3x3

Világbajnoki bronzérem és All-Star elismerés – Szabó Zitával beszélgettünk a debreceni U18-as 3×3-as világbajnokságról

Szerző: Nagy Norbert

2021.09.05. 14:41

#F1, #FIBA 3x3 U18 World Cup 2021, #Szabó Zita

Bronzérmet szerzett a U18-as 3×3-as világbajnokságon a magyar válogatott. Az All-Star csapatba is beválasztott Szabó Zitát kérdeztük a debreceni tornával kapcsolatos élményeiről.

Gratulálok a világbajnoki bronzéremhez és az egyéni elismeréshez! Milyen érzések kavarognak most benned?

Köszönjük szépen! Nagyon boldogok vagyunk és remélem még sokáig fog tartani ez az álomvilág, amiben élünk. Most nagyon jó minden, ha mondhatom ezt.

Azzal kellett volna kezdenem, hogy Boldog születésnapot kívánok! Kedden ünnepelted a 18. szülinapodot, ennél emlékezetesebbé nem is válhatott volna. 

Köszönöm! Igen, az biztos.

Kanyarodjunk vissza a kezdetekhez. Hogy kerültél kapcsolatba a 3×3-as kosárlabdával?

Tavaly Kovács Imre edzőm ajánlott be, hogy segítsek Attiláéknak az Ifjúsági fesztivál előtt. Így kezdődött el, hogy megismertem a 3×3-at közelebbről. Idén pedig már a teljes összetartásra behívtak, végig csináltam a felkészülést és komolyabb szinten is megismerkedhettem a 3×3-as kosárlabdával.

Egyedüliként a csapatból már tavaly is játszottál nemzetközi meccseket Debrecenben. Ezt a tapasztalatot fel tudtad használni? 

Az, hogy volt már meccstapasztalatom, segített. Tavaly nyáron viszont a felkészülésen nem vettem részt és akkor a játék alapjairól nem tudtam annyit felszedni azon az egy héten, amit a csapattal tölthettem. Ez az év volt az első teljes felkészülési időszak és egyben ez adta hozzá a legtöbbet.

Nektek gyakorlatilag az egész nyaratok ráment a felkészülésre. Nem féltél attól, hogy egy kicsit besokallhatsz?

Mindenki úgy fogta fel, hogy nagy lehetőség ez a világbajnokság és senki nem sajnálta, hogy rááldozta a nyarát. Természetesen az hiányzott, hogy nem tudtunk elutazni. Én ráadásul debreceni vagyok és itt volt az összetartás egész nyáron. Szerintem ezt a kis pihenést majd be tudjuk pótolni és egyáltalán nem bánom, hogy így alakult.

A nyár különlegességét az adta, hogy a járványhelyzet miatt 4-6 csapatos mini nemzetközi felkészülési tornákat nem lehetett rendezni, így teljes vakrepülés volt a mezőny számára a világbajnokság. Ezt ti hogy éltétek meg? 

Szerintem abban volt nehéz, hogy jobban izgultunk a meccsek előtt. Pont az a meccstapasztalat hiányzott, hogy ezt az izgalmat kicsit jobban le tudjuk küzdeni. Ezen felül nem ismertük azt a szituációt, hogy milyen teljesen ismeretlen ellenfelek ellen játszani. Olyan csapatok ellen, akiknek a figuráit nem tudjuk. Igaz, ők sem ismerik a mi figuráinkat.

Az edzéseken meccseket játszottunk egymás között. Ez jelentett valamennyi tapasztalatot és az erőnlétet is segített megalapozni.

Nem sokkal a világbajnokság előtt derült ki, hogy Franciaország nem vehet részt az eseményen. Mindössze két csoportrivális maradt. Mi is beszéltük Attilával a torna előtt, hogy ez egy nagyon felemás helyzet. Nektek mennyiben volt ez furcsa? Ti két csoportmeccset vívtatok, míg az ötös csoportokban versenyzők négyet. 

Attila vázolta számunkra, hogy ez miért negatív és miért pozitív. Átbeszéltük előtte. Így jött ki ez a helyzet. Nem volt sem öröm, sem elkeseredés vagy megilletődöttség ezzel kapcsolatban. Ugyanúgy álltunk hozzá, mint előtte. Nem tehettünk ebben a helyzetben semmit, alkalmazkodni kellett.

Ismertük a keresztágat és a reálitások alapján mindkét csoportmeccset meg kellett nyerni a kiemelkedő USA elkerüléséhez.

