Utánpótlás

Visszatekintés a debreceni U19-es világbajnokságra – Rozmán Lillával beszélgettünk

Szerző: Nagy Norbert

2021.08.23. 11:11

#F1, #Győr, #Rozmán Lilla, #UNI Győr MÉLY-ÚT

Bronzérmet szerzett a debreceni U19-es világbajnokságon a magyar válogatott. Az UNI-Győr játékosával Rozmán Lillával beszélgettünk a debreceni élményeiről és az utánpótlásból a felnőtt csapatba való átmenetről.

Milyen érzéseid vannak így pár nappal a bronzérem megszerzése után?

Azt mondhatom, hogy talán már kezdem felfogni. Én már visszatértem Győrbe és azzal, hogy találkozok gyerekkori barátokkal vagy például korábbi tanáraimmal és mindenki gratulál, kezd valósággá válni, hogy miénk a bronz.

Őszintén szólva fáradt vagyok és nagyon jól jött az egy hét pihenő, amit kaptunk. Ez idő alatt a barátaimmal találkozok, nagyszüleimhez megyek, szerdán volt a csapatépítőnk és ott is mindenki gratulált, ami szintén nagyon jól elesett. Élvezem ezt az időszakot, aztán hétfőn folytatódott a munka a klubban.

Az, hogy bekerültél a versenyző keretbe az esetedben mennyire volt papírforma?

Nekem két komoly sérülésem volt és ez az év jelentette a rendes visszatérést. Ráadásul ez volt az első A-csoportos évem, ami eszméletlen sok új információt jelentett. Ez a legnehezebb időszak az utánpótlásból a felnőtt bajnokságba való átmenet és ott úgymond megtalálni magam.

A végére azt gondolom, hogy elkaptam a fonalat. Kezdtem kiteljesedni a felnőtt edzéseken és az egész évad sok munkája ott visszaköszönt. Az egésznek az egyik fő célja az volt, hogy beverekedjem magam a 12-es keretbe a válogatottban. Én izgultam még a keretszűkítés napján is és nagyon örültem, hogy ott lehetek.

Öt meccsed volt az élvonalban a győri csapattal, viszont a Piros csoportban 25 mérkőzésen közel 30 percet átlagoltál. Az adott meccsrutint?

Abszolút. Nekem ez a szezon arról szólt, hogy minél többet játsszak a sérülések után. Edzeni lehet, de azok a helyzetek, amikor például gyors döntéseket kell hozni, kizárólag meccseken jönnek el. Az idei B-csoportos csapatunkat nagyon jó játékosok alkották, Ábrahám Márta volt az edzőnk, komoly munka folyt. Mellette az egyetemi csapatban is játszottam. Ez volt idén a fő szempont, hogy minél több játékpercem legyen és azzal élni is tudjak.

Az egyetemi bajnokságban bronzérmet szereztetek.

Szép szezonunk volt, valóban. Nyilván az egyetemi bajnokság nagyon más, de örülünk az ottani bronzéremnek is.

Az élvonalbeli csapat tavaly egy új koncepció mellett kezdett építkezni Iványi Dalma vezetésével. Ebben a rendszerben hogy érzed magad? 

Én személy szerint remekül. Nagyon jó csapatunk volt tavaly is és idei is erősnek ígérkezik. Zömében maradt a keret. Az egész fiatalítási elvet Dalma, Merim és Adél komolyan vette, eszméletlenül sokat foglalkoztak velünk. Azt szerettem igazán, hogy higgadtan álltak hozzánk.

Fiatalként nagyon sok hiba csúszik be az új információk miatt, akár edzésen, akár mérkőzésen, de akkor sem “szedtek szét”, hanem végig segítőkészek maradtak. Ilyen közegben beleszocializálódni a felnőtt ligába egy hatalmas ajándék. Dalma egykori irányítóként még több tanácsot tud adni és ezt is nagyon pozitívan éltem meg. Remélem, hogy így folytatódik idén is a munka.

Térjünk át a világbajnokságra. Tajvan, Oroszország és Argentína voltak a riválisok. Három eltérő stílusú csapat. Hogy értékeled ezeket a mérkőzéseket?

Azt gondolom, hogy a legszerencsésebb sorrendben jöttek nekünk a meccsek. Tajvan ellen kezdtünk. Az első mérkőzésen még mindenki izgult, nagyon új impulzus éri a játékosokat egy nyitó napon. Ilyen helyzetben jó volt bemutatkozni nagy pontkülönbséggel megnyert mérkőzésen. Például én is megszereztem az első válogatott pontjaimat tétmérkőzésen. Nyugodt légkör uralkodott végig és szerintem a lehető legjobban jött ki, hogy velük kezdtünk.

A második meccsünket játszottuk az oroszok ellen. Bár én nem léptem pályára, de talán mondhatom így, hogy nem volt jó napunk. Nem estek be a dobásaink és egy olyan fizikálisan extra ellenféllel játszottunk, hogy ebben akkor nem volt több. Ahogy a mester is mondta nekünk: jókor jött a pofon. Argentína pedig önbizalom növelésként jött jókor. Ki tudott lendíteni minket a rosszból, megint jól játszottunk, csapatként. Ez a mérkőzés-sorrend így utólag nagyon jó alakult.

