Vigh Bernadett, aki szeretne élni a váratlanul jött NBI.A-s lehetőségekkel

A szezon feléhez érkezve az ünnepi készülődéskor Vigh Bernadettel, a TFSE-MTK játékosával beszélgettünk az első NBI.A-s szezonról, illetve a mindennapokról.

Kezdjük az elején! Hogy jött szóba az NBI.A és ki által történt a felkérés?

„Tavaly nekem NBI. B-ben rengeteg játéklehetőség jutott, és szerencsére nem éreztem magamon nyomást, így önfeledten tudtam játszani. A szezon vége felé az akkori és mostani vezetőedzőm (Hegedűs Péter) keresett meg, hogy mivel a közös munka során megismerte az erősségeimet, és azt is, hogy min kellene még javítanom, szívesen dolgozna velem idén is. Engem ez nagyon meglepett, mert sosem éreztem magam közel egy ilyen lehetőséghez. Emiatt nagyon hálás vagyok, hogy bizalmat szavazott nekem.”

Mindenki próbálja beleképzelni magát egy élsportoló helyébe.  A te elképzeléseid az első osztályról mennyire voltak valósak, most, hogy már tudod mit is jelent A-s játékosnak lenni?

„Én szeretem előre tudni, hogy mi fog velem történni és minden eshetőséggel próbálok számolni. Szerencsére nem gondoltam tavaly sem, hogy könnyen lehet idáig eljutni. A többiek több tapasztalattal rendelkeznek, amit nekem rövidebb idő alatt kellene pótolnom, és ez rengeteg munkát igényel. A korábbi elképzeléseim teljesen megegyeznek azokkal, amit most a saját bőrömön érzek.”

Nyáron Amerikában dolgoztál egy gyerektáborban, emiatt jóval később kezdted el a szezonra való felkészülést. Mekkora hátrányod volt a többiekhez képest, amikor hazajöttél?

„Tudtam, hogy milyen munkába csöppenek majd bele, ezért már egy kész edzéstervvel utaztam el, amit a legjobb tudásom szerint mindig megcsináltam. Amikor hazaértem, akkor szerencsére nem a nulláról kezdtem a felkészülést. Kellett pár hét azonban, hogy a tempót, az új közeget, a rendszert megszokjam, és az új mozgásokat megtanuljam. Nem volt egyszerű, de a csapatba való beilleszkedéssel nem volt gond, mindenki segítőkész és türelmes volt velem a stábtól is. Ők adtak nekem elég időt, hogy belerázódjak az edzésekbe, meccsekbe.”

Mekkora önbizalmat tud adni egy játékosnak az, hogy egy jó szezon után őt felkéréssel hívják egy osztállyal magasabb szintre játszani?

„Egyre jobban tudatosul bennem, hogy valami oka biztos van, hogy a csapat tagja lehetek és nem csak szerencse az, hogy itt vagyok. Fura egy érzés, hogy tavaly még nézőként jártam a meccsekre, vagy a TV-ben néztem, és most ezek a játékosok a csapattársaim vagy éppen ellenfeleim. Megtiszteltetés Euroliga résztvevő csapatok és nevesebb játékosok ellen játszani, pontokat dobni vagy rajtuk védekezni. Jó, hogy a csapat részeként tudom átélni ezeket a pillanatokat és nem a lelátóról nézem a mérkőzéseket. Ez megfelelő motiváltságot ad, hogy dolgozzak tovább, és elhiggyem, hogy itt a helyem.”

Tavaly 10 pont körül átlagoltál a másodosztályban, ehhez képest most nem mindegyik találkozón lépsz pályára. Mekkora különbség van az idei és a tavalyi csapatbeli szereped között?

„Idén egy teljesen más szerepkörben kell játszanom, mint eddig. Ez természetes, hiszen fiatalként ez az első évem az első osztályban, és nekem sosem a pontok vagy a statisztika volt a hajtóerőm, hanem magamból szeretném mindig a legtöbbet kihozni, illetve a csapatot segíteni bármilyen formában.”

Milyenek az edzések? Hogy érzed magad a csapatban?

„Nagyon jól érzem magam! Nincsenek személyes ellentétek, mindenki támogatja a másikat. A rutinosabb játékosok sokat segítenek nekünk, fiataloknak. Az edzések hangulata nagyon jó, úgy érzem, hogy egy igazi csapat része lehetek. Időbe telt megszoknom a nagyobb ritmust és az elvárásokat, valamint sajnos egy sérülés is megnehezítette a munkámat. Összességében teljesen más szint, mint amihez eddig hozzászoktam.”

Az első osztály mellett egyetemre is jársz, valamint két másik bajnokságban is szerepelsz (NBI.B, MEFOB). Hogyan egyezteted össze a tanulást a sporttal, mennyire kimerítő több csapatban is helytállni?

„Elég zsúfoltak a napjaim. A szombat, a vasárnap és a hétfő általában mindig meccsnap. Próbálok minden meccsre kicsit máshogy készülni. Számomra kulcsfontosságú az, hogy tudom, hol és mit várnak el tőlem az edzőim. Míg az A-s csapatban igyekszem minden téren fejlődni, addig a B-ben egy rutinosabb vezérszerepet várnak el tőlem. A hétköznapjaimon délelőtt és este is vannak edzések, emellett reggeltől egyetemi órákon is részt kell vennünk. Év elején elküldtük az órarendünket az edzőnknek, hogy lássa mikor tudunk jelen lenni a csarnokban, vagy mikor kell a tanteremben ülni.  Vizsgák és ZH-k esetén szerencsére rugalmasak és segítik a tanulmányaimat, mert a sport mellett ez ugyanannyira fontos.”

A különböző bajnokságokban különbözőek a célok, más összetételűek a csapatok. Mesélj kérlek ezekről!

„Első osztályban a legfontosabb, hogy minden meccsbe úgy megyünk bele, hogy méltó ellenfelei legyünk minden csapatnak és győzni szeretnénk bármi áron. Nem számított senki ezekre az eredményekre, de amit eddig elértünk, azokat szeretnénk folytatni a szezon második felében is. Idén mások az erőviszonyok, minden találkozó lehet izgalmas. Konkrét célokat nem fogalmaztak meg felénk az év elején. A másodosztály is erősödött, illetve új edzőnk is van idén, akivel jól halad a közös munka.  Itt legtöbben szabadidőből sportolnak, így mindenki jól akarja érezni magát és élvezni szeretné a játékot. A pályán a lehetőséget megkapjuk, és a csapategység is nagyon jó. Az egyetemi bajnokságban szeretnék végre a dobogó tetején állni, mivel bronz- és ezüst érmem már van, csak az arany hiányzik. A négyes döntőbe való jutás az első cél.”

Az eddigi A-s mérkőzéseken minden percet kihasználtál, amikor pályára léptél, hasznos pontokat szereztél a csapatodnak. Másodosztályban kulcsemberként számítanak rád, ahol szintén gyarapodnak a statisztikai mutatóid. Miben szeretnél fejlődni a szezon végéig?

„A csapat érdekeit tartom a szemem előtt, számokat nem tűztem ki magamnak. A legfőbb célom, hogy magabiztos és bátor legyek, ebben kell a legnagyobbat fejlődnöm. Szeretném a lehetőségeimet kihasználni, minden percben küzdeni a csapatért, ha a pályán lehetek. Szezon végére komfortosan szeretném érezni magam, és hogy teljesen beleszokjak a ritmusba.”