Magyarország

Visszatekintés a DVTK Magyar Kupa sikerére – Völgyi Pétert kérdeztük

Szerző: Nagy Norbert

2022.02.23. 11:47

#DVTK, #f2, #Killik László Női Magyar Kupa, #Völgyi Péter

A DVTK nyerte 2022-ben a Killik László Női Magyar Kupát. Völgyi Péter, vezetőedzővel tekintettünk vissza az elmúlt hétvége történéseire.

Gratulálok a sikerhez! Rendhagyóan kezdem: nem gondoltam volna múlt héten hétfőn este a BKG elleni bajnoki után, hogy a leendő kupagyőztest látom. Nem azért, mert ne lenne meg a minőség a DVTK-ban ehhez, hanem az előzmények ismeretében.

Köszönjük a gratulációt! Egyformán gondolkoztunk ez ügyben. Álmodoztunk, de még csak nem is nagyon beszéltünk róla. Nyilván mindenkinek ott volt a fejében, hogy hazai pályán mi lenne, ha… Összességében a legszebb álmaink valósultak meg.

Engem meglepett, hogy nem igazoltatok senkit Keyona helyére a hazai rendezésű Magyar Kupára. Te ezt a kérdést, hogy látod? Még akkor is, ha így mai fejjel nem biztos, hogy szükséges lett volna megbontani azt az egységet, amit a kupán láttunk.

Így biztos, hogy nem, ezzel egyetértek. Ugyanakkor nem tettünk le róla, a héten még lehet igazolni. Fontos, hogy olyan játékos érkezzen, aki teljesen illeszkedik a társaságba a mentalitásával, és valós segítséget jelenthet. Ez a rotáció szűk lehet a rájátszásban. Igaz, hogy jövő héten nincs hétközi meccsünk, de összességében ezt a heti két mérkőzéses ritmust fogjuk tartani innentől végig. Ha egy kisebb sérülés miatt akár csak egy-két összecsapást valakinek ki kell hagynia, az az egész éves munkánkat, bajnoki szereplésünket befolyásolhatja.

Mindent megmozgattunk, hogy megerősítsük a csapatot. Azzal viszont, hogy az új amerikai liga beindult, a legtöbb játékos elérhetetlenné vált.

Ugorjunk a Magyar Kupára. Első nap és a Csata meccs. Én azt éreztem, hogy utána nagyon megkönnyebbült a csapat és átváltott egy olyan mentalistásra, hogy „innentől velünk rossz dolog nem történet.”

Abszolút, nagyon be voltunk feszülve azon az első mérkőzésen. Ahogy mondtam, tényleg csak álmodozhattunk arról, hogy megnyerjük a kupát. Ugyanakkor az egyértelműen célunk volt, hogy az éremért tudjunk küzdeni a második és a harmadik napon. Egy labdára voltunk attól, hogy lelátóról nézzük a folytatást, mert üres dobása volt Horváth Bettinek az utolsó másodpercekben.

Azt mondtam az öltözőben, hogy ehhez kellett a szerencse is, viszont mostantól felszabadultan játszhatunk. Az esélyt megteremtettük magunknak, rajtunk múlik mit hozunk ki belőle. Szerencsére a Szekszárd ellen a mérkőzés elején bejöttek a külső dobásaink, onnantól kezdve már nagyon szépen és okosan játszottunk végig.

A Szekszárd ellen számomra a pálya mellől szembetűnő volt a sebességbeli különbség.

Próbálkoztunk. Nekem a Sopron ellen is nagyon tetszett, ahogy az utolsó percekben zakatoltunk és a reménytelennek látszó labdákért is elindultunk. Szerintem ez volt a kulcs, hiszen a lepattanókkal, a szabad labdákkal sikerült megnyerni a mérkőzést. Lehet, hogy kívülről a Szekszárd ellen szembetűnőbb volt a különbség. A Sopron picit gyorsabb csapat, ellene talán ennyire nem látszódott, de ahogy mondtam: próbálkoztunk.

Nem előzmény nélküli a sikeretek, hiszen az alapszakasz első felében a Szekszárddal és a Sopronnal is szoros végjátékot tudtatok kialakítani. Miben látod azt, hogy a DVTK fel tudja venni a versenyt az Euroligás topcsapatainkkal?

