Hirdetés
3x3

Visszatekintés a debreceni U18-as 3×3-as világbajnokságra – Földi Attilával beszélgettünk



:

:

Fotó: FIBA.Basketball

Hirdetés

Bronzérmet szerzett a debreceni U18-as 3×3-as világbajnokságon a Horváth Boglárka, Horváth Dóra, Nagy Réka, Szabó Zita összeállítású magyar válogatott. Földi Attila vezetőedzőt kértük arra, hogy foglalja össze a hétvégi mérkőzések és a torna tapasztalatait.

Gratulálok a bronzéremhez! A csoportkört már korábban értékelted lapunknak. Folytassuk az Oroszország elleni negyeddöntővel. Pontgazdag meccsen 21-18-as sikerrel jutottatok a négy közé. Mi volt a döntő azon a találkozón?

Köszönjük szépen! Az oroszok nálunk sokkal fizikálisabbak, így szerettük volna tördelni a játékukat. Az egész torna során ennek köszönhető, hogy sok faultunk volt. Egy-kettő elkerülhető lett volna, de összességében azzal számoltunk, hogy mi leszünk az a csapat, amelyik sok faulttal játszik. Kulcskérdés volt, hogy a távoli dobásokat mennyire tudjuk kivédeni, mert az amerikaiak ellen is úgy nyertek, hogy sokat dobtak onnan. Emellett az addig domináns Kristina Savkovich miatt változtattunk pár dolgon. Alkalmazkodtunk a forgásukhoz, mindig vele együtt cseréltük Dórit. Nagyon szépen belépkedetett üres elzárásokból, úgyhogy az üres elzárásokat nem váltottuk el, csak a labdás kettő-kettőket. Próbáltunk variálni és ezek egész jól bejöttek. Ennek ellenére sok pontot kaptunk és megmondom őszintén, nem gondoltam volna, hogy tudunk ennyi kapott ponttal nyerni. Ellenben befejeztük a meccset a 10 perces idő lejárta előtt, ami szintén meglepetés volt.

A meccs előtt beszéltük a lányokkal, hogy muszáj lesz távoli dobásokat vállalni, mert ezek nélkül a nagyobb csapatok ellen nem fogunk tudni nyerni. Mondtam, hogy kicsit bátrabban vállaljanak, mert a korábbi mérkőzéseken is lett volna lehetőség, de azt láttam, hogy inkább egy-egyeket vállaltunk vagy kettő-kettőt játszottunk és kevés kísérlettel dolgoztunk. Nyilván ez Zitára jött ki a legjobban, nem véletlenül ő ment a dobóversenyre is. Tisztában voltunk azzal, hogy ez a teljesítmény benne van és ezen a meccsen ez nagyon ki is jött. Összességében óriási bravúr volt az oroszok legyőzése.

Ezzel eldőlt, hogy az éremért küzdhettek a záró napon. Voltak olyan debreceni tornák, ahol a beharangozók során beszéltünk arról: oda lehet érni egy éremre. Idén nem ezzel kezdtük a torna felvezetését. Még véletlenül sem azért, mert nem bízott az ember a csapatban, hanem látva a nagy nemzetek összeállítását, erejét.

Ez a legkomolyabb az összes közül, nem túlteljesítettünk, hanem csoda kategória a bronzérem. Ha továbbjutunk a csoportból, előzetesen már azt aláírtam volna. Nem a lányokat alábecsülve, mindig is tudtuk, hogy egy-egy meccsen le lehet győzni erősebb ellenfeleket, de mi az egész tornát lehoztuk maximálisan. Néztem az USA – Spanyolország döntőt, szinte felnőtt kosárlabdát játszott a két csapat és azon gondolkoztam, hogy mi ezen két válogatott mögött harmadikat vagyunk.

Ahogy te is mondtad, nem szedett-vedett csapatok jöttek. A németektől, az oroszoktól és a két döntős spanyoloktól, amerikaiaktól minőségi játékosok érkeztek. Szerintem csak nekünk volt olyan keretünk, hogy a négyből négy játékos először volt válogatott. Még most is, aki éppen velem van, annak mindig szoktam mondani, hogy csípjem meg, hogy álmodok-e vagy egy ez a valóság.

Az elődöntőt Spanyolországgal vívtátok. A spanyolok négy olyan játékost hoztak, akik az U19-es világbajnokságon is itt voltak. Köztük volt a két legjobb teljesítmény-indexet elérőjük. Hogy láttad az elődöntőt?

A spanyol meccset sem értékelem gyengének. Egy topcsapattal játszottunk. A befutók labda nélküli mozgását nagyon gyengén védtük. Volt róla szó, hogy folyamatosan játszanak. Nincs náluk egy pillanat sem, amikor megállnak. Ahogy megszabadul a labdától valamelyik játékos, rögtön vagy befutót vagy elmozgást csinál. Nagyon szépen játszottak. Azért volt furcsa, mert gondolom a 3×3-ra nem tudtak sokat készülni, hiszen vélhetően az 5:5-ös csapattal edzettek végig, de ez mutatja, hogy milyen minőségi játékosok. Sok pontot kaptunk az előbb említett helyzetekből és a lepattanózásban is éreztem problémát. Emellett voltak érdekes játékvezetői ítéltelek is azon a meccsen, de nem ezen múlt, hanem elsősorban az előbb említett tényezőkön.

A döntőt az esti program végén játszották, de a bronzmecscet már délután megrendezték. Kevesebb, mint egy óra állt rendelkezésre a két találkozó között. Ez mivel telt?