A nyolcaddöntőben Olaszország és a negyeddöntőben Csehország ellen mi volt a kulcs?

A lányokkal és a stábbal is arról beszéltünk, lehet, ha egyesével lebontjuk a keretet, akkor egy-egy poszton jobb játékosok alkotják az ellenfelet, viszont mi csapatként tudunk jobban teljesíteni. Azon volt a fő hangsúly, hogy végig segítsük egymást.

Azért lehettünk mi igazán szimpatikus csapat a közönségnek, mert végig hajtottunk. Felszántottuk a parkettát az első perctől kezdve és nem volt olyan, hogy mi elengedtünk egy meccset. A másik része, hogy védekezésben az utolsó percig próbáltuk tartani a szintet, ez szerintem sikerült is és ebben volt az erőnk.

Folytassuk az USA elleni elődöntővel. Gondolom, hogy óriási élmény egy amerikai válogatott ellen játszani, még akkor is, ha összességében magabiztosan érvényesítették a fölényüket.

Óriási dolog ez. Mi is, amikor instagramozunk, látjuk, amikor feljönnek az itteni amerikai lányok highlight videói. Utána pedig én védekezek például Johnsonon, ez nagyon különleges élmény. Egyáltalán azt megtapasztalni, hogy milyen fizikálisak. Szerintem ezt az élményt mindenki elraktározta magában, mert kevesen tudják elmondani magukról, hogy játszottak ilyen szintű csapat ellen.

Miben tudnád a különbséget USA és a mezőny között megfogalmazni?

Abszolút izomban. Nagyon szembetűnő volt, hogy mennyire erősek és mellé mennyire gyorsak. Nem lehet összehasonlítani az európai és az amerikai kosárlabdát. Az a fajta gátlások nélküli játék, hogy eldobják 10 méterről a hármast, csak rájuk jellemző. Nem az egyénieskedés a jó szó erre, de talán az szemlélteti a legjobban, hogy ellenük nem a legbonyolultatabb 100 elzárásos figurát kell kivédeni, hanem olyan egy-egyeket, amiket soha nem láttunk. Ebben tudnám megfogni a különbséget.

Amikor beszélgettünk Cziczás Lászlóval, akkor neki is felvetettem, hogy szerintem energiában, szívben többet tudtatok beletenni a bronzmeccsbe, mint Mali és ott ez ellensúlyozta a fizikális különbséget. 

Ezt jól látod. Mali hatalmas meglepetése volt a világbajnokságnak. Le a kalappal előttük, mert eszméletlen fizikális és nagyon jó csapat voltak. Ellenünk az elején még tolták az addig látott fizikumukat, de a második félidő elejére már érzésem szerint fizikálisan és mentálisan is elfáradtak. Mi ebből tudtunk építkezni és amikor ők fejben elfogytak, mi még rápakoltunk egyet.

Ebből a nyári válogatott programból mik azok a tapasztalatok, gondolatok, amiket magaddal viszel?

Korda György Reptér című száma nagyon ott lesz az elején (nevet). Viccet félretéve elsősorban az, hogy mi össze voltunk zárva 5-6 hétig és egy vita nem volt a lányok között. Nagyon jó volt a hangulat a játékosok között, illetve a játékosok és a stáb viszonylatában is. Szerintem ez volt a siker kulcsa.

Nem csak arról szólt, hogy edzettünk, hanem jól is éreztük magunkat. Amit Cziczás László felépített, hogy egy nagyon hajtós, jól védekező csapat legyünk, az is biztos, hogy bennem marad. Ezeket tudnám kiemelni: sebesség, védekezés, jó hangulat.

Milyen egyéni céljaid vannak a következő szezonra?

Sok mindenben kell fejlődnöm, dobásban, gyorsaságban és a védekezés terén is. Viszonylag egy mérföldkő a karrieremben ez az időszak, hogy meg tudom-e lépni azokat a fejlődési paramétereket a karrieremben, amiket én is elvárok magamtól, illetve a klub is.

Én mindenképpen a gyorsaságot említeném első helyen. Ezen felül, amit az elején mondtam, hogy átálljak az utánpótlás szisztémából a felnőtt ligába. A dobásokat is szeretném fejleszteni, mert soha nem voltam az a nagyon ponterős játékos, inkább szerveztem és az asszisztokra mentem.

Tudom, hogy kívülről könnyű okosnak lenni, de én azt látom, hogy most lehet az a pont, amikor az élvonalbeli meccseket is el kell kezdened gyűjteni. 

Jól érzékeled. Reménykedem benne, hogy több lehetőséget kapok az A-csoportban. Itt nem csak a perc számít, hanem az, hogy ki is tudjam használni. Az U20-as szabály is segíteni fog ezen percek kiharcolásában és nekem az a feladatom, hogy hasznosan töltsem meg.