Mi ezek a csapatok ellen könnyebben tudunk játszani, feltérképezhetőbb a játékuk, más stílusú de-nagyon jó kosárlabdát játszanak. A másik, hogy mivel korábban szoros meccseket vívtunk velük, ez adott egy kis dacot is, hogy nem sikerült az alapszakaszban, akkor most a Magyar Kupában összejöhet. Ezek az eredmények azért egyben hitet is jelentenek a társaságnak, hogy az Euroligás csapatok is foghatóak. Így mentünk neki ezeknek az összecsapásoknak.

Ettől függetlenül két perccel a döntő vége előtt 64-55-ös soproni vezetésnél azt gondoltam, hogy végül érvényesülni fog papírforma. Milyen volt ennek a lélektana belülről?

Szerintem rajtunk és a szenzációs, országban egyedülálló szurkolótáborunkon kívül mindenki elkönyvelte a Sopron sikerét. Ahhoz, hogy vissza tudjunk jönni és hosszabbításra mentsük a mérkőzést, kellett a megalkuvás nélküli játékunk, a szerencse, és az hogy a Sopron is hibázzon, főleg a támadásaiban.  Összességében viszont 10-1-re hoztuk ki a rendes játékidőt lezáró szakaszt és ez női kosárlabdában egyedülálló.

Egyértelműen a hit volt a kulcs. Az időkérésnél azt éreztem, nem feltétlenül volt az benne a fejekben, hogy innen nyerünk, de az mindenképpen benne volt, hogy ha tudunk még egy-két kosarat dobni, akkor vissza tudunk jönni egylabdás mérkőzésre. A körülmények köteleztek bennünket, mert ilyen szurkolás mellett azt nem tehettük meg, hogy egyetlen labdát is odaadunk, megkönnyítve ellenfelünk dolgát.

Nyertétek a lepattanócsatát a Sopron ellen. Ki gondolta volna ezt…

Ez volt a döntő. Tudtuk, hogy Határ Bettit és Stefanie Dolson-t nem tudjuk kizárni és még leszedni mellettük a lepattanót. Ez nem is volt a centereink feladata, csak az, hogy próbáljuk meg tartani őket és a többiek dolga volt, hogy összeszedjék. Ezt összességében nagyon fegyelmezetten és jól megcsináltuk. Érkeztek a mezőnyeink és ennek az előnye, hogy sokszor labdavezetéssel tudtuk megindítani a kontráinkat. Ezért voltunk veszélyesek ezekben a kontratámadásokban.

Nem szeretem olyan helyzetbe hozni a szakembereket a visszatekintő összeállításokban, hogy egyéni teljesítményekről beszéljünk, de itt ki kell emelni Milica Jovanovicsot, aki Európa klasszis volt ezen a hétvégén.

Igen és én még a BKG meccset is ide venném, mert a kosaraival tudtunk akkor átlendülni és nekiindulni a hétnek. Hét napon belül négy mérkőzésen nyújtott extrát. Én sem szeretnék senkit kiemelni, de ezt a döntő MVP címmel a szakma és a számok megtették helyettem. Mima támadásban és védekezésben fantasztikusan teljesített, de minden játékosomnak voltak olyan momentumai, amivel kicsit túl nőtt önmagán és hozzátett a sikerhez.

Nagyon korai kupadöntő volt az idei, ami olyan szempontból érdekes, hogy még visszavan az alapszakasz hajrája és a teljes rájátszás. Lehet ebből a sikerből erőt meríteni, egyáltalán mennyire érdemes messzemenő következtetést levonni?

Következtetést szerintem nem érdemes levonni. Erőt meríteni viszont nyilván lehet. Várnak ránk nehéz mérkőzések – már a szerdai Vasas elleni is ilyen lesz -, ahol vissza kell gondolnunk, hogy mennyire egységesek voltunk és milyen jó mentalitással dolgoztunk egymásért a pályán. Ilyen szempontból mindenképpen vissza lehet nyúlni ehhez a sikerhez, de a bajnoki esélylatolgatásban túl sok jelentősége nem lesz.

Óriási sikerként, a szív diadalaként könyveljük el a hétvégét és erre a meseszerű élményre a játékosaim amíg élnek emlékezni fognak. Viszont két lábon kell a talajon maradnunk, ezzel a bajnoki céljaink nem változtak. Szeretnénk bejutni a legjobb négy közé és ezzel automatikusan biztosítani a jövő évi nemzetközi kupaszereplést. Elkerülve, hogy ennek a kérdése a play-off további részétől függjön. Mellette pedig a célunk, hogy minél jobban megnehezítsük a tabellán jelenleg előttünk álló csapatok dolgát.