:
:
Kedden bejelentette lemondását Marina Maljkovic, aki 2011 óta irányította a szerb válogatottat. Vezetésével Európa-bajnok és olimpiai bronzérmes lett egy olyan válogatott, melyet érkezése elõtt sokan lesajnáltak.
Fotó: FIBA
Az nem kérdés, hogy Maljkovic keddi bejelentésével egy korszak zárult le a szerb válogatott életében. Ezt a kicsivel több, mint ötéves idõszakot szimpátiától függõen elemzik a szakírók. Akik kevésbé szimpatizáltak a szerb edzõnõ munkásságával, õk elintézik annyival a sikereket, hogy jókor volt jó helyen, hiszen az 1989-91-es nagy generáció ért fel a csúcsra az elmúlt évek világversenyein. Ez a Sonja Petrovic, Jelena Milovanovic, Ana Dabovic, Nevena Jovanovic, Sara Krnjic – féle generáció, amely ezen olvasatok szerint egy átlagos képességû szakvezetõvel is odakerült volna az európai elitbe. Míg a pozitív irányba elfogult véleményformálók a szerb nõi kosárlabdát megreformáló korszakos zseniként tekintenek Maljkovic-ra. Ahogy az mindig lenni szokott, az igazság valahol félúton lehet.
Az elvitathatatlan, hogy nem születtek volna meg ezek az eredmények, ha nincs egy olyan szerencsés generáció, amelyben gyakorlatilag egy csapatra való európai szinten is bevethetõ játékos nõ fel és õk nem kallódnak el. Ez még a spanyol, francia vonalon is nagyon ritka, hogy közel azonos korú játékosok közül ennyien maradnak ilyen magas szinten. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy Maljkovic 2011. augusztus 30-án egy konfliktusokkal terhelt, megosztott szakmai közegben ült le a kispadra, amely rendkívül mély válságban volt. A 2011-es Eb-re ki sem jutottak a szerbek, köszönhetõen részben annak, hogy sokan lemondták a válogatottságot. Maljkovic elsõsorban ezen a területen hozott óriási változást. Képes volt felülemelkedni minden ellentéten. Emlékezetes momentum, amikor a 2015-ös Európa-bajnokság elõtt sikerült visszahívni Sonja Petrovic-ot, aki ekkor már 6 éve nem húzta fel a válogatott mezt.
Maljkovic végig azzal érvelt, hogy a nõi szakág felemelkedéséhez legalább a kirakatban lévõ felnõtt válogatottnak jó példát kell mutatnia. Félre kell tenni minden ellentétet és minden alkalommal az elérhetõ legerõsebb összeállításban akarta szerepeltetni a gárdát. Ezeket a mondatokat nagyon sok szerb edzõ elsütötte akkoriban, de Maljkovic végig hiteles tudott maradni a játékosok és a média elõtt is. Idõvel pedig azt láttuk, hogy valóban hisznek is benne a játékosai. Már a 2013-as Európa-bajnoki negyedik hely ezt mutatta, míg a 2014-es VB-re, melyen negyeddöntõt vívott a csapattal, már egy végletekig egységes kerettel tudott kiállni. Ami a következõ két nyáron történt, az szinte hollywood-i sportfilmeket idézõ menetelés.
Ha búcsúzni kellett, akkor most kellett
Meglepetésként érkezett Maljkovic távozása, de semmiképpen sem nevezhetõ felelõtlennek a döntése. November végén sikeresen kvalifikálta magát a szerb csapat a 2017-es kontinenstornára. A tavasz folyamán már egy új kapitány és egy megújult stáb kezdheti meg a válogatott összeállítását. Kell majd változtatni a kereten, hiszen az örökös csapatkapitány Milica Dabovic visszavonult, miközben lassan az 1995-96-os generáció legjobbjai is helyet követelnek maguknak a kiváló teljesítményükkel. Õk a Sopronban szereplõ Aleksandra Crvendakic nevével fémjelzett generáció. Nekik nem most lesz még fõszerepük, hanem (ha sikerül kvalifikálni), akkor a 2018-as Világbajnokságon és a 2019-es Európa-bajnokságon.
Ha tudnak megfelelõ szakembert találni és õ hasonló folytonosságot fog képviselni, akkor 2019-re nagyjából újra elérhetõ az elmúlt két év csúcsteljesítménye. Ez két ok miatt is fontos. Egyrészt Szerbia szeretné Szlovéniával közösen megrendezni a 2019-es a kontinenstornát és hazai közegben nyilván elvárás lesz az érem. Másrészt pedig az az Európa-bajnokság a tokiói olimpiai kvalifikáció szempontjából is fontos állomás lesz. Az eredményesség szinten tartásához az új kapitánynak elsõsorban az lehet a célja, hogy elõdjéhez hasonlóan megóvja a konfliktusoktól a csapatot. Emellett pedig kemény döntések várnak rá, hiszen hiba lenne nem felvállalni a fokozatos fiatalítást. Maljkovic is sokszor elmondta: nem szabad abba a csapdába esni, hogy a nagy sikerek után alanyi jogon jár a válogatottság.
Összességében azt lehet mondani: azok számára, akiket az európai nõi kosárlabda érdekel, egy nagyon tanulságos idõszak zárult le Maljkovic távozásával. Ritkák az ilyen sikertörténetek a nõi szakágban. Ugyanakkor legalább annyira érdekes lesz az elkövetkezendõ pár hét, hónap, hogy innen merre tovább.
Híreink követhetõek Facebook, Twitter és Instagram oldalunkon!
