:
:
Szerdán az Euroliga főtáblájáért lép pályára saját közönsége előtt a DVTK HUNTHERM és a Sopron Basket. A diósgyőriekre a KKZ Crvena Zvezda, a soproniakra a Kibirkstis-TOKS vár. A továbbjutás rendhagyó módon egy meccsen dől el. Aki nyer, az folytatja a legjobbak között. Az esélyekről állandó szakértőnket, a játékosként hétszeres magyar bajnok, nyolcszoros Magyar Kupa-győztes, kétszeres Euroliga-bronzérmes, edzőként a 3×3-as válogatottal Európa-bajnok, kétszeres világbajnoki ezüstérmes Károlyi Andreát kérdeztük.
„Kettős érzésekkel vágunk neki az Euroliga-selejtezőknek, a jelenlegi helyzetben a józan ész és a sportolói szív óhatatlanul összeütközik. Ha racionálisan, a realitások talaján állva nézzük a dolgokat, mindkét magyar csapatnál felmerülhet a kérdés, hogy a jelenlegi, formálódó keretekkel nem lenne-e szakmailag komfortosabb lépcsőfok az Európa Kupa. Ott hétről hétre jobb esélyekkel gyűjthetőek sikerélmények, tudnának építkezni, miközben az Euroliga főtábláján – látva a lehetséges csoportbeosztásokat – kőkemény megpróbáltatások várnának mindkét együttesre. Csakhogy a sportban nem így gondolkodnak az edzők és a játékosok: senki sem fog úgy kifutni a parkettre – főleg hazai közönség előtt nem -, hogy jobb nekünk a második vonal. Egy sportolót mindig a győzelem és a legmagasabb szint reménye hajt, ráadásul mind a DVTK-nak, mind a Sopronnak van már olyan presztízse nemzetközi szinten, hogy az Euroliga legyen az elvárás, még akkor is, ha a keretek átalakulása miatt ez pillanatnyilag óriási terhet ró rájuk.
A DVTK párharca a Crvena Zvezda ellen kifejezetten érdekes erőpróbának ígérkezik. A diósgyőriek egy nagyon sima, Vasas elleni bajnoki győzelemmel hangoltak, ahol szépen eloszlottak a terhek: négyen érték el a 10 pontot, összesen 11 pontszerzője volt a csapatnak és mindenki játéklehetőséget kapott. Persze egy ilyen mérkőzésből messzemenő következtetéseket nem szabad levonni, ugyanakkor látszik, hogy a világbajnokságról érkező játékosok extra lendületet hoztak, az élmény és a Vb-ritmusa pluszt ad a szezon elején. Ahogy az is, hogy a felfrissített keretével a társaság érezhetően új impulzusokat kapott. Kérdés persze, hogy ezek a hatások meddig tartanak, de a EL-selejtezőn még arra számítok, hogy tartani fognak.
Ezzel szemben a Crvena Zvezda a selejtező-sorozat eddigi legnagyobb meglepetését okozta azzal, hogy kiejtette a Zabiny Brnót. Marina Maljkovic személye önmagában garancia a szervezettségre. Pontosan tudja, hogyan kell felkészíteni egy csapatot ki-ki mérkőzésre és egyben biztos vagyok: Marina Euroligát akar játszani. A keretet is így rakták össze nyolc légióssal. Az már messze mutató kérdés, hogy a szerb női kosárlabdának mennyire tesz jót egy ilyen csapat. Inkább érzek ebben egyszeri fellángolást, mint tudatos építkezést.
A belgrádiaknál a három amerikai légiós vitte a prímet múlt héten, Brnóban a 75 pontjukból 48-at ők szereztek. Ami a DVTK mellett szólhat, az a felkészülés lehetősége: friss, tétmérkőzésen rögzített felvételük van a Zvezdáról, látták őket éles helyzetben, miközben a szerbek a DVTK valódi arcát, az igazi éles játékát a Vasas-meccsből aligha tudták maradéktalanul feltérképezni. Igaz, az előbbiekben méltatott Marina Maljkovic tapasztalatát nem szabad lebecsülni. Bár a továbbjutás esetén váró csoport – a Galatasarayjal, a Schióval és a Mechelennel – rendkívül nehéz terep, a Diósgyőr hazai pályán, ezzel a lendülettel képes lehet kiharcolni az Euroliga-főtáblát.
A Sopron Basket helyzete talán még összetettebb és ha mondhatom ezt, hálátlanabb feladat. A soproni meznek és címernek, mint Euroliga-győztes klub óriási súlya van: a szurkolók és a közvélemény évtizedek óta a legjobbak közé várja a csapatot, függetlenül attól, hogy éppen milyen keret áll rendelkezésre. Fegyverneky Zsófi immár klubvezetőként egy megfiatalított brigáddal új alapokat tett le: nincs 30 év feletti játékos a keretben, és a hazai igazolások közül szinte senki sem szagolt még bele érdemben az Euroliga légkörébe. Tóth Franka korábbi selejtezője a DVTK-val vagy Angyal Barbi győri csoportmeccsei nem jelentenek mély nemzetközi rutint. Tetézi a gondokat, hogy az egyetlen minőségi Euroliga perceket pályán töltő magyar igazolás Miklós Melinda combsérülés miatt hosszabb időre kidőlt.
Nem véletlenül kezdtem ezzel, a magyar mag stabilitása kulcsfontosságú lenne. A Sopronnak a Cegléd elleni idénynyitó döcögősebb volt, mint a DVTK pasaréti rajtja. Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy Jeca búcsúztatása és a hosszúra nyúló ünnepség nem kedvez a játékosoknak. Érzelmileg megerőltető és a rövid bemelegítési idő miatt a sportformát tekintve sem ideális, az első félidő így nem adott valós képet. Ettől függetlenül a teljes meccset nézve láthattuk a tendenciát a soproni keretben: a négy légiós dobott több mint hatvan pontot, a terhek oroszlánrészét ők cipelték. A szezon legelején ez még beleférhet, de hosszú távon csak külföldiekkel nem lehet végigvinni egy komplett évadot.
Mindig azt szoktam mondani, a csapat valódi arcát a hazai mag adja meg. A litván Kibirkstis elleni összecsapás komoly vizsga lesz ebből a szempontból. Érdekes lesz figyelni, hogy ki lesz képes a légiósok mellé feljebb lépni. Talán ez a visszajelzés lehet a hosszú távon is értékes tapasztalat szerda este. Ha sikerül a továbbjutás, a Zaragoza, az Athinaikosz és a Basket Landes fémjelezte négyes kőkemény „halálcsoport” lenne ennek a fiatal csapatnak, de ezzel most nem szabad foglalkozni.
Egyetlen mérkőzésből nem lehet majd végleges ítéletet hozni a teljes idényre nézve sem a DVTK-nál, sem Sopronban. Ha sikerül kiharcolni a főtáblát, az hatalmas érzelmi lökést adna a játékosoknak mindkét oldalon, ami átlendítheti őket a nehezebb periódusokon; ha viszont elbuknak, abba sem szabad világvégét belelátni, és azonnal temetni a szezont. Egy ilyen átmeneti, útkereső időszakban, melyről a bajnoki előzetesben is beszéltünk, a legfontosabb, hogy tisztában legyünk azzal, hol tart a magyar női kosárlabda klubszinten. Nagyon felemás a helyzet, ahogy kezdtem: a szív és a racionalitás küzdelme vár ránk.”