Felkészüléssel. Számoltunk azzal is, hogy ez a forgatókönyv érvényesülhet és vittünk ki laptopot a pályára. Én ezt kétszer megtapasztaltam már, az első debreceni világbajnokságon és Csengtuban, ahol még kevesebb volt a két meccs között. Ami fontos ilyenkor, hogy az elveszített meccs után nincs sírás, depressziózás. Erre nincs idő, ki kell ütni a fejünkből az előző eredményt. Van sátor, ahol kirendelt masszőr dolgozik és oda gyorsan beköltöztünk. Két német meccset néztük meg. Rögtön az utánunk jövőt, az amerikaiak elleni elődöntőjüket és az ukránok elleni negyeddöntőt.

Fontosnak tartottam, hogy ne csak az amerikai meccsüket lássuk, mert ellenük mindenki más stílusban játszik. Ezzel telt az idő. Ez a videózás segíti a felkészülést a következő feladatra és egy kicsit fókuszba helyezi a lányokat, hogy az előző mérkőzéssel már ne foglalkozzanak. A lepattanózás kivételével a spanyolok elleni elődöntőre nem tértünk ki. Ezeket szépen ki is javítottuk és például Dóri ott játszott a legjobban A spanyolokra jellemző labda nélküli mozgás a németeknél nincs meg, így arról nem is kellett beszélni.

Említetted a lepattanózást a bronzmeccsen. Én ezen felül én úgy láttam kívülről, hogy a végjátékot fejben jobban bírták a lányok.

Én azt éreztem, hogy amikor utolértük őket és fordítottunk, akkor megvannak, ha mondhatom ezt. A németek egy kicsit megszeppentek, mi pedig megéreztük a vérszagot. Mi bedobtunk pár távolit és extázisban játszottunk. Ami a végső konklúzió, hogy szerintem végig mi játszottunk a legnagyobb szívvel az egész tornán. Ezt nem elfogultságból mondom. Minden kolléga, aki odajött gratulálni, elismerően beszélt erről. Ha volt csapat, amelyik 150%-ot hozott minden alkalommal, az a miénk volt.

Fotó: FIBA.Basketball

Mit adhat hosszú távon a játékosok egy ekkora siker?

Nyilván egy löketet adhat, hogy látják: munkával nagyon sokat el lehet érni. Amit sokszor említettem, a felkészülés időtartamában szerintem még az 5:5 válogatottakat is megelőzzük. Július eleje óta edzünk és ez lehet a legnagyobb, amit megtanulhattak, nem csak a kosárlabdát tekintve. Ha valamiért keményen megdolgoznak, annak meglesz az eredménye. Én azt gondolom, most nem is számít, hogy a jövőben mit hozhat nekik. Azt kell nézni, hogy ezt már az életben senki nem veszi el tőlük. Olyan dolgot értek el, amiről büszkén mesélhetnek 30 év múlva akár a gyermekeiknek vagy később az unokáiknak. Ez olyan eredmény, amire joggal tekinthetnek úgy, hogy már megérte labdát fogni a kezükbe.

A nyári debreceni világversenyek közül mindkettő bronzérmet hozott, ami azt jelenti, hogy ebből a generációból sok játékosnak van szép élménye. Talán egy kicsit egymást is húzzák fel ezek a sikerek.

Természetesen most viccelek, nekem azért is volt fontos ez a világbajnokság, mert nem hagyhattam, hogy Cziczás Laci barátom megelőzzön bármi eredményben is. Viccet félretéve, mi összetartáson vettünk részt az U19-es világbajnokság alatt Debrecenben és így ott lehettünk az utolsó meccseiken amolyan hosszú hétvégén. Nagyon szurkoltunk nekik. Óriási lendületet adott az, hogy ugyanazt az eufóriát látták az 5:5 csapaton a végén az ünnepléssel, amit most átéltek a 3×3-as lányok. Az U19-es bronzmeccs végén odajöttek lepacsizni, ami szintén sokat jelentett nekünk. Nem is tudom, hogy honnan jött, de ők kezdték el Korda Gyuri Reptér című számát és mi csak folytattuk. Nagyon szép kerek történet lett így együtt.

Fotó: FIBA.Basketball

Természetesen az egy más történet lesz, de talán az U17-es válogatottnak is erőt adhat ez a siker. Három hét múlva utaztok az Európa-bajnokságra. Gondolom a klubszezon ellenére folytatódik majd a felkészülés.

Csináljuk tovább a munkát. Nagy Réka lesz az, aki abban a csapatban is szerepel és már kérdezte, hogy mikor folytatjuk. Biztos, hogy lökést fog adni nekik is, ahogy Szolnok is, mert nagyon szépen játszottak. Ott fizikálisan még jobban le vagyunk maradva a mezőnytől. Csúnyán szólva, U18-ban centiben többek voltunk, az Európa-bajnokságon majd teljes small ball lesz. Nem is az eredmény a lényeg. Egy ilyen siker, mint a mostani, valamilyen szinten csoda és kell hozzá kis szerencse is. Az a fontos, hogy ilyen elánnal, ilyen szívvel harcoljanak. Ha másik forgatókönyv lesz és az eredmények nem úgy sikerülnek, de megfelelő a hozzáállás, azon könnyebben túlteszi magát az ember. Az a fontos, ha felveszik a játékosok a válogatott mezt, akkor úgy küzdjenek, mint itt.

Fotó: FIBA.Basketball

Hirdetés