:
:
Szombaton rendezik a berlini világbajnokság elődöntőit. 16 óra 30 perctől Franciaország – Németország, majd 20 órától Spanyolország – USA párharcok lesznek. A mérkőzések előtt az esélyekről állandó szakértőnket, a játékosként hétszeres magyar bajnok, nyolcszoros Magyar Kupa-győztes, kétszeres Euroliga-bronzérmes, edzőként a 3×3-as válogatottal Európa-bajnok, kétszeres világbajnoki ezüstérmes Károlyi Andreát kérdeztük.
„Az Egyesült Államok – Spanyolország párharc a papírforma alapján nem hozhat körömrágós izgalmakat. Az amerikaiak ellenünk, a negyeddöntőben is megmutatták, mekkora erőt képviselnek: nem szakadtak meg negyven percen keresztül, mégis 108–56 lett a vége. Amikor felpörgették a ritmust és kíméletlenül fókuszáltak, abból nagy különbség kerekedett. Bár a csoportkörben az olaszok megcibálták az oroszlán bajszát, és látszik, hogy az amerikai válogatottnál is zajlik egy generációváltás, a fizikális és egyéni fölényük vitathatatlan. A Vb-nek ettől függetlenül az olasz-amerikai meccs nem tett rosszat, mert a színvonalat növeli, ha USA bele van kényszerítve, hogy tudása legjobbját hozza ki magából. Márpedig azóta érezhetően erre törekednek és a másik ágon a kiváló francia szereplés is erre ösztönzi őket.
A spanyolok dicséretére váljon, hogy a Mali elleni kisiklást követően magabiztosan verték Ausztráliát a nyolc között, de az ausztráloknál azért két komoly kulcsember hiányozott. Ami a spanyoloknál igazán figyelemreméltó, az a jövőépítés: Megan Gustafson honosítása telitalálatnak bizonyult, azonnal vezérré vált, miközben a csapat igazi motorjai már a 2006-os születésű fiatalok. A húszéves Iyana Martín a válogatott legponterősebb játékosa a maga 16,5 pontos átlagával, és a palánk alatt Awa Fam is elképesztő érettséggel dolgozik. Alba Torrens pályafutása végéhez közeledve szerintem jó érzésekkel úgy adhatja át a stafétát, hogy a spanyol utánpótlás ismét klasszisokat termelt ki. Mindezek ellenére nem hiszem, hogy Spanyolország képes lehet kiejteni USA-t; a reális forgatókönyv egy magabiztos amerikai győzelem és döntőbe jutás.
A másik ágon a Franciaország–Németország elődöntő valamivel pikánsabbnak ígérkezik, még akkor is, ha számomra a franciák jelentik a torna abszolút csúcsát. Azzal, amit ezen a világbajnokságon nyújtanak: meccsenként közel száz pontot dobnak, a mezőnyszázalékuk 53, a triplamutatójuk 46 százalék felett van, és eladott labdákból átlagban több mint 31 pontot szereznek. A negyeddöntőben a kínaiaknak momentuma sem volt ellenük, pedig ott van a 220 centis centerük is. Még akkor is, ha szerintem túlzó a felhajtás körülötte. A francia keret elképesztően mély: Gabby Williams és Marine Johannès mellett olyan nevek jönnek a padról, mint Dominique Malonga, Janelle Salaün vagy Leïla Lacan, ráadásul senkit sem kell harminc perceken át csúcsra járatni, mert csapatként, egymásért, közös célért küzdenek. Ráadásul minimális közös felkészülés után.
A németek előtt le a kalappal. Amit a női szakáguk az utóbbi években felépített – a párizsi 3×3-as olimpiai arany után most hazai pályán vb-elődöntőt játszani –, az sporttörténelmi siker. Különösen nemzetközi szinten versenyképes klubcsapat nélkül. A Vb-n nincs itt Satou Sabally a keretben, mégis elbírták a hiányát. Bár ilyenkor mindig elgondolkozok azon, ha itt lenne, miként hatna a kémiára. Egy biztos, most Nyara Sabally, Leonie Fiebich, Luisa Geiselsöder, Marie Gülich óriási munkát végeznek, ahogy a honosított Alexis Peterson is. A Belgium elleni negyeddöntős sikerükkel az elmúlt két Európa-bajnokság győztesét búcsúztatták. A belgáknál Emma Meessemanon meglátszott a kizsigereltség: éveken át folyamatosan a legmagasabb szinten pörögni az Euroligában, a WNBA-ben és a válogatottban fizikai képtelenség.
Bár a németeket viszi a hazai közönség és az eufória, nem szabad elfelejteni, hogy a csoportkörben harminc ponttal kaptak ki Spanyolországtól. Kérdés, hogy a belga meccs jelentette-e számukra a csúcsot, vagy maradt még annyi tartalékuk, hogy megnehezítsék a franciák dolgát. Számomra egyértelműen a francia válogatott a párharc esélyese, sőt az eddig mutatott játék alapján ők azok, akik a fináléban valóban komoly kihívás elé állíthatják majd az Egyesült Államokat is.
Magyar szempontból mindez azért is rendkívül tanulságos, mert a novemberi Európa-bajnoki selejtezőket éppen a német válogatott ellen kezdjük. Látjuk, hol tart a nemzetközi elit, fontos visszajelzés lesz, hogy mit mutatunk ellenük. A német játékosok részben azért tartanak itt erős hazai bajnokság nélkül, mert a klubjaikban meghatározó, felelősséget vállaló légiósok. Most a magyar válogatottból is többen erre az útra lépnek, fontos, hogy közülük minél többen vezérek legyenek új állomáshelyeiken. A mieink világbajnoki negyeddöntője fantasztikus eredmény, de az igazi felmérő ősszel következik, amikor egy világbajnoki éremért küzdő Németországgal szemben, immár jogos elvárások mellett kell bizonyítani, hogy a magyar válogatott képes tartósan megragadni a nemzetközi elit közvetlen közelében. Ez azonban már túlmutat a világbajnokság előttünk álló végjátékán.”
