:
:
A novemberi Eb-selejtezõkre készülõ magyar válogatott május 20. és június 13. között tartott edzõtábort. A programban hét mérkõzés, közte egy csehországi torna szerepelt. A válogatott összetartását követõen Gáll Tamást kérdeztük.
Írta: Nagy Norbert
– A legáltalánosabb, de legfontosabb kérdéssel kezdjük. Mik voltak a célok, a tervek erre a nyári felkészülési idõszakra és hogy érzed, ezekbõl mi valósult meg?
– A nehézkes indulás után azokat a célokat, amiket kitûztünk magunk elé, azt maximálisan teljesíteni tudtuk. Egyrészrõl tudni kell, hogy érdekes összetételû válogatott volt, mert ennek a csapatnak a többsége elsõ felnõtt válogatottságát teljesítette, például Nagy Dóra, Böröndy Vivien, Medgyessy Dóra vagy Mansaré Manty. Olyan játékosokat kerestünk, akik ezen a hét meccsen meg tudják mutatni, hogy novemberben pályára léphetnek vagy akár fõszerepet is kaphatnak az Eb-selejtezõk során. Ezekre a kérdésekre pedig válaszokat, pozitív válaszokat kaptunk.
Mindenképpen pozitív volt abból a szempontból is ez a hét mérkõzés, hogy jó ellenfelekkel játszottunk és a lányok igazán odarakták magukat. A hangulat olyan volt, amilyennek lennie kell egy válogatottban. Azt is tudni kell, hogy novemberben és februárban az Eb-selejtezõk elõtt gyakorlatilag két nap van. Ott érdemi munkát nem lehet csinálni. Most ez megvolt. Annak a taktikának az alapjait raktuk le, amire novemberben lehet támaszkodni.
– Ha visszatekintünk erre a hét mérkõzésre, akkor szakmai értelemben mik voltak a legértékesebb tapasztalatok?
– Szakmai értelemben egyik oldalról az, annyira fizikálissá vált a játék, hogy jó fizikai paraméterek nélkül nem lehet csúcsteljesítményt nyújtani. Ehhez megfelelõ állapotba kell kerülni, melyben nagy szerepe van Dr. Trzaskoma Lukasz erõnléti edzõnek, akinek a programja szerint készültünk. Másik oldalról a nemzetközi mezõnyben olyan nagy csodák nincsenek, de például a kettõ-kettõk megbontásait gyakoroltuk vagy nem csak egyszerû, hanem hosszú játékokat is megpróbáltunk játszatni a csapattal. A végére egészen kikristályosodott, hogy mit csinálhatunk majd a selejtezõkön.
Újdonság volt, hogy Fegyverneky Zsófit kettes poszton játszattuk. Eddig a válogatottban egyes poszton szerepelt, most kettes poszton ponterõsebben tudott játszani. Az, hogy valaki 32 pontot dob egy nemzetközi meccsen, önmagában kiemelkedõ, de ezen felül is több meccsen dobott 20 pont környékén. Az Õ eredményessége és az, hogy tehermentesítve volt az irányítói feladatok alól, olyan szegmensei a játéknak, amiket nem volt alkalmunk próbálgatni.
– Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy nagyon korai errõl még beszélni, de a most látott válogatott hány helyen változhat a selejtezõkig?
– Tárt karokkal várunk több játékost. Az a sajtóban is megjelent, hogy Simon Zsófi mûtét után itt volt velünk és elkezdett rehabozni nálunk. Mûtötték például Határ Bernadettet is. Természetesen azok, akik sérülés miatt nem tudtak részt venni, változatlanul tagjai a keretnek és számítunk rájuk novemberben. Említhetném például Nagy-Bujdosó Nórát is, akivel meg volt beszélve, hogy ezt a nyári összetartást kihagyja, de ha nem jön közbe semmi, akkor rá is számíthatunk.
– Idén nyártól szoros együttmûködésben dolgozik a felnõtt és az U20-as válogatott. Mit vártok ettõl a felállástól, milyen elõnyei lehetnek?
– Van egy átjárás az U20 és a felnõtt keret között. A felnõtt válogatott bõ keretébõl az U20-as válogatottnak is tagja például Dubei Debóra, aki kint volt velünk Csehország, de ennek a bõ keretnek ugyanúgy tagja Horváth Bernadett, Weninger Virág vagy amíg nem volt sérült Kaposi Pálma. Vannak tehát olyan játékosok, akik mindkét bõ keretnek a tagjai és nyilván a játékrendszerben is található nagyon sok hasonló elem. Stefan Svitek, Imreh Ajtony és jómagam nem keveset diskuráltunk a játékrendszerrõl, hogy mik azok, amik mindkét csapatnál mûködhetnek és melyek azok, amik nem annyira mûködhetnek és változtatásra van szükség.
– Kialakulhat ebbõl egy „magyaros stílus” pár év alatt?
– Hogy magyaros stílus vagy sem, azt nem tudom. Az biztos, hogy ez a dolog, amit most próbálgatunk csinálni a felnõtt és az U20-as válogatottnál, az a jövõre nézve elõrevezetõ lehet. Ez egyrészrõl példa a fiataloknak, hogy láthatják: mindenki elõtt nyitva áll a felnõtt válogatott. Másik oldalról pedig az U20 egy kicsi változtatással hasonló rendszerben játszik, mint a felnõtt válogatott. Nem kell totálisan új rendszerbe beletanulni, könnyebben tudnak integrálódni a felnõtt válogatottba felkerülõ lányok.