Igen, ez így van. Bár az oroszok is nagyon kemények voltak. Egyik ellenfélre sem lehetett olyan nagyon barátságos csapatként tekinteni, de jobb volt, hogy nem az USA válogatottját kaptuk. Muszáj volt úgy teljesíteni, hogy az első helyen végezzünk.

A csoportmérkőzések kapcsán mit emelnél ki?

Még egy kicsit az izgulás is benne volt, illetve az, hogy az első meccseinket játszottuk. Emiatt jöttek elő kisebb hibák, amiket az edzőinkkel átbeszélve próbáltunk később javítani. Hoztuk a meccseket és összességében ez volt a lényeg a csoportkörben.

Az oroszok elleni negyeddöntőn mi volt a kulcs?

Igyekeztünk úgy játszani, mintha az lenne az utolsó fellépésünk és muszáj volt mindent beleadni. Pontszerzésben, védekezésben remekelni kellett. Máshogy nem volt esélyünk. Ezekre figyeltünk. Emellett a taktikai fegyelmet emelném ki. Próbáltunk mindent betartani, amit Attila mondott és ez többségében sikerült is.

Mi fordult át a benned és az egész válogatottban azon az emlékezetes szombat délelőttön? Ponterősen játszottatok és nálad is ez a teljesítmény alapozta meg, hogy bekerültél az All-Star csapatba. 

Felszabadultan játszottunk és ez hozta a legnagyobb eredményt. Senkin nem volt az a túlzott teher, hogy itt és most muszáj nyernünk. Nagyon akartuk és bár a papírforma mást mutatott, de mi nem is gondoltunk arra, hogy kikaphatunk. Szerettük volna mindenkinek megmutatni, hogy képesek vagyunk nyerni. Az motivált minket, hogy ezt bebizonyítsuk.

A spanyolok elleni elődöntő nagyon kemény meccs lett.

Az elején még ott is sikerült tartani magunkat, de a végére elfáradtunk és egy kicsit fejben is elvesztünk. Szerintem ez okozta a vereséget, de abba is beleadott mindent a csapat és szívvel lélekkel harcoltunk. Nem sikerült, de ezzel nem estünk ki, tudtunk játszani még a bronzéremért. Nyilván egy kis szomorúság azért volt, mert ha eljutottunk az elődöntőig, akkor természetesen szerettük volna megnyerni.

A világbajnokságokon a döntő az esti órákban kerül lebonyolításra, de a bronzmeccs a délutáni programban. Kevesebb, mint egy óra pihenőtök volt. Ez mivel telt?

Mi a későbbi órákban szerettünk volna játszani, hogy minél több ember kint legyen. Így is hozták a szurkolók ezt a hangulatot és sokan kijöttek, szurkoltak nekünk. Abban az egy órában nem foglalkozhattunk az elődöntős vereséggel. Megnéztük a németek két meccsét, a taktikát elmondta Attila és tiszta fejjel vágtunk neki.

Én úgy éreztem, hogy fejben jobban bírtátok, mint a németek.

Igen, mindenképpen. Volt egy pont, amikor átfordult és onnan én is úgy éreztem, hogy már nem veszíthetjük el.

Jött az ünneplés, neked egy rangos egyéni elismeréssel. Gondolom, hogy ez örökre megmarad.

Ez az egész mindannyiunknak óriási élmény volt. Mindenkiben örökké élni fog az egész nyár, a világbajnokság, a hangulat. Nagyon emlékezetes pillanatok voltak.

Kosárlabdát, a 3×3-as kosárlabdát és a tanulást tekintve neked hogy folytatódik az előttünk álló időszak? 

Egyelőre itt vagyok Debrecenben a DEAC női csapatánál. Próbálok minél jobban teljesíteni az egész évben. Ha gondolnak rám, akkor szívesen megyek 3×3-azni, mert nagyon megtetszett. A tanulást tekintve a gimnáziumból még van két évem és utána szeretnék egyetemre menni.

A Piros csoportban szerepeltek, ott már rutinosabb játékosokkal is találkozni. Egyéni és csapatszinten milyen céljaitok vannak?

Lesznek kihívások biztosan idén is a Piros csoportban. Kimondott konkrét cél sem eredményben, sem játékban nincs, de azt tűztük ki magunk elé Kászoni Boglárka és Kovács Imre edzőimmel, hogy csapatként előrébb lépjünk és egyénileg próbálok a legjobbak között lenni.

Izgalmas időszak ez. A kosárlabdát tekintve ezekben az években sok mindennek el kell dőlnie. 

Igen, én is úgy érzem, hogy lassan kiderülnek a lehetőségek.