromévente születik egy csodával határos menetelés. 2012-ben a Rivas Ecopolis döntõbe jutása lepte meg a mezõnyt, míg 2015-ben az USK Praha ért fel a csúcsra némileg váratlanul. Most 2018-at írunk és a Sopron Basket fináléba kerülése folytatja ezt a sort.

Szeptemberben sikerült a bravúr

Ha maradunk a múltidézésnél, akkor az elõbb kiemelt két hasonló nagy bravúrnál eltérõ forgatókönyvet láthattunk a fináléban. Az közös mindkettõben, hogy az elõzetesen esélytelenebbnek tartott együttest jó értelemben doppingolta a tét. Három évvel ezelõtt az USK Praha megérezte az esélyt, ráadásul õk szintén hazai pályán játszottak. Diana Taurasi-t csuklósérülés miatt hiányoló Jekatyerinburgot – tudása többszörösen maximumát nyújtva – 72-68-ra legyõzte a cseh gárda. A Rivas Ecopolis is gyakorlatilag 35 percen át tudta ellensúlyozni a bombaerõs Valencia fölényét. Végül csak az utolsó percekben ütközött ki a tudáskülönbség. Ha szigorúan az akarat, a szív, a lelkesedés szempontjait nézzük, akkor bármelyik út benne van a vasárnapi fináléban a Sopron számára is.

A Sopron és a Jekatyerinburg idén már találkozott. Még szeptember közepén az UMMC Kupán, ahol a döntõben a magyar csapat 68-60-ra legyõzte a házigazda Jekatyerinburgot. Messzemenõ következtetést ebbõl nem szabad levonni, hiszen a játékoskeretek még másként néztek ki. Sõt, az oroszok edzõt is váltottak azóta. Abból a szempontból azonban mindenképpen fontos, hogy van egy viszonylag friss sikerélmény ellenük. Annak a meccsnek a hõse a 21 pontos Jelena Milovanovic volt. A kulcsnak akkor egyértelmûen az tûnt, hogy már körvonalazódott – az azóta szinte tökéletesre fejlesztett – soproni védekezés hatékonysága. A 15 szerzett labda mindenképpen kiemelést érdemelt arról a délutánról.

A pénteki elõdöntõk tapasztalataira építhetnek a csapatok

Érdemes visszatekinteni a pénteki elõdöntõ mérkõzésekre. A Sopron Basket 68-65-ös gyõzelme hatalmas fordulatok után született meg. Tanulságos volt hallgatni Sandrine Gruda nyilatkozatát a meccs után, aki elmondta, hogy több területen is elmaradtak a legjobbjuktól. Ehhez statisztikai mutatókat is sorolt. Kívülrõl ugyanazt lehetett érezni, mint a negyeddöntõ harmadik meccsén a Fener játékosain. Nem mozgott komfortosan az ellenfél a pályán. Ebbe benne van a Sopron kiváló védekezése és a hangulat is. Ahogy azt az elõdöntõ elõtt is kiemeltük, most olyan atmoszféra tapasztalható a soproni csarnokban – ezt a Novomatic Aréna adottságai is erõsítik a nézõk közelségével, a kicsi térrel – amiben ki lehet zökkenteni az ehhez nem szokott klasszis játékosokat. Ha ez egyébként egy feszült tétmeccsen történik, akkor érdemben befolyásolhatja a teljesítményt.

A 11 kihagyott büntetõ, a 17 leadott labda és az, hogy a harmadik negyed végén 36,5%-on állt a törökök mezõnymutatója, azt mutatja, hogy nem tudták saját játékukat hozni. A Yakin Dogu Universitesi egyedül centerposzton, lepattanókban tudott érdemi fölényt kialakítani. Ehhez hozzájárultak a faultok is. Az orosz-török csapatok ellen mindig benne van, hogy nagyon hamar összejönnek a hibák. Függetlenül attól, hogy majd Brittney Griner és Emma Meesseman fog helyet követelni a festékben, itt nagyon vigyázni kell. A pénteki soproni siker kapcsán fontos, hogy az egyik legjobb meccsét játszotta Angela Salvadores. A spanyol tehetség teljesítménye lehetett az a plusz, amire nem feltétlenül készülhetett a rivális.

A Jekatyerinburgnál a pénteki elõdöntõ, melyet 84-77-re nyertek a Dinamo Kurszk ellen, brutálisan megmutatta, hogy milyen változásokat hozott Maya Moore és Miguel Mendez téli érkezése. Nagyon elhasznált kifejezés az „új impulzus”, de itt egyértelmûen igaz. Legalábbis két területen biztosan. Õsszel kívülrõl nézve a mérkõzéseiket, fáradni látszottak a kapcsolatok az orosz sztárcsapatnál. Moore elsõsorban támadásban adott új lendületet, a spanyol vezetõedzõ pedig a védekezést rakta rendbe. Az a jó értelemben vett keménység jelent meg a játékukban, aminek a hiányát többször számon lehetett kérni náluk. Ami március eleje óta ezen a téren tapasztalható a Jekatyerinburgnál, még tovább nehezítette az ellenük való eredményes játékot.

Moore mellett az utóbbi hetek statisztikai lapjain az elõbb már kiemelt Griner, Meesseman kettõs szereplése hívja fel magára a figyelmet. Egyértelmûen több teret kaptak, ami a felfrissített játékrendszerük eredménye. Pénteken Alba Torrens volt valamivel visszafogottabb támadásban, de Kristi Toliver-tõl jött extra. Árulkodó adat, hogy az elõbbiekben kiemelt öt játékos, akik a kezdõötösüket is adták, 29 percet vagy annál többet töltöttek a pályán. Szûk rotációt választott a szakmai stábjuk. Érdekesség, hogy csak a kezdõötösnek volt egyáltalán mezõnykísérlete a Kurszk elleni elõdöntõben. Várható, hogy a fináléban is ez lesz a felállás.

Hirdetés